Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-22 / 244. szám, csütörtök

IV I Baromfi 2015. október • www.ujszo.com UJ SZÓ KERTESUDVAR G azdaságos tar­tást csak a szi­lárd szervezetű, küllemi hibáktól mentes egyedek biztosí­tanak. A LEGRÉGEBBEN HÁZIASÍTOTT BAROMFI Gazdasági jelentősége leginkább az Európában domesztikált nyári lódnak (Anser anser L.) van. Háziasítása Délnyugat- Ázsiában, Babilóniában az i. e. 4. évezredben történt. Az Ázsiában és az amerikai földrészen elterjedt fajták, a bütykös ludak (homlok­dudor jellemzi őket) őse egy másik lúdfaj, az ázsiai vagy kínai hattyúlúd (An­ser cygnoides L), melynek háziasítása i. e. a 2. évez­redben, Kelet-Ázsiában ment végbe. Az írásos és képi bizonyítékok szerint létezett egy harmadik há­ziasított faj is, a nílusi lúd. Ezeknek az Egyiptomban honos ludaknak ma már csak a vadon élő változatai maradtak fenn, háziállat­ként nem fordulnak elő. A lúd valaha a gazdagság szimbóluma volt, és Aphrodité istennőnek ál­dozták fel. A római civilizá­cióban a lúd húsát, tojását és máját is fogyasztották, zsírját orvosságként alkal­A lúd tenyésztése és tartása A lúdfaj az anatómiai és fi­ziológiai sajátosságai miatt másféle tartási, szaporítási és tenyésztési módszert, más gondoskodást kíván, mint a többi szárnyas. mázták, tollával ágyneműt töltöttek. A lúdtartásnak és te­nyésztésnek nálunk is régi hagyományai vannak. Kezdetben a középkori települések, később a vi­déki és a tanyasi udvarok, házak nélkülözhetetlen háziállatává vált. A Duna mente vizenyős, nagy kiterjedésű legelői, és a külterjes mezőgazdasági termelés kitűnő környezeti feltételeket teremtett a számára. ELNEVEZÉSEK A LÚDFAJON BELÜL A faj elnevezése lúd vagy liba. Naposliba a 48 óránál fiatalabb, még nem etetett kikelt állat. Kisliba a négyhetes korig nevelt liba. Az idősebb ludak megnevezése a hasznosítási irány szerint történik: növendék liba a 8 hetes kortól a törzspót­lásra nevelt tenyészlúd. A tojástermelés közben vagy végén kiselejtezett állat megnevezése a törzsselejt lúd. A kifejlett nőivarú lúd a tojó, a hím a gúnár. A hasznosítási irány alap­ján ismert a pecsenyelúd, a fiatal hizlalt lúd, a húsli­ba, a májliba vagy hízott liba megnevezés. Pecse­nyeliba a brojler típusú, 8-10 hetes, első vedlés előtt vágott állat. A13-16 hetes korban értékesített állat a fiatal hizlalt lúd. Húsliba az egyszer vagy többször (max. négyszer) tépett lúd a vágás előtt felhizlalva. A hízott liba vagy májliba a töméssel hizlalt májhasznú lúd. TOLLAZAT A lúd a kültéri tartáshoz és a legeléshez jól alkal­mazkodó faj. Dús, tö­mött tollazatú, a hideget jól tűri. A tollazat jelzi az állat egészségi állapo­tát, korát, termelését, tartási és a takarmányo­zási módját. A beteg lúd tollazata tompa fényű, borzolt, a testén csomók­ban összeáll. A házilúd tollazata fontos a repüléshez, a vízben védő hatású, hőszigetelő, segíti az úszást. A tollak a test felületén nem egyen­letesen helyezkednek el, a hajlatokban hiányoznak. A testfelületen fedőtollak, pehelytollak és fonalas vagy sertetollak fordulnak elő. A vedlés (tollváltás) nem egyszerre, hanem foko­zatosan zajlik le. Az első vedlés, a szűzvedlés 3-5 hetes korban, a második, a tényleges tollváltás 8-10 hetes korban, majd két alkalommal, 6-7 hetes kü­lönbséggel megismétlődik. A tollak a teljes kifejlődésü­ket 8-10 hetes korra érik el. A második vedlés hatás­sal van a vágás időpontjá­ra is. A pecsenyeliba akkor kopasztható jól, és akkor ad jó minőségű terméket, ha a tolla érett, de még nem kezdte el a vedlést. Fontos, hogy a vágást a vedlés legalább egy héttel megelőzze, mert tollvál- táskor lassul az állatok gyarapodása, és romlik a takarmányértékesítésük. KÜLSŐ JEGYEK, VISELKEDÉS A lúd a nap nagyobb ré­szét a szárazföldön tölti. Erős csőrével a legapróbb füvet is lelegeli. Nagy a szervezeti szilárdsága és az életereje. Ellenálló képessége kitűnő, kielé­gítő takar­mányozás és tartás mellett a beteg­ségekkel szemben igen ellen­álló. A nagyüzemi és intenzív tartásformát is jól elviseli, a tömeges tartás viszont stresszként hat rá. Gyakran vesz rajtuk erőt a félelem és a pánik, egymást letaposva kupac­ba tömörülnek, ilyenkor könnyen megfulladhatnak. A csipkedés, a rágás a lúd egyik legjellemzőbb visel­kedése; ez a rossz szokás a zsúfolt tartás hatására, új egyedek befogadásakor vagy töméses hizlaláskor is felléphet. A lúd jó gya­logló, több kilométeren keresztül hajtható, amivel még a szállítási költség is megtakarítható.

Next

/
Thumbnails
Contents