Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-22 / 244. szám, csütörtök

IKERT ÉS UDVAR ÚJ SZÓ 2015. október • www.ujszo.com Baromfi | ^ A ludak hangjelzésekkel és jellegzetes mozdulatok­kal fejezik ki érzéseiket. Jellegzetes a naposliba csipogása, ami a kotlóssal való kommunikációt segíti, a hívóhang, a sziszegés, ami az izgalom jele, udvar­láskor a gúnár jellegzetes hangja. A napos- és a kisli­bák jellemző magatartása az összebújás. Ha valami­lyen stressz (hőmérsékle­tingadozás, takarmányhi­ány, hirtelen sötétség) éri őket, összebújnak, egy­másra másznak, és az alul levők megfulladhatnak, ezért letelepítésük után is felügyeletet igényelnek. A rangsor már az első napokban eldől. A ludak között kifejezett a családi érzés. Úszóhártyáik kisebbek, kevésbé jól úsznak, és az úszáshoz nagyobb erőre van szükségük. A vizet fürdésre, tisztálkodásra és párzásra keresik fef. Természetes körülmények között a ludak szíveseb­ben párzanak a vízben. A gúnárok rendszerint ugyanazokkal a tojókkal párosodnak. SZAPORODÁS A lúd gyengén szaporodó baromfifaj, de a nemesített fajták intenzív körülmé­nyek között folyamatosan tojnak (3 hónapos meg­szakítással). A tojásterme­lés alakulását befolyásolja a tojástermelési periódus hossza (perzisztencia), az intenzitás (bizonyos idő­egység alatt lerakott tojás- mennyiség) és a hosszú szünet (a tojóidőszakon belül előforduló öt napnál hosszabb tojáskihagyás), amit a kottás, a vedlés és a kimerülés idézhet elő. A lúd intenzíven kotlik. A tenyésztői munkában a kotlás ellen védekezni kell, megjelenésekor a kotlóst eltávolítjuk az állomány­ból. A szapora, húshasznú lúdfajták ivarérésüket 32 hetes, a májtípusú lande- szi ludak 35 hetes korban érik el. Hagyományos tar­táskor az ivarérés 40-45 hetes korban mutatkozik, ami a kelési időpont meghatározása céljából is fontos. A ludak tojástermelése két-hároméves korban a legnagyobb, majd fokoza­tosan csökken. Négy-öt évig érdemes tojást termelni, utá­na a termelés nagymértékben csökken. A reprodukciót befolyásolja a fény, a megvilágítás időtartama, a tartásmód és a takarmá­nyozás. A termékenységet ugyanakkor a genotípus, a tenyésztési eljárás, az ivararány, az életkor, a mikroklíma, a tartási mód, a takarmányozás és az egészségi állapot befo­lyásolja. Az ivararányt az egészséges állományban a könnyű testű fajták tar­tásakor a gúnár és a tojók között 1: 6-7; középnehéz fajták esetében 1: 5-6; nagy testű fajták tartása­kor 1: 3-4 arányban alakít­suk ki. Sok gúnár tartása hátrányos, rivalizálási harcot vált ki. A csoport- nagyság és az állomány­sűrűség növelése is ked­vezőtlen. A termékenység szempontjából fontos a Ids csoport (nagyüzemek­ben max. 250-300 db) kialakítása, elkülönítése, és az összeszokott állatok keveredésének megaka­dályozása. Ha színeltérés van az ivarok között, ak­kor már napos kortól jobb együtt nevelni őket, hogy a gúnárok a színbeli elté­rést megszokják. PECSENYE- VÁGY HÚSÚBA A lúd hústermelő képes­ségének jelentősége nap­jainkban egyre nagyobb. Befolyásolja a növekedési erély, a genotípus, az ivar, a takarmányozás, a tartási mód, a klimatikus ténye­zők és az egészségi álla­Tömés hatására a máj ' megnagyobbodik, de nagyra csak az egészséges tud fejlődni. pót. A növekedésben 3-4 hetes és 7-8 hetes korban szakaszváltás következik be. Erre az időre a lúd a kifejlett-kori élőtömegének 70-80 %-át eléri. A legjobb kihozatalt a 14. élethéten vágott liba adja. Az izom­képződés a mellen és a combokon eltér a testtö­meg növekedési ritmusá­tól. A mellizomzat a 9. és 10. héten nő a leggyorsab­ban, azután lelassul. A combizomzat gyarapo­dása már a 9. héten befe­jeződik. Az értékes húsré- szek( comb, mell) tehát a 8-9. héten érik el legked­vezőbb arányukat. Minél fiatalabb a lúd, annál inkább képes a takarmány értékesítésére. A legeltetés javítja a húsliba-előállítás gazdaságosságát. MÁJTERMELŐ KÉPESSÉG A lúd májtermelő képes­sége abban rejlik, hogy a kényszeretetés (tömés) hatására a máj megna­gyobbodik, a májsejtek elzsírosodnak. A tömés­sel felhasznált kukorica szénhidrátjaiból a máj neutrális zsírt állít elő. Ez a májból a vérárammal a bőr alatti kötőszövetbe és a hashártya lemezei közé jut. Nagyra csak az egész­séges és működőképes máj tud fejlődni. A máj elzsírosodásának határér­téke kb. 50 % zsírtartalom - ha ezt túllépi, akkor a májszövetek sütéskor a zsírt nem tudják megtar­tani, és össze­zsugorodnak (zsírmáj), ami csökkenti a máj minőségét. A májterme­lő képesség értékmérő tulajdonság. A fajta is meghatározó jelentőségű, kiemelkedően jó májter­melő a toulouse-i lúd és a tőle származó landeszi fajták, a májtermelő ké­pességjói öröklődő tulaj­donság (h2=0,42-0,63). Az ivar a máj nagyságában nem játszik jelentős szere­pet. A ludak 8-9 hetes kor­tól hizlalhatok májterme­lésre. Fontos, hogy a fiatal lúd 4-4,5 kg-ot, az idősebb 4,5-5,0 kg-ot érjen el a tömésbe állítás­kor. A ludakat a tömésre megfelelő takarmányozással és a nyelőcső bő­vítésével kell előké­szíteni. A tartási feltételek közül a hőmérsék­letnek és a nyugodt környezetnek van kiemelkedő hatása a tömött állatra. Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök Tenyészludak és fajták A lúd fajtatiszta tenyésztésben akár 5-10 évig is tartható. A szülők tenyésztése így több éven keresztül mérhető, ellenőrizhető, az ivadékvizsgálat feltételei tehát jobbak. A közeli rokontenyésztés kevesebb kockázattal jár. A szoros rokontenyésztés megfelelő szelek­ció mellett három évig nem okoz a termelési eredményekben és az életképességben lerom­lást. A keresztezés és a hibrid előállításának célja a szaporaság és a hús-, illetve májterme­lő vonalak megtartása. A lúdfajták testtömegük alapján nehéz (7-9 kg a tojó és 8-10 kg a gúnár tömege), közép­nehéz (5,5-6,5 kg, ill. 6,5-7,5 kg) és könnyű testűek (4,0-4,5 kg, ill. 5,5-6,0 kg). Az árutermelésben döntő szerepet hústípusú lúdfajták játszanak. Jellemzőjük a kiemelkedő­en nagy növekedési kapacitás és a fiatalkori növekedési erély, valamint a jó húsformák. Szaporaságuk mérsékelt vagy gyenge. Leg­ismertebb az Emdeni, a Pomerániai, a Tou­louse-i és a Szürke landeszi lúd. A tojó típusú és szaporaságra szelektált lúd­fajták testtömege közepes vagy kicsi. Színük fehér. Legismertebb az Olasz, a Cseh, a Raj­na-menti, a Bütykös, a Magyar nemesített és a Szlovák fehér lúd. Az árutermelésben a specializálódásra és a modern tenyésztési eljárásokra a lúdhibridek alkalmasak. Ismertebb hibridek pl. Lippitsch húshibrid vagy a Dunai lúd májhibrid. Kedvtelésből tartott fajták: Buff (baU, Ameri­kai buff, Afrikai lúd, Pilgrim, a Steinbachi és az Orosz viadorludak, Tula, Arzamasz, Holmogo- ri, Fodros tollú lúd. vťsr*--*. «v *"• 1 KT t ä ms", ‘V '::v-vte mim ........m

Next

/
Thumbnails
Contents