Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-06 / 230. szám, kedd
www.ujszo.com | 2015. október 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Az igazi szocik A Smer azt gondolja, egy kis dorgálást kibír a pluszszavazatokért NAGY ANDRÁS M agyarázatot várnak Robert Ficótól az európai szocialisták, mert elfogadhatatlan számukra, hogy Szlovákia meg akarja támadni a menekültkvótákra vonatkozó döntést, illetve nem tartják helyénvalónak azt, ahogy a szlovák kormányfő a menekültekkel kapcsolatban nyilatkozik. A történet, mint már egyre gyakrabban, most sem csak Robert Ficó- ról, hanem egyben Orbán Viktorról is szól. Az európai szocik nagyon szívesen ütnék az Európai Néppárthoz tartozókat amiatt, ahogy legreniten- sebb tagjuk, Orbán Viktor viselkedik, de nem tehetik, amíg Fico a menekültkérdésben szinte naponta egyeztet a magyar kormányfővel. így nincs más hátra, először a saját portájuk előtt kell sepregetni. Fico harapófogóba került, amiből nem lesz könnyű kibújni. Egyrészt érzi, hogy a szlovák választóknak imponál, ahogy a menekültkérdéshez hozzááll, másrészt nem akaija nagyon összerúgni a port a szocialistákkal. Otthon azt hangoztatja, legyünk minél keményebbek, menjünk neki akár az EU-döntésnek is, nehogy már Brüsszel mondja meg, hogy Dolná Maríkovában legyenek-e a menekültek. De kellemetlen, hogy Brüsszelben a sajátjaik is beszólo- gatnak Ficóéknak, így most Monika Beňová smeres EP-képviselőnek kellett aktivizálnia magát: elkezdődött a szerecsenmosdatás. Hogy Fico nem is úgy mondta, meg nem akkor, itt a lista az összes beszédéről, tessék megtalálni, hogy mikor mondta, hogy utáljuk a muszlimokat stb. Valószínű, hogy a Smerben nem működik tökéletesen a nemzetközi konzultáció, mert már időben jelezhették nekik, nem lesz jó, ha ennyire egy követ fújnak a magyar kormánnyal. Persze az is lehet, hogy egyszerűen annyira bíznak magukban, meg abban, hogy több szavazatot szereznek a menekültellenes retorikával. Egy kis brüsszeli dorgálást meg kibírnak. Példaként itt is Orbán Viktor politikája lebeghet a szemük előtt, aki tökéletesen bizonyítja, hogy az Európai Néppárt által lefektetett határok nagyon könnyen tágíthatok. Egyébként egyszer, 2006-ban már felfüggesztették a Smer tagságát a szocialisták, amikor koalícióra lépett Mečiarral és Slotával, ám nemsokára megbocsátottak neki. így simán lehet, hogy most sem lesz semmi a dorgáláson kívül, mert európai szinten is kevés olyan baloldali, vagy magát annak mondó párt van, amely egyedül képes kormányozni, és a közelgő választást is tutira megnyeri, így a végén még az is elég lehet, ha egy pici bűnbánatot gyakorol a Smer. Erre utalhat az is, hogy maga F ico nem is készül Brüsszelbe, inkább Havannában Castróékkal egyeztet. Mert hát az igazi szocializmust mégiscsak Kubában, és nem Brüsszelben építik. / / (Ľubomír Kotrha karikatúrája) LÖVÉSZÁROK Jupiternek isr az ökörnek is Vox populi, vox Dei - a nép szava isten szava. Érvénye megkérdőjelezhetetlen a magukat demokratikusnak nevező társadalmakban. Magyarán és egyszerűen: a népképviseleti demokrácia alapja a népakarat képviselete. Vagyis: a politikai vezetés nem fordulhat saját népe, nemzete ellen. Ennek alapján teljesen érthető és támogatható a visegrádi országok ellenállása az európai politikai vezetés azon ötletével szemben, hogy valamiféle stabil kvótákat kényszerítsenek rá azokra a tagállamokra is, amelyek nem kémek belőle. Szlovákia ráadásul panasszal fordul az Európai Bírósághoz, mert nem óhajtja elfogadni a brüsszeli diktátumot. Ennek kapcsán viszont óhatatlanul eszébe jut az embernek: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. A mondásnak, ha érvénye nem is, gyakorlata szinte bevett, és nagy hagyománya van a szlovákiai belpolitikában. Hogy érthető legyen: ami ellen a szlovák kormányfő ágál, azt a szlovák belügyminisztérium (s végső soron a kormány) nem tartja magára nézve kötelezőnek. Amikor Pered vagy Bős község polgárai népszavazással úgy döntenek, hogy szeretnék visszaállítani községük eredeti nevét, akkor a szlovák belügyminisztérium nem tartja kötelező érvényűnek a népszavazás eredményét - a népakaratot. Ennél is cifrább helyzet adódott, amikor a bősiek éppen a menekültek falujuk határában történő elhelyezése ellen tartottak érvényes népszavazást. Erről a belügyminisztérium azt nyilatkozta: „a belügyminisztériumot állami szervként a helyi referendum eredményei semmire sem kötelezik, a törvény nem úja elő neki azt, hogy azok alapján cselekedjen.” Tehát a népszavazás ezzel üres gesztussá degradálódott. Az MKP ezért (is) kíván petícióval fordulni a szlovák belügyminisztériumhoz. A petíció egyrészt elutasítja a migránsok kvóták alapján történő befogadását, mivel - a párt meggyőződése szerint - ez csak önkéntes alapon lehetséges, és párhuzamosan felszólítja a belügyminisztériumot: itt az ideje a népszavazási törvény módosításának. A népszavazás eredménye legyen ügydöntő, azaz: legyen kötelező érvényű a kormány számára. Ha Szlovákia elvárja az Európai Unió vezetőitől, hogy a szuverén és szabad döntés lehetőségét hagyja meg a tagállamoknak, logikus, hogy ennek a demokratikus elvnek egy másik—belföldi - szinten is meg kell jelennie, és a szabad népszavazások döntéseit ne lehessen egy tollvonással eltörölni. A népszavazás a közvetlen demokrácia alapintézménye, az európai politikum alappillére. Európa szabadságát és jövőjét is jelenti, de a kisebb, helyi közösségek éppúgy alkotóelemei egy- egy államnak, mint a régiók, a nemzetek és az országok az Európai Uniónak. Őry Péter, az MKP közigazgatási alelnöke Választási ökölszabály TOKÁR GÉZA A választások előtti jelölési folyamatok mindig szülnek jó néhány tragikomikus történetet arról, hogy ki, miért és hogyan kerülhet egy-egy párt listájára. A hétvégén szellőztették meg, hogy Nagymegyer korrupcióért jogerősen elítélt polgármestere (aki egy rövid börtönbeli kitérő után visszatért a polgármesteri székbe), Lojkovič Sámuel jó eséllyel feltűnhet a Híd listáján. Ez már csak azért is abszurd, mert a Híd egyik fő mondanivalója, hogy le kell számolni a korrupcióval. Mégis, alapesetben nem fordulnának el tömegek emiatt a párttól, mert a fejleményeket a szlovák-magyar viszonyrendszerben kell értelmezni. Jó esély van arra, hogy a sztori éppen ahhoz a célcsoporthoz ne jusson el, amelyik zokon venné a fejleményeket. A régi-új nagymegyeri polgármester esete önmagában is minősíti a szlovákiai viszonyokat és azt, hogy miként hozhatók összhangba a választásokkal az alapvető demokratikus elvek. Az a tény, hogy valaki egy börtönviselt jelölt hiteles képviselőként tud feltűnni a helyiek előtt és polgármester-választást nyerni, bizalmat szerezni az egész város ügyeinek igazgatásához, leginkább arról árulkodik, hogy milyen lehet az adott településen a politikai közeg és az általános hangulat. A pártok pedig nem finnyásak: ha épp egy ilyen személy kell ahhoz, hogy a listára sok karikát adjanak le az adott régióban, akkor teljesen mindegy a korrupciós szál, a jelölt lehetőséget fog kapni egy élelmes párttól. A helyzet iróniája, hogy a Híd számára a választási programmal való egyértelmű ütközés ellenére is van ráció Lojkovič megszólításában. A párt szlovák és magyar szavazókra hajt, ugye, két nagyon különböző réteg. A Híd szlovák kávéházi értelmiséghez intézett üzenete egyértelmű: a párt jobb, mint az ellenzéki alternatívák, hiszen következetesen ki akar állni mind emberi jogi kérdésekben, mind pedig a tisztességes, emberközeli politizálást is hitelesen végzi. Például a korrupció elleni fellépést, aminek a reklámarca Lucia Žitňanská egykori igazságügyi miniszter. A szlovák választóknak viszont fogalma sincs arról, mi történik Nagymegyeren, ahogy az sem érdekli őket, ki kerül a pártlistára a magyar szekcióból és miért jelent ez problémát a nagy, általános üzenet szempontjából. Akire hallgatnának, azok a szlovák véleményvezérek, újságírók és közéleti személyiségek. Ők azonban annyira vannak tisztában a nagymegyeri történésekkel, mint a széles nyilvánosság - semennyire. A felvidéki magyar választóknak pedig többé-kevésbé mindegy, mi történik, aki nem szereti a Hidat, az nem Lojkovič miatt nem menne el szavazni, számára inkább Bugár Béla személyisége, vagy az együttműködés ígérete (esetleg az MKP-ellenesség) a motiváló, nem pedig a korrupcióellenes központi üzenet. A lehetséges haszon tehát meghaladja a rizikót. Egy erős személyiségnek akkor is helye van a pártlistán, ha nagyon messze van a felvállalt elvektől - ez a szlovákiai választási ökölszabály. FIGYELŐ A senki által nem ünnepelt évforduló Tizenöt éve döntötte meg az úgynevezett szerb demokratikus ellenzék Szlobodan Milosevics néhai jugoszláv elnök diktatórikus rendszerét, az évfordulóról azonban szinte senki nem emlékezik meg az országban; az ellenzék azért, mert majdnem ugyanazokból áll, akikből 2000-ben, de a hozzájuk fűzött remény már szertefoszlott, támogatottságuk csökkent. A kormányzó pártok pedig azért nem, mert ahhoz a politikai tömbhöz tartoznak, amelyet 15 éve megdöntötték. A Magyar Szó újvidéki lap rámutatott, hogy ma gyakorlatilag azok az erők irányítják az országot, amelyektől akkor akár utcai összetűzések árán is meg akart szabadulni az ország népe, az akkori ellenzék pedig ma épp annyira felaprózott, mint a kilencvenes években. A 2014-es előrehozott választásokon elsöprő, 48 százalékos támogatottságot szerzett a Alekszandar Vucsics Szerb Haladó Pártja, amelyet 2008-ban a Vojiszlav Seselj által vezetett Szerb Radikális Pártból kilépve alapított a jelenlegi köztársasági elnök, Tomiszlav Ni- kolics. Emellett 13,5 százalékot szerzett az Ivica Dacsics vezette Szerbiai Szocialista Párt, ugyanaz a politikai tömörülés, amelyet 2000- ben még Milosevics vezetett. Vladimir Goati, a Transparency International Serbia elnöke a Blic napilapnak arról beszélt, igaz ugyan, hogy ugyanazok irányítják Szerbiát, akiket 15 éve „legyőztek”, de tanultak a múltból és a hibáikból, és most már európaibbnak tűnnek az akkori demokratikus ellenzéknél. Névén Cveticanin, a belgrádi társadalomtudományi intézet munkatársa - aki maga is aktívan részt vett a 15 évvel ezelőtti diáktüntetésekben - azt hangsúlyozta: az akkori vesztesek azóta ideológiailag és személyiségükben is változtak. Veszna Pesics szociológus szerint a leglényegesebb az volt, hogy az emberek azt mondták, soha többé nem akarnak háborút, és ezt azóta sikerült is betartani. A Politika című szerb napilapban azt írta: a másik cél az lett volna, hogy az ország kilépjen a jugoszláv szocialista vezetési és gazdasági modellből, amit ugyan nem sikerült teljes mértékben elérni, de ez nem kisebbíti magának a demokratikus fordulatnak a jelentőségét. A15 évvel ezelőtti változások gazdaságilag nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ám sok szempontból javulást hoztak. Az évforduló okozta ambivalens állapotot kihasználva pedig az is előfordulhatott, hogy Milosevics özvegye könyvet jelentetett meg így volt ez címmel. Mira Marko- vics több mint ezer oldalon keresztül írta meg saját és félje történetét, a politikai háttéijátszmákat, valamint emlékeit az októberi demokratikus fordulatról. (MTI)
