Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-15 / 238. szám, csütörtök
Ivml Horgász - hirdetés 2015. október • www.ujszo.com ÚJ SZÓ HOBBI I ÍOTANACS Harmatgiliszta csalizása Sok horgász bosszankodik, ha bevágáskor luftot üt. Ez elég gyakori eset, különösen, ha kis szájú halra horgászunk, vagy a csalink nagynak bizonyul. A csontival, kukoricával (pláne a bojlival) egyértelmű a helyzet. A csonti, akár csokorban is, apró falat, a kisebb halak is könnyen beszippantják. A kukorica szelektív csali, és a pontynak, dévérnek nem okoz problémát. A harmatgiliszta horogra tűzése azonban gyakran okoz problémát. Szakírók szerint a legjobb egy helyen (ráadásul a legvégén) átszűrni a horoggal, hogy szabadon izegjen-mozogjon a víz fenekén. Ha többször átszúrjuk, könnyen feltekeri magát a horogra, és egy gubancot alkot. Ennél már csak az rosszabb, ha teljes hosszában felhúzzuk a horogra; ilyenkor élettelenül fekszik, mint egy miniatűr görbebot. Ha viszont a nagy (olykor 20-25 centis) giliszta szabadon lóg, a hal nem mindig szippantja be teljes egészében, hanem csak megragadja, és elindul vele. Szépen merül az úszó, görbül a botspicc, és mégis lyukat ütünk. A gimyó leszakad, a horgot üresen húzzuk ki. Ezt elkerülendő, jómagam mindig kétszer vagy háromszor tűzöm át a gilisztát, ügyelve rá, hogy a végei mozgékonyán maradjanak. így a csali élénk is marad, de nem is szakad le köny- nyen. Ugyanígy teszek a gilisztacsokorral is, amikor nagy hal reményében 2-3 szálat tűzök az egyes horogra. Más a helyzet például a nadállyal, piócával, ezek szívós férgek, nehezen tudja őket letépni a hal a horogról. Különösen a harcsa nem, amely mohón slukkolja be a csalit. (kövi) Hosszú, néma lesben a kisfaluban, és ha csak teheti, lejön a Garamra. Itt született, Komáromban érettségizett, Prágában járt egyetemre, majd Budapesten. Nem akartam zavarni, magam sem szeretem a hívatlan kibiceket. Nem ismertem fel, sőt, amikor a nevét mondta, sem ugrott be, kit zaklatok a buta kérdéseimmel (esznek-e a halak, mire pecázik, mivel csalizik). Volt azonban abban valami gyanús, ahogyan megszólalt. És ahogyan pecázott. Jobb híján az jutott eszembe: bölcsen. Panaszolta, hogy gyermekkorában itt hemzsegett a hal, s annyi paducot foghatott, amennyit nem szégyellt. Most nincs hol leívni a halnak, a kormorán is ritkítja. Apró pöcög- tetés rezegtette meg az egyik (a csontis) botot, de az is hamar abbamaradt. S ő csak pecázott tovább, végtelen türelemmel. Látszott, hogy élvezi, mégha nem is fog. De kit is zavartam meg? Mondta a nevét: Kurucz Sándor, de hirtelené- ben nem tudtam hová tenni. Csak a választékos beszéde, a szikár tőmondatok, amelyeknek mégis súlyuk volt, csengtek vissza a fülembe sokáig. (Somogyi Tibor felvétele) Hazáig törtem a fejem, aztán beugrott: naná! Pergőtűz, Tüske a köröm alatt, Csonka Bereg, Sír az út előttem, Pozsony anno. Néhány a számtalan játékfilm és dokumentumfilm közül, ami hirtelen eszembe jutott. Meg a Duna televízió. De hát így van ez: az operatőrök nem filmcsillagok vagy sztárok. Mégha a szakma nagy öregjei is. Mindenesetre amilyen élményt nyújtanak a filmjei, olyan megnyugtató volt látni peca közben is egy embert, aki ragaszkodik a szülőföldjéhez és a gyermekkori vízhez. Kövesdi Másnap a 18. Copus-Cup (LRU-P) egyéni és csapat- versenye zajlott ugyanitt. Ezen az országos bajnokság legfelsőbb osztályában versenyzők is jelen voltak. Itt is kitettek magukért a nagykaposiak, egyéniben az eperjesi Olejňák Michal mögött Péceli János Róbert végzett, aki a szintén eperjesi Rolík Radoslavot utasította maga mögé. A17 résztvevő közül az első tízbe .még két nagykaposinak, Petőcz Károlynak (5) és Magyar Zoltánnak (7) sikerült bekerülnie. A csapatok versenyében is eperjesi siker született, ám őket a Maros-Tubertini csapata követte: Péceli János Róbert, Magyar Zoltán és Petőcz Károly összetételben. Szeptember 12-én, a 14. Bodrogközi Kupa idei szlovákiai kiírásának homonnai seregszemléjén az egyéni és csapatversenybe összesen 28-an kapcsolódtak be Kelet-Szlovákia különböző sportegyesületeiből. Egyéniben legjobbjainknak ezúttal nem sikerült dobogóra állniuk, a bodrogközi és Ung-vidéki versenyzők közül a bodrogszerdahelyi Nagy Péter (7), a.nagyka- posi Fleischer Bertalan (8) és Magyar Zoltán (9) került a legjobb tíz közé. Csapatban ismét a második hely jutott a nagykaposiaknak. A Petőcz Károly, Fleischer Bertalan, Galgan Jaroslav és Magyar Zoltán alkotta négyest csak a komáromiak előzték meg. Az Ung-vidéki- ek csapatvezetője, Vernársz- ky Gyula a szeptemberi eseményekről a következőket mondta versenyzőiről: „Gyors egymásutánban pörögtek az események, s a változásokra jó taktikával időben tudtunk reagálni. A nyugalom és a helyes kivárás taktikája hozta meg számunkra ezt a sikeres nyárutói szereplést." (panam) map Lekéren jártunk kollégámmal, s mi sem természetesebb, hogy leugrottunk megnézni a Garamot. Azt sem tudtuk, merre találjuk, csak úgy mentünk az orrunk után. Nem kellett sokat autózni, hiszen ott kanyarog a falu alatt ez a szépséges folyó, sokak kedvence. Lekérnél a Garam szelíden csordogál - különöse-n ilyen aszályos nyár után -, de a községnél, a kövezések alatt jó kis öblözetek, lángok vonzzák a horgászt. Az egyik ilyen jó haltartó helynél magyar rendszámú gépkocsi állt, lent, a köveken pedig buzgón pecázott valaki. Az öregúrról, aki egy műanyag vödrön trónolt, első pillantásra lerítt, hogy érti a pecát. Nyugodt mozdulatokkal ejtegette a horgát a langóba. Egyik botján csonticsokorral, a másikon kukoricával próbálkozott, nem nagy sikerrel. Botjai elsőre feedernek tűntek, de még annak is vékonyak voltak. Az igen finom, érzékeny pálcák leginkább pickerek lehettek. Sándor, aki harmincöt éve él Budapesten, az utóbbi években tavasztól őszig itt tölti az időt, ebben Keleti vizeken Horgászversenyekben gazdag szeptemberi napokat tudhat maga mögött a nagykaposi Maros- Tubertini csapat. Szeptember 5-én a Labore Vaján melletti, versenyre kijelölt 500 méteres szakaszán 9. alkalommal megrendezett Copus-Feeder versenyen, a zempléni régió horgászai közül 15-en szálltak versenybe. A kellemes idő, a jó taktika és nem utolsósorban a szerencse is kellett ahhoz, hogy a dobogóra csak nagykaposiak állhassanak fel. A négyórás küzdelemben Péceli János Róbert (1380 gr.). Csóka Dániel (1140 gr) és Rešan Peter (1040 gr.) teljesítménye kellett ehhez a kiváló eredményhez. A SÉF AJÁNLÁSÁVAL d$> Büslah Hozzávalók: 800 g lazac 500 g zöldspárga spicc 1 kg hagyma 100 g vaj 2 dl tejszín 1 dl Sungarden olaj 1 kk só, bors Elkészítése: A hagymát 200 °C-os sütőben fél óráig sütjük. Lehámozzuk a héját, vajjal, tejszínnel, sóval, borssal összeturmixoljuk. A köretnek szánt zöldspárgát Sungarden-ola- jon megpirítjuk. A halat besózzuk, bőrével lefelé fordítva megpirítjuk a sütőben, és 200 °C-os sütőben 12 percig készre sütjük. r*T^l i 'P' T * JkYJ ft i>] "j y j*}' fr i TfrYTd 1 . Bindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa szakácsa 1
