Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-20 / 268. szám, péntek
www.ujszo.com I 2015. november 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A nagy profilképháború Francia zászló? Áruló vagy? Minket kis sajnált Trianonért? F rancia zászlós a profilképed? Minket ki sajnált Trianonért? Szivárványos a profilképed? Buzi vagy? Én vagyok Charlie! Én nem vagyok Charlie! Március 15-én nincs kokárda a profilképeden? Trianonkor meg gyászszalag? Rossz magyar vagy! Néhány az elmúlt hetek-hónapok facebookos adok-kapokj ából. A közösségi média masszív térhódítása a korábbinál sokkal jobban felértékelte online identitásunkat. CsakaFacebooknak 1,55 milliárd regisztrált felhasználója van, nem beszélve a többi közösségi portálról, a felénk alig használt, ám orosz nyelvterületen a Facebooknál is népszerűbb V kontaktyeról, a fél Kína által használt Qzone-ról, vagy az Indiában és Brazíliában népszerű Orkutról. Az ebédünket az Instag- ramon mutatjuk meg, a Twitterre írjuk fel, ha politikus vásárol előttünk a boltban, a családi nyaralás képeit a Pinteresten és a Flickren osztjuk meg, a deportálások után Csehországban maradt agg rokonainkkal Skype-on beszélünk. A fene nagy online-élet értelemszerűen magával hoz olyan, belőle fakadó konfliktusokat is, amelyek a valós életben értelmezhetetlenek. A véres párizsi terrortámadás után az áldozatokkal való szolidaritásuk jeléül a felhasználók a francia trikolór színeit „festhették” profilképükre a Facebookon. Az alkalmazás nem újdonság, és bármelyik techfüggő felső tagozatos diák rövid idő alatt képes készíteni hasonlót. A francia trikolórt kirakok közül valószínűleg kevesen mentek a legközelebbi méteráruboltba, hogy sebtében francia zászlót varrjanak, s azt félárbócra eresszék, vagy hétfőn abba burkolózva menjenek munkába. A valós térben már nem vagyunk ennyire szolidárisak (ahogy az például a menekültekhez, hajléktalanokhoz való hozzáállásunkon is megmutatkozik). Ám a párizsi áldozatok még jószerivel ki sem hűltek, a DGSI De Villiers úti főhadiszállásán még meg sem kezdték a felvételek elemzését, amikor már felharsant az ellentábor hangja: Francia zászló? Áruló vagy? Minket ki sajnált Trianonért? Az orosz gép lezuhanása után miért nem tetted ki az orosz zászlót? Flát azt tudod-e, milyen a kenyai zászló? Nem? Nem raktad ki az egyetemi mészárlás után? És ezen a csak a virtuális térben létező problémán látszólag értelmes emberek képesek ölre menni. A halál tényét nem lehet relativi- zálni, különösen az erőszakos halálét nem. Az áldozatok és hozzátartozóik egyaránt megérdemlik a szolidaritást, legyenek franciák, oroszok vagy éppen kenyaiak. Párizs valószínűleg azért rázta meg jobban a világot, mert itt az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy terrorcselekményről van szó, ugyanez az orosz gépről, ahol az áldozatok száma magasabb volt, csak napok múlva derült ki. Ettől persze a szolidaritás még éppúgy jár(na) nekik, de a közösségi média nem így működik. A párizsi mészárlással a relativizálók táborában előszeretettel párhuzamba állított kamuoldalak által, a magasabb kattintásszámért aktuálisnak hazudott kenyai egyetemi mészárlásnak szintén több áldozata volt, és szintén borzalmas, ám Kenya földrajzilag és kulturálisan is távolabb áll tőlünk, fővárosát még csak-csak meg tudnánk mondani, de azt már bajosabban, hogy mivel is határos stb. S bár a halál ott is visszafordíthatatlan, több ezer kilométerre már nem fáj annyira. Ezen lehet pironkodni, moralizálni, de a délkelet-ázsiai rossz műszaki állapotú hajók és kompok gyakori balesetei csak mí- nuszos hírben jutnak el hozzánk, bezzeg ha a helyi nyugdíjasklub kisbusza koccan a sztrádán... Ugyanez a Mekong partján élőket hidegen hagyja. A francia zászló vs. minket ki sajnált?, azon túl, hogy nem összehasonlítható dolgokat vet össze, az elemi tolerancia hiányáról szól. Miért zavar az bárkit is, hogy a másiknak milyen a profilképe? Nem mindegy, milyen színű zászló van rajta? Ha mongol volna, akkor a tatárjárást kérnénk rajta számon? Ha a szomszéd most „francia” lett pro- filképileg, akkor reggel már ne is köszönjünk neki, amikor az autó ablakát kaparjuk? Próbáljunk meg normálisak lenni! Póz vagy együttérzés? (Facebook) Szentj ánosbogarak A héten részt vettem egy kb. kétszáz fős szakmai rendezvényen. Az egyik tudós előadása elején a párizsi gyilkosságokra emlékezve arra kérte a jelenlevőket, csukják be a szemüket, és küldjenek szeretet- energiát az áldozatoknak és hozzátartozóiknak, majd terjesszék ki ezt az energiát az országra, Európára és az egész világra. Mindez csak néhány percig tartott. Utána annyit fűzött hozzá, meggyőződése, hogy a Gonosz jelen van a világban, s embereket használ fel céljai elérésére. De ne törődjünk bele, s főleg ne higgyük, hogy tehetetlenek vagyunk. Ismételjük ezt minél gyakrabban, vizualizáljunk szeretetet, békét, de imádkozhatunk is, mert ezzel magunk is nagyon sokat tehetünk. Örültem, hogy az imát is említette. Egyszer olvastam egy könyvet a Fény és a Sötétség harcáról. Isten angyalai álltak szemben a sátáni erőkkel. Az angyalok erősek voltak, mert erejüket, energiájukat nem emberi forrásból kapták, de ahhoz, hogy győzedelmeskedjenek, mégis Szükségük volt az emberek imádságára. Mert az ima azt közvetítette nekik, hogy az emberek eldöntötték, melyik oldalra állnak, s tényleg kívánják a győzelmüket, mégpedig nem kényszerből, hanem szabad akaratukból. S ahogy milliónyi apró szentjánosbogárként szálltak az imák a magasba, megtört, oszladozni kezdett a sötétség. Egyébként már magam is sokszor megtapasztaltam az ima erejét. Például amikor kórházban voltam és megoperáltak, miután felocsúdtam, a helyzethez nem illő szokatlan energiát éreztem, és magam sem értettem, hogy miért, de megteltem valami puha melegséggel, valami hatalmas szeretettel. Mintha kívül-belül ringattak volna. Csak később tudtam meg, hogy abban az időpontban Veronika barátnőm kérésére egy egész közösség imádkozott értem. Igen örültem, hogy az előadó az imát is említette. Mert én ebben vagyok otthon. Akkor is imádkoztam, amikor lecsuktam a szemem, ahogy teszem ezt naponta, s tettem ezt péntek este is, közvetlenül a véres események után. Méghozzá Jézushoz imádkozom, ahhoz, akinek a nevében pici koromban megkereszteltek, s akihez néhány ifjúkori kétkedő, kérdésekkel teli év után önszántamból, meggyőződésből visszatértem. Igen, egyetértek az előadóval, hogy sokat tehetünk, s nem érdekel, ha valaki kétkedve megmosolyog vagy akár harsányan kinevet (esetleg gúnyos kommentet ír az interneten, persze névtelenül). Én nem azt kérdezem, hol van most az Isten. Rendületlenül imádkozom tovább a békéért, s azt kérdezem, hol van az ember. Ki támogatja az Iszlám Államot? LAJOS P. JÁNOS A párizsi terrortámadások után szinte minden politikus fontosnak tartotta elmondani véleményét az eseményekről, kifejezni részvétét az áldozatok hozzátartozóinak. A legtöbb politikus nem hagyta ki azt a lehetőséget sem, hogy a párizsi események fényében szóljon hozzá a menekültválsághoz. Első látásra talán meglepő, hogy míg Érancois Hollandé francia köztársasági elnök kijelentette, nem a menekültek és nem a muszlimok az ellenségeink, addig Kelet-Európábán - ahol alig van menekült, muszlim vallású pedig talán még náluk is kevesebb, térségünk országainak vezetői Szlovákiával az élen a menekültellenességre és a muzulmánellenességre építenek. Orbán Viktor a „parlamentjével” köteleztette magát arra, hogy bepereli az Európai Bizottságot a menekültkvóták miatt, Robert Fico ezt parlamenti határozat nélkül is megteszi a következő hetekben. Emellett képes kamerába mondani, hogy ezentúl minden Szlovákiában élő muzulmánt megfigyelnek. Ez már csak azért is érdekes, mert a „megfigyeléshez”, például a telefonok lehallgatásához - legalábbis egyelőre - bírósági engedély szükséges. Nem beszélve arról, hogy honnan tudja a miniszterelnökünk, hogy ki a muzulmán. A szakálláról vagy a kendőjéről állapítja meg? Berényi József szerint is „szembe kell néznünk a tényekkel”, és az MKP elnöke legújabb hírlevelében mindjárt meg is teszi ezt. A párizsi gyilkosságoktól rövid úton eljut a menekültekhez: „Hiszen ha a közismert Allah Akbar (az Egri csillagokból is megtanulhattuk a jelentését) felkiáltással mészárol le valaki embereket, ez minden kétséget kizáróan a migrációnak egy negatív és tragikus következménye”. Talán kevesebb Robert Ficót és Orbán Viktort kellene hallgatnia... Az erősnek szánt nyilatkozatokhoz sajnos a térségünkben csak nagyon kevesen tudtak hozzáfűzni olyan mondatot, mint amilyet Francois Hollandé mondott: „Semmilyen idegengyűlölő, antiszemita, muzulmánellenes tettet nem tűrünk meg”. Pedig szükség az lenne rá. A Tárki napokban nyilvánosságra hozott felmérése alapján Szlovákia lakossága a legelutasítóbb a menekültekkel szemben a V4-es országok közül, és ehhez hozzá kell tenni, hogy a felmérésjóval a párizsi terror előtt, még szeptemberben készült, amikor még a kvóták sem voltak véglegesek. A lakosságnak mindössze 2 százaléka engedné, hogy a háborús övezetekből érkező menekültek letelepedjenek az országban, további 30 százalék pedig csak ideiglenesen engedné be őket. Az embereket nem hergelni kell a menekültek ellen, legyenek azok muzulmánok vagy akár buddhisták, hiszen egy másik felmérésből az derül ki, hogy a buddhisták sem „kóser” népség a szlovákiai lakosság számára. Valahogyan mindenki megfeledkezik arról, hogy nem a menekültek gyilkolnak, még akkor sem, ha a terrorista a menekültekkel érkezik. Aki pedig a muzulmánok ellen uszít, az az Iszlám Államot támogatja, ahogyan azt egy ausztrál - és egyben mohamedán - tévés műsorvezető, Waleed Aly megfogalmazta: „Az Iszlám Állam gyenge. (...) Azt akarják, hogy ön féljen tőlük. Azt akatják, hogy mérges legyen rájuk, azt akarják, hogy mindannyian ellenségessé váljunk, megmondom, miért: az Iszlám Állam stratégiája az, hogy két táborra ossza a világot: feketére és fehérre (hívőre és hitetlenre). Azt akarja, hogy az olyan országok, mint a miénk, elutasítsák és becsméreljék saját muszlimjaikat. Ez a gonosz szervezet azt vette a fejébe, hogy ha a muszlimokat képesek a Nyugat ellenségévé tenni, akkor az angliai, francia, amerikai és ausztráliai muszlimoknak majd nem lesz más választásuk, mint hozzájuk fordulni. (...) Ha ön parlamenti képviselő vagy volt képviselő, aki gyűlöletet szít azokban az időkben, amikor még több szeretetre lenne szükségünk, akkor ön az Iszlám Államot segíti.” FIGYELŐ Több robbantást terveztek A kedd esti hannoveri Németor- szág-Hollandia barátságos válogatott labadarúgó-mérkőzést azért kellett lemondani, mert terroristák több pokolgépet akartak felrobbantani a mérkőzés helyszínén - írta a Bild című lap egy titkos német kormányzati dokumentumra hivatkozva. A Bild szerint a szövetségi alkotmányvédelmi (BfV) hivatal kedden kora este eljuttatott Thomas de Maiziere szövetségi belügyminiszternek egy feljegyzést, amelynek alapján nem volt más választás, mint a hannoveri HDI Arena kiürítésének elrendelése. A BfV egy külföldi hírszerző szolgálattól kapott információk alapján azt írta, hogy egy csoport terrorista merényletre készül, több pokolgépet is fel akar robbantani a stadionban a mérkőzés közben. A robbanószerkezeteket egy mentőautóban akarják becsempészni a stadionba. A terv szerint a csoport vezetője elvegyül a szurkolók között, és lefilmezi a merényletet. Később, éjfél után a hannoveri főpályaudvaron is felrobbantanak egy pokolgépet - írták. Thomas de Maiziere tegnap Berlinben egy másik ügyben tartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésre nem kívánta sem cáfolni, sem megerősíteni a Bild értesülését. A hatóságok nem találtak robbanószert Hannoverben, és nem vettek őrizetbe senkit. A főpályaudvaron ugyan egy vonaton felfedeztek egy gyanús csomagot, amelyet ellenőrzött robbantással ártalmatlanítottak, de kiderült, hogy pokolgéputánzat volt, nem tartalmazott robbanó- -szert. (MTI)
