Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-20 / 193. szám, csütörtök
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2015. augusztus 20. 7 Harabin, a rendszer arca Ideje lenne hozzáfogni az igazságszolgáltatás teljes reformjához MÓZES SZABOLCS n V égre eltakarították, mondhatná a jónép, ha különösebben érdekelné. Pedig jó lenne. Štefan Harabin tavaly óta nem főbíró, ám a Legfelsőbb Biróság egyik legtöbbet foglalkoztatott tagjaként az utóbbi hónapokban vad döntéseivel vágta párszor pofon a szlovákiai rendszer által amúgy sem nagyon kímélt Jusz- tíciát - mígnem betelt a pohár. Csoda, hogy csak most. Harabin az 1989 utáni igazságszolgáltatás arcává válhatna, ha lenne ilyen imázsverseny. A rettegett volt főbíró már a 90-es években letette névjegyét, majd rövid - kényszerű - kitérő után 2006-tól kezdett valódi pusztításba. Miniszter, majd magának megágyazva tavalyig főbíró. Hatalma viszont alapvetően nem a politikától, az akkori Smer-SNS-HZDS horrortársulattól eredeztethető: társai emelték a trónra. Főbíróvá a bírói önkormányzat választotta, ez pedig sokkal tragikusabb képet fest a hazai viszonyokról, főleg azok megreformálhatóságáról. Az első Dzurinda-kormányig a mindenkori kormányzatnak volt döntő beleszólása abba, kiket helyeznek az igazságszolgáltatást irányító rendszerek legfelső polcaiba. Aztán a Čamogurský-Lipšic tandem megreformálta a rezsimet: abban bízva, hogy ha a bírák maguk szerveződhetnek, s választhatják meg vezetőiket, jóbban járunk - mi mindannyian -, mintha a politikusok döntenének a fejesekről. Nem így lett. Ez a 2006 utáni egyik legszomorúbb felismerés, amit a bírói ággal kapcsolatban le lehet szögezni. S amit meg kellene változtatni. Most az „arc” elmozdításával látszólagjavult a helyzet, ám mindez ne tévesszen meg senkit: ma is Harabin udvaroncai irányítják a Legfelsőbb Bíróságot, vagy jobb esetben az akkori események mélabús szemlélői voltak. Ha kellett, tapsikoltak, vagy csak egyszerűen sunnyogva elmenekültek a mikrofonok elől a bíróság szocreál folyosóin. Nem csoda, hogy ennyi időnek kellett eltelnie, mire Harabint sikerült megrendszabályozni. Jobb későn, mint soha, ám érvényes az, amit fentebb írtunk: ez a rendszer termelte ki a volt főbírót, sokkal jobb nem várható tőle. így tehát ideje lenne elgondolkodni a rendszer megreformálásán. Az, hogy a Harabinról szóló hírt bármely hírportálon ötször kevesebb ember olvasta el, mint bármelyik celeb aktuális bugyibalesetét, azt is mutatja, miért lesz nehéz egy ilyen fordulatot véghezvinni. Az emberek tudják, hogy a bíróságok működésével nagy gondok vannak, hogy a fehér galléros trógerek szinte mindent megúsznak, ám a részletek nem érdeklik őket. Belefáradtak az életbe, az igazságszolgáltatás nüán- szai pedig sosem tartoztak a fő kampánytémák közé. Ez viszont nem lehet kifogás a politikum számára: cselekedni kell. Štefan Harabin (Ľubomír Kotrha karikatúrája) NA KIT HELYEZZEK MA SZABAOLABRA? / Knrma Terror reggelire A hétköznapok része lett a terrorizmus. A bangkoki robbantással megint lejjebb csúszik egy ország a turistacélpontok listáján. Korábban Tunézia és Egyiptom is last minuté paradicsom volt, mostanra az északafrikai utazási célpontok szinte mind elestek a terroristák mészárlásai vagy a polgárháború miatt. Afrikát amúgy sem kímélték az elmúlt évek. Kenya fokozottan veszélyessé vált, Nigéria, Mali és az ebolával sújtott szubszaharai országok szintén lekerültek az utazók térképéről. De nem kell ilyen messzire menni. Törökországban a feszültség és Szíria közelsége sok kedvelt nyaralóhelyen érezteti hatását. Szíria szóba se jöhet, miközben nem oly rég még a keresztesek által épített várakhoz vagy az ókori romvárosokhoz szerveztek túrákat. A londoni, madridi, párizsi vagy New York-i merényletek annak idején nem szegték a turisták kedvét, az Európán kívüli világban egy-két robbantás is elég, hogy évekre visszavesse a látogatók számát. A tunéziai tengerparton napozóágyaikban agyonlőtt brit turisták fényképe sokáig kísérteni fog. Épp ez a terrorizmus működési elve. A befektetett erőforrásokhoz képest - elég egyetlen lövöldöző őrült - a társadalmi hatás óriási. Mindezt tökéletesen erősíti fel a vérre szomjazó bulvármédia. A fundamentalista terroristáknak ez a működési mechanizmus remekül bevált és folytatják azt, amit 2001 -ben az ikertornyokkal elkezdtek. Ráadásul már saját Twitter- és YouTube-fiókjaik vannak, maguk töltik fel a kegyetlenkedéseket, amelyeket elkövetnek. És mindinkább azért követik el, hogy feltölthessék a világhálóra teátrálisan megrendezett akcióikat. Már nem elég egy baszkfoldi kávézót felrobbantani, sokkal hatásosabb vizuális eszköztárral dolgoznak. Egyetlen videóra vett lefejezés vajon hány kávézó felrobbantásával ér fel? Egyre kevésbé tudjuk magunkat kivonni e hatások alól. Ami az előző évtizedekben a magyar televízióban a „Kékfény” című műsor volt, az most a közösségi médiában a szélsőséges terrorizmus. Az emberek valóságról alkotott képe torzul. Most azt hisszük, Bangkokban minden nap bomba robban, vagy hogy a repülés a legveszélyesebb, miközben statisztikailag messze ez a legbiztonságosabb közlekedési mód. Thaiföldön a hétfői merénylet óta mindenki arra törekszik, hogy tovább élje a normális életét, és a külvilágot is meggyőzze arról, hogy semmi sem változott. A Twitteren és a közösségi médiában is erről szól minden üzenet. Nem hagyhatjuk, hogy néhány fundamentalista, pár ezer elvakult terrorista a világban sarokba szorítsa emberek milliárdjait. Nemcsak Európa szeretné szabályozni a bevándorlást a maga módján, hanem a terroristák is szeretnék, ha sikerülne a nyugatiakat távol tartani a sajátjuknak vélt területektől. Mégsem engedhetünk ennek a nyomásnak, nem lehet feladni azokat az eredményeket, amelyeket Európa a világ távoli pontjain ért el. N agy mozgások, változások várhatók a hazai igazságügyben az elkövetkező hónapokban. A törvényhozás májusban fogadta el a Polgári Törvénykönyv módosítását, amely az új évvel lép hatályba. Ennek implementációja mellett valószínűleg az ügyészségi törvény újabb tervezett módosítása lesz a másik olyan jelentős változás, amelyre érdemes odafigyelnünk. A főügyészség műhelyéből kikerülő módosítások első ránézésre nem sok jót ígérnek. A tárcaközi egyeztetésen levő dokumentum köszönő viszonyban sincs az élet más területein oly hangosan követelt demokratikus elvekkel. Sőt, ha a törvény a tervezett formában kerülne elfogadásra, a mindenkori szlovák főügyész szerda esténként az RTL Klubon nyugodtan válthatná Halit Ergebet Szulejmán szerepében, a tisztség ugyanis inkább egyeduralkodói státuszra emlékeztetne. A tervezett módosítás lehetővé tenné a főügyésznek, hogy addig maradjon a hivatalában, amíg az utódot meg nem választják. A jelenleg érvényben levő szabályozás szerint ilyenkor a főügyészi jogköröket is gyakorló helyettese veszi át ideiglenes jelleggel a testület vezetését, az új arc parlament általi megválasztásáig. Szinte csak tegnapelőtt zárult le az Állami Számvevőszék elnöki tisztsége körüli tragikomédia. Itt már olyan szabályozás van érvényben, amilyet a főügyészség a saját háza táján szeretne bevezetni. Ján Jasovský mandátuma 2012 februárjában járt le. Mivel tétlenségével maximálisan megfelelt a Smemek, utódát csak idén májusban választották meg, azaz nem hét, hanem több mint tíz évet töltött a hivatal élén. Mert az aktuális hatalomnak így volt kényelmes. A főügyészi tisztség szintúgy kormányzati ciklusokon átívelő. Sikeres obstrukció- val a „megfelelő embert” könnyű lenne ott marasztalni, amíg „szükséges”. Ha az egyik közintézmény esetében „működött” ez a gyakorlat, egy másiknál is működhetne. A többi tervezett intézkedés is inkább egy despota, mint a törvényesség felett őrködő szervezet vezetőjére emlékeztető vonással ruházná fel a főügyészt. Például az Ügyészek Tanácsának beleegyezése nélkül nevezhetné ki a főügyészség vezető tisztségviselőit. A demokratikus elvek háttérbe szorítására irányuló törekvésként értékelhető az is, hogy a fegyelmi bizottság határozata nélkül helyezhetne át fegyelmi vétséget elkövető ügyészeket; illetve nem kellene indokolnia az ügyészek áthelyezését az egyes ügyek felügyeleténél. Szintén nem kellene indokolni az ügyészeknek adott utasításokat. Az ügyészség átláthatóbb működési kereteinek kialakítására, és a külső kontroll fokozására utoljára Lucia Žitňanská igazságügyi minisztersége idején történtek próbálkozások, bár az előjogait védő rendszer akkor is nagyon hamar befeszült. A Radičová-kormány félidőben való kimúlása óta azonban lassú restauráció vette kezdetét, amelynek kicsúcsosodása lenne, ha változatlan formában fogadnák el a most tárcaközi egyeztetésen levő tervezetet. És mivel a Smemek így felel meg, valószínűleg így fogják. Szulejmán az ügyészségen KOCURLÁSZLÓ FIGYELŐ Perli a médiát a merénylők elől bujkáló túsz Franciaországban ügyészi vizsgálat indul egyes televízió- és rádióállomások ellen, amelyeket a januári párizsi terrorcselekménysorozatot túlélő „túsz” azzal vádol, hogy veszélyeztették az életét, ezért feljelentést tett. A Charlie Hebdo szatirikus lap elleni januári támadás után a két tettes a Párizstól északkeletre fekvő Dammartin-en-Goele településen, egy nyomdaipari épületben barikádozta el magát, miután nyomukra bukkantak a hatóságok. Az akciót kísérő élő tévé- és rádióadások tudni vélték, hogy a nyomdában egy túszt ejtettek, de csak később derült ki, hogy a terroristáknak nem volt tudomásuk a férfi ottlétéről, viszont ha bekapcsolják a tévét vagy a rádiót, rájöttek volna, és odakintről is értesíthette volna őket esetleges bűntársuk telefonon. Lilian Lepere ugyanis elbújt a támadók elől, egy dobozban rejtőzködött. Későbbi lapinformációk szerint családtagjai többször is megpróbálták elérni a 27 éves grafikust, ő azonban nem vette fel a telefonját, csak később küldött egy SMS-üzenetet, amelyben azt írta: „Elbújtam az első emeleten. Azt hiszem, mindenkit megöltek. Mondjátok meg a rendőröknek, hogy lépjenek közbe.” A rendőrségi akció után, amelyben végeztek a terroristákkal, a férfi épségben távozott az épületből. Csakhogy utólag Lepere úgy látja: bizonyos tévé- és rádióadók, ahelyett, hogy hallgattak volna rejtőzködéséről, veszélyeztették az életét azzal, hogy világgá kürtőlték, ott van az épületben. A France 2 állami televízió például megszólaltatta nővérét, aki azt mondta: azt hiszi, fivére benn van, és a család beszüntette a telefonhívásokat, nehogy a terroristák felfedezzék a rejtekhelyét. Egy parlamenti képviselő az RMC rádióadónak tényként állította, hogy egy alkalmazott elrejtőzött a nyomdában. A fiatalember ügyvédje azt mondta, az a céljuk, hogy a médiában tudatosuljon, bizonyos esetekben a tudósítások során emberéletek foroghatnak kockán. „Emberéleteket sodorhat veszélybe, ha a média gondos mérlegelés nélkül terjeszt mindenféle információt” - mondta Lepere ügyvédje. (MTI) FELEDY BOTOND
