Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-26 / 273. szám, csütörtök
HÁTTÉR 8 I 2015. november 26. I www.ujszo.com Tán mégse pattan el a húr „A civilizációnkat védjük." Magányos tüntető a moszkvai török nagykövetségnél. (TASR/AP-felvétel) FELEDY BOTOND Régóta érett az orosz-török incidens: NATO-jelentések szerint is többször megsértették a török légteret az orosz harci gépek. A számtalan figyelmeztetés után végül csak meghúzták a ravaszt a törökök, a fejlemények mégis azt mutatják, hogy megúszhatjuk világégés nélkül a két forrófejű katonai oldal találkozását. Bár a rendkívüli NATO- csúcs összehívásán és Putyin személyes megszólalásán is túl vagyunk már, igazából egyik félnek sem érdeke a túl nagy botrány. Törökország soha nem nézte jó szemmel, ha valaki teszteli a katonai erejét vagy szuverenitását. A görögökkel ezt a játékot régóta űzik, a kurdok is edzésben tartják az országot, amely NATO-tagként a második legnagyobb hadsereggel rendelkezik az USA után. Ankara soha nem engedte, hogy bárki megkérdőjelezze katonai tekintélyét, s ebbe troll- kodtak bele az oroszok a légtérsértésekkel. Erdogan török elnök számára szinte másodlagos, hogy a török fegyverek NATO-fegyvemek is minősülnek az oroszok szemében, s emiatt az egész NATO be lett vonva a konfliktusba. Putyin nyilatkozatából mégis az következik, hogy Moszkva sem akar NATO-szintű kérdést csinálni az ügyből. Fontos döntése lesz a Kremlnek, hogy teljesen török szintre nyomja vissza a botrányt. A NATO szempontjából Moszkva már így is kiszámíthatatlan a rengeteg hadgyakorlattal, tengeralattj áróival és Európa felett repkedő stratégiai (atom)bombázóival, valamint a háttérben zajló kiberháborúval. Emellett Moszkva számára elég rosszkor jött a konfliktus: a párizsi merénylet után olyan falak dőltek le, amelyeket régóta szeretett volna megmászni. Hollandé telefonon egyeztetett Putyinnal a Szíriára vonatkozó titkosszolgálati információk megosztásáról. A G20-csúcson az amerikaiak újra leültek az oroszokkal tárgyalni a Közel-Keletről. Más kérdés, hogy Putyin az ilyen helyzeteket szereti felhasználni belpolitikai kommunikációjában. Most a törököket egyenesen azzal vádolta meg, hogy az Iszlám Államnak dolgoznak azzal, ha lelövöldözik a terror elleni háborúban harcoló orosz gépeket. A terror elleni háború a putyini retorikában több mint egy évtizedes, egész Cse- csenföld ebben a narratívában borult vérbe. Tehát számíthatunk még súlyos szavakra, Putyin fel fogja használni ezt az alkalmat arra, hogy megossza a nyugati szövetségeseket. Ennek kockázata pedig az, hogy a hazai retorika a külpolitikában is keményebb vonalra viszi Putyint és a Kreml kommunikációját. FIGYELŐ Nyílt provokáció, amit Ankara csinál Az orosz lapok szerint a vadászgép lelövése a törökök nyílt provokációja. A Kommerszant szerint ez a legsúlyosabb katonai incidens Moszkva és egy NATO-tagország között a posztszovjet időkben. Putyin orosz elnök a „végletekig kemény”: már bekérte az ipari, a közlekedés és távközlési minisztériumoktól, illetve a Roszkosz- mosz űrkutatási és Roszatom atomipari hivataltól az információkat az összes közös orosz-török projektről. Az első „áldozat” a Déli Áramlat gázvezeték lehet, továbbá a Roszatom által építendő törökországi atomerőmű. Á lap felhívta a figyelmet, hogy tavaly az orosz turisták számára Törökország volt az első számú idegen- forgalmi célpont: 3,3 millió orosz utazott oda, és több mint 65 milliárd rubelt (7 millió euró) költött. Az orosz idegenforgalmi irodák teljesen leállítják a törökországi útjaikat. Több orosz katonai szakértő szerint az orosz vadászgép elleni támadást régóta készítette elő a török hadsereg, a titkosszolgálatok információkat gyűjtöttek az orosz bombázók repülési útvonaláról, és az alkalmas pillanatot várták. Ennek nem politikai, hanem gazdasági céljai vannak: az orosz légierő harca az Iszlám Állam kezén lévő olajfeldolgozók és „olajkaravánok” ellen ártanak Recep Tayyip Erdogan török elnök és családja érdekeinek. „A fő ok, ami miatt a törökök provokációra vetemedtek, az olcsó olaj, amelyet a terroristák szállítanak Törökországnak” - írta az Izvesztyija. Erdogan szabotázsakciója A francia Le Figaro szerint „Törökország szabotálja a koalíciót”, és diplomáciai tőrdöfést követett el. „Ä Francois Hollandé által tervezett Iszlám Állam elleni nagy koalíció láthatóan nem tetszik mindenkinek. Komoly léket kapott légi incidenssel. A két kulcsszereplő stratégiai érdekei radikálisan szembeállnak egymással. Ilyen szövetségesekkel Franciaország nem tudja a problémákat megoldani” - állapította meg a konzervatív lap. A Nyugat akkor jár el helyesen, ha a helyzetet nem Oroszország elszigetelésére használja fel, hanem megpróbálja befolyásolni Moszkva cselekedeteit - írta a Financial Times. Ha az Iszlám meggyengítését célzó együttműködés azt jelenti, hogy Oroszországot be kell venni a Francois Hollandé francia elnök kezdeményezésére formálódó koalícióba, akkor ezt is vállalni kell. A részvevőknek nem kell mindenben egyetérteniük ahhoz, hogy bizonyos dolgokban egyetértsenek - írta a lap. (MTI) Vigyázat, robbanó öv tizenkét óránál! Egy orosz hadiipari vállalat készüléket fejlesztett ki az öngyilkos merénylők robbanó mellényeinek kiszűrésére. Az Anker-R berendezés prototípusát már bemutatták egy biztonságtechnikai kiállításon - közölte a RIA Novosztyi orosz hír- ügynökség. A készülék öt-hat méteres távolságból jelzi a robbanóanyagot - mondta Vlagyimir Tkacs, a fejlesztő vállalat vezérigazgatója a hírügynökségnek. A készülék mintegy 100 ezer rubelbe, azaz mintegy 1300 euróba kerül. Az Anker-R egy hordozható, ruha alá rejthető, laposképemyős készülékből és egy drót nélküli fülhallgatóból áll. Áz elképzelés szerint egy szakértő a készülékkel mozogna, akár embertömegben is, és jelzést hallana a fülhallgatójában, ha a berendezés a pokolgép elektromágneses mezejét érzékeli. (MTI) (Facebook) Bolsevikok, nácik, dzsihádisták Az Iszlám Állam külföldi harcosainak háromnegyede barátok útján kerül a dzsihádistákhoz, húsz százalékukat családtagjuk közbenjárásával szervezik be - közölte Scott Atran, az Oxfordi Egyetem terrorizmus-szakértője. A radikalizálódás ritkán történik a mecsetekben és nagyon ritkán névtelen toborzók és idegenek által. Az Iszlám Állam néhány újonca keresztény családból származik, és esetenként belőlük lesznek a legelszántabb harcosok. Ezeket a fiatalokat a dicsőség- és a kalandvágy hajtja az Iszlám Államhoz, amely a dzsihádon keresztül lehetőséget kínál nekik, hogy hőssé váljanak. Ez egyfajta „forradalmi vonzerő”, amely a francia forradalom, az oroszországi bolsevik forradalom vagy a német nácik felemelkedése idején is megfigyelhető volt. (MTI) Generációs lázadás a franciaországi terrorizmus MTI-HÁTTÉFt A terrorizmus nem a muzulmán lakosság radikalizálödá- sának a jele, hanem olyan generációs lázadás, amely a fiatalok meghatározott korosztályát érinti. Kizárólag második generációs muzulmánok vagy francia családban született, áttért fiatalok csatlakoznak a dzsihádistákhoz - mutatott rá Olivier Roy francia politológus, iszlámszakértő elemzése. Az Iszlám Állam olyan radikalizálódott fiatalokat vont be, akik személyes lázadásukhoz kerestek egy ügyet, és így találtak rá a dzsihádra. E generációs lázadáson a terrorszervezet feletti nyugati katonai győzelem sem fog változtatni. Második generációs muzulmánok és muzulmán hitre áttért franciák csatlakoztak az 1990-es években a párizsi metrómerényleteket elkövető algériai GIA terrorszervezethez, s később Boszniában, Afganisztánban, majd Csecsenföldön is harcoltak. Elvetélt figurák „Franciaországnak nem a szíriai sivatag kalifátusa az alapvető problémája, amely előbb vagy utóbb elpárolog, mint egy rémálom, hanem a muzulmán fiatalok lázadása. Az a kérdés, hogy ezek a fiatalok egy háború előfutárai-e vagy a történelem egyik kilengésének elvetélt figurái” —hangsúlyozza Olivier Roy. A francia lapokban két álláspont csap össze. Az egyik szerint civilizációs háború folyik, s az iszlám nem képes addig integrálódni Európában, amíg egy teológiai reform nem iktatja ki a Koránból a felhívást a dzsihádra, a szent háborúra. A másik szerint a gyarmatosítás utáni szenvedésről van szó, a muzulmán fiatalok a palesztinok igazságáért harcolnak, elutasítják a nyugati fellépést a Közel-Keleten, egy rasszista és iszlámellenes francia társadalom áldozatai, s amíg nem oldódik meg az izraeli-palesztin konfliktus, lázadni fognak. Roy szerint mindkét értelmezés téves, a lázadás kizárólag egy jól körülhatárolható korosztályt érint, a Franciaországban élő több millió muzulmán közül néhány ezret, akiket ráadásul rég beazonosítottak a hatóságok, az összes radikalizálódott fiatalt megfigyelik, függetlenül attól, hogy a merényleteket nem tudják megakadályozni. A radikálisok között szerint nincs harmadik generációs bevándorló, pedig az ő számuk nő a leginkább. Az 1970-es években érkezett marokkóiak már nagyapák, és az ő unokáik nem lettek terroristák. Az elemző szerint az is nagy kérdés, hogy azok az áttért fiatal dzsihádisták, akiknek többsége a vidéki Franciaországban született, és akik soha nem szenvedtek a rasszizmustól, miért akarják megbosszulni a muzulmánok állítólagos megaláztatásait. Röviden, nem a muzulmánok lázadásának vagyunk tanúi, hanem a többségében bevándorló eredetű fiatalok problémájáról van szó. Nem az iszlám ra- dikalizálódásáról, hanem a radikalizálódás iszlamizálódásáról beszélhetünk. Buli, fű, dzsihád A második generációs muzulmán és az áttért francia dzsihádisták szakítottak azzal, amit a szüleik képviselnek a kultúra és a vallás területén. A második generáció nem szülei iszlám hitét követi, amikor fellázad a Nyugat ellen. A dzsihádisták ugyanis nyugatiasán élő, füvet szívó, éjszakázó fiatalok, többségük börtönben is ült, majd áttért a szalafizmus- ra, az iszlámnak arra az ágára, amely nem hisz a kultúrában. „A lázadás kulcsa a kulturálisan elsajátított vallás átadásának hiánya” - véli Olivier Roy. Ez a probléma az első generációt azért nem érinti, mert az még hazája iszlám kultúráját vallja magáénak, a harmadikat pedig azért nem, mert annak tagjai már franciául beszélnek a szüleikkel, és nekik köszönhetően nem okoz konfliktust az iszlám kultúrájuk és a francia társadalom összeegyeztetése. Ez a kulturális átörökítés a törököknél a leginkább problémamentes, ezért is sokkal kevesebb a radikális fiatal a törökök között az észak-afrikaiakhoz képest. A muzulmán hitre áttért fiatal franciák pedig a „tiszta valláshoz” csatlakoznak, számukra az iszlám a szakítást jelenti kulturális, generációs és politikai téren is. Nekik felesleges a mérsékelt iszlámot felajánlani, hiszen maga a radikalizmus vonzza őket.
