Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-29 / 224. szám, kedd
8 KULTÚRA 2015. szeptember 29. | www.ujszo.com RÖVIDEN Múzeumi Szalon az egészségről Pozsony. Holnap 17 órakor tartja következő Múzeumi Szalonját a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pozsonyi székházában, a Brämer-kúriában (Žižka utca 18.). A beszélgetős sorozat vendége ezúttal Pálházy Béla szakorvos, egészségügyi ismeretterjesztő, akivel Miklósi Péter beszélget. (ú) Mától a mozikban a The Wall Világszerte - így Magyarországon és Szlovákiában is - egy időben, ma este mutatják be a mozik Roger Waters The Wall című filmjét. A világhírű zenész azonos című turnéjának 2010 és 2013 között négymillió nézője volt, a film a koncertfelvételek mellett Waters személyes története egyben. A The Wall egyike a rockzenetörténet legnagyobb hatású albumainak. A Pink Floyd korszakos lemezét Waters gyakorlatilag egyedül írta, a korong már 1979-es megjelenésekor óriási siker volt, és több mint 30 millió eladott példányával ma is ott van minden idők húsz legkelendőbb lemeze között. Waters filmjét - akárcsak az alapjául szolgáló zenét, valamint az arra épülő, Alán Parker rendezésében 1982-ben bemutatott The Wall című filmet, amelynek jelenetei a koncertfelvételeken is visszaköszönnek - áthatják a zenész emlékei és háborúellenessége. (MTI) Pop-rock album Ferenc pápával Róma. Pop-rock album jelenik meg Ferenc pápa beszédeiből vett idézetekkel, Wake Up! címmel november végén, a bevételek egy részéből a menekülteket segítik - jelentette be a Believe Digital európai lemezkiadó. Az albumon több nyelven - angolul, olaszul, spanyolul, portugálul - 11 részlet hallható a katolikus egyházfő imádságaiból és beszédeiből különböző műfajú - a poptól a rockon és a latin zenén át az egyházi muzsikáig terjedő, kortárs művészek által „újrakevert” - zenei aláfestéssel. A beszédrészletek felölelik a pápa szívügyének tekintett összes témát, köztük a környezetvédelmet, a békét, az elesettek segítését vagy az ember méltóságot - közölte a kiadó, tudatva azt is, hogy az album élvezi a Szentszékjóváhagyását. (MTI) Képekkel óvott és tanított Nagy József-emlékesttel zárul a művész emlékkiállítása a Pozsonyi Magyar Intézetben (A művész hagyatékából) TALLÓSI BÉLA A Pozsonyi Magyar Intézetben október 13-ig Nagy József grafikus- ós festőművész életművéből válogató kiállítás látható. A tárlattal az intézet a pozsonypiispöki művészre emlékezik, születésének 90. évfordulója alkalmából. Az emlékkiállítás október 13-án Nagy Jézsef- emlékesttel zárul. „A Nagy József művészetéből válogatott tárlaton egy olyan felvidéki magyar festő alkotásait tekinthetik meg, aki emberi tartásával és - sajnos, mára már lezárt - életművével egyaránt kivívta, hogy mindannyiunk példaképe legyen. Azon kivételes emberek csoportjába tartozott ugyanis, akik az emberi tartást és az alkotás tisztaságát nem választják el egymástól” - fogalmaz Csanaky Eleonóra a kiállítással kapcsolatban. Nagy József, a második világháború utáni első szlovákiai magyar művészgeneráció képviselője Po- zsonypüspökin született és ott élt haláláig. Bár visszavonultan, magányos harcosként élte le az egész életét, műterme mindig mindenki számára nyitva volt. Minden művészetkedvelőt szívesen látott, és vendégeit nagy lelkesedéssel vezette be művészetének rejtélyeibe - saját műveinek rendezett, témák szerint lerakott gyűjteményét laponként, vásznanként bemutatva, magyarázva. Ott, a műtermében tárta fel sokunk előtt, hogy témáit alapvetően a nemzeti és a keresztény kultúra határozta meg. Elkötelezett megörökí- tője volt a Csallóköz monda- és hitvilágának. A magyar irodalom eposzait, a magyar történelem eseményeit drámai sorozatokban festette meg. Az életmű lépcsőfokai ott voltak és tanúskodtak munkásságáról a grafikákkal, festményekkel zsúfolt, inspirativ műterme falán. Az alkotóNagy József: A szarvas és a sas műhelyében „kiállított” alkotásokkal és a gyűjteményéből előszedett műveivel látogatóit végigvezette azon a művészi fejlődésvonalon, amelyen a kezdeti realisztikus ábrázolástól eljutott - grafikában, rajzban, festményen - a modem kifejezésig, az absztrahált formákig. Bár sose járt bohém művészkörökbe „feltöltődni”, nem érdekelte, hogy mi a „trend” a ,modemek” között, nem zárkózott el, a változtatás igénye mindvégig benne élt. Még hetven- és nyolcvanévesen, jubileumi kiállításain (Dunaszerdahelyen, Komáromban) is újjal, megdöbbentően újszerűvel tudta meglepni nagyszámú közönségét. Ezekről, az 1990-es években született alkotásairól teljesen megújult színvilág, megújult vonalvezetés, egy fiatalos, optimista művész köszönt ránk. De az új forma nem szorította háttérbe azt, ami minden alkotói korszakát jellemezte: tükrözte és előrevetítette az adott kor társadalmi történéseit és sejtette azok várható hatását. Ez sem véletlen, hiszen, ahogy egyik beszélgetésünk során mondta: „Én a képzőművészetet kommunikációnak tartom. Kommunikációs eszköznek, amelynek alkalmazásával közölni akarok valamit. Ellentétben azokkal, akik úgy gondolkodnak, hogy ők nem akarnak semmit se mondani, mert a munkának magának kell beszélnie. De a munkám is én vagyok, nem? A huszadik század emberének mélységei vannak, olyan műveltsége van, olyan erős szellemi háttere van a mai kor emberének, hogy nem lehet őt lekezelni... Az alkotást nem lehet könnyelműen venni. Azt tartom, hogy az elvont művészet is maradjon meg kommunikációnak. A probléma csak az, hogy a kommunikáció egyezményes jeleken alapszik. Ezért aztán, ha meg akarok maradni az érthetőség határán belül, bizonyos egyezményes jelekhez kell tartanom magamat, olyan jelekhez, amelyek, igaz, nem konkrét tárgynak a képei, de általánosan értelmezhetők.” Ehhez tartotta magát. Ezzel a művészi hitvallással fogalmazta meg égi és földi üzeneteit (Égi és földi volt a címe a komáromi Limes Galériában nyolcvanadik születésnapjára rendezett, életművét felvonultató tárlatának). Kubička Kucsera Klára művészettörténész akkor, a retrospektív tárlatot értékelve mondta: „Nagy József nem csupán közvetítő, hanem tanító is, szeretné átadni embertársainak tudását a világról, óvni őket - képek által kifejezett üzenetekkel.” A Pozsonyi Magyar Intézetben a filmvetítéssel egybekötött emlékező esten és ünnepi tárlatzáráson, október 13-án Haltenberger Szabó Kinga művészettörténész méltatja Nagy József munkásságát. Ugyanekkor a művész prózai műveiből, elméleti írásaiból Csanaky Eleonóra tolmácsol gondolatokat. KÁVÉSZÜNET Ha megszületik egy újr összegző minőség Történetében ejőször kapott meghívást a Színházi Nyitra nemzetközi fesztiválra a kassai Thália Színház. Kerékgyártó István Rükverc című darabját pénteken láthatta a szemle közönsége. Czajlik Józsefet, a Thália igazgatóját és az előadás rendezőjét a Rükverc nyitrai fogadtatásáról kérdeztük. Milyen volt a Rükverc visszhangja a Színházi Nyitrán? Nagyon kedvező volt a visszhang a nézők és a szakma részéről is. A közönségtől nagy tapsot kaptunk, a szakmai reakciót pedig az előadás után tudtuk felmérni, amikor nagyjából egyórás értékelő beszélgetés következett. Többen kiemelték a darab izgalmas szerkezetét, azt, hogy az előadás az utolsó pillanatig képes fenntartani az érzelmi feszültséget, és egyöntetűen dicsérték a fantasztikus, erőteljes színészi játékot. A Rükvereet nyáron meghívták a turócszentmártoni színházi fesztiválra, aztán beválogatták a Színházi Nyitra főprogramjába, közben Gál Tamás megkapta az évad legjobb férfi alakításáért járó Deszka díjat... Mit gondolsz, mi az oka, hogy a szlovák színházi szakma ennyire „megvette” ezt az előadást? Megjegyezném, a magyar szakma is nagyon kedvezően nyilatkozott róla. Igaz, magyarországi turnén még nem jártunk a Rükverccel, de Kisvárdán, a határon túli színházak fesztiválján játszottuk, és megkaptuk érte a város közönségdíját. A szlovák szakma szempontjából fontos, elem, hogy a téma határozottan „ide” szól - akár csehszlovák, akár szlovák, akár felvidéki magyar kontextusban gondolkodunk -, és az ilyen előadás nagyon ritka. Többen azt emlegették, hogy teljesen új színházi világ került fel a szlovákiai színházi palettára. Van egy szakasza a társulati munkának, amikor rengeteg dolog fejben már létezik, és olykor, többé vagy kevésbé tetten érhető az előadásokban. Aztán jön egy áttörés, és megszületik egy új, összegző minőség. Úgy látszik, a Rükverccel ez a pillanat jött el a Thália életében. Czajlik József (Somogyi Tibor felvétele) Lehet-e egy ilyen sikernek az a ho- zadéka, hogy - adott esetben - felkelti a szlovák kulturális közeg érdeklődését a számára végül is idegen, kortárs magyar szerző iránt? Helyzetbe hozhatja a szerzőt. A Rükverc szövegét tőlünk ugyan nem kérték szlovák színházak, de Deák Renáta nagyon ismert színházi fordító, különböző fórumokon ő is hírét viszi a darabnak. Azt tudom, hogy Kerékgyártó István Hurok című regényének színpadi változata iránt, amelyet tavaly Stuttgartban is bemutattak, már érdeklődött a Szlovák Nemzeti Színház. Minden évadban színpadra állítotok legalább egy „fesztiválképes”, művészi igénnyel készült előadást. 2015/16-ban melyik az a bemutató, amelyik „a kritika szája íze” szerint való lehet? A felvetéshez elmondanám, hogy valóban vannak olyan alkotók, akik „kifigyelik” a fesztiváltrendeket, ezek alapján megcsinálnak egy előadást, aztán megetetik a szakmával. Ez minket nem érdekel. Számunkra az az izgalmas, ha önálló hangot tudunk megütni. Ebben az évadban csak három előadással tudunk előállni, ebből kettőnek lehet ilyen vonzata. Már próbáljuk Shakes- peare-től a Tévedések vígjátékát, Léner András rendezésében. Januárban pedig Moliere Mizantrópját mutatjuk be. Hogy sikerül-e ezzel a két klasszikussal átlépni a saját árnyékunkat, csak rajtunk múlik, (as)
