Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-19 / 216. szám, szombat
20 SZALON ■ 2015. SZEPTEMBER 19. www.ujszo.com A hardcore médiatudós, Friedrich Kittler szerint „aTuring-gép volt minden számítógép lehetőségfeltétele, most is az, és mindig is az lesz”. Ennek a tételnek az értelmezését kicsit messzebbről kell indítanunk. Enigma feltörése (a II. világháború idején a Bletchley Parkban) minden bizonnyal a 20. század egyik legjelentősebb szellemi teljesítménye volt. Alán Turing gépe nélkül - a legszerényebb számítások szerint is - a háború két évvel tovább tartott volna. Az Enigma című film (2001, rendezte Michael Apted) emléket állít azoknak az embereknek, akik közreműködtek a németek által titkosított üzenetek megfejtésében, azaz közvetve milliók életét mentették meg, s akik titkos tevékenységük miatt vagy megkésve vagy egyáltalán nem részesülhettek elismerésben. (Igaz, Turing neve el sem hangzik a filmben - az Enigma alkotói más kontextusban kezelték a témát.) Alán Turingot homoszexualitása miatt üldözték, nyilvánosan megszégyenítették, pszichiátriai és hormonkezelésre kényszerítették, de ami mindemellett a legkínosabb: nem tekintették nemzeti hősnek. A kriptoanalízis lángelméje 1954. június 7-én, 41 évesen, ciánmérgezésben halt meg, tisztázadan körülmények között. Esete nem éppen a legszebb pillanata a történelmi igazságszolgáltatásnak. Az utóbbi időben azonban fordult a kocka. Ennek dokumentációja a Wikipédiában is olvasható: „2009. szeptember 11-én — jelentős társadalmi nyomás hatására - Gordon Brown brit miniszterelnök bocsánatot kért a mindenkori kormány nevében azért a visszataszító bánásmódért, amelyben a tudóst részesítették annak idején a hatóságok, és ezzel halálba kergették. » Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Turing kiemelkedő tevékenysége nélkül a második világháború története nagyon másként alakult volna. A hála, amivel neki tartozunk, még borzasztóbbá teszi azt az embertelenséget, amiben része volt« - jelentette ki a brit kormányfő. 2013. december 23-án utólagos királyi kegyelemben részesült. ” Ez a két fontos esemény átvezet a Kódjátszma című filmhez (2014, rendezte Morten Tyldum), melynek zárószavai erre a fordulatra utalnak. Az Andrew Hodges könyve alapján készült Kódjátszma története három időhorizontban játszódik párhuzamosan. (Az adaptált forgatókönyv Graham Moore-nak Oscar-díjat hozott.) Egyrészt a főszereplő (Turing) Sherborne-i iskolaéveit követhetjük, azt az időszakot, mikor rádöbben homo- szexualitására és szerelmes lesz egyik diáktársába. A Christopher Morcom iránt érzett lelki vonzalomnak a fiú halála vet véget 1930-ban. A filmben (a fikcióban) Turing Morcom hatására kezd el foglalkozni a titkosítással. Másrészt a történet a Turing vezette csoport munkájára, az Enigma feltörésére koncentrál. Egyfelől remekül ragadja meg a kódfejtő gép építése mellett azt, hogy az Enigma feltörése azért volt lehetséges, mert a használói hibákat követtek el (ez persze semmivel sem csökkenti Turing érdemeit, erre is rá kellett jönnie). Másfelől jól mutatja be a film a kódfeltörés utáni dilemmát: ha ugyanis az angolok beavatkoznak az események menetébe, akkor leleplezhetik magukat, a németek rájöhetnek, hogy a kódjaikat feltörték. A dolog tehát áldozatokkal is járt. (Ezt a fejleményt jól hozta anno az Enigma című film is.) Harmadrészt a Turing otthonában elkövetett betörés utáni szituációt ismerjük meg. Nem a betörőt, hanem Turingot tartóztatják le, és megindul ellene a fentebb említett procedúra. A film nemcsak a cselekmény miatt érdekes. Ki kell emelnünk Benedict Cumberbatch lenyűgöző alakítását, illetve egy-két, a tárgyunk szempontjából fontos mozzanatot. A történet bizonyos pontjain hangsúlyossá válik, hogy Turing szerint elkészíthető egy olyan gép, amely minden megoldható problémát megold. A Turing-gép - univerzális gépként- bármely másik gpp működését képes szimulálni. Am ami a legel- képesztőbb, az Turing hosszú távú terve volt. A tudós egy barátjának írt levélben így fogalmazott: „Jobban érdekel az agy modellezésének a lehetősége, mint a számítástechnika gyakorlati alkalmazásai. ” Vagyis Turingot valójában a mesterséges intelligencia létrehozása foglalkoztatta. (Sajnos nem volt ideje kivitelezni a terveit, ödeteinek egy részét Neumann János valósította meg.) A Kódjátszma 50-es évekbeli fejezetében elhangzik egy ide vonatkozó párbeszéd. Turing vallatása közben felvetődik a dilemma, hogy a feltett kérdésekre adott válaszokból kideríthető-e az ember és a gép közötti különbség. Vagyis ez a jelenet nem más, mint egy Turing-teszt. (Ennek az eljárásnak egy változatát alkalmazza a Blade Runnerben a fejvadász: a Voight-Kampff empátiateszttel ki lehet mutatni a szimulált reakciókat, az álemlékeket és az „érzelmi sivárságot”.) A film ilyen értelemben is következetesen működteti a Turing-féle gondolkodásmódot. Mindez arra utal, hogy Alán Turing figurája végre megindulhatott a populáris hőssé válás útján. Ugyanakkor a tudós eredményeit folyamatosan napirenden tartja a tudomány. John Gribbin legújabb, Számolás kvantummacskákkal című ismeretterjesztő könyve bemutatja, hogy milyen út vezetett a Turing-gépektől korunk számítástechnikai robbanásáig. Turing mellett Neumann János, Richard Feynman, John Bell, David Deutsch és Tony Leggett a könyv főhőse. A kitérőkkel (pl. a tudósok életrajzi vonatkozásaival) lazított gondolatmenet parádésan tálalja a kvantummechanika világát, a legnehezebb összefüggéseket is érthetően és elegánsan vázolva fel. Mindez persze óriási kihívást jelent. Gondoljunk például arra, hogy a kvantumszámítógépek működése nehezen fogható fel a párhuzamos világok teóriájának ismerete nélkül. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy a gépek gyorsasága csak úgy magyarázható, ha feltételezzük, hogy a számításokat sok-sok univerzumban végzi el egyszerre (,.csaknem azonos univerzumok miriádjában azonos szá- mítógépmiriád dolgozik”), majd úgy összesíti az eredményt (interferencia), hogy a helytálló választ adja. Bizonyos számítások elvégzése (pl. törzstényezőkre bontás, periodicitások keresése több száz számjegyből álló számok esetében) a klasszikus számítógépekkel hosz- szabb ideig tartana, mint ameny- nyi a Világegyetem kora. Kvantumszámítógéppel - bármennyire hihetedennek tűnik is - mindez pár percig tart. Egy 250 kubites memória - írja Gribbin - több bit információt képes tárolni, mint ahány atom a megfigyelhető Világ- egyetemet alkotja. David Deutsch tehát joggal tehette fel a fogas kérdést A valóság szövete című könyvében: „Ha Shor algoritmusával törzstényezőire bontunk egy számot, amihez a ma rendelkezésünkre álló számítástechnikai kapacitásoknak mondjuk, KJ00-szorosát használjuk fel, akkor hol történt meg ennek a számnak a törzstényezőkre bontásai Az egész megfigyelhető Világegyetemben mindössze Kŕ atom található, és ez a szám eltörpül a KJ00 mellett. Ha tehát a megfigyelhető Világegyetem lenne a fizikai valóság kiterjedése, akkor az egész fizikai valóság távolról sem tartalmazna annyi erőforrást, amennyi ennek a számnak a törzstényezőkre bontásához szükséges. Akkor hát ki végezte el a törzstényezökre bontást? Hogyan és hol hajtódott végre a számítás?” A válasz tehát az, hogy a párhuzamos univerzumok sokaságában. Ezért állíthatja a kvantumuniverzummal foglalkozó tudósok egyre jelentősebb része, hogy a sokvilág-elmélet már nem a kvantummechanika egyik értelmezése, hanem maga a kvantummechanika. Gribbin könyvét fellapozva ehhez hasonló dilemmák sokaságával szembesülhet az olvasó, és mivel a szerző ragaszkodik a tényékhez, mindennek az érvényességi határait is szem előtt tartja. A felvázolt jövő azonban aligha kétséges: a kvantumtechnológia a klasszikus módszerek mellett néhány évtizeden belül beépülhet az okostelefonjainkba. „Ezzel a gondolattal - írja könyve végén Gribbin - a történelem kellemesen kerekké válik. Alán Turing munkásságától és a titkos kódok feltörésének igényétől indultunk, és eljutottunk Turing szellemi örököseiig és a feltörhetetlen kódok iránti igényig. A Colossustól a kubitekig a történet lényegében ugyanarról szól. "Friedrich Kuriernek tehát igaza volt, a bináris rendszer felölel mindent, amit a kultúráról tudhatunk. H. Nagy Péter Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy a gépek gyorsasága csak úgy magyarázható, ha feltételezzük, hogy a számításokat sok-sok univerzumban végzik el egyszerre. OTTHONUNK A NYELV - VÁLTOZÓ HELYESÍRÁS * Ésszerű vagy észszerű? O lvasói levelekre válaszolva rovatunkban nem is olyan régen foglalkoztunk a -féle, -fajta, -szerű elemeket tartalmazó szavak helyesírásával. Az írásmódokra vonatkozó szabály- szerűségeket akkor az 1984-től érvényes helyesírási szabályzat alapján foglaltuk össze. A kézikönyv a szóban forgó alkotórészeket olyan képzőszerű utótagoknak tekinti, amelyek önálló jelentésben már nem élnek. Rendszertani szempontból ugyan összetételi tagokként viselkednek, kiürült jelentésük azonban a toldalékokhoz - közülük is a képzőkhöz - teszi őket hasonlatossá. Ez a sajátos kettősség eddigi írásmódjukban is megmutatkozott. A magyar helyesírás szabályaink 11. kiadása szerint a képzőszerű utótagokat általában egybeírjuk az előttük álló szóval: magamfajta, zöldségféle, ka- bátszerü stb. Ha azonban a -szerű szóelem rövid sz-re végződő tőhöz járul, nem szsz-szel, hanem ssz-szel írjuk a kérdéses összetett szót, pl.: ésszerű, gipsszerű, viasszerü. A napokban megjelent új akadémiai helyesírás (A magyar helyesírás szabályai. 12. kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó) azonban - a folyton változó nyelvhez való igazodás szükségességére hivatkozva - módosítja a korábbi szabályzat néhány pontját. A változás a -féle, -fajta, -szerű stb. elemeket is érinti: a szabálykönyv a korábbi szemlélettől eltérően már nem a „képzőszerű utótag” kategóriájába sorolja, hanem szabályos utótagként kezeli őket, vagyis az ilyen tagokat tartalmazó alakulatokat összetett szavaknak tekinti. Ennek következtében ekképpen módosul a rövid sz-re végződő előtaghoz kapcsolódó, -szerű utótagot tartalmazó szavak írásmódja: ésszerű (11. kiadás) helyett észszerű (12. kiadás), gipsszerű (11. kiadás) helyett gipszszerű (12. kiadás), viasszerü (11. kiadás) helyett viaszszerű (12. kiadás), autóbusszerű (11. kiadás) helyett autóbuszszerű (12. kiadás) stb. Továbbra is kötőjellel kapcsoljuk azonban a -szerű utótagot a hosszú s-re vagy sz-re végződő szavakhoz, pl.: bross-szerű, stressz-szerír, s kötőjeles marad az írásmód az egy- és a többelemű tulajdonnevekhez való fűzésekor is, pl.: Csemadok- szerü, Új Szó-szerű. A több mint két elemből álló, -féle, -fajta, -szerű stb. utótagokat tartalmazó ösz- szetett szavakra a továbbiakban is érvényes az ún. szó tagszámlálási szabály: a kettőnél több tagból álló összetételekben hat szótagig minden szót egybeírunk ( autóbuszféle, kontaktlencseszerű), a hat szó tagnál hosszabb összetételeket viszont köMAGYAR U UUMÁNYOS AKADÉMIA A magyar helyesírás TiZfiNKtTYSO« KIADÁS UJ MAÖYAR HELYESÍRÁS AKADÉMIA) KIADÓ tőjellel tagoljuk (igazgatóhelyettesféle', videojáték-szerű). A szókapcsolatok és az összetételi tagok mozgását jelző ún. mozgószabályok ugyancsak vonatkoznak a -féle, -fajta, -szerű stb. utótagokat tartalmazó alakulatokra is. Eszerint ha egy, a szótagszám miatt már kötőjellel tagolt ösz- szetett szóhoz egy újabb utótag kapcsolódik, az eredetileg kötőjelezett tagokat egybeírjuk, s az új összetételi tagot kapcsoljuk kötőjellel, pl.: autóbusz-megálló, de: autóbuszmegálló-szerű. Ha egy különírt szókapcsolat - általában jelzős szerkezet - egészéhez utótag kapcsolódik, a jelzős szerkezetet egybeírjuk, az utótagot pedig a szótagszámtól függetlenül kötőjellel fűzzük hozzá, pl: kezelési útmutató, de: kezelésiút- mutató-féle; névszói állítmány, de: névszóiállítmány-szerű. Misad Katalin Alan Turing es a jovo médiuma
