Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-29 / 250. szám, csütörtök
VÉLEMÉNY 8 2015. október 29. | www.ujszo.com Zátonyra futnak Kihajózott a Tokió melletti támaszpontról a ÜSS Lassen amerikai romboló, amely irányított rakétákkal van felszerelve. A Kína által bekebelezett tengeri zátonyoknál járőrözik, amerikai oldalról hangsúlyozzák, hogy csakis olyan lépéseket tesz, amely megfelel a nemzetközi jognak. (TASR/AP-feivétei) MTI - HÁTTÉR Rakétákkal felszerelt rombolót vezényelt az Egyesült Államok a Kína által mesterségesen feltöltött szigetekhez. Miközben Peking ajánlására Kína és az Egyesült Államok első számú vezetői kísérletet tesznek a nagyhatalmak közötti kapcsolatok „új modelljének” kialakítására, a két ország és még inkább hadseregeik viszonyát jellemző kölcsönös bizalmatlanság mára oda vezetett, hogy a Dél-kínai-tengeren amerikai hadihajók léptek be szándékosan olyan vizekre, amelyeket Kína saját területének tart. A konfliktusveszélyes helyzethez vezető manőver az Egyesült Államok ázsiai és csendes-óceáni szerepvállalásának látványos megjelenítését és a Kínával területi vitákban álló térségbeli szövetségesek megnyugtatását szolgáló akció. Egyben annak egyértelműsítése, hogy amit az amerikai védelmi miniszter, majd Barack Obama amerikai elnök is kijelentett, azt komolyan is gondolják. Nevezetesen: az Egyesült Államok hajózni és repülni fog mindenütt, ahol azt a nemzetközi törvények lehetővé teszik, köztük azon szigetekké épített dél-kínai-tengeri zátonyok mentén is, amelyeket Kína saját fennhatósága alá akar vonni. Szigetfeltöltés Az első és a sokadik panasz is a Fülöp-szigetektől érkezett annak idején, mondván, hogy az egykor vízzel borított Jungsu zátonyon Kína kiterjedt építkezést folytat. Ezt a tekintélyes IHS Jane's Defence magazin is megerősítette, s az ott folyó munkálatokról műholdképekkel illusztrált jelentést közölt. A következő reakció már a washingtoni Pentagonból érkezett. Az amerikai védelmi minisztérium felszólította Pekinget, hagyjon fel a talaj feltöltéssel. Kínában kezdettől elhárították Washington „beavatkozási kísérletét”, s felháborodottan utasították vissza az elfogultnak tartott kritikát. Azt hangoztatták: a kínai lépések bírálói figyelmen kívül hagyják, hogy a Spratly/Nansa-szigetek térségében a szigetek és zátonyok hovatartozását vitató, ám többet is igazgatása alatt tartó minden államnak, illetve területnek vannak katonai létesítményei, leszállópályái a földdarabokon. így a Fülöp-szigeteknek, Malajziának, Vietnamnak és Tajvannak is. Sőt egyikük-másikuk ugyanígy, bizonyíthatóan feltöltéssel növelte meg a területét. Sziklazátony, homokpad Pekingben azzal „védekeztek”, hogy a szigetcsoport mintegy 50 zátonyt és szigetet foglal magába, közülük Kína felügyelete alá tartozik a legkevesebb, és Peking kezdett a legkésőbb fejlesztésekbe a térségben. Azt állítják, hogy az 1970-es években néhány ország törvénytelenül elfoglalt többtucatnyi zátonyt, illetve szigetet, s emiatt keletkeztek a területi viták. A rendelkezésre álló adatok szerint Vietnam 29 szigetet, sziklazátonyt és homokpadot felügyel, Tajvan egyet, a legnagyobbat. Malajzia 3 szigetet birtokol, míg a Fülöp- szigetek, amely a Spratly/Nansa- szigetek többségére igényt tart, eddig 8-at foglalt el. Brunei egy viszonylag kis területet tart a sajátjának, de nem vette birtokba. Megfigyelők jelezték, hogy Kína az általa ellenőrzött hét zátonyból haton kezdett mesterséges feltöltésbe, illetve építkezésekbe. Idén májusban egy addig példa nélkül álló akció során egy amerikai kémrepülőgép, fedélzetén a CNN hírtelevízió forgatócsoportjával, a területfeltöltésekkel épülő szigetek közelébe repült, és amerikai hadihajók is a térségbe hajóztak. Kína többször is felszólította a „betolakodókat” a légtér elhagyására. A kínai szigetfeltöltésekkel kapcsolatban nem sokkal később kemény hangvételű álláspontot fogalmazott meg a Pentagon első embere Haitin, majd júniusban a szingapúri Shangri-La regionális biztonsági értekezleten. Elsősorban e tevékenység ütemét és kiterjedtségét kifogásolta, és a feltöltések azonnali beszüntetésére szólított fel. Ashton Carter már akkor kijelentette: Washington szerint ilyen módszerrel nem lehet szuverenitást szerezni. Katonai célok? Á, dehogy! Peking mindeközben arról igyekezett meggyőzni bírálóit, hogy az építkezések az alapvető katonai védelmi igények kielégítése mellett elsősorban polgári célúak. Kiterjednek a tengeri kutatásra, mentésre, a katasztrófák megelőzésére, tudományos tevékenységre, meteorológiai, környezeti megfigyelésekre és a hajózás biztonságát, a halászatot segítő szolgáltatásokra. Mint mondják: ezek nem irányulnak egyetlen más ország ellen sem, a tengeri környezetet nem károsítják, nem befolyásolják a szabad hajózhatóságot vagy a repülést a térségben. A vádat, miszerint Kína militari- zálja a Dél-kínai-tengert, Pekingben már többször visszautasították, s ezt tette Hszi Csin-ping kínai elnök is Barack Obamával közösen tartott szeptemberi washingtoni sajtóértekezletén. A kínai külügyminisztérium pedig rendszeresen azzal vág vissza, hogy a Dél-kínai-tengert más országok militarizálják, amelyek rendszeres hadgyakorlataikon - erőfitogtatásként - támadó fegyverzetet vonultatnak fel ott. Navigare necesse - ezt...! A diplomáciai szócsatákban a mára egyértelműen letisztult amerikai álláspont az, hogy a korábban víz alatt lévő zátonyokból épített mesterséges szigetek a nemzetközi jog szerint nem szolgáltathatnak jogalapot területi korlátozásra, vagyis nem akadályozhatják a szabad hajózást. Az Egyesült Államok tehát deklaráltan azért döntött a mesterséges szigetek 12 tengeri mérföldön belüli megközelítése mellett, mert elvben legfeljebb ilyen széles sáv tekinthető az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) szerint a parti államhoz tartózó parti tengernek. Az 1994-ben érvénybe lépett UNCLOS-hoz több mint 160 ország, köztük az Egyesült Államok is csatlakozott, bár még nem ratifikálta. Kína ratifikálta, de hozzá kapcsolódóan külön közleményben deklarálta a saját tengeri területeinek tartott szigetek és szigetcsoportok szuverenitását. LÖVÉSZÁROK Józan észre van szükség Sokan kérdik tőlem: mi a tétje a most következő választásoknak? Úgy gondolom, többfajta tétje is van. Hogy folytatódik-e az oligarcháknak kedvező, csak nevében szociális kormányzás. Hogy lesz-e esély a kisebbségijogok megerősítésére és kibővítésére. Hogy az ország Európa magjához fog tartozni, vagy pedig a periférián fog duzzogni. De van itt még egy dolog: ez pedig az, hogy néhány jobb év után engedjük-e megint visszatérni a nacionalizmust a politikába. Szerintem nem csak én érzem úgy, hogy 2010-ben felcsillant egy remény a szlovákiai politikában arra, hogy a jövőben sikerülhet magunk mögött hagyni a nacionalizmust, ezt a rákfenét, ami húsz évig kötötte gúzsba az itteni politikusok kezét, és ami miatt minden kisebbséginek összeszorult a gyomra, ha a politikára gondolt. A Radičová-kormány rövid időszaka után - mely során a Híd által a kisebbségek kormányzati képviselettel rendelkeztek - a második Fico-kormány is visszavett a nacionalista retorikából, az SNS pedig kiszorult a parlamentből. Nem véletlen, hogy minden felmérés azt mutatja, hogy az emberek úgy érzik: csökkent az országban a feszültség. Az utóbbi hónapokban azonban nyugtalanító tendenciákat észlelek. Több, korábban észszerűen viselkedő párt a menekültek kapcsán radikálisabb pozíciókat vett fel. És félő, hogy a kisebbségekkel kapcsolatban ugyanígy fognak reagálni. A Smer például nyíltan beszél arról, hogy a „nemzetmentés” témáját nem fogja átadni a radikálisoknak, saját maga fog azzal foglalkozni. Már látszanak is a „Megvédjük Szlovákiát” szlogenü óriásplakátjaik, amitől nekem borsódzik a hátam. Ráadásul mintha a többi pártot is egyre jobban csábítaná az efféle retorika. A választóknak tudatosítaniuk kellene, hogy a nemzetvédés igazából nem más, csak a tehetetlenség elfedése. Hogy az oligarchák szétlopják az országot, a nyugdíjak csökkennek, az egészségügy összeomlik, a fiatalok pedig elmennek, mert nem találnak munkát. Hogy az országot leginkább a saját kormányától kellene megvédeni. A Híd alapelve a polgári Szlovákia elve, ami azt jelenti, hogy egy olyan országot képzelünk el, ahol az embereket nem a születési körülményeik és az identitás alapján rangsoroljuk. Ahol a többség nem nyomhatja el a kisebbségeket, ahol mindenki egyenlő fontosságú polgárnak érezheti magát, és ahol a sokszínűség érték, nem pedig eltörölendő hiba. Ebben a helyzetben, ahogy a szlovákiai politikai pártok közül egyre több csábul el a nacionalista retorika irányába, új szavazatokat remélve ettől, még inkább felértékelődik a Híd szerepe. A jelenlétünk a parlamentben, és remélhetőleg márciustól a kormányban is, garancia arra, hogy a toleranciának, a békés együttélésnek mindig lesz hangja. Sólymos László, a Híd alelnöke FIGYELŐ A dicsekvő román főrendőr A kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének megakadályozásával dicsekedett a marosvásárhelyi rendőrség vezetője, Valentin Bret- felean egy román egyesület rendezvényén. A magyar sajtó nem kapott meghívást, de a rendőrparancsnok .hazafias” beszédéről készült videó felkerült az internetre. A Krónika című lap beszámolója szerint Bretfelean kijelentette, sikerült a törvényt alkalmaznia Marosvásárhelyen, és erre biztatja a többi székelyföldi megyét is. „Hét pert nyertem a híres Kincses Előd ügyvéd ellen az utcanévtáblák ügyében. Nem engedem meg soha, hogy Paul Chinezut elmagyarosítsák, s azt írják a táblára, hogy Kinizsi Pál. Álljunk ellen a nyomásnak és az elnemzetietlenítésnek. A haza a népé, és nem a kizsákmá- nyolóké” - mondta a rendőrfőnök, akinek szavait vastapssal jutalmazta a közönség. Kincses Előd cáfolta, hogy a rendőrfőnök hét pert nyert az utcanévtáblák ügyében, és a legfontosabbat elveszítette. A bíróság törölte a kétnyelvű táblák kihelyezésekor tetten ért önkéntesre kirótt bírságot. A 43 százalékban magyarok által lakott Marosvásárhelyen 14 éve küzdenek a magyar táblákért. A román törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, amelyeken egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, de a törvény nem rendelkezik külön az utcanevekről. Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, így vállalta, hogy a kisebbségi helyneveket is használja. A charta szakértői a legutóbbi, 2012-es Romá- nia-jelentésben kitértek arra, hogy a helyneveken nem csak a településnevek értendőek. Nem elég az utcák román neve után odaírni a magyar utca szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén. (MTI)
