Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-26 / 247. szám, hétfő
4 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2015. október 26. lwww.ujszo.com Színház, politika, bunkóság KOCURLÁSZLÓ lovákiában a rendszerváltás óta a színház ritkán volt politika tárgya. A magyarok még színházlátogató csoportja talán még emlékszik arra, amikor 2003-ban a Magyar Koalíció Pártja - csak a történelmi hűség végett: ez még a pártszakadás előtti, Bugár Béla vezette, „nagy” MKP volt - fővárosi székházába „hívatták be” Kiss Péntek József komáromi színidirektort, és közölték vele, hogy „nem lesz ez így jó”. Rá két hónapra Kiss Péntek le is mondott. Történt mindez különösebb sajtóvisszhang nélkül, rezignáltan, szlovmagyul. Azt nem tudom, a szlovák színházi porondon történt-e hasonló inzultus, de kevéssé tartom valószínűnek, azzal - nagyon helyesen - tele lett volna a szlovák sajtó. A színház a politikai diskurzustérbe, szerencsétlen módon, idén Marián Kotleba besztercebányai megyefőnök, a Mi Szlovákiánk Néppárt elnöke kapcsán került vissza, immár kétszeresen. Kotleba nagyon félhet, ha még egy bábszínházát is ellenségnek tekint. Először egy táncszínházát próbált anyagilag ellehetetleníteni, amikor nyáron nem ellenjegyezte a kulturális tárca által megítélt támogatás kifizetését. 20 ezer euróról van szó, ami egy kis, „alternatív” színház számára kész vagyon, de a hazai viszonyok között még egy kőszínházban sem szégyellni való összeg. Kotleba szerint a színház dekadens, és nem a megfelelő értékeket közvetíti, ráadásul sokkal több támogatást kap, mint a folklórcsoportok. 2015-ben a folklórt és a színpadi táncot szembeállítani legalábbis anakronisztikus törekvés, arról nem is beszélve, hogy régen rossz, ha megyei főhivatalnokok mondják meg, milyen a jó kultúra. Ideológiai iránymutatás helyett inkább a nézőkre kellene hagyni, hogy adózott jövedelmükből milyen színházi előadásra akarnak, vagy nem akarnak jegyet váltani. Újabban pedig egy bábszínház, a Bábkové divadlo na Rázcestí húzta ki a gyufát a zöldinges megyefőnöknél. A forgatókönyv ugyanaz: Kotleba nem írta alá a támogatás folyósítását. A bábszínház színházpedagógiai foglalkozást tartott volna iskolásoknak. A diákok Irena Brežná: Levél fekete fiamnak című elbeszélésének bábadaptációját láthatták volna. Az elbeszélés egy fekete gyermeket nevelő fehér anya „élményeit” meséli el, a nem túl toleráns, az idegentől félő fehér, svájci közegben. Az előadás után a diákok szeminárium keretében dolgozták volna fel a xenofóbia és a rasszizmus témáját. Kotlebáék szemét azonban nemcsak a téma szúrta, hanem az is, hogy az „amerikai” Amnesty International is társszervezője lett volna a sorozatnak, illetve azt is előre tudták, kit neveztek volna rasszistának a szemináriumon. Kotleba a színházak gazdasági ellehetetlenítésével a modem cenzúra új formáját valósította meg, veszélyes precedenst teremtve. A többségi közegben ezt nem lehetett elkenni. Besztercebányán szimpátiatüntetés volt az intézmények mellett, most szombaton pedig a szlovák kultúra fellegvára, a Szlovák Nemzeti Színház drámai társulata állt ki a regionális intézmény mellett: az előadás bevételét a bábszínháznak ajánlotta fel. Az esti előadás előtt a nézők az inkriminált darabot is megnézhették. Szomorú, hogy 2015-ben arról kell írni: színházak tevékenységét politikai alapon korlátozni bunkóság. Szerencsére ezen a besztercebányai színházkedvelők is tudnak változtatni nemsokára. FIGYELŐ Taxisháború menekültekért Osztrák taxisháború tört ki a szlovén-osztrák határátkelőkről a stájerországi és a bécsi taxisok között, ugyanis a helybeliek szerint a fővárosiak nem jogosultaké menekültek fuvarozására a szlovén határtól. A hatóságok úgy tettek igazságot, hogy valamennyi taxist elzavarták a határátkelőtől, így azok most csaknem száz autóval a határtól távolabb „vadásznak” kuncsaftokra. Eközben tettleges- ségig fajult a dolog, dulakodásra is sor került. A stájer taxisok elmondták, korábban a hatóságok hívták őket a határra, mert nagy volt az igény a szolgáltatásra és nem győzték elszállítani onnan az embereket. Ezzel egy időben hatósági árat is szabtak a rendőrök: egy bécsi fuvar árát, az utasok számától függetlenül 420 euróbán, egy salzburgiét pedig 550 euróbán határozták meg. Ezt úgy tartatták be a hatóságok, hogy a menekültek a rendőrnek fizettek a megbeszélt fuvarért és ő adta oda a pénzt a taxisoknak. Ugyanakkor a határtól távolabb várakozó taxisok a hatósági árnál jóval több pénzt kémek a menekültektől. A stájer taxisok szerint azt is megszabták, hogy csak Stájerországban működő taxi szállíthatja a menekülteket, ám a bécsiek megjelenésével most ők is kiszorultak az üzletből, ám továbbra is kitartanak, mert azt remélik, hogy a hatóságok feloldják a zárlatot. Lefoglalták az őrtűzre szánt fát Lefoglalta a rendőrség azt a tűzifát, amit a gyergyószentmiklósi őrtűz- höz szállítottak a Székelyföld határkivilágításának szervezői. Az érintett, Árus Zsolt elmondta, autóval szállított szombaton a saját tüzelőjéből húsz hasáb tűzifát az őrtűzhöz, amikor a rendőrök megállították. Hazament a fa eredetét igazoló iratokért, de szállítási iratai nem voltak. Mivel korábban már a helyszínre szállítottak kisebb fahasábokat, így a helyi tűzgyújtás nem marad el teljesen. Székelyföld peremtelepülésein több száz helyen gyújtottak őrtüzet szombaton este, a régió önkormányzási jogát követelve. Romániában egy éve vezették be az erdőirtások megfékezésére az „erdőradar” rendszert, csak internetes regisztrációt után lehet autóval fát szállítani. (MTI) Felzárkóztatás Roma integráció: nem egymás mellett, együtt Amikor a roma közösségekről van szó, nagyon sok kisebbségpolitikával foglalkozó szakember megvonja a vállát. Az általuk használt standard kategóriákba - őshonos és bevándorló kisebbségek- ugyanis a romák rosszul illeszkednek. Bevándorlónak semmiképpen nem mondhatók - az már rég volt. De közösségként nem is viselkednek úgy, mint ahogy az őshonos kisebbségek szoktak: nincs, vagy csak alig van közös politikai képviseletük, nemzettudatuk, követeléseik. Ennek okán a multikulturális modellek ritkán tudnak megfelelőképpen elszámolni azzal, hogyan és mit is lehetne tenni a roma kisebbségekért. Sokszor „egyéni esetként” jelennek meg ezekben a modellekben, ami nem túl szerencsés, hiszen több millió emberről van szó, az integráltság legkülönbözőbb fokain. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az európai roma kisebbségek egyik legnagyobb problémája az elszigeteltség. Minél el- zártabban élnek, annál nagyobb az esély a rossz iskolai teljesítményre, a munkanélküliségre, a szegénység továbbörökítésére. Ezért váltak nagyon fontossá az ún. deszegregációs próbálkozások, az elzártság elleni harc. Emellett az is világossá vált, hogy nem elég a diszkrimináció és az előítéletek ellen felszólalni, azokat meg kell tömi, illetve ahol részben vagy egészen igaznak bizonyulnak, ott lépni kell. Más szóval: el kell választani a valós problémákat azoktól, amelyek csak a fejekben léteznek. Ezért felértékelődött a kommunikációjelentősége a roma integrációs kezdeményezésekben. Egyrészt a kommunikáció magukkal a romákkal - a szülők együttműködése nélkül nem javul az iskolai teljesítmény, a közösség akarata nélkül nem szűnik meg az uzsora. Másrészt a nem romákkal, hiszen a félelmeikre reagálni kell, meg kell adni a biztonságérzetet. Harmadrészt rendkívül fontos a csoportközi kommunikáció. Minden itt dől el: ahol romák és nem romák folyamatosan érintkeznek egymással, együttműködni akaró felekként, ott a konfliktusok ugyan nem szűnnek meg, de kezelhetővé válnak. Ha a felek együtt dolgoznak, közösség képződik. Ha nem, konfliktus. A multikulturalizmus hasznos kiindulópont - a hangos kritikák ellenére Európában nincs jobb ötletünk a sokszínűség kezelésére -, de tovább kell lépnünk belőle. Sok jel utal arra, hogy épp a kommunikáció megerősítése, a kultúrák közötti érintkezés támogatása lehet a továbbfejlesztett, ún. interkulturális modell egyik fő erőssége. Ajó hír az, hogy egy ilyen modellben a romák kérdése is a saját helyére kerülhet és kezelhetőbbé válhat. Akármennyire különleges kisebbségi csoportról van szó ugyanis, annyira mégsem különböznek: méltó életet akarnak, a saját kultúrájuk elismerését, a szomszédjaik szimpátiáját, a gyerekeik boldogulását. Márpedig ennek a felismerése, azaz ajó élet keresésének kultúráktól független szándéka kell, hogy álljon bármely kisebbségpolitika magjában. Embertelenségre panaszkodik Breivik, a norvég mészáros Beperelte Norvégiát a 2011 nyarán hetvenhét embert lemészároló Anders Behring Breivik, egyebek közt embertelen bánásmódra és kínzásra hivatkozva. Tulajdonképpen az a baja, hogy nem érintkezhet emberekkel. A norvég hatóságok úgy döntöttek, engedélyezik az eljárás továbbvitelét- írta a Deutsche Welle. Breivik szerint a skandináv ország megsértette a kínzást és az embertelen vagy megalázó bánásmódot tiltó európai egyezményeket, valamint az elítéltnek a családhoz, a magánélethez és a személyes kapcsolatokhoz való jogát. A szélsőségesen jobboldali, mindenekelőtt iszlámellenes nézeteket valló Breivik büntetése megkezdése óta elszigeteltségben él, ez perindításának fő oka. Oystein Storrvik, a tömeggyilkos ügyvédje közölte, az eljárás célja, hogy védence több emberrel tudjon érintkezni, kevésbé legyen elszigetelve a világtól. Hozzátette, Breivik legutóbb az édesanyjával találkozott, ezenkívül csak a fegyház munkatársaival tud kapcsolatot teremteni. Breivikkel kapcsolatban hatalmas felháborodást keltett az, hogy nyáron felvették az Oslói Egyetem politikatudományi szakára. Az egyetem rektora közölte, az elítélt megfelelt a követelményeknek, ezért nyert felvételt. Hozzátette, tanulmányait kizárólag a cellájában fogja folytatni, a kommunikáció közte és az egyetem között egy kapcsolattartón keresztül zajlik. Tankönyvekkel ellátják, de az internethez nem fog hozzáférni. Anders Behring Breiviket huszonegy évi szabadságveszésre ítélték, mert 2011 nyarán autóba rejtett pokolgépet robbantott Oslóban a norvég kormány székházánál, majd Utoya szigetén gépkarabéllyal válogatás nélkül lemészárolt fiatalokat a Norvég Munkáspárt ifjúsági tagozatának táborában. Az embervadászat során összesen hetvenhét embert ölt meg, köztük sok tizenévest. (MTI)
