Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-29 / 224. szám, kedd
www.ujszo.com I 20.15. szeptember 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mindenki külön Egyre kisebb a valószínűsége egy jobboldali választási koalíciónak NAGY ANDRÁS ivatalosan is bejelentette az SaS, hogy egyedül, nem koalícióban indul a tavaszi választásokon, Ondrej Dostál meg afféle bokrétaként kerül a kalapjára. Jobboldali választási koalícióról itt már szó sincs. Hogy pontosan min bukott el a pár hónapja meglebegtetett OEaNO- SAS-NOVA egyezség, melyhez valamilyen formában az MKP is társulhatott volna, csak a pártok vezetői tudj ák megmondani. A legvalószínűbb, hogy mindenki készíttetett felméréseket a közvéleménykutatókkal, és akárhogy számoltak, kiderült, hogy többet veszítenének a vámon, mint amennyit nyernének a koalíció révén. Bár ebben a pillanatban ez a döntés nem tűnik annyira súlyosnak, mégis komolyan befolyásolhatj a a 2016-os választás eredményét. A Sieť, a KDH és a Híd vezetői, ki intenzívebben, ki kevésbé, de próbálják összehozni a másik jobboldali koalíciót, amely a Smer valódi kihívója lehetne, és akár képes is lenne legyőzni. Ám ennek a koalíciónak a jövője is kérdéses, sőt egyre valószínűtlenebb. Ezzel párhuzamosan az OĽaNO körül csoportosuló kisebb, a választási küszöb környékén vagy alatta tanyázó pártok célja a szavazatmaximalizálás, illetve az elveszíthető szavazatok minimalizálása lett volna. Az SaS bejelentése ennek tett keresztbe. így szinte biztos, hogy Matovič és Lipšic sem lesznek a jobboldal vezérei, amire a nyáron még nagyon készültek. Az SaS elnöke, Richard Sulik szerint ehhez a koalícióhoz leginkább egy kívülről érkező vezető kellett volna. Vagy nem sikerült megtalálniuk, vagy nem sikerült vele (róla) megegyezni. Szlovákiában 2010 óta senki más nem jut a jobboldali politikusok eszébe, mint Iveta Radičová, aki remek elméleti szakember, de két év kormányzás után láthatóan nagyon elege lett a politikából és a politikusokból. így azok magukra maradtak, és egymással kellene kiegyezniük, amire bő három éve képtelenek. Ennek a folyamatnak volt fontos mérföldköve a tegnapi bejelentés. A szlovák jobboldali választók némileg bölcsebbek a politikusaiknál, és valószínű, hogy ebben az atomizált formában nem szavaznak nekik akkor bizalmat, ami elég lenne Robert Fico legyőzéséhez. Az SaS és a Dostál vezette OKS megegyezése külön kellemetlen az MKP számára, mert Berényiék is szívesen látták volna Dostálékat. Ha számottevő szavazatot nem is hoztak volna, némileg csökkentették volna až MKP rendszeren kívüliségét. Az SaS-szel kötendő, nyáron meglebegtetett koalícióra pedig hatványozottan igaz lett volna ez, bár azt senki sem tudta pontosan, mit szóltak volna az MKP szavazói ehhez a leginkább technikainak nevezhető koalícióhoz. Ám a tegnapi bejelentés után ez már nem is érdekes. LÖVÉSZÁROK A kisiskolák megmentéséről A múlt heti komáromi nagygyűlés újra megmutatta: az itteni magyarok számára fontos az oktatásügy. Mindannyian jól tudjuk: jó és erős iskolák nélkül a közösség szétesik és felbomlik, nem tud kinevelni új generációkat. A témák közül a legfontosabb talán a kisiskolák bezárásának kérdése volt, ami ellen még mindig nem sikerült végérvényes, rendszerszintű megoldást találni. Erre a legjobb esély egyébként akkor nyílna, ha a Híd 2016 márciusa után bekerülne a kormányba. Fontosnak tartom viszont, hogy ellenzékből is sikerült elérnünk, hogy a kormány által bevezetni kívánt intézkedések egy évvel kitolódjanak. Ez lehetőséget ad az iskoláknak arra, hogy felkészüljenek a változásokra, hogy adaptálódjanak az új helyzethez. Mindig mondom: nem csak beszélni, hanem tenni is kell, és ebben az esetben az érdekérvényesítő tevékenységünk sikeres volt. Úgy gondolom, most a közös feladatunk az, hogy a lehető legjobban kihasználjuk az egy év haladékot. (Lehet persze, hogy március után, kormányra kerülve az egész helyzet rendezhetővé válik, de önmagában erre stratégiát építeni nem lehet.) A Hid ebben a folyamatban két dologgal tudja kivenni a részét. Egyrészt folyamatosan egyeztetünk szakértőinkkel annak érdekében, hogy ha a párt kormányra kerül 2016 márciusában, akkor utána azonnal, teljes körűen és hatékonyan tudja rendezni ezt a kérdést. Pontos elképzeléseinkről a választókat még a választások előtt tájékoztatjuk. Másrészt aktívan elő fogjuk segíteni azt, hogy az érintett iskolák megismerjék a már most lehetőségként előttük álló lehetőségeket. Megpróbáljuk ezeket az iskolákat motiválni, hogy elgondolkodjanak saját jövőjü- kön. Az egyik lehetőség, amivel már ma élhetnek, a tagiskolák rendszere. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a bezárással fenyegetett kisiskola formailag betagozódna egy szomszédos, nagyobb iskolába, ám az oktatás változatlanul a régi helyszínen, azaz a kisebb iskolában folyna tovább. A másik lehetőség pedig az iskolabuszok rendszerének kiépítése. Mindkét esetben igaz azonban, hogy a fenntartónak és az intézménynek előbb elhatározásra kell jutnia, majd lépnie, mihamarabb. Csak néhány hónapig lehetséges még az előrelépés, az átszervezések ugyanis határidőkhöz vannak kötve. Ezért is fontos, hogy az érintettek megfelelően informálta legyenek a lehetőségekről, hogy tudják, mi mivel jár, és hogy mit kell tenniük a sikerért. Remélem, hogy a komáromi megmozdulás is hozzájárult a jó ügy sikeréhez, de az is igaz, hogy a szavak csak akkor érnek valamit, ha tettek is vannak mögöttük. A Híd dolgozik tovább, hogy az általa kiharcolt egyéves haladékot a lehető legjobban ki tudják használni az intézmények, és hogy ezzel a lehető legtöbb településen maradjon meg a magyar nyelvű oktatás. Bugár Béla, a Híd elnöke Magyar, szlovák, két jó barát? TOKÁR GÉZA csak a felmérést és a friss eseményeket nézzük, ak- kor pompásan alakulnak a szlovák-magyar kap- csolatok. A Polis legutóbbi közvélemény-kutatása B szerint a szlovák állampolgárok 44,9 százaléka látja úgy, hogy tízéves viszonylatban javult Szlovákia és Magyarország viszonya. Ennek oka lehet például Robert Fico és Orbán Viktor pragmatikus tűzszünete - végképp nincs szükségük arra, hogy konfliktusba keveredjenek, az európai ügyekben is van elég ellenlábasuk. A közelmúltban Magyarország régiós presztízse egyenesen erősödött a menekültválsággal kapcsolatos sarkos hozzáállás miatt, amellyel a pozsonyi kormány és Szlovákia lakossága is azonosulni tud. Lehetne magyarázni a viszonylagos jó viszonyt azzal is, hogy Szlovákia és Magyarország könnyen meg tud egyezni, ha nem foglalkozik a felvidéki magyarokkal kapcsolatos problémákkal és magával a ténnyel, hogy Szlovákiában magyarok is élnek. Ugyanakkor a felmérés szerint a viszony a kisebbségek helyzetét tekintve is javult. 42 százaléknyian gondolják úgy, hogy a kisebbségek helyzete is jobb lett, miközben az utóbbi évtizedben egyetlen problémánk sem oldódott meg, legyen szó az oktatásügyről, a kétnyelvűségről, kulturális életünkről. Csend és érdektelenség - és ha nincsenek kormányszinten vagy a hétköznapokban durva magyarellenes kirohanások, máris úgy fest, hogy nincs is itt semmiféle probléma. Ezért van különösen nagy szükség olyan kezdeményezésekre, mint például az iskolák sorsa miatt szervezett tüntetés. Elsőre a szlovák-magyar szimpátia vadhajtásának vehetnénk akár a szélsőjobboldal bizarrságait. A nemrég még a budapesti szlovák nagy- követség előtt vesszen trianonozó Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kihelyezett részlege Bősön lelkesen hallgatta azt a Marián Kotle- bát, aki tíz éve Rozsnyón köpdöste bőszen Kossuth Lajos szobrát. A helyzet ebben az esetben kicsit bonyolultabb. A két társaság cseppet se szereti jobban egymást, de mindkettő jobban gyűlöli a menekülteket annál, hogy ragaszkodjon ahhoz az elvhez, hogy nem működik együtt a nemzete ellen acsarkodókkal. A szlovák-magyar viszonyban sok a lappangó konfliktus és kétféleképpen kerülhetnek elő: egyrészt ha szlovák vagy magyar részről aktu- álpolitikai megfontolások indokolják a zavarkeltést. Elég belegondolni abba, mekkora botrány kerekedett Sólyom László tervezett komáromi látogatása körül, amikor a szlovák kormánynak ez volt az érdeke. Másrészt - és ez a nyugtalanítóbb - akkor éleződik ki a viszony, ha valamelyik konkrét problémánk érdemi megoldása kerül terítékre. „Minek szítani a feszültséget?” - hangzik el gyakran, ha valaki magyar feliratokat hiányol, nemzetiségi jogokat követel stb. Úgy tűnik, problémáink kezelése ezzel a feszültséggel jár, sajnos másként nem megy. FIGYELŐ Keserédes Katalónia A spanyol sajtó a függetlenségi törekvés vereségét, a katalán sajtó pedig a győzelmét hangsúlyozza a katalán parlamenti választásokról megjelent beszámolóiban. Az Antenna 3 országos televíziós csatorna keserédesnek minősítette a Junts pel Sí (Együtt a igenért) győzelmét, mivel a tömörülés pártjai összességében az eddiginél kevesebb képviselőt küldhetnek a katalán parlamentbe. Most 62 mandátumot nyertek, míg eddig 71 helyük volt. „Katalónia nem akar menni” - olvasható az ABC konzervatív napilap címlapján. Az újság szerint a számok a függetlenségi pártok látszólagos győzelmét mutatják ugyan a katalán parlamentben, de ez valójában vereség az előző ciklushoz viszonyított pozíciójukat tekintve. A lap megállapítja, hogy a választók többsége nem támogatja a függetlenséget, mert az önálló Katalóniát akaró pártokra kevesebb mint 50 százalék szavazott. Három fő kérdés van: mi lesz Artur Másszál, lehetséges-e Katalónia egyoldalú kiválása Spanyolországból, és milyen hatása lesz az eredménynek a nemzetpolitikára? Egyszerre nyerni és veszíteni A El País spanyol napilap szerint a katalán függetlenségi pártok egyszerre nyertek és vesztettek: nyertek a választásokon, de vesztettek a népszavazáson. A választások népszavazási jellege megtévesztő volt, ugyanis egy választáson pártokra szavaznak és nem kérdésekre -jegyzi meg a szerző, megállapítva, hogy Katalónia megosztott, és mindkét oldalon körülbelül ugyanannyian vannak. Az újság szerint a spanyol kormánynak sürgősen reagálnia kell, párbeszédet és megoldást ajánlva a katalánok egyértelműen kinyilvánított vágyára, és a döntést ezúttal nem bízhatja a bíróságokra. „Felülkerekedett az igen” - olvasható a La Van- guardia című katalán napilap címoldalán. Az újság elemzésében azt írja, hogy a győzelem egy bizonytalan jövőt nyit meg, amely a Népi Egység (CUP) párt kezében van. A parlamenti abszolút többség eléréséhez az ő támogatásuk kell a Junts pel Sí számára. Hangsúlyozza, hogy az új parlament sokszínű, ahogy a katalán társadalom is plurális, amely emellett nyitott, érett és aktív, nem jelent nehézséget számára, hogy további akadályokat töijön át. Minden lehetséges, ha van közös akarat és megegyezési szándék-írja a szerző. A lap ki- . emeli a Spanyolországban kormányzó konzervatív Néppárt (PP) vereségét, mivel 8 mandátumot vesztettek az előző ciklushoz képest, és csak az ötödik helyen jutottak be a katalán törvényhozásba, -írja az ABC. (24 hu) A körítés a fontos
