Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-27 / 199. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2015. augusztus 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Antikorrupciós osztály Hogyan különböztessük meg a bonbonmeggyet a százeuróstól? LAJOS P. JÁNOS ■u K orrupcióellenes magatartásról rendezne tanfolyamokat a kormány. A tanfolyamokon az összes egészségügyi dolgozónak részt kellene vennie, az ágytálazó ápolónőtől kezdve a főorvosig. Több 10 ezer emberről van szó, mintegy 20 ezer orvos dolgozik Szlovákiában, a többi egészségügyi alkalmazott száma meghaladja a 60 ezret. Egyelőre marad a feltételes mód, az egészségügyi minisztérium ugyanis visszakozott. Bár továbbra is meggyőződése, hogy „a korrupció- ellenes magatartásról szóló képzés fontos és megalapozott”, de a minisztériumban szerencsére „találtak” egy kiskaput, amin visszavonulhattak, megmentve a tárcát a közröhejtől és az egészségügyi dolgozók utálatától. A kiskapu: „Belátjuk, hogy a kérdés kezelését szélesebb vitának kellene megelőznie. Ezért a képzésen való kötelező részvételt egyelőre kivesszük a törvényből”. Hogy miből is állna a kiképzés, arról nem sokat árult el a tárca, a lapunknak küldött válaszból egy mondat enged következtemi erre: „Megoszlik az egészségügyi dolgozók, de a politikusok véleménye is az ajándék, a kenőpénz fogalmáról”. Tehát akkor ezt akaiják tisztázni. A képzés arra kell, hogy az orvos első pillantásra meg tudja különböztetni a 10 eurós bonbonmeggyet meg a konyakot a több száz eurós kenőpénztől. Hogy a boríték láttán nehogy azt higgye, a kedves páciens szerelmes levelet akar neki átadni. Esetleg a tanfolyam majd olyan erkölcsi tartást is adhat az orvosnak, hogy eszébe se jut átvenni a borítékot, ha pedig a tanfolyam előtt ilyen véletlenül előfordult, akkor azt most kamatostul adja vissza a betegnek. Valószínű azonban, hogy a miniszter is tudja, az az orvos, aki a tanfolyam előtt pénzt kért valamiért, a tanfolyam után is fog, a becsületes orvosokat pedig csak megbélyegzik ezzel. Talán a minisztérium is érzi, hogy pótcselekvésről van szó, a „szocialista agymosást” élesztgeti újra a Smer, amely már 1989 előtt se működött. Ezzel nem oldja meg az egészségügyi korrupció problémáját, amely egyébként nem az orvos-beteg, és főleg nem a nővér-beteg viszonyban a legsúlyosabb. Elsősorban az állami kórházak megrendeléseit kellene szigorúbban ellenőrizni, ahol eurómilliók úszhatnak el, pontosabban kerülhetnek „baráti zsebekbe”. Segítene az is, ha részvénytársasággá alakítanák az állami mamutkórházakat, de ezt a Smer sose fogja megtenni. Jobban oda kellene figyelni az egészségbiztosítók által működtetett szolgáltatókra - kórházakra, gyógyszertárláncokra is. De ezzel befolyásos gazdasági szereplők, esetenként a saját politikai holdudvarhoz tartozó vállalkozók tyúkszemére lépnének. Az orvosok és a nővérek egyelőre nem lélegezhetnek fel. Az egészség- ügyi minisztérium csak elnapolta az ötletet a már említett társadalmi vita elmaradására hivatkozva. Ám a képzés bevezetéséről kormányhatározat rendelkezik, és 2016. január 1-ig végre kell hajtania. A miniszter most halasztást kér. Bízhatunk benne, hogy megkapja, hiszen közelednek a választások, és a Smer nem mer több tízezer egészségügyi dolgozót még jobban feldühíteni.- Asszonyom, délután áttoljuk a férjét az antikorrupciós tanfolyamra, ez most már a betegeknek is kötelező. De esetleg lenne rá mód, hogy eltekintsünk ettől... (Peter Gossányi karikatúrája) Határvadászok és előrelátás KOCURLÁSZLÓ H atárvadászok. Tőlük váiják a csodát Magyarország déli határán. Amióta Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a köztudatba dobta az új rendőrségi alakulat felállításának hírét - augusztus 18-án -, azóta nincs nap, hogy a magyar sajtó ne foglalkozna vele. ízlelgessük a szót. Határvadászok. Kár a szóért. Magyarországon a határ védelmét ellátó rendészeti alakulatnak évtizedekig volt becsületes neve, ez pedig a határőrség. A testület fennállásáig a Belügyminisztérium kötelékébe tartozott, a rendőrségbe való beolvasztása előtt, a Gyurcsány-érában pedig az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium alá. Azaz mindvégig rendvédelmi szerv volt. A határvadász is létező szó, és igen, voltak magyar határvadász alakulatok, de azok katonák voltak. Nem rendvédelmi, hanem harcoló egységek. Olyan ez, mintha a pozsonyi városi rendőrség lovas egységét egyszeriben elkezdenék huszároknak hívni... A határőr őrzi a határt, a határvadász vadászik valakire a határon. Esetünkben talán a menekültekre? Míg az első szó deffenzív konnotációja egyértelműen pozitív, a másik szó legalábbis vegyes. De talán a nyelvtan a legkisebb probléma most ebben az ügyben. Hálás téma, hogy az állam működése, szemben más gazdasági egységekével, olykor mennyire irracionális. Az állam eleve hiánnyal számolva tervezi a költségvetését. Csinálná csak tartósan ezt egy cég, vagy akár egy család, rövidesen éhen halna. Ha az embernek van egy darab földje, bekeríti. Az állam ennek ellenkezőjét teszi, mert az a nyitott, az européer. Aztán amikor meg megvan a baj, akkor kapkodás van. Gyurcsány Ferenc kormánya 2007. december 3 l-ével szervezetileg megszüntette, és a rendőrségbe olvasztotta a rendszerváltás előttig Csehszlovákiához hasonló módon, sorozásos alapon feltöltött, a rendszerváltást követően professzionalizálódó határvédelmi állami erőszakszervezetet, a rendőrségre bízva a határ védelmét. Azaz megszüntetett egy szűk profilú rendvédelmi tevékenységre specializálódott testületet, melynek feladatait az általánosabb profillal működő rendőrség kapta meg, mintegy egyéb feladatai mellé. Friss, uniós tagállamként és a schengeni övezet tagjaként ez akár még jó ötletnek is tűnhetett, hisz ha szabadon lehet átmászkálni a határon, akkor minek azt népes apparátussal őrizni... A fizikai értelemben vett határvédelem így amolyan senki földje lett. A felelősség ezért elsődlegesen az ezt a döntést meghozó kormányzaté. Bár Gyurcsány Ferenc már jó ideje a politikai süllyesztőben van, ha valakit nagyon zavart volna ez az állapot, már változtathattak volna rajta. (A magyar rendőrségen és szakszolgálatokon belüli átszervezések a rendszerváltás óta eltelt időszakban is megérnének egy misét, de most ebbe inkább bele sem kezdünk...) De senki nem változtatott rajta, azaz a jelenlegi helyzetért a felelősség minimum ciklusokon átívelő. Most, a legfrissebb hírek szerint, szervezetileg a változó kormányok által ide-oda tologatott, nyesegetett, alakítgatott Készenléti Rendőrségen belül hat határvadász egységet állítanak fel. Köztük lesz 876 próbaidős végzős rendészeti szakközépiskolás is - nálunk akkor nyúltak ilyen eszközhöz, amikor a roma telepekre nem tudtak elegendő rendőrt küldeni -, a magyar-szerb határ védelmét pedig 2106 fővel erősítik meg, az állomány létszáma 3600-ra duzzasztható. Papp Károly magyar országos rendőrfőkapitány szerint mindezt úgy érik el, hogy az országban nem alakul ki „közbiztonsági deficit”. Ez az állítás nehezen hihető, 2106, pláne meg 3600 rendőrt nem lehet „csak úgy” leakasztani a semmiből, az így átcsoportosított erők hiányozni fognak valahonnan. Mert abba, hogy a magyar rendőrségnél 3600 fős túlfoglalkoztatottság lenne, még belegondolni is rossz. ..2015 kétharmadánál járunk. A bevándorlás emelkedése már 2013- tól megfigyelhető, 2014-ben a folyamat még markánsabbá vált, idén pedig már 152 ezer tiltott határátlépés történt, azaz napi átlagban több mint 600. Félő, hogy az erre adott, szervezett válasz későn érkezik, még ha jobb is későn, mint soha. És akkor ez még csak a menekültkérdés rendvédelmi vetülete... Peking rémálma FIGYELŐ FELEDY BOTOND F ekete hétfő volt a Šanghaji tőzsdén, és nyomában a világ több tőzsdéje is szabadesésben zuhant. Pirosán villogtak a nyugat-európai, amerikai és ázsiai monitorok. Elindult a kinai gazdaságban keletkezett buborék régóta jósolt kipukkanása. Nem volt mindenben reális Peking gazdasági produkciója, például a burjánzó infrastrukturális projektek. Ehhez társult, hogy bár sokszor ügyesen másolták a nyugati pénzvilág működését, nem mindent sikerült adaptálni a pártállami rendszer felfogása miatt. Számunkra az a kérdés, hogy lesz-e ebből újabb pénzügyi válság, nyakunkon-e a 2008-ashoz hasonló gazdasági hullámvölgy, vagy valami még rosszabb. Szerencsére a hétfői pánik csendesedésével az elemzők inkább úgy gondolják, hogy azért nem gyors összeomlás küszöbén vagyunk, de hosszú és sokaknak fájdalmas korrekciókkal kell számolni. A globalizáció azt elintézte, hogy a nemzeti gazdaságok egymásnak termelnek, specializálódnak, sokuk exportból él. Éppen ezért ha e pókháló egyik szála megrezdül, azt mindenki megérzi, vagyis a világ legfejlettebb részei is. De a globalizáció azért még nem vette át teljesen a nemzeti gazdaságok irányítását. Persze ez az ország méretétől is függ, és a függőséget számos tényező befolyásolja a világ egyes pontjain. Most épp azt látni, hogy az USA-t és Kínát is megfogja a nemzetközi pénzpiac, ahogy Oroszországot is megakasztotta az olajárzuhanása. Attól függően, kinek mi az Achilles-sarka. A sanghaji tőzsde a nagy zuhanás után is 30 százalékkal magasabb értéket mutat, mint egy éve. A tőzsdei esések részben abból adódnak, hogy a kereskedés volumenének visszaesése miatt a technikai ügyletek létre sem jönnek. Ezek azok az ügyletek, amelyek amúgy is a kereskedés jó részét teszik ki, és semmi közük a gazdasági folyamatokhoz, hanem a pénzpiac saját belső kis életvilágának részei. Az ilyen típusú kereskedés visszaesése miatt nem kell krokodilkönnyeket hullatni, de ez csak járulékos kérdés. A valódi kérdés, hogy a kínai alapok hogy fognak muzsikálni, ez az, ami gazdasági szempontból minket is érinthet. Hiszen a Szlovákiában és Magyar- országon összeszerelt autókjelen- tős részét Kínában veszik meg. A másik nagy bizonytalanság közvetettebben érint minket. A Kínai Kommunista Párt legitimációja már több évtizede a gazdasági növekedésen alapul. Addig jó, amíg nem a néphadseregen. A fő kockázat, hogy a kínai társadalom hogyan fog reagálni a mostani visszaesésre. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy csak gyengélkedik a kínai gazdaság, vagy ha a pártellenes megmozdulások, a hatalmi harc nyomán felbomlik és leáll az egész rendszer. Ez Peking rémálma. A Tienanmen téri tüntetés szétverése pedig megmutatta, hogy a kínai hatalom nem válogat az eszközökben. Árvíz ellen esernyő? Paolo Gentiloni külügyminiszter elutasította az Olaszországot a menekültválság kezelése miatt érő német és francia bírálatokat - írta a Corriere delia Sera. „Olaszország teszi, amit tennie kell, és még sokkal többet. Emberek tízezreit menti meg” - mondta a lapnak adott inteijúban. Angela Merkel német kancellár korábban kijelentette, Olaszországban és Görögországban ki kell alakítani a menedékkérőregisztrációs központokat. Gentiloni szerint azonban „azt kérni Görögországtól és Olaszországtól, hogy végezze a kötelességét a bevándorlás területén olyan, mintha azt mondanák egy árvíz sújtotta országnak, hogy gyorsítsa fel az esemyőgyártást”. (MTI)
