Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-23 / 245. szám, péntek
10 ISKOLA UTCA 2015. október 23. | www.ujszo.com Erős fa a történelem viharaiban egy iskola nem a falaiban, hanem tanítványaiban hordozza erejét" A selyések rövid áttekintést adtak az iskola közel négy évszázadáról (Fotók: SJG) BESZÁMOLÓ Október 9-én kettős ünnepet ült a Selye János Gimnázium: 65 éve első magyar középiskolaként indult újra intézményünkben a magyar anyanyelvű oktatás, illetve a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium 20 éve vette fel egykori világhírű diákjának, Selye Jánosnak a nevét. A gimnázium 366 éves múltra tekint vissza. Ez a csaknem négy évszázad egy iskola történetében az örökös helytállásról, a tisztességes megfelelni akarásról szól: eszmék jöttek és mentek, korok ideológiái kényszerítették vagy éppen ösztönözték a nevelést, az oktatást végzőket. De egyben biztosak lehetünk: a tudás, az emberi szellem és értelem, a humánum megbecsülése évszázadokon keresztül a legfontosabb követelmény volt, és az maradt napjainkig - ezekkel a gondolatokkal kezdődött a gimnázium dísztermében ünnepi műsorunk, melyet Spátay Adriana tanárnő állított össze. Diákjaink - Dóczé Bálint Jonatán, Bagócsi Lilla, Török Máté, Kálosi Zsófia, Szebellai Dániel, Bukovszky Gergely - iskolánk életének csomópontjait érintve rövid áttekintést adtak intézményünk közel négy évszázados történelméről; a próza és a lírai versek mellett régi fényképek, dokumentumok vetítésével is szerettük volna minél pontosabban megidézni a gimnázium gazdag múltját. Az 1649-ben a jezsuita atyák által alapított, majd 1812-től 1845-ig a bencések vezette tanintézményben számos híres egyéniség oktatott, tanult. Tanárként Baráti Szabó Dávid, Czuczor Gergely költő nevét, Révai Andruskó Imre igazgató Miklós nyelvészt, Pray György tudóst, Vaszary Kolos hercegprímást említhetnénk. A gimnázium tanítványa volt Ányos Pál költő, Beöthy Zsolt és Szinyei József irodalomtörténész, Kultsár István író, Konkoly- Thege Miklós csillagász, Feszty Árpád festőművész, Király József püspök, akinek az 1814-ben létrehozott alapítványa jóvoltából közel 3000 tanuló kapott anyagi támogatást tanulmányai során. S volt olyan diákja e gimnáziumnak, akinek nevét szerte a világon ismerik: Selye János, a stresszelmélet megfogalmazója. Történelmi viharok sokaságát élte meg és élte túl erős gyökerű faként a gimnázium. A trianoni békediktátum után került igazán veszélybe az iskola, a tanári kar, a diákság: megtapasztalták - immár a Csehszlovák Köztársaságban -, milyen a nemzetiségi sors. Sorra szűntek meg a magyar iskolák, s már csak 3 középiskola volt önálló - köztük a miénk is. A tanárok a mostoha körülmények ellenére nagyon magas szintű oktatónevelő munkát fejtettek ki - igaz, becsületes magyar emberré nevelték a rájuk bízott fiatalokat. Hangozzék el a legkiválóbbak neve: Bíró Lucián, Gidró Bonifác, Borka Géza, Horváth Cézár, Pataki Maurus, Harmos Károly. Ámikor 1945. március 31-én megszűnt intézményünkben a magyar nyelvű oktatás, a hatalom egy 300 éves iskolát szüntetett meg. Hogy magyarként megmaradhattunk, azoknak a Pozsonytól Királyhelme- cig a falvakban és városokban élő magyar szülőknek köszönhetjük, akiknek gyermekei 1950 szeptemberében ismét anyanyelvűket választva ültek be az iskolapadokba. 6 év után először töltötte meg magyar szóval a komáromi gimnázium tantermeit a 149 diák, akiknek száma év végén 175-re emelkedett. Az akkor kezdők 1954-ben érettségiztek, köztük Tő- zsér Árpás, Koncsol László, Zs. Nagy Lajos. Iskolánk múltjának felidézésekor nem feledkezhetünk meg a szlovákiai magyar óvónőképzésről. Az 1951 őszén induló - s kilenc évig működő - pedagógiai iskola ebből az épületből 400 magyar óvónőt indított útjára a számban egyre gyarapodó magyar óvodákba olyan iskolavezetők irányításával, mint Tur- czel Lajos, majd az őt váltó Zsombor Miklósné Hómmá Jolán. Az 1960-as évektől formálódott az iskola nagyszerű tantestülete, mely az elmúlt évtizedekben sokszor fiatalodott, megújult és megújul. Azok, akik az intézmény élén álltak, állnak: Horváth József, Keszeg István, Ipóth Barnabás és Andruskó Imre tudatosan vállalták a megmaradás és ezen túl a jól megmérettetés emberpróbáló feladatát. 20 éve viseli intézményünk Selye János nevét. 1995-ben az akkori igazgató, Dr. Ipóth Barnabás javaslatát a tantestület egyértelműen támogatta. Egykori szándékairól, elképzeléseiről legpontosabban ő tudott volna mesélni, ám pillanatnyi egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy személyesen mondja el gondolatait, így az általa leírt visszaemlékezést Spátay Adriana tanárnő olvasta fel: „Mi tette lehetővé azt, hogy iskolánk több évszázadon keresztül eredményes és fejlődőképes maradjon? Ezt az iskolaalapító jezsuiták által megfogalmazott és elfogadott négy alappillér eredményezte, amelyeket mind a mai napig szem előtt kell tartanunk, és teljesítenünk kell. Ezen alappillérek: a magas szintű szellemi tudás; gyökereink ápolása úgy, hogy bármely korban lehetővé tegye a fejlődést, az egészséges nemzeti öntudatra nevelés - az ő idejükben ez a soknemzetiségű történelmi országhoz való hűséget jelentette; a keresztény tanítás szerinti emberség, a másság elfogadása, tiszteletben tartása, és a tolerancia feltétlen betartása és megvalósítása.” Ezután iskolánk történelemtanára, Elek József ismertette Selye János életútját, majd volt diákunk, Dóczé Péter diákhumorral átszőtt kisfilmjét láthatta a közönség a fiatal Selye Jánosról. Záróbeszédében Andruskó Imre, a Selye Gimnázium igazgatója Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát szavai idézte. Tíz évvel ezelőtt vendégként járt iskolánkban, s a hozzánk intézett beszédét egy biblikus kép felidézésével kezdte. Pál apostol mondja:,,Nem az számít, aki ültet, aki öntöz, hanem egyedül az, aki a növekedést adja. E város ültetett, a jezsuiták, a bencés atyák és most ti újra öntöztök, de egy iskola nem a falaiban, hanem tanítványaiban hordozza erejét.” A másfél órás ünnepi megemlékezést a gimnázium énekkara és hangszeres kamaraegyüttese zárta Stirber Lajos karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja vezetésével. (S.A.) Szakkiállításon jártunk Salzburgban Iskolánk, a dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola, Szabó Gyula 1 vezetőségének köszönhetően 2015. október 6-án lehetőségünk nyílt arra, hogy asztalos szakon tanuló végzős diákokként tanárainkkal és mesterünkkel eljussunk Salzburgba, a BWS - Nemzetközi Faipari, Asztalosipari Szakkiállításra. Saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogy a faiparhoz és a bútoriparhoz kapcsolódó újdonságok sokasága megszámlálhatatlan. Megismerkedtünk a legújabb technológiákkal, valamint a megmunkáló gépek legmodernebb fajtáival. Ez a kiállítás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy szélesedjen látókörünk szakmánkat illetően. Bartalos Olivér, III. A Megismerkedhettek a legújabb technológiákkal is (Fotó DÉSZ) Névadónk szellemisége nyomában JAKUBECZ MÁRTA A „legnagyobb magyar" nevét viselni a Nomen est omen mondás jegyében gyökereink vállalását, a múlt tiszteletét, valamint a mindig megújulni kész lelkületet is jelenti. A felsőszeli Széchenyi István Alapiskola tanulói jól tudják ezt, mivel iskolájukban kiemelt szerep jut ezen értékek erősítésének. Minden évben kiváló lehetőség erre a Széchenyi-napok, amely idén október 7-9-én zajlott értékes és érdekes programokkal. A nyitónapon az egész iskola Széchenyi nyomába indult. Az alsósok Pozsony, az 5-7. évfolyamosok Budapest, a 8-9. osztályosok Bécs felé vették az irányt, hogy az iskola névadójához köthető látnivalókra (mint például a budapesti Országház, a Magyarság Háza, a bécsi Szent István-dóm, a Hofburg) összponto- sitsanak. A további napokon az iskola falain belül és kívül különféle foglalkozásokon vehettek részt a tanulók: a nagyobbaknak volt rendhagyó interaktív történelemóra a honfoglalás kori viseletekről és a világháborúkról Kovács Csömör Endre előadásában, a barantabemutatókon ki lehetett próbálni az ostorcsattoga tallósi, jókai, peredi és galántai di- ^ ákok focicsapatai versengtek a ^ Széchenyi-kupáért, mely idén a galántai focicsapathoz került. A Széchenyi-napok záróünnepsé- ^ gén kiértékeltük a versenyeket. A fo- citoma mellett tanulóink több kategóriában alkotópályázatba nevezhettek be: volt irodalmi, rajz- és fotópályázat előre megadott témákkal. A rajzokból és fotókból kiállítás nyílt az iskola folyosóin - kicsiknél és nagyoknál egyaránt, a legsikeresebb fogalmazások pedig az iskolaújságban, a Sulisok(k)ban jelennek meg. Az eredményhirdetés után László Ildikó igazgató értékelte a Szé- chenyi-napokat, megköszönve mindenkinek a közreműködést. A kultúr- házban folytatódott a nap: az Ifjú Szivek Táncszínház Kakukktojás című műsorát nézte meg az iskola apraja- nagyja. Ám nemcsak ők, hiszen az előadásra már a magyarországi, ka- posszekcsői baráti iskola tanulói és pedagógusai is megérkeztek, s ennek a kiváló előadásnak a megtekintésével kezdték meg háromnapos látogatásukat a faluban. Az idei, immár 14. Széchenyi-napok révén ismét tudatosították a szeli gyermekek, hogy ki- _ sebbségi létünkben jövőnket csak a sf múlt ismeretére alapozva lehet épí- a teni, s ehhez szervesen hozzátartozik ™ a szülőföldünk, az anyaország és más tájak megismerése. tatást, a kardozást és az íjászatot Franciszti László, az alsószeli Zele törzs vezetője jóvoltából, egy másik helyszínen a Jomili kirakókocka rejtelmeivel ismerkedhettek meg. Az iskola igazgatónője, László Ildikó izgalmas és lebilincselő képes beszámolót tartott dél-amerikai útjáról. A műfüves pályán a hazaiakkal A széchenyis gyerekek az íjászatot is kipróbálhatták (Fotó: Nagy Flórián) átkt
