Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-10 / 209. szám, csütörtök
8 VÉLEMÉNY 2015. szeptember 10. | www.ujszo.com A dúsgazdag arab olajállamok szégyene Polgárháborús profik A menekültválságot az erőszak és az embercsempészek gerjesztik A polgárháború 2011-es kitörése óta már több mint 4 millió Szíriái hagyta hátra hazáját, de közülük kevesen lelhettek új otthonra a közeli és gazdag Perzsa-öböl menti államokban. „Az öböl menti államoknak szégyellniük kellene magukat” - fakadt ki Abu Mohamed, aki Jordániába menekült a szülőföldjén tomboló erőszak elől. „Miközben Európa kinyitja kapuit, addig ők bezárkóznak” - fogalmazott a szíriai férfi. A menekültekkel kapcsolatos politika miatt magukban az arab olajmonarchiákban is elhangzottak bírálatok. „A gazdag öbölállamok egyetlen nyilatkozatot sem tettek a válsággal kapcsolatban, nem is beszélve a menekültek segítéséről” - írta a Gulf Times című katari napilap. „Holott a legtöbb menekült muszlim” - jegyezte meg az újság. Csekk-könyv-diplomácia Az Öböl menti Együttműködési Tanács (GCC) hat országának - Szaúd-Arábia, Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Omán és Katar - a támogatása eddig a csekk- könyv-diplomáciában merült ki: pet- rodollárok milliárdjait költötték humanitárius segítségnyújtásra, hogy elviselhetőbbé tegyék a libanoni, törökországi és jordániai táborokban élő menekültek életét, elejét véve ezzel annak, hogy a szíriaiak esetleg az ő ajtajaikon kopogtassanak. Ezért választotta hát a legtöbb menekült Európát célállomásnak az oda vezető veszélyes út dacára. Az öböl menti államokba ugyanakkor sokkal könnyebben el lehetne jutni, ráadásul gazdagabbak sok európai országnál, sőt még a legtöbb menekültével azonos vallással és kultúrával is rendelkeznek. Nem lesz változás Az egyik emírségekbeli blogger, Szultán al-Kasszemi a minap „erkölcsös és felelősségteljes kezdeményezésre” szólította fel a gazdag arab országok vezetőit. Az egyik török strandon holtan talált és a világsajtót bejárt fényképek révén ismertté vált szíriai kisfiú, a 3 éves Aylan Kurdi édesapja a két gyermeke és felesége temetésén pedig azt hangoztatta, hogy az arab kormányoknak, nem pedig az európaiaknak kell rádöbbeniük, mibe taszították a családját. A kritikus hangok ellenére szinte egy szakértő sem számít arra, hogy a menekültpolitikát illetően megváltozna Rijád, Abu- Dzabi vagy Doha álláspontja. Az öböl menti lakosság nagy többsége jónak tartja kormánya álláspontját. Az öböl menti államok a szíriai polgárháborúba való beavatkozásuk miatt sebezhetőek is. Bassár el-Aszad szíriai elnök ellenlábasait, támadóit pénzzel és fegyverekkel látják el. Szaúd- Arábia és Katar esetében pedig már az is felmerült, hogy a dzsihádistáknak nyújtanak anyagi segítséget annak érdekében, hogy megszabaduljanak Aszadtól. Az öböl menti országok tehát aggódnak amiatt, hogy mit tennének azok a szíriaiak, akik a területükre jönnek. Az év eleje óta így lett Szaúd-Arábia az Iszlám Állam támadásainak az egyik célpontja. A kis sejkségekben - mint amilyen Katar vagy az emírségek - pedig főleg az aggasztja a sok délkelet-ázsiai bevándorló munkás mellett egyre inkább eltörpülő lélekszámú hazai lakosságot, hogy egy nagy menekültáradat felszívásával még inkább kisebbségbe szorulnának. Lagymatag válasz Az arab olajmonarchiáknak a szíriai menekültválságra adott lagymatag válaszával a The New York Times is foglalkozott. Az amerikai napilap felhívta a figyelmet arra, hogy bár ezek a gazdag országok az állami médiában éjjel-nappal a közel-keleti országban dúló polgárháborúval foglalkoznak, és vezetőik folyton a szíriaiak helyzetéről beszélnek, ennek ellenére elenyésző számú menekültet hajlandók befogadni. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy az öböl menti államokban valójában több százezer szíriai él és dolgozik. A probléma az, hogy közöttük több olyan is van, aki ugyan a háború elől menekült a térségbe, de mégsem kap semmilyen védelmet vagy pénzügyi támogatást, amivel a menekültstátus járna, s az állampolgárság megszerzésében sem reménykedhet, vagyis jogilag bizonytalan a helyzete. Az öbölbeli tisztségviselők ugyanakkor azzal védekeznek, hogy a szilfaiaknak adott munkalehetőség jobb, mintha egy szegény országban vagy egy menekülttáborban hagynák őket senyvedni. Abdul Halek Abdulla emírségekbeli politológus szerint egyszerűen nem igaz, hogy az olaj- monarchiák nem tesznek semmit a menekültekért. Mint mondta, ha nem lennének az általuk felajánlott segélyek, akkor ezek a szenvedő milliók sokkal rosszabb körülmények között lennének. Hozzátette továbbá, hogy hazája az utóbbi három évben több mint 160 ezer Szíriáit fogadott be. Fahad Alselaimi kuvaiti kommentátor egy televíziós interjúban úgy jellemezte a helyzetet, hogy országa túl drága a menekülteknek, de megfelelő a dolgozók számára. (MTI) FELEDY BOTOND A menekültek jelentős része nem szíriai, hanem iraki, afgán, Szomáliái és eritreai, de a válság tetőzéséhez kétségtelenül a szír polgárháborújárult hozzá. Nyolcmillió, otthonát elhagyni kényszerülő menekült van egyelőre az országon belül, nemsokára négymillióan lesznek a szomszédos országokban. Európát augusztusig a Frontex - inkább szerény - becslései alapján 480 ezer migráns érte el. A menekültáradato maga a gyorsan növekvő ember- csempészet gerjeszti. Az emberrablás szakma Becslések szerint ezer- ezerkétszáz kisebb fegyveres csoport lövi egymást Szíriában. Az Iszlám Államot és a szír kormányerőket nem kell bemutatni, a Szabad Szír Hadsereg rengeteget veszített j elentőségéből, ahogy a korábbi mumus, az Al-Kai- dához kötődő Al-Núszra front sem kerül már gyakran címlapra. Emellett viszont törzsi ellentétek, vérbosszúk élnek, és sok más kisebb milícia közti feszültség lobbant lángra. Az emberrablás immár szakma, egy-egy elrabolt személyt akár a helye megváltoztatása nélkül is többször eladnak. A műkincs-kereskedelem, a fekete piacon eladott olaj és persze a fegyverkereskedelem a bevételi forrás, és persze a külföldi támogatók. Szíria eljutott oda, hogy önerőből szinte semmit nem tud tenni. A kormányerőket Irán közel tízezer fegyveressel támogatja, miközben már orosz erősítésről is szólnak a hírek. A felkelők csoportjait aszerint támogatják külföldről, hogy éppen milyen koalíciót kötnek egymás között. Viszlát New Yorkban! A nyugati szereplők sem szeplőtelenek: az Iszlám Államot vezető al- Bagdadit az amerikai csapatok engedték ki a börtönből, pedig a fogdából kezdte meg a dzsihádista fegyveresek szervezését. Városi legenda szerint szabadon bocsátásakor úgy köszönt el őreitől: „Találkozunk New Y orkban”. Az US A felkészületlenségét az is mutatja, hogy Bagdadit régebben készült fényképen együtt lehet például McCain szenátorral. Az Iszlám Állam működésében számos furcsaság van, s azt sugallják, hogy több titkosszolgálat is dolgozhatott vele az első hónapokban, amíg nem önállósította magát. Az Öböl-menti olajmonarchiáknak nem érdeke a gyors rendezés, mivel nagyobb befolyást remélnek a mostaninál. A Nyugat pedig annyira elvágta magát Asszadtól, hogy hiába tűnik már mérsékeltebb vagy jobb megoldásnak, nem tud ismét feléje fordulni. Irán gyakorlatilag Irakban és Szíriában is irányít egy-egy tartomány nagyságú területet. Ez végtelenül bosszantja Szaúd-Arábiát. Törökország vért izzad, hogy a kurdok nehogy túl nagy lendületet vegyenek, vagy amerikai támogatást kapjanak, és reálissá váljon az önálló államuk létrehozása. Ezért is állt össze végül az USA-val, Ankara hosszú idő után beengedte a katonai repülőket a török-szír határhoz közeli bázisára. Izrael pedig hátradőlhet, mert ősellenségei egymásnak estek. A balkáni főútvonal Az amerikai-török célkitűzés a nyáron az volt, hogy Szíria északi területén egy biztonsági zónát hoznak létre. Török remények szerint e sávba visszatelepíthető lesz a török területen lévő menekülttáborok egy része, vagy legalábbis ott tarthatók az új menekültek. Európai szempontból is alapvető kérdés, hogy Törökország hogyan kezeli a menekülteket, mekkora lesz a menekült-utánpótlás és mi lesz a görögországi embercsempészútvonalakkal. A menekültek száma nem fog csökkenni, a balkáni útvonal főúttá vált. A földközi-tengeri megelőző intézkedések után még több menekült választhatja a Balkánt. Magyar- ország az ukrán válság mellett most ebben a konfliktusban is geopolitikai pozícióba csöppent, fő tranzitútvonallá vált. Kérdés, hogy most is 150 évet kell-e várni az európai koalíció és egyetértés megszületésére. Fent és lent (Somogyi Tibor felvétele) Európa meg fog bukni az értékek vizsgáj án Európa meg fog bukni az értékek vizsgáján, valószínűleg nem lesz képes megfelelni saját deklarált értékeinek a migrációs válságban - írta a Financial Times brit napilap. Európa államai 500 éven át uralták a világ többi részét, majd 1945 után felsorakoztak az egyetemes emberi jogok mögött, de a nélkülözőket és elkeseredetteket többnyire távol tartották maguktól, az európaiak szinte a legnagyobb jólétben élhettek, lelkiismeretüket pedig azzal nyugtathatták, hogy adakoztak vagy jótékonysági koncertekrejártak. Most viszont oly módon kellene kiállniuk az értékeik mellett, amely költséges, kényelmetlen és mélyreható társadalmi változásokat indíthat el. „Szívmelengető lenne azt gondolni, hogy a szíriai menekülteket Münchenben fogadó tömeg arra utal, hogy Európa maradéktalanul teljesíti vállalásait. Ugyanakkor veszélyesen naiv gondolat is” - írja a lap. A jelek arra utalnak, hogy a német kormány is kezdi sejteni, hogy nem annyi menedékkérő lesz, amennyire számít, és bár rákényszerítheti a többi országot, hogy vegyék ki a részüket a teherből, „a számok egyáltalán nem stimmelnek”. Az Európai Bizottság 160 ezer menekültet osztana szét a tagállamok között, de csak Szíriából 4 millióan menekültek el, és csak Németország 800 ezer menedékkérőre számít. Az a képzet, hogy Németország minden Szíriáit befogad és az uniós politika megváltozásának reménye várhatóan többeket sarkall majd arra a törökországi és közel-keleti menekülttáborban ragadtak közül, hogy nekivágjanak az Európába vezető veszélyes útnak. És több százezer eritreai, afgán és iraki is menekül. A menedékkérők reményei és elkeseredettsége egy ponton összeütközésbe fog kerülni az európai választók félelmeivel és haragjával, akik több országban sem támogatják tömegek befogadását; a keleteurópai országok ellenzik a kvótákat, a francia választók sem támogatják a menekültstátus megadásának könnyítését, és a brit szavazók is azt szeretnék, ha hazájuk kimaradna az uniós kvótarendszerből. „A nemzetközi jog szerint Európának minden valódi menekültnek védelmet kell nyújtania. A politikai realitás viszont azt sugallja, a számok túl nagyok lesznek, hogy egy ilyen politika társadalmi támogatása fenntartható legyen. Arra kell számítani, hogy az európai politikusok igyekeznek majd kibújni a kötelezettség alól, várhatóan úgy, hogy távol tartják a menekülteket az uniótól. „A Magyarország és Ausztrália által alkalmazott, és ma széles körben bírált kemény elrettentés végül normálisabbnak tűnhet” - véli a lap. Ha így lesz, Európa vezetőit - helyesen - azzal vádolják majd, hogy feladták az európai értékeket, de valójában az értékek egymásnak feszülésével kénytelenek szembenézni. Angela Merkel német kancellár azt mondta, „Európának erkölcsi és jogi kötelessége, hogy a valódi menekülteket befogadja”. Ugyanakkor egy demokráciában a politikusoknak az is erkölcsi és jogi kötelességük, hogy választóik akaratát tiszteletben tartsák”. (MTI)
