Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-14 / 188. szám, péntek
6 I KULTÚRA 2015. augusztus 14. I www.ujszo.com Komfort és perfekcionizmus A 23. Sziget fesztiválon a harmadfokú hőségriadó ellenére is remek a hangulat (Németi Róbert felvétele) RÖVIDEN Belevaló film lesz az új Baywatch London. Alig hasonlít majd a kilencvenes évekbeli tévésorozatra, viszont belevaló, felnőtteknek szóló produkció lesz az új Baywatch-film - mondta Zac Efron, aki Dwayne Johnsonnal együtt szerepel majd a moziban. A film egyelőre előkészületei elején tart, de Efron szerint messze jár majd a David Has- selhoff és Pamela Anderson főszereplésével forgatott habkönnyű vizimentős szériától. A színész erről Miénk a világ című új zenés vígjátéka európai premierjén mesélt Londonban. Az újragondolt történetet elcsúsztatják a komédia felé. Johnson tapasztalt vizimentőt alakít, aki egy szabályokra fittyet hányó zöldfülűt (Efron) kap maga mellé. (MTI) Zac Efron (TASR/AP-felvétel) Liam Neeson mint tábornok Szöul. Douglas MacArthur amerikai tábornokot alakítja Liam Neeson hollywoodi akciósztár egy, az 50-es évek elején, a koreai háború idején játszódó filmben. A dél-koreai produkció, amelynek címe Incsoni partraszállás, nyolc koreai hősről szól, akik titkos akciót hajtanak végre a Sárga-tengernél a koreai háború menetét megváltoztató incsoni partraszállás előtt. A forgatás szeptemberben kezdődik. A bemutatót jövő év első felére tervezik. A koreai produkciós cég szerint Neeson hamarosan megérkezik Dél-Koreába. (MTI) JUHÁSZ KATALIN Budapest. Továbbra is zökkenőmentesen dübörög a 23. Sziget fesztivál, megérkezett a hátmilliomodik látogató is, aki állandó belépőt kapott. A koncertek pontosan kezdődnek, a hangulat a harmadfokú hőségriadó ellenére remek, főleg este nyolc után, amikor már levegőt is lehet kapni. Az írásos feljegyzések ritkán említik azokat az embereket, akik a fesztiválozók zavartalan szórakozását segítik, fáradhatatlanul és szinte láthatatlanul. Akik értünk dolgoznak A takarítók hatalmas „pinzettákkal”, úgynevezett parkőrbotokkal egyenként szedik fel a papírfecniket a földről, törölgetik az asztalokat, ürítik a hamutartókat. A jegyellenőrök mosolyognak a tűző napon és megköszönik, hogy az ember odanyújtja nekik karszalagos csuklóját. A biztonsági őrök udvariasak és készségesek, egyikük például többször elnézést kért, amiért nem engedhet be a tiltott zónába, majd hosszú keresgélés után kiterelte nekem a riportalanyt, pedig elküldhetett volna a búsba is. Bár a sátrakban reggel 9 óra után már nem lehet megmaradni, soha ilyen komfortos nem volt még a Sziget. Általában véve keveset kell foglalkoznia az embernek a túléléssel. Még mosoda is van, és a fogkefétől a ceruzaelemig mindent lehet kapni. A folyó vizes konténervécék és a mobilvécék mellett idén kilenc olyan centrumot is kialakítottak, ahol egyenként 45-50 kivilágított illemhely található, vécépapírral és állandó takarítószemélyzettel, ami még a kórházakban is ritkaság. A főbb útvonalakra műanyag burkolatot fektettek, néhány utat „fémszőnyeggel” borítottak. Az állandó közvilágítás mellett 60 kilométernyi díszkivilágítás nyűgözi le a szemet, lampionokból, izzósorokból, tükörgömbökből. Ezért is mondják a külföldiek, hogy nem is annyira a program, mint a helyszín Átélés atmoszférája vonzza őket az Óbudai-szigetre. Zene füleimnek Az általam eddig látott fellépők zöme igyekezett tetszeni, élményt nyújtani, nyomot hagyni a szívben. Egy fesztivál erről is szól: a fanatikus rajongók mellett a véletlenül odavetődők becserkészéséről, megfertőzéséről. Én például szerdán kétszer is padlót fogtam, először egy magyar zenekar koncertjén. A Halott Pénz dalait nagyjából ismertem, tudtam, hogy sikeresek, de azt nem gondoltam, hogy Marsalkó Dávid és Járai Márk csapata ennyire jól szól élőben. Tulajdonképpen csak azért mentem a magyar fellépők színpadához, hogy megnézzem, mennyien kíváncsiak a magyar fellépőkre egy olyan fesztiválon, ahol a hetijegyesek kilencven százaléka külföldi, és csak a magyar napijegyeseknek köszönhető, hogy az arány nagyjából 50-50 százalék. Nos, nem fértem be a ponyva alá, sokáig az útról nyújtogattam a nyakam csodálkozva. Aztán közelebb vergődtem a tömegben, és igazi őrjöngést láttam a színpad előtt. A tizenéves fiatalok kórusban ordították a dalok szövegét. Úgy tűnik, ez a zenekar valamit nagyon telibe talált. Nemcsak a szövegek szellemesek és szerethetők, hanem a zene is abszolút naprakész. Ráadásul a keverőpult mögött egy lány állt. Ilyet én még nem láttam, hiszen a férfiak mindenütt a világon úgy gondolják, ehhez csak ők érthetnek. A másik nagy élményem az amerikai SOJA zenekarral való véletlen találkozás volt. A sziget.hu-n az állt, hogy ez Virginia állam legjobb reggae-zenekara, amit én a helyükben kikérnék magamnak, mert itt sokkal többről van szó. (Olyan ez, mint mondjuk a „Losonc legjobb krimiírója” meghatározás.) Még aznap éjjel minden hozzáférhetőt elolvastam róluk a neten, tényleg nem akármilyen sikereket értek el 1997 óta. Stílusuk a műfajon belül eléggé egyedi, a hangzást például szaxofonnal vagy trombitával erősítik, a roots reggae hagyományait tiszteletben tartva. Az énekes-gitáros Jacob Hemphill végigmosolyogta a koncertet, mintha közeli hozzátartozóinak zenélne. És egy pillanatig tényleg azt hittem, ott az anyukája. Az első sorban ugyanis egy bőven hatvan fölötti, ősz hajú, SOJA-pólós hölgy csápolt és őrjöngött. A tömeg üdvrivalgásban tört ki, valahányszor megjelent a kivetítőn, Jacob pedig a telefonjával videózta őt a színpadról. A nagyszínpad ászai Szednem kellett a lábam, hogy elérjem a várva várt nagyszínpados Alt-J-koncert kezdetét. Rájuk főleg azért voltam kíváncsi, mert köztudottan perfekcionisták, és interjúikban epésen fikázzák mások produkcióit. Nos, a szerdán hallottak alapján erre minden joguk megvan. Gyönyörűen énekelnek három szólamban, a hangzás kifogástalan, a dobszerkó szokatlan hangolása néha egészen éterivé teszi a zenéjüket. A kiállásokat követő „össztűz” pontos és hatásos, a dalok pedig, amelyek lemezen számomra kissé túl sterilek és kicentizettek, élőben ellenállhatatlanul húzósak. Egy problémám volt csak, illetve kettő. Ez szerintem tipikusan az a fajta zene, amely fedett helyszínen működik igazán. A koncert elveszett a hatalmas térben. Színészeink Jan Hrebejk készülő filmjében TALLÓSI BÉLA Elkezdődött Jan Hfebejk cseh rendező új filmjének a forgatása. A tanítónő című cseh-szlovák koprodukcióban készülő mozgóképet a Szlovák Televízió is támogatja. Pozsony. A Petr Jarchovský forgatókönyve alapján, Zuzana Mau- réry főszereplésével készülő film a szocializmus idejébe megy vissza. Története 1983-ban játszódik egy külvárosi alapiskolában. Az ott tanuló gyerekek szülei megelégelik az egyik tanítónő akamok módszereit. Ezért egy szülői értekezleten az igazgatónőhöz fordulnak segítségért. Tanácsot kémek, hogyan tudnának megszabadulni a zsarnok taPeter Bebjak és Mokos Attila egy iskolai jelenet felvételén (Fotó: PubRes) námőtől. Azért nem olyan egyszerű félreállítani őt az útból, mert magas rangú katonatiszt özvegye, s jók az összeköttetései. Ezért tudja manipulálni nemcsak a gyerekeket, hanem általuk a szülőket is. Akik egyre inkább elveszítik a reményt, hogy bármit is tudnának tenni a tanítónő ellen. Úgy érzik, zátonyra futottak, mert a társadalmon, amelyben élnek, nem lehet alulról jövő kezdeményezéssel változtatni. A főszerepeket Zuzana Mauréry mellett Zuzana Konečná és az a Peter Bebjak játssza, akit nemcsak színészként ismerhetünk, hanem elsősorban kitűnő rendezőként - ő rendezte 2011-ben a Barackliget című, a Csallóközben játszódó filmdrámát, Tóbiás Szidi, Mokos Attila, Nádasdi Péter és Cserhalmi György remek alakításával. Három hazai magyar főszereplője is lesz A tanítónőnek. A Komáromi Jókai Színház két művésze, Bandor Éva és Mokos Attila, valamint Kassai Csongor, aki játszott már Jan Hfebejk egyik korábbi filmjében. Az Élet mindenáron című 1999-es, abszurd és groteszk elemekre épülő fekete komédia egyik főszerepét alakította, egy zsidó fiút formált meg, akit - miután megszökött a koncentrációs táborból - egy cseh család fogadott be és bújtatott. Jan Hfebejk úgy nyilatkozott, hogy a magyar színészeket azért is szereti, mert egészen más energiát visznek a történetbe, mint a csehek. . A neves cseh rendező augusztus végéig forgatja filmjét pozsonyi helyszíneken, s várhatóan jövő tavasszal láthatja a közönség.
