Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-12 / 262. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2015. november 12. ISKOLA UTCA 111 Példaértékű elhivatottság ADY ÚJSÁGÍRÓI DIÁKKÖR A Felbári Szociális Intézményben jártak tanulmányúton a Dunaszerdahelyi Egészség- ügyi Középiskola diákjai. November ködös reggelén látogattunk el az intézménybe. A hidegtől kicsit átfagyva szálltunk ki az autóbuszból. Kicsit félszegen és félve léptük át az intézmény kapuját, mivel az épület kívülről barátságtalannak, ridegnek tűnt a ködös időben. Ezek az érzések csak addig kavarogtak bennünk, amíg be nem léptünk a bentlakásos otthonba. Meleg fogadtatásban volt részünk, A bejáratnál vártak a lakók a nevelőkkel felsorakozva. Üdvözöltek bennünket és sok-sok finomsággal kínáltak az ízlésesen berendezett éttermükben. Reggeli után a főnővér röviden ismertette az intézmény történelmét. Megtudtuk, hogy Nagyszombat megye fennhatósága alá tartozik és a mentálisan sérült felnőtt férfiak részére tartják fenn. Kilencvennyolcán laknak benne. A szolgálatban levő nevelőktől megtudtuk, hogy kreatív módszerekkel, tehetségük kibontakoztatásával és szellemi képességeik, valamint testi adottságaik fejlesztésével és speciális pedagógiai módszerekkel gondoskodnak a rájuk bízott lakókról. Igyekeznek érdekes programokkal lekötni őket, színesebbé tenni hétköznapjaikat. Ki gondolta volna közülünk, hogy rendszeresen részt vesznek hazai és külföldi kirándulásokon, termálfürdőbe járnak, baráti összejöveteleket szerveznek a többi szociális intézménnyel, kosarakat készítenek, kulturális műsorokkal lépnek fel, van tánccsoportjuk, színdarabokat adnak elő, hetente sikerfilmeket néznek meg? Meglepődtünk, amikor a tánccsoportjuk mexikói táncokat adott elő. A csoport tagjai nagy lelkesedéssel és örömmel újságolták el nekünk, hogy a kalapjaikat egy velencei kirándulásukon vették. Lehetőségünk nyílt megtekinteni szobáikat, a műhelyeket, ahol már a karácsonyi díszeket készítik, amelyeket a karácsonyi vásárokon árulni is fognak. Megnéztük a torna- és a kiállító termeiket, nagyon szép, felszentelt kápolnájukat. A négy emelet bebarangolása közben megismerkedtünk egy-egy bentlakó szomorú sorsával, valamint az intézmény problémáival. Ami igazán meglepett minket, az az ottani alkalmazottak elhivatottsága, ami igazán példaértékű. Sugárzott róluk, hogy szíwel-lélekkel végzik munkájukat, és megható volt, ahogy beszéltek a „fiaikról”. Az igazi meglepetést látogatásunk végére hagyták. Amíg mi az intézményt tekintettük meg, addig néhány lakó átrendezte a közösségi termüket táncparketté, és táncmulatságra invitált bennünket. Mi pedig eleget tettünk a szíves invitálásnak és jót szórakoztunk. A látogatás végén néhányan kedvet kaptunk, hogy a nyári szünetben pár hetet dolgozzunk ebben az intézményben. Legalább szerzünk egy kis szakmai gyakorlatot, és ki tudja, lehet, hogy az iskola elvégzése után idejövünk dolgozni. Versengés helyett az együttlét öröme Idén másodszor vettem részt a debreceni zsidó hitközség szavalóversenyén. A versenyt eredetileg Szabó Magda írónő indította el; Kardos Albertnek, az egykori debreceni rabbinak állítva ezzel emléket, aki a II. világháború zsidóüldözésének áldozata lett. A versenyzők nemcsak Magyar- ország területéről, hanem a magyarok lakta területekről - Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről - érkeznek ide. Sokan voltunk, sokfelől, különféle tájakról, más-más értékrendet képviselve. Gimnáziumi éveim során volt szerencsém, illetve lehetőségem többféle szavalóversenyen részt venni. Úgy gondolom, hogy ez a verseny az, amelyik a leginkább magával ragadja az embert: őszinte, baráti fogadtatás várja a versenyzőket minden évben, és a közhangulat is teljesen más — mintha nem is versenyen, hanem a barátaimmal lennék, és nekik szavalnék pusztán azért, hogy egymást szórakoztassuk, egymás tehetségében gyönyörködjünk. Ebben a tanévben Bagócsi Lilla első osztályos tanuló és jómagam képviseltük iskolánkat, a komáromi Selye János Gimnáziumot. O az ifjúsági kategóriában 2. helyet ért el, én pedig már a felnőtt kategória versenyzőjeként a 3. helyen végeztem. Ám a sikernél jóval többet hoztunk haza: lelki felüdülést és a tudatot, hogy még vannak helyek a világon, ahol nem a versengés, hanem az együttlét, a barátság és az egymás iránti szeretet lelkesíti az embereket. Kálosi Zsófia, IV. A Selye János Gimnázium „A királyé nem leszek, nem leszek" - énekelte a kis iskolakórus a megemlékezés záróakkordjaként (Fotó: alai) A nemzeti gyásznapra emlékezve Pályaválasztásról Somorján 1956. november negyedikét fekete betűkkel írták be a magyar történelem krónikájába. 59 éve ezen a napon törtek be dübörögve a szovjet nehézpáncélosok Budapest utcáira, hogy végleg elsöpörjék a magyar forradalmat, s megkezdődjön a minden korábbit felülmúló megtorló terror. A gyásznapról számos iskola emlékezett meg, egyebek mellett a bősi Amadé László Alapiskola is. Az intézménybe látogatott Kovács László történész, író, nyugdíjas tanár, hogy egy rendhagyó történelemórán elmagyarázza, mi is történt valójában majd’ 60 éve Budapesten, és miként mutatott példát ’56-ban Magyarország az egész világnak bátorságból és hősiességből. A korabeli képek, Nagy Imre beszédének rádiófelvétele és a kivetített prezentáció élénken elevenítették fel történelmünk ezen sötét korszakát, s közelebb hozták a gyerekek számára az egyébként oly távolinak tűnő múltat. A rádiófelvétel meghallgatása után a tanár úr elmesélte azt a személyes élményét, amikor annak idején 10 évesen nagyapjával Nagy Imrét hallgatva tisztán kivehető volt a háttérből kiszűrődő fegyverropogás. A beszámolót döbbent csend követte. „A királyé nem leszek, nem leszek” - énekelte a kis iskolakórus a megemlékezés záróakkordjaként, s talán a tanulók maguk is érezték a sorok között, hogy többről van itt szó, mint hogy: valahol egy lány... Kovács H. Judit ÓVÁRY PÉTER Egy középiskolás számára a pályaválasztás, a megfelelő szakma megleláse nem köny- nyű feladat. Ezzel a somorjai Madách Imre Gimnázium diákjai sincsenek másképp. Hogy megkönnyítsük számukra a döntést, és megtalálják terveik megvalósításához a szükséges képzési formákat és intézményeket, az iskola Szülői Tanácsának segítségével pályaválasztási napot szerveztünk a harmadik és negyedik évfolyamos tanulóknak. A TANDEM nonprofit szervezet „Mesterségem CÍMERRE?” programját találtuk a legalkalmasabbnak a pályaválasztási dilemma feloldására. Az október 15-én megvalósult pályaválasztási nap első, délelőtti részében az egyes osztályok diákjai két tréner irányításával kiscsoportos önismereti és pályaorientációs foglalkozáson vettek részt, ahol az önismeret, a tudatosság és tehetség kérdését járták körül a jövőtervezés és karrierépítés szempontjából. Ezt követően egyéni és csoportos gyakorlatokon dolgoztak saját erősségeikkel, visszajelezve egymásnak, és visszajelzéseket kapva osztálytársaiktól. A délutáni program az interaktivitás jegyében zajlott az iskola dísztermében. A diákoknak 8 utat kellett bejárniuk ahhoz, hogy választ kapjanak a jövőjüket érintő fontos kérdésekre. Az állomások között volt egyéni tanácsadás, állásinterjú, kreatív névjegykártya-készítés, óriástársasjáték, infópult. Bekötött szemmel végigmehettek az életpályakötélpályán, így felmérve bátorságukat, egy fénykép erejéig pedig belebújhattak a frissen diplomázott szerepébe. A legnagyobb érdeklődést kiváltó programpont az „Elő Könyvtár” volt. A hagyományos könyvtárhoz hasonlóan az olvasó a Élményekkel és hasznos tanácsokkal gazdagodtak (Fotó: MÍG) könyvtárostól kikölcsönözhetett egy könyvet, s miután elolvasta és visszavitte, választhatott egy újat. A különbség csupán annyi, hogy a könyvek élő személyek voltak, akikkel beszélgetni lehetett, méghozzá az adott személy foglalkozásáról, hivatásáról. A somoijai diákok húsz „élőkönyv” közül válogathattak, íme a névsor: Lovász Attila újságíró, Gaál András állatorvos, Jávorka Tamás építész, Varga Renáta orvos, Varga Sándor orvos, Horváth Molnár Andrea pszichológus, Ba- ráth Csaba informatikus, Ambrovics Andrea közgazdász, Sebők György vállalkozó, Bodó Judit borász, Molnár Csaba filmrendező, Nyilfa Péter ügyvéd, Komzsík Attila egyetemi oktató, Balogh Gábor mentős, Zalka Lóránt tanár, Gyenes Gábor képzőművész, Kanovits Zoltán reklám- szakember, Mészáros Tünde tolmács, Simon Attila történész, Mészáros Krisztina újságíró. Kérdezhették őket arról, miből áll a munkájuk, miért ezt a hivatást választották, hol végezték tanulmányaikat, mennyiben segítette karrierjük alakulását a továbbtanulás. S hogy mennyire tetszett a diákoknak a rendhagyó pályaválasztási nap? „A program nagyon jó lehetőség volt arra, hogy megismeijük önmagunkat és tisztább képet kapjunk arról, mivel is szeretnénk foglalkozni a jövőben” - árulta el Ajpek Vivien oktá- vós tanuló. „A nap legizgalmasabb része az »élő könyvekkel« folytatott beszélgetés volt, akik megosztották velünk személyes tapasztalataikat, élményeiket és hasznos tanácsokkal láttak el bennünket. A szokásos sablonos kép helyett igazi betekintést nyerhettünk az egyetemi életbe” - mondta Sármány Cyntia. Bízunk benne hogy a rendhagyó pályaválasztási napon diákjaink olyan élményeket és tapasztalatokat szereztek, amelyekkel bátran vághatnak neki a nagybetűs Életnek. Az otthon lakói karácsonyi díszeket is készítenek műhelyükben (Fotó: dek) A két sikeres szavaló: Kálosi Zsófia és Bagócsi Lilla (Fotó: SJG)