Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-10 / 209. szám, csütörtök
x| Vadászat 2015. szeptember • www.ujszo.com ÚJ szó HOBBI | A vízivad - récék, tilalmak és a..húzás" Szeptember 1-től a vízi vadászatok kedvelői újra hódolhatnak szenvedélyüknek. Itt újra és újra hangsúlyoznunk kell a védett fajok ismeretének fontosságát. Szeptemberben csak a tőkés récére emelhetünk puskát! Változatlanul az a tapasztalatom, hogy ezt nem mindenki veszi komolyan. Ne vitassuk, hogy indokolt-e a védettség bizonyos fajok esetében, hanem egész egyszerűen tartsuk be a tilalmat! Mint ismeretes, a récecsapatok közé gyakran keverednek más tilalmi időt élvéző récefajok vagy a magukat repülésre csak nehezen rábíró szárcsák is. Vigyázat! A szárcsa, a barátréce és a kontyos réce vadászata csak október elsejétől engedélyezett. Szeptemberben elég egy jól sikerült lövés, és amennyiben szárcsát vagy a tilalmi listán szereplő kacsát lő a gyakorlatlan - vagy fegyelmezetlen - vadász, az könnyen jelentheti az illető vadászpályafutásának a végét is. Éppen ezen megkötések végett indokolt a vadász számára a vízivad röpképének, repülési .... szokásának és nem utolsósorban a hangjának az alapos ismerete, ami csak gyakorlatban sajátítható el és ritkán elég hozzá csupán egy vagy két vadászidény. Sajnos a vadászható szárnyas vízivadfajok mennyiségi mutatója évről évre erősen csökken. Ehhez a csökkenéshez a vadászatnak sok köze nincsen. Valószínűbb, hogy az inváziós fajok, mint a hattyú, nutria, vaddisznó rohamos terjedése a főbb ok, mivel ezek konkurenciát jelentenek az őshonos vízivadnak a fészkelésben is és a táplálék fogyasztásában is. Hallottam már olyan megfigyelésre alapozott magyarázatot neves elismert vadzoológustól, hogy a túlszaporodott nutria a fehérjeforrás megszerzése céljából kirabolja a vízivad fészkeit, megeszi annak tojásait. A szintén terjeszkedő és már-már mindenhol otthonos vaddisznónál a szárnyasvad fészkeiben okozott kártétele már régen igazolt. Az pedig, hogy az ember brutálisan megváltoztatta a vad élettéri tényezőit, ebben a kérdésben már csak a habot jelentik a tortán. Összehasonlítva a vízivadat a szintén földön fészkelő egyéb szárnyas vaddal (pl. fácán), megállapítható, hogy a vízivad legtöbb faja kiváló repülő és élelemszerzés céljából hihetetlen nagy távolságok megtételére képes. Ezeket a napi többszöri rendszerességgel megismétlődő repüléseket, melyek célja az élelem felkeresése vagy az étkezés utáni szomjúság oltása is lehet, hívja a szaknyelv „húzásnak". A vadászok - ismerve a vízivad húzási szokásait - céltudatos és rendszeres etetéssel oda tudják szoktatni a vízivadat egy-egy csendes és mindentől védett tavacskára. Ennek a szoktatásnak az ideje már a nyár elején kezdődik, mikor a kiskacsák repülőssé válnak. Később, mikor közeledik a nyári tollvál- tás (lohosodás) ideje, a vadkacsa erre felkészül. Mivel a lohosodó kacsa hetekig szinte röpképte- len lesz, olyan vízfelületet keres magának, ahol a toll váltásából eredő megnövekedett napi élelemszükségletét megtalálja anélkül, hogy repülnie kelljen hozzá. Ha talált ilyen helyet, akkor ott is marad egészen addig, míg gyakori vadászattal el nem riasztják onnan. Ezért lehetséges az, hogy addig, míg egy 100 hektár körüli sokat zavart vízfelületen egy szeptember eleji kacsázáson 5-10 récét ejtenek el, addig egy kezelt, .védett és élelemmel ellátott 4-5 hektáros tavacskán lőhető akár 70-100 db tőkés réce is. Ez is a vadászat tudományához tartozik. Pár hónappal később, amikor beindul a vízi madarak őszi vándorlása, a vonuló kacsák már kevésbé manipulálhatók a táplálék kihelyezésével, általában a nagy vizeket részesítik előnyben. (tf) A vadász szeptemberben Tanévkezdéskor gyakran jut eszembe, hogy a vérbeli vadász is egy örök gyermek és örök diák. Mindenre felfigyel. A gyakran visszatérő dolgokat is örömmel köszönti, de elméje készen áll minden újdonság befogadására. Tanul nap mint nap. K özben sosem terheli a megszokás unalma, mert tudja, hogy a vadászatban nincs két egyforma pillanat, a természet nem ismétli önmagát. A szeptemberi nyárutó vagy őszelő pedig kimeríthetetlen tárháza a megannyi csodálatos pillanatnak. A szeptember valójában a fő vadászati idény kezdete. A hónap elsejével sok vadfajunk tilalmi időszaka jár le. Kezdjük az „aprajával": elsejétől vadászható az üregi nyúl (ahol még van belőlük); a kisragadozók közül a borz, a nyest, a nyuszt, a görény és a nagyobb (7-15 kg) aranysakál. Szintén szeptember elejétől vadásszuk a tőkés récét, valamint ott; ahol foglalkoznak a tenyésztésükkel; szeptember 16-tól lőhető a fogoly és a szirti fogoly. Nagyvadjaink közül szeptembertől vadászható a szikaszarvas, az őzsuta, a dám; és folytatódik, kicsúcsosodik - ilyenkor a vadászember kicsit kihúzza magát - a királyi vad, a gímszatvas vadászata. Szeptember első szombatján és vasárnapján rendezik meg a szentantali Hubertus napokat - immár 25. alkalommal. A vadászok országos seregszemléjén minden vadásznak ott a helye. Takács Frigyes A Szlovák Nemzeti Tanács 115/2013 törvénye alapján • Szőrmés vadak közül: üregi nyúlra, nyestre, nyusztra, görényre, borzra, rókára, mosómedvére, nyestkutyára, amerikai nyércre, nutriára, vadmalacra és süldő vaddisznóra, felnőtt vaddisznóra, őzbakra, dámtehénre, dámborjúra, dámra, szarvasbikára, szarvastehénre és szarvasborjúra, muflon kosra, muflon jerkére, muflon gidára, szikaszarvas- ra, őzsutára, őzgidára és aranysakálra. • Szárnyas vadak közül: szarkára, szajkóra, hamvas varjúra, vetési varjúra, örvös galambra, vadgalambra és tőkés récére, (tf)
