Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-10 / 209. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2015. szeptember 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Mennyi az annyi? Hogy.kaphatnak Pozsonyban komoly támogatást a populisták LOVÁSZ ATTILA Á bel- és külpolitikai válságkommunikáció idején mintha elkerülte volna a szlovákiai média figyelmét a hír, hogy az átlagos szlovák munkavállaló bruttó ezer eurót keres. Érdekes módon már a Statisztikai Hivatal által nyilvánosságra hozott, bruttó nyolcszáz eurót alig meghaladó átlagbér hallatán is bicska nyílik munkavállalók ezreinek zsebében, az ezereurós átlagot látva mégis csönd van. Márpedig a kutatási minta és a kutatási módszer azt sejteti, korrekt adatról, tisztességesen felmért bérszintről lehetne szó. Bevallom, az ezer euró meglepett, ha a nyolcszázat láttam volna, magam is átsiklok az ügynökségi listán. Honnan jön ez az adat? Mire alapozzák a kutatók, hiszen, mint tudjuk, Szlovákiában az ezer euró már amolyan álombér az átlagos munkavállalóknál. Megnyugodhat a tisztelt olvasó, az álombér megnevezés is helytálló, mert bár a bevezetőben szereplő adat valós, a számok komolyabb áttekintése után megértjük, miért valós valahol, és miért álom másutt. Először a minta. A szociális tárca megrendelésére nagyjából 21 ezer munkáltató egymillió munkavállalójának adatait feldolgozva születtek meg az eredmények. Ekkora mintánál a statisztikai hiba lehetősége föl sem merülhet. A módszertan leírásából kiderül, hogy a kutatás a második negyedév valóban kifizetett béreit tartalmazza, a statisztikai hivatal módszerétől eltérően, ahol a deklarált bérek szerepelnek, sokszor olyanok, amelyek betegállomány vagy nem tisztességes vállalkozás következtében nem kerültek a munkavállaló számlájára. Ha megnézzük az óriásminta kor szerinti, vagy éppen regionális bontását, akkor látjuk, hogy az adatok nem olyan rózsásak, mint ahogy az elsőre tűnik. Persze, Pozsony és környéke. Az vezet. Átlagbér bruttó 1305 euró. Ellenben a Kassa és Nagyszombat megye már csak 920 eurót mutat, a legkevesebbet az Epetjesi kerület, 760- at. Ebből még nem lenne ezereurós átlag. Ha megnézzük a korösszetételt, mindjárt árnyaltabb a kép és nagyobb az olló. A legmagasabb kifizetett átlagbér a 30-44 évesek csoportjában tapasztalható: 1039-1075 euró között mozog. A legalacsonyabb a kezdőké, 20 év alatt 564, 20-24 között 673 euró az átlag. Ugyanúgy nagyobb az olló a szak- képesítés terén: a képesítés nélküliek átlaga 627 euró, a felsőfokú képesítésnél (feltéve, hogy szakirányú, a taxivállalatnál a diplomás politológus képesítés nélkülinek tekintendő) meghaladja az 1400 eurót (ez utóbbi adatot az ötszázalékos beígért pedagógusbér-emelés idején elgondolkodtatónak, ha nem egyenesen felháborítónak tekinthetjük). S most jön a java: a felmérés bevallottan a kifizetett, közel egymillió bér alapján született. Tehát nem bruttó alapbérről írunk, a nyilvánosságra hozott adatokban nem szerepel, vajon nyolcórás munkaidőre kifizetett bérről van-e szó, s gyanítjuk, nem. Bruttó bérekről beszélünk, amibe a nyári prémium (ha volt), ugyanúgy beleszámít, mint minden béijellegü juttatás, ergo túlóra, helyettesítés, munkaszüneti és ünnepi pótlék, veszélyességi pótlék. Nem kerülhetett be ugyanakkor semmilyen nem bérjellegű támogatás - más szóval kafetéria, tehát étkezési hozzájárulás (ebédjegy), ahol van üdülési hozzájárulás vagy a cégek szociális alapjaiból pénzelt sport és szabadidős tevékenységek. Bár mindet a béralapból számítják ki, nem számítanak bérnek, még ha, Jcészpénzesí- tette“ is azokat a munkáltató. A reálbérek ilyen nagy mintájú felmérése és az a tény, hogy a valóban kifizetett bérek kerültek a statisztikába, azért egy kicsit árnyalhatják a Szlovákia, mint nyomortanya képet. A másik oldalon e felmérés szerint igenis érthető, hogy a nagy munkanélküliséggel sújtott, valamint kisbéri! régiók miért hajlamosak a populista politikai erőket támogatni. Egy kérdésre viszont ez a felmérés sem ad válaszú-ugyan vajon Pozsonyban és környékén miként élvezhetnek a populisták az elviselhe- tőnél nagyobb támogatottságot. A MI6RANSOK ELVETTEK A MUNKÁMAT! (LÁSZLÓ PETRA) terrorizmusról (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Kell-e falazni? KOCURLÁSZLÓ lojz Hlina kőműves performansza óta egy hét telt el. Azóta sok szó esett a falazás okáról és következményeiről, a pénzügyi szolgáltatókról viszonylag kevés. Hétfői számunkban a pozsonyi Požičkáreň-falazás kommunikációs vetületeit vizsgáltuk, most, részben Alojz Hinta orvén, arról szeretnénk írni, ami a fal mögött van, a gyorskölcsönöket folyósító cégekről, vállalkozásokról. Ez a cikk nem született volna meg, ha az emberek nem vennének fel kölcsönt, függetlenül attól, hogy ezt azért teszik-e, mert szerintük jó dolog; vagy mert nincs más választásuk. Amikor a hazai bankszektor telehirdeti a nyomtatott és elektronikus sajtót és a közösségi médiát a (számukra kétségkívül) előnyös hitelfelvételi lehetőségekről, amikor nagy pénzeket költenek annak kommunikálására, hogy eladósodni cool, hajlamosak vagyunk elfeledkezni az olyan egyszerű népi bölcsességekről, mint például az „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”. A zsidó-keresztény gyökereit láthatóan egyre feledő/feladó Európa a Biblia pénzügyi tanításától is elzárkózik, pedig a Példabeszédek könyve még bőven a modem bank- rendszer kialakulása előtt leírta azt, amire napjainkban újdonságként csodálkoznak rá az adósok. Főleg már csak akkor, amikor jön a végrehajtó: ,A gazdag uralkodik a szegényen, s aki kölcsönt vesz fel, szolgája a hitelezőnek”. Azaz a visszatérítésig alárendelt helyzetben lesz. A legegyszerűbb tehát az lenne, ha pénzügyi életünkből a mások pénzéből való élés lehetőségét kizárnánk, ami kellő pénzügyi tudatosság és tervezés mellett lehetséges. Ha mások pénzére ácsingózunk, az nincs ingyen. Ha autót, szerszámgépet, vagy éppen a gyereknek jelmezt kölcsönzünk, nem lepődünk meg, hogy kölcsönzési díjat kell fizetnünk. A pénz használatának is van,»kölcsönzési díja”, ez pedig a kamat, ami a bankokban a legalacsonyabb, az uzsorásoknál a legmagasabb. A kettő közötti valami az, amit ma Szlovákiában pénzügyi szolgáltatónak neveznek. A bankok működése állami felügyelet mellett, szigorú szabályozás mentén zajlik, s bár szegény bankárt még nem láttam, ahhoz, hogy sikeresen tudjanak működni, a pénzügyi döntéseiket alapos kockázatelemzés előzi meg. Ezért van, hogy egy-egy komolyabb hitelelbírálásra napokat, heteket kell várni. Akit a bank rossz adósnak ítél, nem kap pénzt. Lehet a bankokat szidni, de egyik sem kifejezetten jótékonysági intézmény, hanem vállalkozás, amely nyereséget akar termelni. Az állam - jogosan, úgymond az állampolgárok érdekében - megköti a kezüket, a szabályozás átlátható, ezért szigorúbbak a feltételek, mint egy „pénzügyi szolgáltatónál”, amely azt ígéri, pár óra alatt elbírálja a hitelkérelmet. Senki sem ellensége önmagának annyira, hogy a drágább hitelt vegye fel, a pénzügyi szolgáltatóknál zömmel azok a rosz- szabb gazdasági helyzetben levő, alacsonyabb pénzügyi műveltséggel rendelkező emberek végzik, akik már nem kellettek a bankoknak. A 2014 nyarán megszigorított uzsoratörvény számukra is kijelöli a kamatplafont, így legfeljebb a szolgáltatási díjakkal tudnak játszani. így történhet meg, hogy az egyik, a sok közül találomra kiválasztott pénzügyi szolgáltató online kalkulátora szerint, ha 1000 eurót veszünk fel 22 hónapos futamidőre, havi részletfizetéssel, akkor 1494,85 eurót kell visszafizetnünk. A kamat ugyan „csak” 21,61 százalékos, bár magas, de a törvény értelmében nem minősül uzsorának, de egy izmos, 260 eurós szolgáltatási díj is, jár” mellé, így kerül a felvett ezres 22 hónappal később a másfélszeresébe. A szolgáltató ennyire taksálja a saját kockázatát azért, hogy a bankok számára nem jó adósnak ad pénzt, a nagyobb, sokkal tőkeerősebb, és sokkal jobban biz- tositott bank számára nem vállalható pénzügyi kockázatot vállalva. Általában senkit sem kényszerítenek fegyverrel a szerződés aláírására, és, ami fontos, van szerződés. A feltételek rosszak. De aki ebbe a kategóriába se fér bele, annak már csak a feketegazdaság uzsorásai maradnak, ahol nincs papír, a kamat heti, s az sem ritkaság, hogy 100 százalékos. A visszatérítés feltételei menet közben is változhatnak, és ha akadozik a törlesztés, akkor nem ajánlott levél jön, hanem pár markos legény. A fentebb idézett alárendelt helyzet itt a legnagyobb, az eleve szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező adós ritkán tud kitömi az adósságspirálból. Leginkább ez indokolhatja a pénzügyi szolgáltatók létét. Kell, hogy legyen a nem mindenki számára elérhető bankok és a mindenki számára elérhető vastagnyakúak között egy olyan pénzügyi terület, amely állami felügyelet alá esik, szabályozott és átlátható, „papír van róla”. így ezek bejáratait sem kell befalazni, hanem a már meglévő, legalábbis tavaly nyár óta elég szigorú törvényi szabályozás betartását kell elérni. A legjobb megoldás persze továbbra is az, ha nem kérünk kölcsön. A világsajtóban a menekülteket és gyerekeket rugdosó magyar nö Az elfelejtett szolidaritás László Petránál ma nincs híresebb magyar a világon. A Jobbik-közeli NI TV menekült kisgyerekeket rugdosó operatőrének története megállíthatatlanul terjed. írt róla a Reuters, a Guardian, a Washington Post és a Buzzfeed. Utánuk újabb, jelentős nemzetközi orgánumok számoltak be tettéről, rúgásáról és kirúgásáról is. A sztorit nem hagyhatták ki olyan világlapok sem, mint a New York Times, a CBS televízió híroldala, a TIME, vagy az Independent. A milliós példányban nyomtatott Daily Mail is hatalmas betűkkel, kiemelt anyagként hozta címlapján,foglalkozott vele a bulvár Daily News és a csúcsértelmiségi Slaté. De a Sydney Moming Héráidnak hála, a világ másik felén is erről olvashatnak. A Spiegel sem hagyta ki a történetet, és sok más német újság mellett a Süddeutsche Zeitung, a Zeit és a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung is írt róla. László történetét maga a publikum is felkapta. A Facebookon a magyar László Petra Szégyenfal és a László-párti Kiállunk... oldal mellett több nemzetközi is született. A László- ellenesekből van több, például a Petra László - Shame on you (Szégyen rád), a László Petra „Schäme dich Pinnwand” (Szégyenfal). (444 hu) Az egykori vasfüggöny országai megfeledkeznek az EU-tól kapott segítségről című cikkében az II Sole 24 Őre olasz lap azt írta, Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia migrációval szembeni ellenségességét és közönyét történelmi és gazdasági okok motiválják. Az évtizedeken át bezárt kelet-európai államok kulturálisan nem szoktak hozzá a bevándorlókhoz. Másrészt Lengyelországban és Magyarországon a bérátlag még mindig négyszer kevesebb, mint Nyugaton, így a szolidaritást a tehetősebb államoknak passzolják át. Ugyanakkor a visegrádi négyek gazdaságának emancipációja a szocializmus nyomorából az EU szolidaritásának is köszönhető volt. Emlékeztetett, hogy Budapest 2014- 2020 között 35 milliárd euró szerkezeti támogatásban részesül, a La Repubblica a három kismalac meséjéhez hasonlította a határzárt, mondván, Orbán Viktort nem értette meg, hogy „semmilyen fal nem tudja megállítani az őt annyira rémítő farkast. (MTI)
