Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-23 / 245. szám, péntek

www.ujszo.com | 2015. október 23. ISKOLA UTCA 111 Kit rejt Jadviga párnája? Závada Pál műhelytitkairól is mesélt a pozsonyi egyetemistáknak (Fotó mnyit) Ismét világot láttak a galántai gimisek MELLÁR DÁVID A pozsonyi Comenius Egye­tem magyartanszékének hallgatói a közelmúltban zajlott pozsonyi nemzetközi irodalmi fesztiválnak köszönhetően bekukkant­hattak Jadviga híres párnája alá, mivel Závada Pál mind az egyetem, mind a fesztivál meghívását szívesen fogadta. Valaki a színházat, más a filmet, de talán a legtöbben egy könyv háttér­munkájának részleteit találták a leg­érdekesebbnek. Mármint a rendha­gyó irodalomórán, nem a párna alatt. Ott talán inkább csak valamilyen ho­mályos intimitással fertőzött alkotó­nyomokra bukkannánk, de ezt Polgár Anikó segítségével, aki a találkozón Závada Pál beszélgetőpartnere volt, sokkal egyszerűbben és korrektebb úton megtudhattuk magától az írótól. Hány lefejthető „huzat” van egy írói életpályán? Vagy talán ami még fontosabb, mennyire lehet lecsupa­szítani az olvasót és minél közelebb jutni hozzá azzal, hogy minél jobban felöltöztetünk egy művet, eltérünk a hagyományos viselettől, a nézőpont­váltogatások, a megszólalás és a hang sokszínűségével? Ilyen és eh­hez hasonló kérdésekre kaphattak választ az érdeklődők. Az írói indulás nehézségeiről Zá­vada elmondta, szerencséjére ő tény­irodalommal, szociográfusként kezdte pályafutását. Legfőbb ihleté­sét és kíváncsiságát egy 50-es évek­beli családi levelezés felfedezésének köszönheti. Irodalmi áttörésének a Holmi folyóiratot tekinti, ahova szin­tén non-fiction íróként hívták a 80-as évek végén. Az átkos korszak leál- dozása viszont a történések hirtelen felgyorsulásával és az igazság sürgős és türelmetlen előrángatásának kö­szönhetően a televízió vette át a mi­nőségi szociográfia helyét. De Záva­da valahogy mégis ott ragadt a Hol­minál, és a lap tavalyi megszűnéséig a szépprózai rovatot szerkesztette. „Nehéz volt megtanulni egy má­sik nyelvet” - vallotta be az író. De azt is hozzátette, ebben a szerkesztői munkák sokat segítettek neki. Pá­lyájával kapcsolatban meghatáro­zónak találta kortársai stíluskeresé­sét, a stílus formabontását, valamint a hagyományos történetmesélés fe­lülírását. Nagy hatással voltak rá Parti Nagy Lajos és Darvasi László nézőpont-váltogatásai. Závada el­mondta, hogy számára egy prózai mű mindig sokkal inkább film, mint színház. Ellentétben a színház egy nézőpontú kötöttségével, a filmbeli vágások, pozíciócserék és az elbe­szélő identitásának sokszínűségét tartja fontosnak írásban megvalósí­tani. Az egyetem hallgatói nemcsak a könyvből, hanem a filmes adaptá­cióból, sőt a drámai változatból is hallhattak, láthattak részleteket az előadás közben. De nemcsak Jadvigáról esett szó a találkozón, hanem a 2014-ben meg­jelent Természetes fény című kötet­ről is. A fényképeket és szöveget egyenrangúan megjelenítő kötet mindkét alkotóelemet dramaturgiai pozícióba helyezi. Závada kiemelte a képek és a szöveg közt feszülő vi­szonyt, a valóság és az igazság meg­kérdőjelezését. A találkozóról el­mondható, az egyetem hallgatói is­mét megismerkedhettek a kortárs magyar irodalom egy szimpatikus és mosolygós gyöngyszemével. A Galántai Kodály Zoltán Gim­názium már sok éve szervez tanul­mányi kirándulásokat Európa kü­lönböző részeire. Ezeken az utakon útitársaink voltak a dunaszerdahe- lyi és a pozsonyi gimnázium diák­jai is. Idén a választás a Benelux ál­lamokra esett: egy luxemburgi, belgiumi és hollandiai körutazásra. Az ötnapos kirándulás élményeit szinte lehetetlen pár sorba sűríteni, ám mégis megpróbálkozom vele. Szeptember 7-én kezdődött az a hosszú út, amelynek a végén pazar látvány tárult elénk, ámikor a busz­ból kilépve megláttuk Luxem­bourg város csodáit. Megpróbál­koztunk a lehetetlennel: megnézni minden látnivalót, a templomokat, palotákat, a természeti csodákat, amelyekhez foghatót még sosem láthattunk. Másnap elindulunk Belgium fe­lé. A harmadik napunkat Brüsszel hangulatos utcáin töltöttük. Hogy milyen érzés ott sétálni? A látottak a mesés és az elképesztő kombi­nációját alkották. Ezt át kell élni, nehéz lenne csak mesélni róluk. A közös program után mindenki ön­állóan is felfedezhette a várost. Negyedik nap hangulatos „kisvá­rosokat” látogattunk meg, Brugge-t és Antverpent, a kikötővárost. Volt már róluk némi elképzelésünk, de amit saját szemünkkel láttunk, minden várakozásunkat felülmúlta. Boldogan tértünk nyugovóra Rotterdamban, és izgatottan várta utunk fénypontját, Amszterdamot. Kora reggel indultunk Hollandia fővárosába. Előtte meglátogattunk egy skanzent - halászházak és mal­mok hangulatos világát -, ahol be­lülről is megszemlélhettük a hol­land malmokat, majd végignézhet­tük a szimbólummá vált facipők gyártását. A fővárosban először megcsodáltuk Rembrandt alkotá­sait, megtekintettük az Anna Frank­házban kiállított emlékeket, majd igyekeztünk felfedezni Amszter­dam zegzugos utcáit és egyéb cso­dáit. Haj ókázásunkon is sok informá­cióval láttak el bennünket, ám iga­zából az maradt meg bennünk, amit saját magunk tapasztaltunk. Élmé­nyekkel telve indultunk hazafelé. Grunza Eleonóra, III.A Rengeteg élményt gyűjtöttek a Benelux államokban (Fotó kzg) A Tandem Vekker Műhelyével a szülő-gyerek kapcsolatot boncolgatták a nagymegyeri középiskolások (Fotó: MSZ) Külön a Vekkerrel Nagymegyeren a Magán Szak- középiskolában osztályunknak, a II. G hotelakadémista és kozme- tika—stylist tanulóinak nagy sze­rencsében volt részük. Október 8- án ellátogatott hozzánk a Vekker, egy felnőtt színészekből álló csa­pat, amelynek célja a színházi ne­velés. Külön című előadásuk lényege - az én szememben - az volt, hogy rávezessék a tiniket a helyes szülő-gyerek kapcsolatra. Elgon­dolkodtató volt előadásuk, hiszen . akarva-akaratlanul is belegondo­I lünk a szüléinkkel való viszo- t nyunkba. Feltesszük magunknak a * kérdést, hogy mi az, amin változ­tatnunk kellene. A legérdekesebb része az előadásnak azonban még­is az volt, amikor saját ötleteinket, képzelőerőnket is belevihettük a történetbe, és még el is játszhattuk a színészek segítségével. így egy­szerre válhattunk forgatókönyv­íróvá és színésszé. Becsület­kasszájuk igen szerény és okos megoldás, így azokat sem hozzák zavarba, akiknek nem annyira mély a zsebük... Személy szerint nekem nagyon tetszett a foglalkozás, bízom ben­ne, hogy hamarosan újra elláto­gatnak hozzánk a csapattagok. Annyi biztos, hogy én és az osztá­lyom többi tagja is izgatottan fog­juk várni legközelebbi előadásu­kat. Lőrincz Bianka II. G osztályos tanuló Comenius-program: megismerték egymást a gútaiak és az elzásziak BORKAROLAND Közös könyv megjelentetésé­vel zárult a két éve tartó Comenius-csereprogram a gútai Nagyboldogasszony Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpont és a franciaországi Cernay város René Cassin Collége együttműködése. Az érdekes, kétnyelvű projekt ke­retében látott napvilágot a Kindheit damals und heute, hier und dort (Gyermekkor akkor és most, itt és ott) című könyv, amely a gyerekek életét hasonlította össze a jelenben és a múltban egy nyugat-európai és egy közép-európai ország példáján ke­resztül. A diákok különböző szempontok alapján mutatták be a gyermekkort: francia, német és magyar gyerek­sorsokat hasonlítottak össze, közben megismerték a gyerekek életmódját, hétköznapjaikat a közeli és a távoli múltban, bemutatták a gyermekélet legfontosabb történéseit, sorsfordító eseményeit, s választ kerestek arra, hogyan befolyásolták a gyerekek életét a történelem viharos fordula­tai a partnerországokban. A könyv utolsó fejezetei képekkel illusztrál­va mutatják be a tanulók nagyszü­leinek gyermekkorát. „A diákok be­mutatták a mai szlovákiai és a fran­ciaországi gyerekek hétköznapjait, ünnepnapjait, szabadidős foglalko­zásait, hobbijait, érdeklődési körét, családi és iskolai életét. A munka során a diákok és a tanárok aktívan használták a német és az angol nyel­vet, a magyarok franciául, a franciák magyarul tanultak, S a kutatómun­kából is kivették a részüket. Ez egy­részt a tanulók német nyelvi isme­reteit mélyítette el szóban és írás­ban, másrészt arra ösztönözte őket, hogy megismerjék a partnerország nyelvét, összehasonlítsák a kisebb­ségi nyelvek helyzetét, azaz az el­zászit Franciaországban, a magyar nyelvet Szlovákiában” - fogalma­A diákok bemutatták a mai szlovákiai napjait zott Galo Lukács Tímea, a projekt koordinátora. A csereprogram elsődleges célja a nyelvtanulás és a nyelvi sokszínűség támogatása volt, továbbá a toleráns és a világra nyitott európai polgá­rokká való nevelés. Ez a küldetés el­sősorban a szakköri tevékenységben valósult meg, de a projekttevékeny­ségek beépültek mindkét iskola tan­tervébe is. A nemzetközi projekt során 11 gútai diák három kísérő tanárral tíz napot töltött az elzászi Cemay-ban 2014 májusában, 2015-ben pedig a francia diákok és tanárok vendéges­kedtek Gútán. és a franciaországi gyerekek hétköz­(A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents