Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-29 / 250. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2015. október 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Isten malmai Nem azoknak kell megfelelni, akiknek nem is lehet fÜ^ MÓZES SZABOLCS V éget ért a Vatikánban a családról szóló püspöki szinódus, amely a menekültválság és a közelgő választások árnyékában messze nem kapott akkora sajtófigyelmet, mint a tavaly ilyenkor megszervezett „első felvonása”. S persze azért sem, mert nem hozott radikális változásokat. Míg az eseményt kommentálok jelentős része azon morfondírozik, hogy miért bukott el az állítólag Ferenc pápa támogatását is élvező re- formszámy, érdemes másként is feltenni a kérdést: hozhatott volna egyáltalán a szinódus nagyobb változásokat? S kinek lett volna ez jó? A katolikus hívek számára továbbra sem lehetséges az egyházi válás, a második vagy sokadik házasságukban élők nem áldozhatnak, az ún. melegházasság továbbra is csupán néhány ország civil intézménye marad. Ezek miatt aligha lehet ostorozni a püspöki testületet, ugyanis egy egyház nem politikai párt, amely „innoválhatja” programját, hanem egy vallás követőinek gyülekezete. A hit alapelvei pedig adottak: a Bibliát nem lehet utólag átírni, mert a kordivat éppen mást diktál most, mint pár száz éve. Bizonyos jellegű változásokra természetesen mindig van tér, és valószínűleg a szinóduson diskuráló egyházvezetőkben is megfordult a gondolat, hogy egy-egy módosítás vagy reform kinek kedvezne. Avagy:’megállítható Európában a hívők elszivárgása egy jelentősebb „lazítással”? Ha a kérdést így tesszük fel, első látásra paradox módon akkor is ugyanazt a választ kapnánk: nem volt érdekük mélyreható változásokat eszközölni. Nem is azért, mert ez az egyházon belül töréshez vezethetne, ahogyan azt sokan vizionálták. Hanem mert ez egyszerűen nem jelentene több hívőt. Nem azoknak kell megfelelni, akiknek nem is lehet. Téves elképzelés, hogy mindazok, akik a családdal kapcsolatos témák vagy más miatt haragban állnak az egyházzal, alig váiják a mélyreható reformokat és máris visszarohannak a templomba. Ök jellemzően nem emiatt távolodtak el - vagy eleve nem is voltak keresztények -, hanem azért, mert nem szólította meg őket a krisztusi tanítás. Amihez egyébként egy szekuláris társadalomban mindenkinek joga van, ám hamis, ha valaki amiatt sajnálkozik, hogy az egyház bezzeg nem képes megváltozni és közeledni az ő elvárásaihoz, mikor ő eleve nem is vágyik arra, hogy oda tartozzon. A szinóduson részt vevő püspökök előtt ott lebeghetett az északi és nyugati protestáns egyházak elbaltázott „modernizációja” is. A társadalmi nyomásnak (itt-ott a politikainak is) megfelelően az utóbbi évtizedekben „liberalizálták” tanításukat, ám az eredmény pont fordított lett: még inkább kiüresedtek templomaik, társadalmi súlyuk minimalizálódott. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincs min javítani: csupán azt, hogy minden változásnak megvannak az eleve adott határvonalai (amelyeket nem a pápa vagy a püspökök határoznak meg), valamint azt, hogy nem a leghangosabb kritikusoknak kell megfelelni, hanem azoknak, akik érdekeltek a változásokban és élni is akarnak velük. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Štúr-kultusz Párkányban? KACSINECZ KRISZTIÁN M indig is undorral töltött el a nagy formátumú történelmi személyiségek aktuál- politikai megerőszakolása, az a bevett gyakorlat, hogy politikai törpék március 15-énújratöltöttKossuth- idézetekkel hőzöngenek, vagy éppen Szvatopluk meg Cirill-Metód szobrokat potyogtatnak maguk után mindenfelé. Az indokolatlan szellemidézés nemcsak a holtak nyugalmát zavatja meg, hanem az élőkét is. A legtöbb politikus ezzel mit sem törődve marad önjelölt történész, a hatalom által sulykolt vulgáris történelemszemlélet pedig nemcsak az emlékműveken, város- és utcaneveken hagy nyomot, hanem a tankönyvekben, az oktatáson, rosszabb esetben pedig a közgondolkodáson is. A gyakorlat persze nem új keletű. A századfordulón például gombamód teijedtek Magyarországon a Kossuth és Petőfi utcák, terek, szobrok, emlékművek olyan városokban, községekben is, ahol a többségi lakosság nem magyar ajkú volt. Az már akkor sem számított, hogy a névadónak adott esetben az égvilágon semmi köze nem volt ahhoz a településhez, ahol utcát neveztek el róla, vagy éppen szobrot emeltek neki. Annál fontosabb volt, hogy magas hőfokon tartsák a lakosság hazafias lelkesedését, és különösen a nemzetiségileg sokszínű régiókban emlékeztessenek mindenkit arra, ki az úr. Minden Kossuth-emlékmü, utca és tér egy kis mozaikkocka volt a magyar nemzetállam utópikus elképzelésében, amely végül, mint tudjuk, csúfos kudarcot vallott. Ugyanez az utópikus-nacionalista szemléletmód köszön most vissza a Matica slovenská törekvésében, hogy egy jobbára magyarok által lakott városban olyan szlovák történelmi személynek emeljen szobrot, aki soha nem élt ott, és talán azt sem tudta, merre keresse Párkányt a térképen. Az, hogy 67 évvel ezelőtt, a reszlovakizálás jegyében minden megalapozottság nélkül ugyanennek a történelmi személynek a nevét erőszakolták a városra, csak tovább fokozza az elképzelés abszurditását. A kormánypárt hathatós támogatását élvező maticás köröket ismerve persze csak az a kérdés, miért tartották magukban eddig ezt a briliáns ötletet. Ha korábban előhozakodnak vele, talán sikerült volna Štúr két- századik születésnapjára, 2015. október 28-ra időzíteni a szobor leleplezését, sőt a híres vásárt is át lehetett volna tolni erre a jeles napra. Végül is nincs még egy hely a világon, amely a nagy nemzetébresztő nevét viselné. Itt az ideje hát, hogy kezdetét vegye a párkányi Štúr-kultusz, és ha valaki megint előhozakodna azokkal a fránya tényekkel, akkor majd legfeljebb átírnak néhány életrajzot meg tankönyvet. Ez a legkevesebb. Menekültek és választások KOCURLÁSZLÓ menekültek (migránsok, bevándorlók, kinek, kinek az ő igéje szerint) valószínűleg keveset tudnak Szlovákiáról. Talán azt sem tudják, hol van. Nem is akarnak idejönni. Valószínűleg Robert Ficót sem ismerik. Semmi másért nem, ezért az egyért irigylem őket. Azt sem tudják, ki van kormányon. Arra meg komolyabb összeget mernék tenni, hogy fogalmuk sincs arról, mikor lesznek Szlovákiában a választások. Amikor útnak indultak, ezt nem azzal a szándékkal tették, hogy belpolitikai tényezővé váljanak. Mégis sikerült. Egy tegnap közzétett felmérés szerint a Smer jött ki a legjobban a menekültügyből. Persze, Robert Fico mindent meg is tett ennek érdekében, így most megérdemelt munkája gyümölcsét arathatja le. A válaszadók - akik februárban vagy márciusban választók lesznek! - szerint Fico kezelte a legjobban a menekültkérdést, ezt közel az ország fele látja így, 44,1 %. Ót hű famulusa, Robert Kaliňák belügyminiszter követi. A velük ellentétes, befogadó álláspontot megfogalmazó Andrej Kiska államfőnek csak a dobogó harmadik foka jutott, 15 százalékos támogatottsággal. Ha a kérdésre pártszinten kell válaszolni, a helyzet hasonló: az élen 43,2 százalékkal a kormányzó Smer áll. A többi politikai párt egy számjegyű eredményt ért el. A menekültek alaposan felkavarták a tranzit- és a célországok politikai vizeit. Szlovákia azonban nem esik sem az egyik, sem a másik kategóriába. Nem hozzánk jönnek és nem haladnak át rajtunk azok, akik kényszerből, vagy „csak” a jobb élet reményében hazát váltanak, leszámítva azt a pár száz „bősi” menekültet, akiket az osztrákoktól lízingelünk. A menekültválság olyan téma, amely a mindenkori végrehajtó hatalomnak kedvez. Neki vannak ugyanis eszközei a helyzet kezelésére és az ezzel kapcsolatos intézményes kommunikációra. Ellenzéki pozícióból meg lehet fogalmazni állásfoglalásokat, de hogy mi lesz a menekültekkel, főként, hogyjörmek-e vagy nem, azt a kormányzat fogja megmondani. Ennek megfelelő az ellenzéki politikusok elhelyezkedése is a listán. Az első ellenzékinek csak az ötödik hely jutott, a mindvégig szolidáris álláspontot megfogalmazó Bugár Béláról a lakosság 7,8 százaléka gondolja úgy, jól reagált a menekültkérdésre, a többi ellenzéki politikusról ennél kevesebben gondolják ugyanezt. Robert Ficónak és a Smemek ráadásul különösebben meg sem kellett izzadnia a jó eredményhez. Egyelőre úgy fest, a menekültek akkor se szeremének idejönni, ha hívnánk őket, Németország is jó messze van tőlünk, valós „veszélyként” tehát sosem merült fel, hogy a „nyakunkon marad” pár ezer vagy tízezer idegen. Csak ki kellett jelenteni, hogy ez a jövőben sem lesz így - ez ingyen van -, meg egy keveset izmozni a kérdésben szintúgy nem egységes, de főként gyenge és tehetetlen európai intézményekkel, ami szintén különösebb tét nélkül megtehető. Szóval, kedves menekültek, jó lenne, ha a görög vagy olasz partoknál történt sikeres partraszállást követően elétek tolt kamerákba határozottan belemondanátok: nem, eszünkben sincs Szlovákiába menni. Különben sosem lesz itt kormányváltás... FIGYELŐ Ultimátum Merkelnek Horst Seehofer bajor miniszterelnök, a konzervatív CSU elnöke akár a pártját a szövetségi kormányban képviselő minisztereket is visszahívhatja, hanem sikerül rávenni Angela Merkel kancellárt az úgynevezett nyitott határok politikájának feladására - írta a Bild német lap. A három CSU-s miniszter visszahívása az Angela Merkel vezette kereszténydemokrata CDU, a CSU és a szociáldemokrata párt (SPD) nagykoalíciós kormányának végét jelentené. Horst Seehofer vasárnapig adott haladékot Angela Merkelnek - a kancellár egyelőre elutasítja ezt a követelést. A Bild szerint a hétfőre összehívta a párt elnökségét, hogy „szükséghelyzeti intézkedésekről” döntsenek. A miniszterek visszahívása a „végső lehetőség” -mondta Horst Seehofer. „Nem hagyhatjuk, hogy a CDU romlásba döntsön minket” - mondta egy másik befolyásos, név nélkül nyilatkozó CSU-s politikus. A pártban azt is fontolgatják, hogy a bajor tartományi rendőrség bevetésével és egy kerítés felépítésével gondoskodnak a menedékkérők belépésének megakadályozásáról, és azt is mérlegelik, hogy Bajorország túlterheltsége miatt lezárt buszokkal, vonatokkal to- vábbküldik más tartományokba a német területre érkező menedékkérőket. A baj or-osztrák határon uralkodó állapotok súlyosságát jelzi, hogy a passaui járás közigazgatási vezetője, Franz Meyer levelet írt a kancellárnak, amelyben kifejtette, hogy az osztrák szervek „menekülteket csempésznek” át a határon tömegesen. Ennek megálljt kell parancsolni, különben „nem *■ tudjuk garantálni a menekültek testi épségét és életét” - írta a CSU-s politikus. Közben a CDU/CSU pártszövetség újabb befolyásos csoportja követel a kormánytól irányváltást. A konzervatívok önkormányzati politikai egyesülete (KPV) Peter Altmaier kancelláriaminiszternek, a kabinet menekültügyi koordinátorának küldött levelet, amelyben szerdai lapjelentések szerint a „nemzeti határok” biztosítását követelték. Kifejtették, hogy a hét végén életbe lépett menekültügyi reform rövid távon nem elég ahhoz, hogy a városi és települési önkormányzatok el tudják látni a menekültügyben rájuk háruló feladatokat. (MTI)
