Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-19 / 216. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2015. SZEPTEMBER 19. 2Í1 Egy mítosz lebontása és újjáépítése A hipszter Štúr - ahogy az internet népe megalkotta (Képarchívum) 1815. október 28- án született Ľudovít Štúr, a szlovák kormány az évforduló tiszteletére 2015-öt Štúr-emlékévnek nyilvánította. Érdekes ma Štúr? Mindent tudunk róla? Vagy mégsem? A személyisége máig foglalkoztatja a történészeket, a kutatókat, és úgy tűnik, a fiatal hipszterek generációja is felfedezte magának. V S túr utolsó napjait Dániel Lačný leírásából ismerhetjük, ő emlékezik meg arról a jelenetről is, amikor 1856. január 12-én Gajary doktor megpróbálta helyretenni a lábát, mert Stúr attól tartott, hogy sántítani fog. Csakhogy a lőtt seb vérezni kezdett. Štúr még aznap éjjel meghalt. A temetésről így írt Lačný: „Ilyen ünnepélyes temetés azóta sem volt Modrán. A koporsó előtt két diák haladt, keresztben szablya a kezükben, azokra citrom szúrva; mögöttük egy szűz haladt, egy tányéron koszorút vitt; a koporsót tizenkét mesterember, tizenkét diák és tizenkét földműves hordozta felváltva; a koporsó mindkét oldalán tizenkét égő fáklyát vittek.” Ugyanakkor Janko Kalinčiak már 1856. január 19-én azt írta, hogy Štúr sírjára „szép fehér hó hullott még akkor éjszaka, és betakarta őt tiszta leplével”, Ján Botto pedig néhány nappal később így emlékezett meg a történtekről: „Štúr meghalt - távozott, mint színész a színpadról, lehullt a függöny és száz évig nem gördül fel.” Mindkettőjüknek az volt az érzése, hogy Štúr halálával a szlovák nemzeti mozgalom is véget ér. A szlovák nemzeti mozgalom létének vagy nemlétének határesete ugyanakkor csak az egyik a Ľudovít Štúr életét és munkásságát jellemző paradoxonok közül. Éppen ilyen paradox a Štúr-kép is. Štúr már életében dolgozott önmaga mítoszán, melyet christológiai elemekre - szenvedés és megváltás - épített fel. Ennek megkerülheteden dokumentuma az a levél, melyet Hurbannak írt Adela Ostrolucká halála után, 1853-ban: ,A lélek szolgálatának köteleztük el magunkat, ezért tövises életutat kell végigjárnunk.” Politikai küldetését tehát messianisztikusan fogta fel. Paradox Stúr személyisége (az abszolút eufória és a melankolikus állapotok hullámzása), paradox a viszonya a nőkhöz és mindenekelőtt - saját kortársaihoz. Štúr- generációról beszélünk, miközben Štúr harcban állt Hodžával az etimológiai helyesírás kérdésében, és nem tudta neki elfelejteni azt sem, hogy 48-ban távozott Myjaváról. Hurbannak megtiltotta, hogy megnősüljön, mert meggyőződése volt, hogy a nemzeti mozgalom egész embert követel. Janko Kalinčiakot nem fogadta el Az ötvenes években azonban Stúr az orosz nacionalizmusban talált menedéket. a Slovenské národné noviny szerkesztőjeként, mert nem tetszett neki, hogy többet foglalkozik az élettel, mint a nemzet ügyével. Egyik leghűségesebb tanítványa, Ján Francisci pedig egyenesen azt írta neki egy levélben: „Az Ön segítőinek az én nézetem szerint Ön mellett kellene állniuk, nem pedig mélyen Ön alatt.” A nagy romantikus nemzedék belső viszonyai enyhén szólva is bonyolultak voltak, a tagok kölcsönösen kizárták, bűnösnek és nemzetárulónak bélyegezték egymást. Dániel Rapant volt az első és talán az egyeden, aki szólt a nemzeti mozgalom 1848-49-es ideológiai megosztottságáról, arról, hogy kik szorultak belső ellenzékbe. Tulajdonképpen maga Štúr is belső ellenzékbe került 1849 után. A helyzet nem volt egyszerű. A szlovák nemzed mozgalom tagjai az osztrák oldalon, a magyar szabadságharc ellen fogtak fegyvert, azaz végül a győztes térfélen találták magukat, így jutalomra tarthattak igényt. Néhányan meg is kapták, még ha szerény formában is: Francisci, sőt, Janko Kráľ is az államigazgatásban kapott állást, Štefan Marko Daxner az igazságszolgáltatásban. Nem sokszor esik szó róla, de Štúrnak is felajánlottak egy pozíciót a pozsonyi táblabíróságon, ő azonban úgy döntött, a külső világ impulzusai nem egyeztethetők össze a küldetéstudatával. És végezetül itt van a Štúr-testa- mentum paradoxom. Gondolkodása egész életében szlovák és szláv alapokon állt. 1847-ben a szlovákok és a szláv népek Európához tartozásában látta a megoldást, mert végre felismerhették, hogy „mennyire elmaradtak más európai nemzetek mögött, majd hirtelen jobban láthatták mások fejlődését és szabadabb életét”. A szlovák nemzeti mozgalom 1848^9-es zátonyra íütása után, az ötvenes években azonban Štúr az orosz nacionalizmusban talált menedéket. Ez mellett is következetesen érvelt: a pravoszláv egyházat jobb megoldásnak látta, mint a felekezeti megosztottságot (a katolikus-evangélikus versengést), az oroszt minden szlávok összekötő nyelveként képzelte el. És elfogadhatónak tartotta az orosz abszolút monarchiát, annak decentralizált, területi közigazgatási elemeket is tartalmazó formájában. Ez az utolsó ellentmondás Stúr életművében. Két hagyaték maradt utána. Az egyik szerint élünk ma, noha a nemzetébresztők generációja úgy vélte, az idea megbukott: ez a szabad népek Európája. A másik vízióban Szlovákia az autokrata orosz birodalom részeként jelent meg. Az első elképzelés a reményt tükrözte, a másik a reményvesztés történelmi pillanatában született. Ezt is érdemes számításba venni Stúr mai értékelésekor. (Összeállításunk Peter Zajac, Denisa Gdovinová és Filip Olšovský írása alapján készült, mely a .týždeň című hetilapban jelent meg. Fordította: as.) „Lehet vitatkozni, mendemondákat szőni...” M olnár Csaba 2011- ben a pozsonyi Színház- és Film- művészeti Egyetemen Ľudovít Štúr utolsó napjai (Posledné dni Ľudovíta Štúra) címmel forgatta le vizsgafilmjét. A fiatal rendezőt arról kérdeztük, mi ragadta meg a Štúr-mítoszban. Mi vonzott Stúr figurájában, amikor elhatároztad, hogy ő lesz a filmed főhőse? Nehéz erre így öt év távlatából válaszolni, de alapvetően egy olyan figurát kerestem, akinek a sorsáról lehet vitatkozni, mendemondákat szőni, akár szélsőséges badarságokat kitalálni. Štúr a maga rejtélyességével, szerteágazó nemzeti és kultúrpolitikai ambícióival, már-már megszállottságig fokozott munkabírásával és magánéleti furcsaságaival kiváló alapot jelentett a filmemhez. Csak később, a forgatókönyv írására való felkészülés közben ismertem meg igazán a munkásságát. Hogy jön össze a nagy nemzetébresztő alakja a rád jellemző humoros hangvétellel? Úgy, hogy a film tulajdonképpen nem róla szól, hanem az alakja köré szőtt, erősen romandzált legendákról, összeesküvés-elméletekről. Štúr nem valós személyként tűnik fel a filmben, hanem egy képzeletbeli hősként, akinek kötelezően végre kell hajtania a róla képzelgő, való világbeli szereplők kitalációit. így aztán mindenféle abszurd, vicces, hozzá nem méltó helyzetbe keveredik. Štúr alakja ezekben a szituációkban elég abszurdan fest, ez pedig mintegy megágyaz a film humorának. Milyenek voltak a reakciók a filmre szlovák és magyar részről? A filmnek meglehetősen nagy sikere volt annak idején, tízezer feletti nézettsége volt az interneten, ami kiemelkedőnek számít, moziban is vetítették, a szlovák televízió is műsorára tűzte. Ennél többet egy lokális témával foglalkozó kisfiún nemigen kívánhat magának. Máig Molnár Csaba kisfilmjének egyik jelenete (Képarchívum) rejtély számomra, hogy miért, de még egy szélsőségesen nacionalista szlovák oldalra is felkerült, bár ott nehezményezték, hogy az angol feliratokkal elcsúfítottuk a filmet. Nyilván elsősorban a humoros, játékos hangvétel és a nemzetébresztő populáris alakja miatt lett ilyen nagy siker, de örülök, hogy az üzenet, a mondanivaló is sokaknak átjött belőle, nemzetiségtől függetlenül. (juk) True Shtoor ^ „Ľudovít Štúrnak van egy nagy előnye - mindig ugyanúgy néz ki, az emberek könnyen azonosítják. Ugyanis mindig ugyanazon kép, vélhetőleg az egyeden róla fennmaradt portré alapján ábrázolják” - magyarázza a nemzetébresztő személyében rejlő marketingelőnyöket Martin Bajaník, aki bő öt évvel ezelőtt előállt az utóbbi időszak kávéházi forradalmának kezdetét jelentő Shtoor kávézó ödetével. Az otthonos hangulatra és Ľudovít Štúr történelmi üzenetére építő, következetesen a Štúr-féle nyelvváltozatot használó kávéházat Pozsonyban, a Štúr utcán nyitották meg. „Elvben mi voltunk az elsők, akik újraértelmeztük Štúr alakját. Addig az emberek többsége számára egy úr volt Modráról, aki abban az ágyban, azok között a párnák között halt meg, amelyet az iskolai csoportoknak mutogatnak. Ha valaki megpróbálta feléleszteni, akkor azok többnyire zakós öregurak voltak, akik máglyákat gyújtottak a tiszteletére. Ez a fiatalokat abszolút hidegen hagyta - folytatja Bajaník, aki szerint Štúr fokozatosan beépül a popkultúrába, és a nem túl nagyszámú univerzális szlovák mítosz egyikévé válik. - Elutasítottuk a történelmi Magyarországot, az első köztársaságot, a szlovák államot, a kommunizmust, távolságot tartunk a bársonyos forradalomtól. Semmi sem jó nekünk-. De az a benyomásom, hogy éppen Štúr kezd el működni. Valamiféle legitim nemzeti mítosszá válik.” ^ Az RTVS október végén, Ľudovít Štúr születésének 200. évfordulója alkalmából egy új dokumentumfilmmel lepi meg a nézőket. „Mi jut először az eszünkbe egy ilyen évforduló kapcsán? Az idősebbek Dušan Jamrich alakítására gondolnak, a fiatalabbak meg a Shtoor kávézóban kapható cheesecake-re. Éppen ezek azok a hordalékok, amelyektől igyekeztünk Stúr alakját megtisztítani” - jegyzi meg Marián Prevendarčík, a True Štúr című tévés projekt kreatív producere. A kreatív stáb a forgatókönyv megszületése előtt hosszú órákon át hallgatta a Szlovák Tudományos Akadémia történészeinek előadásait, hogy egy olyan produkciót tegyen le az asztalra, amely hiteles, kritikus és mindenekelőtt: nem unalmas. Vizuális szempontból a dokumentum egyfajta modern film noir, melyet a fekete-fehér Sin City stílusa inspirált, a „poénfaktort” pedig a múltat felidőző animációk jelentik, melyek az élőszereplős jelenetek közé ékelődnek. A kerettörténet szerint Štúr egykori barátja (Robert Roth alakítja) megjelenik a temetésen, és a gyászolókat faggatja emlékeikről, a nemzetébresztő halálának körülményeiről. A krimiszerű felütés is rájátszik az egyik előképre - az alkotók a címet a True Detectíve-től kölcsönözték. Az alkotók már most a folytatáson gondolkodnak, a következő „nőire dokuk” hőse Štefánik és Dubček lehet. Ehhez persze az kell, hogy a fiatal nézők jól fogadják az egyszerre „igaz és szexi” Štúrt. A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-maíl: szalon@yjszo,com. Levélcím; Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
