Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-21 / 243. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2015. október 21.1 www.ujszo.com Jön a magyar Viharsarok Andrej Kiska köztársasági elnök védnökséget vállalt a ma kezdődő Ina kosť filmfesztivál felett David Lambert Tiéd vagyok című belga-kanadai filmjének nagy sikere volt tavaly Karlovy Varyban, főszereplője megkapta a legjobb férfialakítás díját (Fotó: ffi) RÖVIDEN Máris „pusztít" a Star Wars 7 London. Akadozott a jegyelővétel a december 18-tól a mozikba kerülő Star Wars: Az ébredő Erő című filmre. A brit Odeon és Picturehouse mozilánc online jegyelővételi rendszere hétfőn a hatalmas érdeklődés miatt összeomlott. A Vue hálózat szóvivője azonban azt mondta, nézőik gond nélkül vásárolhatnak náluk online, és 90 perc alatt tízezer jegyet adtak el a 7. Star Wars-epizódra, az utóbbi évek legjobban várt filmjére. A J. J. Abrams rendezésében készült produkcióban újra látható az eredeti szerep- osztásból HarrisonFord, Mark Hamill és Carrie Fisher. A felfokozott érdeklődést jelzi, hogy a film áprilisban megjelent második előzetesét világszerte több mint 64 millióan nézték meg a YouTube-on. (BBC) Céline Dión számokat rendelt Ottawa. Mintegy négyezer dal érkezett Céline Dión menedzsmentjéhez és lemezkiadójához, miután az énekesnő új számokat kért készülő albumára. A 25 legjobb dalt egy hattagú zsűri választja ki, majd a kanadai énekesnő rajongói novemberben szavazással dönthetnek a győztes dalról, amely Dión francia nyelvű albumán is hallható lesz. Céline Dión augusztus végén tette közzé a felhívást, a versenyben profik és amatőrök is részt vehettek. Több mint 250 millió eladott lemezzel Dion a világ egyik legsikeresebb popénekesnője. Legnagyobb slágereinek egyike a Titanic filmzenéje, a My Heart Will Go On című dal. (MTI) Ismét kiírták A Dal pályázatát Budapest. Idén is pályázat útján keresik azt a dalt, amelyik Magyarországot képviseli az Eurovíziós Dalfesztiválon. Ajelent- kezők pályamüveikkel november 25-ig nevezhetnek. A Média- szolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) immár ötödik alkalommal képernyőre kerülő dalválasztó show- jának legfontosabb célja, hogy új, igényes és minőségi magyar dalok szülessenek, amelyek közül a szakmai zsűri és a nézők közösen választják ki az országot képviselő művet. Ezért a versenyre csak olyan előadó és együttes nevezhet, akinek korábban már jelent meg albuma vagy országosanjátszott rádió-, illetve televíziófelvétele, és rendelkezik zenei kiadóval kötött érvényes lemezszerződéssel és/vagy saját menedzserstábbal. A magyar nyelvű dalszövegek mellett angolul, valamint Magyarország területén élő kisebbségek és etnikumok nyelvén íródott pályaműveket is vár a zsűri. Tavaly összesen 351 dallal pályáztak a műsorba. A győztes, Cse- mer Boglárka a Wars For Nothing című számmal a 20. helyen végzett a bécsi Eurovíziós Dalfesztiválon. (MTI) Pozsony. Kilencedik alkalommal rendezik meg az Inakosf filmfesztivált, vagyis a meleg témájú filmek pozsonyi szemléjét. A mustra ezúttal nemcsak a nyugati országok filmterméséből válogat, hanem kelet-európai országokból (Lettország, Bosznia-Hercegovina, Horvátország), sőt még Chiléből is érkezik a szemlére a szexuális másság témájában készült mozgókép. Ebben az évben a szervezők úgy igyekeztek összeválogatni a filmeket, hogy valamilyen formában ott legyen bennük a család, a család iránti vágy, a család mint biztos és támogató háttér. Az idei Inakosf filmfesztivál vezérmotívuma a videokazetta, amely a melegek számára fiók mélyére rejtett féltett kincset jelent. Egyrészt a legfontosabb kapcsot a családdal: a felvételek a családdal együtt töltött nyaralások vagy közös ünneplések emlékét őrizik. Másrészt olyan meleg témájú filmek lehetnek a kazettákon, amelyekhez, különösen mifelénk, nehezen lehetett hozzájutni. Tavaly a fesztivál programjába zömmel olyan alkotásokat igyekeztek megszerezni, amelyeket idehaza más módon nem láthatott volna a közönség, mivelhogy nálunk nem forgalmazták, s az interneten sem voltak hozzáférhetőek. Egy év alatt sokat változott a helyzet pozitív irányba: idén már sikerült olyan filmekből válogatni, amelyek az elmúlt évben forgalmazásba kerültek. Egy másik tömbbe olyan filmeket válogattak, amelyek ismert embereket, nagy művészeket mutatnak be. Derek Jarman a zűrös életű olasz FÜLVIDÉK Valami véget ért, valami fáj Adott egy manchesteri duó, amelynek évtizedek után sikerült feltámasztania egy 80-as években feledkezett műfajt, a melankolikus, sötét hangvételű, kicsit szentimentális, kicsit patetikus szintipopot. Elegáns, visszafogott megjelenés, fapofával előadott szerelmi bánat és világfájdalom, egy-egy íulbemászó szintiballada vagy rockosabb gitáralappal megtámogatott pörgős sláger - és máris kész a sikertörténet. Akinek jelentett valaha bármit a Depeche Mode, abban bizonyosan újra megmozdult valami ezeket a srácokat hallgatva. Szóval nem csak a tinilányok estek hasra tőlük. Leginkább persze ők. Nos, a srácok - Theo Hutchcraft és Adam Anderson - most úgy gondolták, a Hurts hatéves fennállása után ideje levedleni ezt a stílust, és előállni valami újjal. „Prince és Bowie soha nem csinálta ugyanazt a dolgot kétszer. Mindig vállalták a kockázatot, és továbbléptek” - nyilatkozta az énekes a DI Y magazinnak a harmadik album megjelenésének előestéjén. A kérdés már csak az, hogy egy kifejezetten rádióbarát popslágerekfestő portréját festette meg 1986-ban forgatott Caravaggio című drámájában. Jarman klasszikusai közül az 1985-ös Angyali párbeszédet is műsorra tűzik. Christian Braad Thomsen dán színekben forgatott dokumentumfilmet Rainer Werner F assbinderről. Az idén elkészült alkotásban a dán rendező és filmtörténész arról a baráti kapcsolatról árul el érdekességeket, amely éveken át a német rendezőhöz fűzte. Peter Greenaway a nagy orosz filmrendező, Eisenstein mexikói tartózkodásáról forgatta Eisenstein Mexikóban című életrajzi filmjét, amelyet idén fejezett be. Olyan alkotás is bekerült a kínálatba - mint David Lambert Tiéd vagyok című belga-kanadai filmje -, amelyet csak az Inakosf fesztiválon kel telepakolt lemeznél miféle kockázat állhat fenn. Meg hol itt az előrelépés? A fiúk az említett inteijúban azt is elárulták, hogy míg az előző album, az eddigi legkomorabb hangvételű Exile dalaihoz a szürke manchesteri tél adta az ihletet, a mostani elkészítése előtt/közben egyszer-egyszer kiruccantak a napsütötte Hollywoodba vagy Ibizára bulizgatni meg inspirálódni. Közben felszedtek két új producer-dalszerzőt is: a korábban Madonnával és Kylie Minogue-gal is együtt dolgozó Stuart Price-t, valamint Ariel Rechtshaidot. Az eredmény egy helyenként a 80-as éveket, helyenként a duó első albumát, de leginkább a populáris tucatslágereket idéző, meglehetősen sematikus Surrender. Pedig a gospeles-himnikus, a Depeche legendás, Condemnation című dalát bevillantó nyitány egészen bizalomgerjesztő. Nem úgy az azt követő dalhármas, a sok-sok yeyeevel, váaááaával és ohoohóval teletűzdelt Some Kind of Heaven, Why és Nothing Will Be Bigger Then Us, melyekben olyan elképesztő közhelyeket sem átallották benne hagyni, mint például „I swear you're the one for me” (-„Esküszöm, hogy te vagy az egyetlen”) vagy „ If this is love, then láthat a hazai közönség. Pedig nagy sikere volt például a tavalyi Karlovy Vary-i szemlén; főszereplője megkapta a legjobb férfialakítás díját. Lambert mozgóképének témája is erősen aktuális: egy argentin emigráns és belga „mentorának” furcsa kapcsolatáról szól. Az argentin bevándorló prostituált, a pártfogoltja idősebb pék, aki egy ideig fizet a fiú szolgáltatásaiért, de aztán a magáénak szeretné. Feszült helyzet alakul ki köztük, amikor a fiú közli a férfival, hogy ő csak nővel tud boldog lenni. Magyar film is lesz a fesztiválon. Császi Ádám erős, felkavaró mozgóképe, a magyar és német koprodukcióban készült Viharsarok, mely egy szépen felépített és megrajzolt kapcsolatot mutat be abszolút reális, why does it hurt so bad?” („Ha ez a szerelem, miért fáj annyira?”). Csak reménykedni tudunk, hogy az ígéretes kezdetek után ezek a sematikus, technós betétekkel nyomuló, lebutított, egynyári diszkóslágerek nem a Hurts jövőjét vetítik előre. Egyelőre azonban ezt a vonalat viszi tovább az album utolsó pörgősebb dala, a Kaleidoscope is, bár ez legalább nyomokban tartalmaz némi gitáraláfestést. Az eddigi szenvedésért részben kárpótolnak az elmaradhatatlan szinti- és zongoraalapú balladák. A kislemezként is kiadott Rolling Stone elsősorban a szövegével tűnik ki - egy nehéz sorsú, Fehéroroszországból származó lány hiteles érzelmi töltettel és életszerű fordulatokkal. A Viharsarok főhőse Szabolcs, aki Bemarddal együtt egy német futballcsapatban játszik. Szobatársak, jó barátok, elválaszthatatlanok. Szabolcs hazaköltözik Magyarországra. Megismerkedik Áronnal, és kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük. Ám Szabolcsot egyszer csak felhívja Bemard, hogy Magyarországra érkezett. Nagy hatású történet, amely a főszereplők, Sütő András, Varga Ádám és Sebastian Urzendowsky hiteles alakításának is köszönhető. A hazai termésből portrédokumentum- és kisjátékfilmet is besoroltak a programba. Az Inakosf filmfesztivál, melyet a Lumiére és a Film Europe moziban rendeznek meg - október 25-ig tart. (prostituált?) történetét meséli el. A Wings, valamint a zongora-gitár- vonós hármasra épülő Wish a szokottnál is patetikusabb, de legalább valamennyire emlékeztet arra, amiért valaha szerettük a Hurtsöt. A Slow teljesen jellegtelen, akár le is hagyhatták volna az albumról. A lemez legkarakteresebb dala egyértelműen a 80-as évekbe visszarepítő, R&B-s, fünkys és diszkós elemeket is felvonultató Lights. A Deluxe kiadáshoz járó három extra dal közül a Policewoman említésre méltó, a vo- kálnak köszönhetően magasan szárnyaló refrénjeivel és bizarr témájával a legtöbb A-oldalas dal helyét átvehetné. Nagyon úgy tűnik, hogy a Hurts újítási kísérlete kudarcot vallott. A stílusváltás persze nem rossz dolog, sőt a popszakmában elengedhetetlen is, mert a közönség hamar ráun az egyformaságra, de egy dologra azért közben figyelni kell: megőrizni az eredetiséget, és mindig valami egyedit alkotni. Az új Hurts- albumból csak egyvalami hiányzik, de az nagyon: maga a Hurts. Hurts: Surrender. Major Label - Sony Music, 2015. Értékelés: 3/10 Kaczinecz Krisztián
