Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-03 / 254. szám, kedd
www.ujszo.com I 2015. november 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Félthetjük az internetet? A működés bármilyen korlátozása rengeteg problémát vet fel TOKÁR GÉZA S okadik nekifutásra elfogadta az Európai Parlament a roamingdíjak eltörlését - egy kézzelfogható intézkedés, amit mindenki megérez és rádöbbenhet, milyen dolgokra is jó az Európai Unió. Nehéz szülés volt, ráadásul további két évre van szükség ahhoz, hogy teljesen sikerüljön lenullázni az illetéket. Az intézkedés hátterében ugyanakkor még egy, sokkal kevésbé látható harc zajlott, az internetezés jövőjéért. Egy füst alatt a roamingdíjak eltörlése mellett ugyanis a netsemlegességet is megszavazta az EP - méghozzá olyan formában, aminek a valódi semlegességhez nincs sok köze. Szlovákiában a becslések szerint 3,5 millióan, Magyarországon több mint hatmillióan intemeteznek, mégis kevesen vannak tisztában a vonatkozó szabályozásokkal, illetve azzal, milyen szolgáltatásokra jogosultak. A netsemlegességre vonatkozó rendelkezés elméletileg rögzíti az internethez való hozzáférés általános, egységes szabályait. A gyakorlatban viszont veszélyes precedensekre ad lehetőséget úgy, hogy pont a szabad hozzáférést korlátozhatja több, számunkra fontos szolgáltatáshoz. Nemzetközi szakértők korábban is kifogásolták a törvénybe rakott számtalan kiskaput, amelyek a szolgáltatók és a nagyvállalatok pozícióit erősítik, a kis, kezdő cégeket pedig nehéz helyzetbe hozhatják - mindhiába. Ha a szolgáltatók ügyesen használják a kiskapukat, kívülről változtathatják meg felhasználói szokásainkat. Miről van szó? A két- sebességes internet elméleti engedélyezése arra való, hogy bizonyos weboldalakat gyorsabban tudjunk megnyitni, mint más szolgáltatásokat. A képzeletbeli feketelistára pedig sok kényelmetlen szolgáltatás felfér, amelyek pont a mi életünket teszik gondtalanabbá: fájlcserélő programok, internetes telefonálás, az internetes televíziózás különféle fajtái. Elvileg megnyílik a lehetőség arra, hogy egy-egy szolgáltató magáncégekkel kössön megállapodásokat és pénzért cserébe könnyebb, vagy éppen díjmentes hozzáférést biztosít az ő weboldaláikhoz és szolgáltatásaikhoz, míg riválisaikat hátrányos helyzetbe hozza. Gyakorlatilag a pénztárcánk érezheti meg, hogy milyen weboldalakat nézünk és milyen gyakran - már ha egyáltalán ki tudjuk nyitni azokat a weboldalakat, amelyeket a szolgáltatónk nem feltétlenül szeremé, mivel ez nem áll érdekében. Az internet létezése sok gyakorlati problémát felvet, a közösségi szolgáltatások pedig alapjaiban rengetik meg a hagyományos piacokat: az online hírportálok az újságokat hozzák nehéz helyzetbe, az Uber és a közösségi utazásra szakosodott oldalak a taxikat, a Skype a mobiltelefonos szolgáltatókat, más oldalak a szállodákat. Mindettől függetlenül viszont az internet alapja, hogy demokratikus : azt nézünk meg rajta és úgy használjuk, ahogy szeretnénk. Mert korlátok nélkül megismerhetjük az alternatívákat és az információkat. Bármilyen korlátozás problémák sorát veti fel, vállalkozásokat lehetetleníthet el és hozzájárul a társadalom központosításához. Nem biztos, hogy ezt szeretnénk. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) ITT A KORMÁNY SZOCIÁLIS CSOMAGJA. MEG EGY NAGYÍTÓ LÖVÉSZÁROK Hiányérzetünk van A kormány úgy teljesíteti a Magyar Közösség Pártja egyik választási programpontját, hogy a bevezetésre kerülő intézkedés be se került a kormányprogramba, se a kormányzó párt választási programjában. Miről is van szó: a hozzáadott érték alapélelmiszereket terhelő adókulcsát 10 százalékra csökkentette. Számszerűleg teljesíti ugyan a programunkat, ám az érintett termékcsoportok skáláját illetően egyáltalán nem. Komoly hiányérzetünk van. Érthetetlen számunkra, miért nem sorolta az alacsonyabb adóval terhelt termékcsoportba a burgonyát, a zöldséget és a gyümölcsöt. Érvelhet ugyan azzal, hogy nagy részük behozatalból származik, mivel itthon a gyümölcs- és zöldségtermelés szinte teljesen leépült. Ez esetben viszont felfoghatatlan, miért hiányzik az érintett termékcsoportból a liszt és a péksütemények, amikor a malom- és sütőiparban szinte kizárólag hazai vállalatok és vállalkozók vannak jelen, miközben e részágazat komoly válsággal küzd. A legérthetetlenebb azonban az, hogy a kormány nem sorolta az érintett termékcsoportba a tejtermékeket, hiszen itt is szinte kizárólag hazai szereplőkről beszélhetünk, és a tejtermelők hosszú távú ellehetetlenítését követően a tejipar ma gyakorlatilag a talpon maradásért küzd. A döntéssel szinte egyidőben a kormányülésen elhangzott: rohamosan nő a hozzáadott érték adóbevétele. Ennek ellenére a kormány nagyon szűkre szabta az alacsonyabb adóval terhelt termékcsoportok körét. Az intézkedés nyomán jövőre 77 millióval csökken az adóbevétel, ám csupán 2015-ben 370 millióval növekedett meg a hozzáadott érték adóbevétele. Jövőre az adóbevétel növekedése ennél is erőteljesebb lesz. Látható, hogy a kormány lényegesen szélesebbre tárhatta volna az alacsonyabb adókategóriába sorolt élelmi- szeripari termékek skáláját. A Magyar Közösség Pártja nem hagyhatja figyelmen kívül az ilyen hiányosságokat, és a kormány felemás rendelkezéseit. Ezért úgy döntött, választási programjában szerepelni fog a fenti termékcsoportok alacsonyabb adósávba sorolása, sőt a választási programunkba foglaltak alapján az alapélelmiszerek összes termékcsoportját érinteni fogja az intézkedés. Kivétel nélkül. Amennyiben a jövő márciusi parlamenti választást követően beleszólásunk lesz a folyamatok alakításába, fentebb vázolt terveinket átültetjük a gyakorlatba. Mindezt a lakosság, a polgárok érdekében tesszük, s ehhez kérjük támogatásukat. Farkas Iván, az MKP gazdaság- politikai alelnöke Ukrajna félúton NAGYANDRÁS F jabb választást tud maga mögött Ukrajna, legalábbis annak első U fordulóját. Helyi és regionális politikusokat választott a nép. Ukrajna nem csak a háború miatt tudhat maga mögött nagyon intenzív két évet. A Majdan kettő, azaz a második forradalom, vagy puccs - kinek hogy tetszik - után elvileg a teljes politikai elitet, a legalsó szinttől a legfelsőig lecserélhették volna. Ehhez képest úgy tűnik, hogy ha az első vonalban álló politikusokat le is cserélik, a háttérben a politikai szálakat mozgató erős embereket, az oligarchákat egyszerűen nem tudják kimozdítani. Amikor a választások kapcsán Ukrajnában jártam, szinte bárkit kérdeztem, mindenki két dologról beszélt. Égyrészt a háborúról, amit keleten vívnak, és szerintük összehozta, „patriótává tette” az ukránokat, másrészt a gazdaságról, tehát arról, hogy az elmúlt két évben szinte mindenkinek romlott az életszínvonala. Ezt a számokkal nagyon könnyű ellenőrizni: az ukrán hrivnya az elmúlt két évben az euróhoz képest közel hatvan százalékot veszített értékéből, az infláció mértéke 2015 nyarára pedig megközelítette az ötven százalékot. Tehát Ukrajnában a leggazdagabbakon kívül szinte mindenki nyomorog. Ennek ellenére az ország működik, az emberek megpróbálják túlélni a legrosszabbat. Azt, hogy mely politikusoknak, melyik pártoknak hisznek a jelenlegi helyzetben, elég nehéz megérteni. Az önkormányzati választások eredményei összetettek, és bár több mint egy hét telt el, még mindig nincs mindenhol végleges eredmény. Hogy mi is értsük, talán így lehetne összefoglalni: a Porosenko elnök nevével fémjelzett blokk szerezte a legtöbb szavazatot, de jóval kevesebbet annál, mint amennyit a tavaly parlamenti választáson. A miniszterelnök Jacenyuk pártja egyszerűen kihagyta az önkormányzati választást, mert a miniszterelnöknek állítólag az ország vezetésével kell foglalkoznia, nincs ideje a pártjára, nélküle meg nem tudták megszervezni a dolgot. Ehhez képest egészen előretört két újnak tűnő párt, a Nás Kraj, és a Vidrozsdenyia, melyet az előző, elkergetett oroszpárti elnök Januko- vics emberei gründoltak. Tehát hiába volt a Majdan, az emberek vidéken és a régiókban egyszerűen ragaszkodnak korábbi politikusaikhoz, legfeljebb a főnököt cserélték le. A választások a megfigyelők szerint is nagyj ából megfeleltek a demokratikus szabályoknak, de néhány furcsaság azóta is történt. Az elmúlt hétvége talán legérdekesebb pillanata az volt, hogy a rendőrség Ki- jevben letartóztatta az ellenzéki UKROP párt elnökét, Hennadij Kor- bant, aki bár versenyben volt a kijevi főpolgármesteri posztért, Vitalij Klicskót nem lett volna esélye megverni. A politikus a rendőrség szerint sikkasztott, bűnszövetkezetet irányított - és persze egy ismert oligarcha áll mögötte, Ihor Kolomojszkij, akié a legnagyobb ukrán bank, egy légi- társaság és befolyása volt két állami olajvállalatban, emellett dnyipro- petrovszki kormányzó volt, de összekülönbözött Porosenko elnökkel. Mindezek mögött pedig ott a kelet-ukrajnai háború. Bár a fegyverek most éppen hallgatnak, a háborút mindenhol érezni lehet. A főtereken a városból behívott és a keleti fronton elesett katonák fényképei láthatók, friss virágokkal, Kijevben a Majdanon is az ő képeik vannak kiállítva. A fővárosban pedig úton-útfélen az árváknak vagy a harcolók családjának gyűjtenek. Ukrajna egy vérző ország, mely már évek óta próbálja felvenni a nyugati típusú demokráciát, de folyton a keleti múltja húzza vissza. Azt, hogy vajon mikor indul el egyértelműen nyugati irányba, vagy végleg leragad az EU és Oroszország közötti kényszerpályán, most talán senki sem tudja megmondani. FIGYELŐ A török zsarnok „lovaggá ütése" A nemzetközi sajtó a szíriai háború, az Iszlám Állam elleni harc és a menekültválság tükrében értékelte a török választásokat. A La Stam- pa olasz napilap szerint a választások Recep Tayyip Erdogan elnököt Törökország nélkülözhetetlen emberévé tették. „Ez egy demokratikus igazolás. Majd kiderül, hogy a pótolhatatlanság és a demokrácia összeegyeztethető-e. A nemzetközi színpadon a stabilitást díjazzák” - írta a La Stampa. A svájci Tages-Anzeiger arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a török választásokon győztes AKP lecsúszott az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többségről, Erdogan teljhatalmú fantáziája továbbra is virulni fog. Megbénítja az országot és elriasztja az EU-t. Ugyanakkor Európa az ankarai vezetés segítségére van utalva a menekültdrámában, Brüsszel és Berlin ezért bársonykesztyűvel nyúl Erdoganhoz, és messzemenően figyelmen kívül hagyja a török ellenzéket. Azonban ez a stratégia hosszabb távon nem fog sikerre vezetni. Az EU-nak a demokratákat szabad csakjutalmaz- nia, a zsarnokokat nem. A brit The Guardian szerint Erdogan visszaszerezte a többségét, de Törökországban a független intézményeket gyengítették, az alkotmányban rögzített szabályokat figyelmen kívül hagyták. A választásokkal gyaníthatóan nem evezett nyugodtabb vizekre Törökország. A spanyol El Mundo szerint a török elnök mostani „lovaggá ütése” fenyegetést jelent a török demokráciára az igazságszolgáltatás, az ellenzék, a sajtó és a civil társadalom elleni egyre tekintélyelvűbb fellépés miatt. A mostani választási győzelem ronthatja Törökország kapcsolatait a Nyugattal. Az EU-nak és az Egyesült Államoknak meg kell követelnie Erdogan- tól az összes nemzetközi kötelezettség teljesítését. (MTI)
