Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-22 / 218. szám, kedd
www.ujszo.com I 2015. szeptember 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kisiskolás problémák Fogalmunk sincs, öt év múlva hogy nézhet ki iskolahálózatunk D emonstrációt szervez pénteken Komáromban az oktatási petíciós bizottság, feltűnik több fontos szervezet és közszereplő. A Klapka téri tüntetés apropója, hogy az oktatási minisztérium érdemben nem hajlandó foglalkozni a kisebbségi intézmények kerettantervének módosításával, sem átértékelni a kisiskolák felszámolására vonatkozó, egy évvel elhalasztott, de továbbra is érvényben levő törekvéseit. Fontos akcióról van szó, érdemes megjegyezni a dátumot és a helyet. És még ennél is jobban a számunkra égető problémát. Az elmúlt években legalább bekerült a köztudatba, hogy a szlovákiai magyar iskolaügyben nincs minden rendben, sorsfordító dolgok történhetnek iskoláinkkal. Erről a témakörről szólt a lassan két éve megrendezett pozsonyi tüntetés, sok vitaest, zárt és nyilvános beszélgetés. Nyár elején pedig egy pártok felettisége ellenére is nagy sikerű petíciós akció hívta fel a figyelmet a kisebbségi oktatásügy gondjaira. Az elmúlt hónapokban rengeteg iskola és önkormányzat szembesült a helyi iskola fennmaradásával kapcsolatos súlyos kérdésekkel. A létszámgondok minden harmadik iskolát közvetlenül érintik, és most fogalmunk sincs arról, hogy öt év múlva hogyan fog kinézni a magyar iskolahálózat. A szlovákiai magyar oktatás jövőjére eddig nem született megoldás, a kézenfekvő intézkedéseket pedig inkább suttogni, semmint hangoztatni szokták. Hálátlan szerep hárul ugyanis arra a szakemberre, politikusra, döntéshozóra, aki kijelenti, hogy egy község képtelen eltartani a saját iskoláját a kevés gyerek vagy a szomszédos iskolákkal szembeni versenyhátránya miatt. Az iskolaügyi minisztériumra közösen és nagy egyetértésben mutogathatunk, de ettől a probléma forrása, a gyerekhiány nem szűnik meg. Továbbá súlyos hiba a szlovák intézményekre és szereplőkre hagyni a minket érintő szakmai kérdések megoldását, hiszen legfelsőbb szinten csak kivételes esetben vesznek figyelembe bármiféle nemzeti kisebbségi álláspontot, jóindulatra pedig aligha számíthatunk a téma iránt érdektelen szakemberektől. Az utóbbi hónapok fejleményei azt mutatják, hogy politikai elitünk, szakértőink, valamint a nyilvánosság is csak külső szemlélője volt az iskolaügyben zajló folyamatoknak, rendszerszinten senki nem oldotta a kisiskolák kérdését, csak a választások miatt halogatódik a folyamat. Esett pár szó arról, hogy a szlovák nyelv oktatásának színvonala az iskolaválasztás kulcsa, konkrétumok nélkül tudjuk, hogy rugalmas és modem, valós tudást kínáló intézményekre van szükség (amihez nagy segítséget nyújthatna a szabadon választható órák számának növelése). A kormány döntéseibe azonban érdemileg senki nem tudott beleszólni, nincsenek sem politikusok, sem pedig szakemberek a megfelelő helyeken. így marad a hangunk hallatása - a tüntetés. Pénteken, Komáromban. MENETE (Ľubomír Kotrha karikatúrája) LÖVÉSZÁROK A recept Végy egy kisebbséget: saját anyanyelvvel és kultúrával, erős nemzeti identitástudattal, jelentős lélek- számmal. Ha a beolvasztásukra törekszel, ragadj meg minden alkalmat, amikor a többséget fenyegető ellenségnek állíthatod be őt. Katasztrófák, nagy világégések után süsd rájuk a kollektív bűnösség lemoshatatlan bélyegét. Ha teheted, egy részüket deportáld idegen földre - lehetőleg fíítetlen marhavagonokban, kényszermunkára; egy részüket cseréld el, mint ahogy az értéktelen vacak holmit szokás. A maradékuknak pedig ajánld fel, hogy minden jó lesz, ha önként a többséghez tartozónak vallják magukat. Politikai vezetőit kenyerezd le: vásárold meg őket, ígérj nekik pénzt, paripát, fegyvert, nyugdíjas korukat kiszolgáló kastélyokat. Az egységet törd meg, az összefogást öld meg: engedd szét köztük az irigység veszett kutyáit! Anyanyelve használatát korlátozd, ahol és ahogy csak tudod. Sőt, egyszerűbb, ha egyszerűen betiltod azt! De ha már nem tilthatod be, hitesd el a beolvasztásra szánt kisebbség tagjaival, hogy anyanyelvűk nem ér egy fabatkát sem, s hogy boldogulást csak a többség nyelve hoz. Ha mód van rá, egy-egy anyanyelvén beszélőt - lehetőleg nőt - nyilvánosan hurcolj meg; aztán véres leplét lobogtatva kiálts ki hazug árulónak és állíts törvény elé! Kultúráját nyirbáld, nyesegesd, anyagilag ne nagyon támogasd; sokkal jobb, ha koncot dobsz közéjük, hogy egymást tiporva küzdjenek az alamizsnáért. Közösségi eseményeit félemlítsd meg: egy-egy verésbe torkolló focimeccs mindig jól jön! Egyházaiba lehetőleg idegen nyelvű papokat küldj. És vigyázz: sose adj (fö)- pásztort a kisebbségi nyájnak, hiszen vezető nélkül könyebb elbirkásítani őket... így jól kezelhető, nyírható és bégető báránykákat kapsz majd! S még egy fontos dolog: ha teheted, vedd el a kisebbségtől az iskoláit! Semmi nem pusztul olyan gyorsan, mint az iskolázatlan tömeg. Butítsd le őket, vedd el tőlük a tudást, anyanyelvűk kincseit és a saját magukba vetett hitet! így azután nem lesznek papjaik, orvosaik, mérnökeik, tanáraik, munkásaik, földműveseik... Nem lesz hitük. Nem lesz semmijük. Bamba, leszedált és kezelhető masszává válnak: azt tehetsz velük, amit akarsz! Foszd meg őket, és uralkodj! Kockázatok és mellékhatások: Figyelem! Ezt a receptet az évszázadok és a többségi akarat veszélyesen hatékonnyá csiszolta. A szerepek a történelem körforgásában könnyen cserélődnek: az idők során a kisebbség többséggé, a többség kisebbséggé válhat... A recept ellenében egyetlen ellenszer létezik csupán. Mégpedig, ha a beolvasztásra szánt kisebbség a sarkára áll, nem hagyja magát és ÖSSZEFOG! Menyhárt József, az MKP Nagyszombat megyei képviselője Észszerű megoldások NAGYANDRÁS A világ és Európa politikája képes néhány hét alatt megváltozni. Aminél fontosabb téma eddig nem volt, az hirtelen teljesen a háttérbe szorul egy új, még nagyobb probléma miatt. A politikusok, akik eddig képtelenek voltak a kompromisz- szumra, egy pillanat alatt megtalálják a közös hangot, vagy egyszerűen lepattintják a problémát, mert van fontosabb. Ezért gyakran úgy tűnik, hogy a viták és a gondok nem is valódiak, mert amikor hirtelen megjelenik a politikai akarat, akkor megoldás is van, vagy amikor a problémából már nem lehet politikai tőkét kovácsolni, akkor az egészet egyszerűen mellékvágányra teszik, és kész, mindenki elfelejti. Görögország és az eurózóna problémája egy gazdasági részből—nincs tőke, nincs hitel -, és egy politikai részből - bizalmi válság - állt. És bár a történet végére egyiket sem sikerült teljesen megoldani, egy még nagyobb hullám elmosta az egészet. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Alekszisz Ciprasz elveszítette „szabadságharcát” a rossz Európai Unióval és a nemzetközi hitelezőkkel szemben, szinte kapitulált egy-két hónapja, de a görögök a hétvégén mégis újraválasztották. Hiába harsogta a sajtó az elmúlt napokban, hogy a görög miniszterelnöknek és pártjának befellegzett jönnek vissza a tradicionális pártok, a görögök mégis annak hittek, aki hónapokon keresztül a szívével, és nem az eszével harcolt az európai partnerek és a nemzetközi bankrendszer ellen. Nem akarok ebből túl összetett következtetéseket levonni, de úgy tűnik, a választói akaratot szerencsére még mindig nem lehet tökéletesen lemodellezni, így születnek a meglepetések. Bár pontosan ugyanazok kerülnek hatalomra, mint akik eddig voltak, a világ, de főleg Európa már teljesen máshol tart, mint fél éve. Kinek van most kedve és ideje háborúzni a görög miniszterelnökkel? Valószínűleg senkinek, sőt, a korábbinál sokkal elnézőbbek lesznek Görögországgal, mert az EU-nak a menekültválság miatt egy működő Görögországra van szüksége, nem pedig egy béna kacsára. Ha a görögök megígérik, hogy az eddigieknél csak egy kicsivel többet tesznek a menekültáradat megfékezéséért, nyert ügyük van. Mert úgy tűnik, végső soron nem a pénz a fontos az unióban, hanem a biztonságérzet. Hiába került a görög cirkusz a többszörösébe annak, mint amiből a menekültválságot meg lehetne oldani, most egész Európa inkább a menekültekkel foglalkozik, és nem a görögökkel. A kérdés csak az, vajon mi lesz az a még komolyabb ügy, ami rákényszeríti az európai politikusokat, hogy a menekültügyet is racionálisan oldják meg. FIGYELŐ Izrael egyezsége Oroszországgal Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt tegnapi moszkvai látogatásán elsősorban katonai célok vezérelték, tekintettel arra, hogy Oroszország közel-keleti szerepvállalása egyre erősödik - írta elemzésében a Háárec című lap. Az izraeli újság rámutat, szokatlan módon az izraeli vezérkari főnök és a katonai hírszerzés főnöke is csatlakozott a Putyin elnökhöz utazó delegációhoz. Miután Oroszország fejlett katonai légi eszközöket telepített Szíria északi részére, Jeruzsálem megpróbálja elkerülni, hogy harci gépei esetleg összeütközésbe kerüljenek a szíriai vagy a libanoni légtérben az orosz egységekkel. Ezért Izrael és Oroszország tegnap megállapodott arról, hogy koordinációs mechanizmust hoznak létre a fegyveres erőik közti esetleges szíriai összetűzések elkerülése végett. Jeruzsálem szerint felmerült annak veszélye, hogy Szíriából orosz fegyverekkel támadják országát, illetve hogy a két ország csapatai véletlenül összetűzésekbe keverednek a szíriai hadszíntéren. Moszkva fegyvereket szállít Bassár el-Aszad szíriai elnök erőinek, Izrael pedig több kisebb légi csapást hajtott már végre Szíriában, elsősorban az Aszaddal szövetséges Hezbol- lah libanoni síita radikális szervezet ellen. Emellett Izrael a Kreml segítségét kéri, hogy a Golán- fennsíkon a szíriai határnál ne történjenek Teherán által bátorított támadások Izrael ellen, és hogy ne kerüljenek fejlett fegyverek az Irán támogatta Hezbollah libanoni milíciához. Moszkva és Washington feszült viszonyát tekintve a látogatásnak szélesebb összefüggései is vannak. Netanjahu útja az amerikai-izraeli kapcsolatok iráni atomegyezmény miatti megromlása után akár „hátbaszúrásként” is értelmezhető Jeruzsálem részéről. Izrael bizalmatlanná vált az Egyesült Államokkal, kétséges számára, hogy a tengerentúli nagyhatalom akaija-e hatékonyan képviselni Jeruzsálem biztonsági érdekeit. Az amerikai vezetés élesen elítélte a múlt nyáron az ukrajnai orosz beavatkozást, ezzel szemben Izrael feltűnően tartózkodó volt, és cserébe a Kreml is mérsékelten nyilatkozott a tavalyi gázai izraeli hadműveletről. Egy hónapja fordulópont következett be az oroszok Szíria-poli- tikájában, amikor Szíriában orosz harci gépek jelentek meg, ez az egész világ figyelmét az oroszok hangsúlyváltására irányította. A katonai beavatkozás a Háárec szerint várhatóan Amerikához hasonló státust eredményez Oroszországnak a térségben, képes lesz ütközőzónát kialakítani a dzsihádistákkal szemben, akik Oroszországot is támadják déli részei felől. Az oroszok az USA szerintük hibás közel-keleti politikáját okolják az arab tavaszért, amely több helyen háttérbe szorította az orosz érdekeket, mind Moammer Kadhafi rezsimének megdöntésekor Líbiában, mind Bassár el-Aszad elnök rendszerének veszélybe sodrásával Szíriában. (MTI)
