Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-14 / 212. szám, hétfő
4 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2015. szeptember 14. I www.ujszo.com Menekültek után mecsetek? SIDÓH. ZOLTÁN R endkívüli kihívás a békéhez szokott Európában az egyre erősödő menekülthullám. Dicséretes, hogy földrészünk az egyes gyűjtőtáborok zord viszonyai, a kormányok kvóták körüli kiélezett vitái és néhány barátságtalan intézkedés ellenére is összességében nagyvonalúan befogadja az életüket mentő, háborúk, diktatúrák és nyomor elől menekülők tízezreit. Azonban a gyökeresen más kultúrkörből érkezők tömegei - hosszabb távon - súlyos problémákat vethetnek fel. Az egyszerre nagy tömegben érkezőket eleve nehezebben emészti meg az adott ország. A befogadás elhúzódik, időközben az újonnan érkezők gettókba tömörülnek, zárt kis világot alakítanak ki, ami még inkább nehezíti az integrálódást. Ellenérvként felmerülhet, ugyan kezdetben anyagi megterhelést jelent a sok menekült, ám demográfiai szempontból jól jönnek a fiatal külföldiek az elöregedő nyugati társadalmaknak. A híradókban is sokszor azt mutatják, hogy főleg Szíriából magasan képzett emberek jönnek, tanárok, orvosok, akiknek tudását gyorsan a befogadó ország javára lehet fordítani. Azonban még a nyitottságból eddig színjelesre vizsgázó Németország is elismeri, az imént felvázolt kép túlzottan idealizáló. Andrea Nahles német munkaügyi miniszter közölte, „nem a Szíriái orvos a meghatározó típus” a menekültek között, és a 10 százalékot sem éri el a munkavállalásra vagy szakmai átképzésre azonnal alkalmas emberek száma. A szíriai, líbiai és talán az iraki menekültek még viszonylag könnyen átugorhatják azt a civilizációs szakadékot, ami a Nyugat és a zsákutcába jutott fejlődő országok között tátong, de a szintén tömegesen érkező erit- reaiak, etiópok vagy szomáliaiak tartósan a társadalom peremére sodródhatnak. Ami a demográfiát illeti, valóban jól jönnek a fiatalok a gyerek- vállalásnak hátat fordító országok számára, de azon is érdemes elgondolkodni, vajon milyen hosszabb távú következményekkel jár az, hogy a nyugat-európai muszlim kisebbségek körében háromszor akkora a nép- szaporulat, mint a nem muszlimok körében. A 15 év alattiak gyakorlatilag felét már ma is a muszlimok adják Németországban vagy Franciaországban, ami a gyökeresen megváltozó arculatú városok képét vetíti előre. Angela Merkel a múlt héten a törvényhozásban felvázolta, hogyan képzeli el a menekültek beilleszkedését. Talán a legfontosabb tézise így hangzott: a menekültek nem utasíthatják el a német társadalom szabályait, nem tagadhatják meg az integrációt és nem építhetnek ki ún. párhuzamos társadalmakat. Ez utóbbi különösen fontos, mivel az Európába települt muzulmánok jelentős része már napjainkban is zárványokban, gettókban él, ahová még a rendőr sem teszi be szívesen a lábát, ahol a befogadó ország nyelvét alig beszélik, ahol a munka helyett a szociális segélyek jelentik a fo bevételi forrást. Éppen tíz éve voltak a kiterjedt franciaországi gettólázadások, a lángoló autók mutatták, micsoda csapdahelyzet ez mind a francia állam, mind az afrikai nyomor elől menekülők, majd nagyvárosi zárványokba csöppenők számára. A párhuzamos társadalmak kialakulásának különösen nagy a veszélye a muzulmánok körében, a tudatos elkülönülésük egyre kézzelfoghatóbb, és a másod- és harmadgenerációs bevándorlók mind erőteljesebben fordulnak a saját hagyományaik felé - abból is sokszor a szélsőséges áramlatokat választva. Nem véletlen, hogy az Iszlám Állam fekete zászlaja alatt annyi nyugat-európai muzulmán fiatal sorakozott fel... A radikális iszlamisták már a Németországba ért menekültek felé nyújtják csápjaikat, a német titkosszolgálat jelezte, az iszlám jog alapján működő állam bevezetésén fáradozó szalafisták máris megpróbálnak a menedékkérők bizalmába férkőzni. Eközben mit tesznek a kőolajban lubickoló dúsgazdag arab országok? Simán hátat fordítanak hittestvéreiknek. Vagy, ami talán még nyugtalanítóbb, a kapuját zárva tartó Szaúd- Arábia a menekültek befogadása helyett azt találta ki, hogy épít 200 mecsetet Németországban. A mecsetekbe meg radikális hitszónokokat küld, akik tovább terjesztik az európai civilizáció és életmód elleni megvetést... Vigyázni kell tehát, nehogy a demokráciát gyengeségként értelmező, a többségi társadalmat olykor sikeresen terrorizáló muzulmánok (az iskolákból étlapjáról levetetik a sertéshúst, lányaikat nem engedik tornaórára) újabb motivációt, újabb híveket kapjanak a hatalmas bevándorlási hullám láttán. A nyugati demokráciáknak tudatosítaniuk kell, ha a muzulmán menekültek áradatát nem integrálják sikeresen, akkor a jövőben ma még elképzelhetetlen társadalmi feszültségek következhetnek be, melyek akár Európa arculatát is megváltoztathatják. FIGYELŐ Menekültenként ezer euró A francia belügyminisztérium fejenként ezereurós támogatást ígért azoknak a településeknek, amelyek szálláshelyeket hoznak létre 2017-ig annak a 24 ezer menekültnek, akiket a kvóták alapján Franciaország befogad. A francia menekültügyi hivatal (OFPRA) munkatársai Münchenbe utaztak, hogy megszervezzék az önkéntesek jelentkezését. A Le Monde riportja szerint a vártnál nehezebb őket meggyőzni arról, hogy menjek át Franciaországba. A müncheni kongresszusi központban az OFPRA standot állított fel, és hangosbemondókon arabul próbálja meggyőzni az embereket, hogy jelentkezzenek azonnali indulásra. A lap szerint a központi pályaudvaron talán könnyebb lenne jelentkezőket találni. Am az is tény, hogy egyetlen menedékkérő sem tervezte eredetileg, hogy a több mint tízszázalékos munkanélküliséggel küzdő Franciaországba menjen. (MTI) Migránsként viselkedni Legitim kérdések nem menekültektől és bevándorlóktól A ki nem kér menedékjogot, az nem menekült. Rövid, tömör, lényegre törő, faék egyszerűségű mondat. Ha egy kép alá lenne írva a Facebookon, valószínűleg rövid időn belül „szétlájkolnák” a világ dolgait egymondatos szentenciákkal átlátni szeretők. A mondat egyébként Robert Kaliňák szlovák belügyminiszter száját hagyta el a hétvégén, akivel viselt dolgai miatt nem szívesen kerülnénk közös platformra, de ezzel az állításával nem nehéz egyetérteni. A helyzet persze a maga bonyolultságával nem egyszerűsíthető le ennyire. De minden rendpárti olvasóban valószínűleg felmerült már, vajon ő hány percig gyalogolhatna az autópályán? „Ha az illegális bevándorló illegálisan átlépi a határt, akkor vagy illegális bevándorló akar maradni és elfogják, vagy menedékjogot kér, és bekerül a menekültügyi folyamatba. Ezek az emberek arról spekulálnak, Görögország, Törökország, Ausztria vagy Magyarország nem biztonságos a számukra, akkor milyen menekültekről beszélünk? Arról spekulálnak, hova akarnak menni, és mit akarnak ott csinálni, miközben semmilyen menekültügyi szabályok nem érdeklik őket” - mondta a belügyminiszter. Kaliňák legitim kérdéseket vetett fel, amelyek egy útkaparó vagy egy agysebész fejében egyaránt megfordulhattak volna, hiszen a menekültáradat egyik lényeges vonatkozására kérdeznek rá. Amikor azt halljuk, a migránsok azt mondják: a magyaroknak nem adunk ujjlenyomatot, csak egy kérdés helyénvaló: mi van? Naponta arról olvashatunk, a Keleti pályaudvar mellett a menekült- hullám legnagyobb terheit viselő Csongrád megyében hány ezer határsértőt tartóztattak fel naponta, így teljesen jogos az a törekvés, hogy a hatóságok megpróbálják megtudni, kik ezek az emberek. Bár nem minden vonatkozásában helyes a párhuzam, de gondoljuk csak meg, a nappalinkba, vagy akár a garázsunkba beengednénk-e bárkit, akiről fogalmunk sincs, kicsoda? Igen, ez nem rövid folyamat. Lehet, hogy ujjlenyomatot kell adni hozzá. Elviselni a hatóságok „zaklatásait”. De ennél sokkal kevesebbért sokkal többet kértek korábban. Mindenki, aki még az EU-csatlakozás előtt kezdte meg magyarországi tanulmányait, emlékezhet arra, milyen érzés volt, amikor, annak ellenére, hogy a szomszédos országból, törvényes határátkelőhelyen, lepecsételt útlevéllel érkeztünk - ráadásul még hatumák is voltunk -, el kellett bandukolni a KÖJÁL-ba, egyebek mellett lepra- vizsgálatra is, az AIDS-szűrés, és még ki tudja, mi mellett. Miért gondolja bárki is, hogy ha - az átkelés előtt eldobott - papírok nélkül lép egy idegen ország területére, akkor ott azt tehet, ami neki tetszik, anélkül, hogy vizsgálnák, ki ő, és mit akar? Függetlenül attól, hogy valaki valóban háborús menekült-e, vagy „csak” gazdasági bevándorló, minimumként elvárható, ha azt akaija, hogy menekültként bánjanak vele, akkor viselkedjen menekültként. WELCOME REFUGEES Isten hozott, menekült! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Róma nehézségei a szent évvel Az olasz fővárosban nehezen indult és akadozik a december 8-án kezdődő rendkívüli szent óvre való felkészülés. Kevesebb mint három hónap alatt akarják rendbe tenni Rómát a 25 millió zarándok méltó fogadására. Ignazio Marino főpolgármester a múlt héten indította be a központi vasútállomás, a Termini pályaudvar és a környékbeli utcák átépítését. A napi félmillió utast fogadó Termini lesz az első római állomása a zarándokoknak. Biztonsági okokból korlátozzák a bejutást a peronokra, csak érvényes menetjeggyel lehet bemenni. Megszüntetik a gépkocsik hosszú idejű parkolását is a környéken. Ä Szent Péter tér környékét is kordonnal akaiják lezárni, s csak a kijelölt pontokon lehet majd átjutni. Most először a zarándokoknak interneten elő kell jegyezniük a kapun való átlépés tervezett dátumát. Időpont a szent év hivatalos honlapján lesz foglalható. Ferenc pápa akaratából a Rómába érkező zarándokoknak minél hosszabb utat kell gyalog megtenni a Vatikánig, ezért a város többi bazilikájánál elhaladó zarándokútvonalakat építenek ki. Most kezdődött a járdák szélesítése, gyalogosövezetek kiépítése, az utcák takarítása, a vegyi tisztítású illemhelyek felállítása. A szent évi előkészületek most teljesen megbénítják az egyébként is kaotikus római közlekedést. Ötvenmillió eurót szánnak a város rendbetételére, ennek közel felét a korszerűtlen tömegközlekedés kapja. Azonban nem sikerül befejezni a 2016-ra tervezett harmadik római metróvonalat sem, a korrupciós botrányokkal gyanúsított római önkormányzat pénzeinek fel- használását külön kormánybiztos felügyeli. A római sajtó kételkedik abban, hogy december 8-ra minden elkészül. Védelmébe vette viszont a mostani főpolgármestert elődje, Francesco Rutelli, aki a 2000-es jubileumi szent év alatt vezette Rómát. Hangsúlyozta, hogy a tizenöt évvel ezelőtti „rendes” szent év nem jelentett meglepetést, mivel mindenki jó előre tudta, az olasz főváros négy éven át készült rá több mint 800 millió euró beruházással. Ferenc pápa márciusban jelentette be a rendkívüli szent évet. Mint kiderült, a Vatikán az olasz kormánnyal sem egyeztetett erről. A szent év a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával kezdődik decemberben, és 2016. november 20- ig tart. (MTI)
