Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-15 / 238. szám, csütörtök

2015. október • \ vmv.ujszo.com

I HOBBI új szó

Fölül kárász, alul ponty. Szinte egyformák.

(A szerző felvételei)

legnagyobb megdöbbenésemre durranós szakítás következik! Kicsévélem a szomorúan fityegő zsinórt, és alig bírok magamhoz térni. Tejó isten, ide már a fonott zsinór is kevés!? Kagyló lett volna a tettes? Vagy valahol sérült volt a kanóc? Ezt már nem tudom meg. A kudarc kissé lehangol, de hosszú még a nap, újra szerelek, és ismét bepöccintem a szereléket. Ezúttal túldobom a bokrokon, és aláügyeskedve a zsinórt, visszahúzom, úgy, hogy az úszó (és a horog) pontosan a bokrok alá kerül. Ott trónol, a „sőréjében". Míg csak, talán egy fél óra elteltével, ismét meg nem éled. Tulajdonképpen a zsinór indul el a víz színén (hosszúra maradt az ereszték), majd kisvártatva az úszó is elmerül. A bevágásra kivágódik a szerelék, és felröppen mögöttem a fára. Szentségelve leszedem onnan. Mi történhetett? Egy magyarázat van: lógós volt a gilisztacsokor, így a hal nem slukkolta be az egészet, csak megragadta a lelógó szálat, és elindult vele. Ez mindig dilemma. Vagy gubancosra (több helyen átszúrva) kerül a giliszta a horogra, ami által kevésbé vonzó a halnak, vagy szabadon, lógósra tűzve, így természetesebben mozog a csali a fenéken, viszont nem mindig ül a bevágás.

MINDEN JÔ,

HA A VÉGE JÓ

Vissza kukoricára. Már szinte alkonyodik, amikor ismét elmerül az úszó. Némi ellenkezés után akkora kárászt navigálok ki a bokrok közül, hogy eleinte pontynak vélem. Alig telik el tíz perc, ismét kapás, ezúttal egy kétkilóska ponty érkezik.

Őt is kicibálom a bokrok közül, és készítek róluk egy csoportképet. Ez a legkisebb potyesz, amit itt valaha is fogtam, mindössze 46 centis. Csak megérte a türelem, gondolom elégedetten, miközben pakolászok. Hazáig azon morfondírozok, mi lehetett az a bődületes erő, amely szakítással végződött. A fonott ugye elvileg csaknem kétszer annyit bír, mint a monofii. Mekkora ponty lehetett? Vagy harcsa volt? Sosem tudom meg. . Meg aztán mindig az a legnagyobb hal, amelyik elmegy. Lesz min kísérletezni a jövőben is, gondolom, ha már ezeket a böhöm állatokat a fonott zsinór sem képes megtartani. Bár lehet, hogy egyszerű a magyarázat: volt egy elakadásom, és sok kínlódással sikerült csak beszakítanom a horgot. Ekkor sérülhetett meg az egyébként bivalyerős fonott, amely aztán nem bírta a nagy hal rohamát. Csak így történhetett.

Kövesdi Károly

Alkalmas horgászássá! egybekötött céges akciókra, családi piknikekre egyaránt!

Bős - Gabcíkovo, Dékány-tó Tel.: +421 905 554 830, wiMvu.jazerodekany.sk

MP150052

Horgász - hirdetés Ivn

Egy titokzatos hal:

a menyus

Nem mondhatjuk, hogy tömeges érdeklődésre tartana számot, de azért akadnak megszállott menyhalazó pecások, akik késő ősszel, s különösképpen a tél beálltával képesek a legridegebb időjárással dacolva keresni kedvencüket.

A menyhal (Lota Iota, mieň sladkovodný) a tőkehalfélék egyetlen hazai édesvízi képviselője. Lassú növekedése miatt 9-10 éves korára éri el a 40-50 cm hosszúságot és 1-1,5 kg súlyt. Akár a 20 éves kort is megéri. Sokáig élt az a tévhit, hogy a menyhal egyféle „nyári álmot" alszik. Pedig csak bujkáló életmódot folytat, főleg az alámosott partoldalakban, gyökerek, nagy kövek között, tuskók alatt, gödrökben, a fenéken

tartózkodik. Nappal nem hagyja el búvóhelyét, az est beálltától hajnalig keresi táplálékát. Minél hidegebb a levegő, annál jobban eszik. Ivása idején csapatokban mozog, és ha fogunk egyet, akkor majdnem biztos, hogy több is a horgunkra akad. A menyhalak vándorlása műtárgyak (erőművek, gátak) előtt véget ér. Ezeken nem tudnak átjutni, és elég gyakran tartózkodnak ilyen építmények tövében.

Szálláslehetőség

/////'; ? / különálló faházakban.

‘ v/ Gyermekbarát környezet,

®iJfl f • •• r. r -f I

....... . I mmijatszoterrel.

■ n n 1

Menyhalazásnál leggyakoribb módszer a fenekezés. Ehhez nincs szükségünk különösebben igényes szerelékre, megfelel egy könnyű, érzékenyebb spiccű bot, az orsóra 20-25-ös zsinórt tekerhetünk. Az ólom súlya a vízjellegétől függ, a végszerelék lehet végól- mos vagy csúszóra állított is. Legjobb a hosszú szárú süllőző horog. Csalinak máj, tüdő, giliszta,

halszelet, apró csalihal a megfelelő. Kapása ránga- tós, a csalit nem engedi el könnyen, igyekszik vele védett helyre vonulni, ezért a bevágást ne siessük el. Horgásszák feederbottal, tirolifás szerelékkel, úszós görgetéssel is. Kiválóan fogható küsz-, gardavagy bodorkaszelettel, gilisztacsokorral, májjal.

A vadabb rázásokat a botvégen többnyire a kisebb példányok követik el, a nagyobbak óvatosabban kapnak. Ha egyik csali sem jön be, a gébszelet csodákat tehet. ívási időszakban (novemberdecember) rapszodikus a fogási esélyük. Van úgy, hogy nem lehet horogra csalni őket,.de előfordul, hogy egy tucat is jön belőlük. A telihold ritkán hoz jó kapást, kivéve, ha borús az idő.

Ne feledjük: méretkorlátozás alá esik (35 cm- től fogható), és január 1-től március 15-ig tilos a horgászata!

Bő s -Xá b cíko voltéi T+4 21

e-mail: info0restauracianimrod.sk, www.restauracianimrod.sk

Herman Ottó írja a menyhalról:

A tarka menyhal a lesorablók közé tartozik. Az uszadéktökéket, a gyökérzetet, a padmatyokat és a part lyukait választja tanyájául, különösen, ha ezek mély, örvénylő vizekben találhatok; falánk rabló, mely a halivadékban nagy kárt tesz s ahol tömegesen megjelenik, egész patakokat kipusztít. Jóllakva, amidőn előretolt hasa felpuffad, emlékeztet valami óriási beka- koltyra. Ez a pusztító természete oka annak, hogy - kivált patakos vidékeken - cigányéletet el; neha nagy számmal jelenik meg, majd eltűnik s éveken át nem mutatkozik. Petényi erdekes dolgokat jegyzett fel rola, kiemeli kőbőr természetét, mely ciganyos vándorhallá avatja, így 1847-48-ban Turopolja patakjainak zsombos, gyökeres, örvényló helyein százával volt jelen s tömegesen fogták; de már 1848- ban csak egyesek mutatkoztak. Művelődéstörténeti szempontból nem utolso jegyzet az, amely Kollár, a bécsi udvari múzeum igazgatójának szemeire vonatkozik s két menyhalról szól. A szentíras szerint t. i. Tóbiás vakságát a menyhal mája gyógyította meg s ez jutott eszébe 1846-ban báró Podmaniczky Jánosnak is, amidőn Kollár bajáról értesült; küldött tehát az érdemes tudósnak Petényi útján két eleven menyhalat. Fel is vágták s azt találtak, hogy epeje, bar kicsiny, gyönyörű ultramarinkék színű. Kollar ezzel es a hal zsírjával kenegette a szemét es azt állította, hogy használt. Különben a regi gyógyszerek közt igen előkelő helyet foglalt el a „liquor hepaticus Mustelae fiuviati- lis". Most a menyhal maja ínyencnek keresett falatja. (kik)