Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-10 / 184. szám, hétfő
4 i VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2015. augusztus 10. | www.ujszo.com Itt a lét a tét KOCUR LÁSZLÓ áfolta a Szabadság és Szolidaritással (SaS) való választási együttműködést Berényi József, az MKP elnöke. A 2010 óta parlamenten kívüli párt, mint mondta, egyedül készül a jövő márciusi megmérettetésre. Korábban Igor Matovič is járt lánykérőben, Berényi viszont kiadta a bohóc útját, erről csak elismerően szólhatunk. A 2016 márciusáig hátralevő idő egyre rövidül, a kormánypárt már egy ideje kampányüzemmódba kapcsolt, s a nyári szünet után minden párt felpörgeti a kampánymotort, aki nem fut, lemarad, így a belpolitika terén nem annyira eseménydús, szociális csomagokban gazdag nyár az utolsó alkalom arra, hogy tisztázzák, ki kivel, hogyan stb. Az SaS euroszkeptikus párt, gazdasági kérdésekben klasszikus liberális, a most rendkívül exponált menekültügyben - egy fél évvel ezelőtti kommentárba ez a mondat nem került volna bele -jobbra kacsint ki. Az MKP klasszikus konzervatív párként jellemezhető, szociális programjában olykor balos, etatista elemekkel. Richard Suliknak tar a koponyája, Berényi József hajzata lobog. Richard Sulik csupasz állú, Berényi Józsefnek kac- kiás bajsza van. Richard Sulíkot elsősorban a nagyobb városokban szeretik, Berényi József inkább a vidék támogatására számíthat. Richard Sulik színe a libazöld, Berényi Józsefé a piros-fehér-zöld. Na, végre legalább a színskálán sikerült kimutatni enyhe hasonlóságot a két párt között. Sem a Magyar Közösség Pártja, sem hajdan a Magyar Koalíció Pártja soha nem indult még koalícióban a parlamenti választásokon - kivéve persze, ha az 1998-as, „önkoalíciós” indulást nem számoljuk ide, de ennek boncolgatása messzire vezetne -, így egy esetleges koalíciós indulás bizonyosan új politikai-kulturális tapasztalat lett volna a párt számára. Az SaS és az MKP elvitathatatlan hasonlósága, hogy mindkettő a parlamentbejutási, 5 százalékos küszöb környékén tanyázik a felmérésekben. (Ja, még az is közös a két pártban, hogy mindkettő túlélt már egy viharos pártszakadást, igaz, ellenkező előjellel.) Ha a nemzetiségi mintát érthetetlen okokból nem alkalmazó, s ezáltal fals eredményt produkáló Median SK felméréseitől eltekintünk, a többi közvéleménykutató ügynökség rendre a mágikus határvonal környékén méri az SaS-t és az MKP-t is. Nem tudjuk kihagyni Kovács László volt MSZP-elnök örökbecsű mondatát, mely szerint nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Az egyedül indulással viszont a határvonal környékén mozgó, azt mindig csak néhány tized százalékkal megugró magyar párt számottevő kockázatot vállal. A rendszerváltás óta a parlamentből kikerülő pártok számára a kudarc többnyire a hosszabb-rövidebb agónia után bekövetkező enyészetet is jelentette. Visszaküzdeni eddig csak és kizárólag az SNS-nek sikerült magát. Az MKP egyelőre állja a sarat. Ennek több oka is van. A parlamenten kívüli ciklusokból az első csonka volt. A párt nem teljesen szorult ki a politikai szférából, megyei és helyi önkormányzati szinten elégjók a pozíciói. És ott van még az erős regionális struktúra, és a viszonylag magas taglétszám, amelyet nem egy szlovák parlamenti párt is megirigyelhetne. Berényi József szerint civilekkel és a Polgári Konzervatív Párt politikusaival egészítenék ki a listájukat. Ez némileg másképp hangzik, mint egy lehetséges koalíció. A fentebb felsorolt okokból az MKP-nak van választási potenciálja. 2010-ben 0,67,2012-ben 0,78 százalékpont hiányzott a bekerüléshez. Ez - választási részvételtől függően persze - néhány tízezer szavazatot jelent. A Polgári Konzervatív Pártnak több a szimpatizánsa, mint a szavazója, az értelmiségi törpepárt esélytelen a bekerülésre, azért szimpatizánsai jobbára más pártokat támogatnak, szavazótábora rejtőzködő. így nem biztos, de nem is lehetetlen, hogy a listán hoznák a kellő számú szavazatot. Mindenesetre egy ilyen együttműködéssel az MKP is meg tudná mutatni, hogy nem vállalhatatlan a szlovákok számára. Egyedül indulni kockázatos lehet az MKP-nak. A felmérések szerint nem esélytelen, de inkább csak surranópályán esélyes a bejutásra. Ha 2016 márciusában rosszul alakulnak számára a dolgok, akkor már tíz év parlamenten kívüli politizálás után kellene visszajutnia 2020-ban. Azt a párt esélyeit józanul mérlegelők bizonyosan belátják, hogy a következő választásokon valóban a lét a tét. Ennek megfelelően kellene nekiindulni. A Fico-csomag áfája Néhány termék esetében csökkenteni az áfát - pótcselekvés LOVÁSZ ATTILA A Fico-kormány harmadik szociális csomagjában szerepel egy áfacsökkentő intézkedés. Néhány élelmiszert érintene, amolyan alapcsomagot, amelynek köszönhetően a kisebb jövedelműek olcsóbban juthatnának ennivalóhoz - állítólag. Egy önmagát szociáldemokratának nevező, immár második kormányzati ciklusát töltő párt esetében akár azt is mondhatnánk, helyes, egy baloldali párttól várható, a lakosság számára pedig kifejezetten áldásos intézkedés jön. Pedig nem. Mi a baj a hozzáadott érték adójának csökkenésével? Azzal semmi. A hozzáadottérték-adóval van gond, pontosabban a közvetett adófajtákkal úgy általában. A közvetett adók komoly összegeket hoznak az államkasszába, a lakosság - legalábbis annak vállalkozásokkal nem találkozó része - viszont nem érzékeli adónak. Ha tehát valaki bérből él, inkább tekinti adónak ajándékokat (igaz, nálunk adójellegük van, egy picit sem hasonlítanak a biztosításra, pedig szlovákul egészség- és nyugdíjbiztosítás a rendes nevük), mint a közvetett adót. Az élelmiszerboltban vásárló polgárnak a tízeurós számla azt jelenti, tíz euróba kerülő árut vásárolt, pedig nem, csak nyolcért vásárolt, kettőt az államnak küldött. Még többet küldött az államnak, ha netán alkohol vagy dohánytermék van a kosárban, ott már a helytelenül jövedéki adónak nevezett luxusadó is az árban van. A tankolásnál sem gondolunk arra, hogy a benzin nem 1,30, a benzin csak 60 cent (benne az olajkút, az olajvezeték, a frakciós desztillálás, a transzport és a benzi- kutas nyeresége) a maradék hetven cent annak a közhivatalnoknak a fizetése, akivel a polgár legszívesebben soha nem találkozna, valamint az autópálya-építésből fölépített bahamai luxusvilla, de ez más téma. A közvetett adó az állam számára maga a Kánaán. Míg a közvetlen (jövedelem-, ingatlan-, ajándékozási, eb-) adókat úgy-ahogy érzékeli a tisztelt adófizető, a közvetett adókat nem. így tehát - hibásan -azt gondoljuk, hogy csak 20 százalékot adózunk, miközben negyvenet, mert minden egyes szolgáltatás és ám közvetett adózás tárgya. Azt gondoljuk, hogy csak a bérrel és a vállalkozásból eredő jövedelemmel rendelkezők az adófizetők, pedig mindenki az, aki valaha valamit legális úton megvásárolt. Tehát a szegények, a segélyen élők, a nyugdíjasok ugyanúgy adófizetők, mint a vállalkozók és az alkalmazottak. Ha pedig hozzátesszük, hogy az áfarendszer mindennek tetejébe roppantul ostoba és igazságtalan, ebből következően az adócsalások- és -elkerülések nagy geijesztője, akkor azt kell mondanunk: a nagy többséggel rendelkező kormánypártoknak a legnagyobb kihívás rendet teremteni a közvetett adók területén, lévén a legnagyobb bevételi forrásuk. Meg kell szüntetniük azt a tarthatatlan állapotot, amelynél az áfát nem a kifizetett, hanem a kiszámlázott szolgáltatás után kell befizetni, meg kell szüntetni az eszméletlen áfa-visszaigénylési rendszert és a külkereskedelemben alkalmazott leírási jóváírási rendszert. Ez férfimunka. A négy vagy negyven termék esetében húszról tíz százalékra csökkenteni az áfát - pót- cselekvés. Egy áfával és jövedéki adókkal eladott üveg pezsgőben fogadnék a fináncminiszterrel, hogy az árak ettől meg sem mozdulnak, és az élelmiszerboltban kiállított számlánkon a kormányzati intézkedést jövőre csak az a deviáns veszi észre, aki minden számláján vásárlásonként megnézi, mennyit juttatott éppen az állam zsebébe. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) ,, _ ä-- . PRE ILUDÍ . VLÁDNY BALÍČEK Az iskolaügy fő gondja - az iskolai büfé VERES ISTVÁN M i meg azt hittük, csupán Renáta Zmajko- vičová fejében van a baj. A baj viszont az egész Smer gondolkodásával van, beleértve Juraj Draxler oktatási minisztert, aki ráadásul nem is tagja a pártnak. Tavaly ősszel úgy tűnt, az iskolabüfékkel kapcsolatos agyrém-tervezet a semmibe vész, Zmajkovičová politikai karrierjével együtt. Még emlékszünk: végrehajthatatlan törvényjavaslatát pártja első körben megszavazta, majd miután az államfő megvétózta, és miután fény derült Zmajkovičová szerepére a CT-bot- rányban, a Smer kihátrált mögüle. Erre a múlt hónapban kiad egy rendeletet az oktatási tárca, hogy októbertől az iskolabüfék nem árusíthatják azokat az élelmiszereket, amelyeknek közük lehet a gyerekek elhízásához. Ezerszer átrágott történet: a büfék be fognak csukni, mert jóformán semmit nem árusíthatnak zöldségen és gyümölcsön kívül. De legyünk egy kicsit megértők. Ne gondoljunk most arra, hogy a gyerek úgy is megveszi a kólát meg a Horalkyt a szomszéd utcában levő Jednotában, felejtsük el azt, hogy az iskoláknak a büfék bérleti díjat fizetnek, amelytől ezután elesnek. Gondoljunk arra, hogy ha nem lesz büfé a suliban, akkor a gyereknek naponta eggyel kevesebbszerjut eszébe, hogy vegyen valami egészségtelent. Egyezzünk megabban, hogy ez igaz, és hogy ezzel tettünk valamit a gyerekek elhízása ellen. És ha már tényleg megnyugodtunk, gondoljunk az iskolai étkezdékre. De ne csak gondoljunk rájuk, hanem kérdezzünk utána az ismerősöktől, mit is etetnek a gyerekekkel a menzán. Azt a választ fogjuk kapni, hogy a menzán azokból az alapanyagokból készül az étel, amelyet a beszállító a legolcsóbb áron biztosít. Ugyanis a közbeszerzési szabályok értelmében az alapiskolák fenntartói, az önkormányzatok kénytelenek a legolcsóbb beszállítót választani a közbeszerzéseken. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy hiába kínálja a helyi húsüzem a helyi csirkehúst kilója per 5 euróért, az önkormányzat a íengyel vagy magyarországi csirkéből fog főzetni, mert azt a beszállító 4,50-ért kínálja. Vagy még kevesebbért, amiből már ki is találtuk, hogy valószínűleg miért olyan olcsó. Mert ha egy élelmiszer nagyon olcsó, akkor az valószínűleg azért van, mert normális áron már eladhatatlan (hiszen a kereskedő se hülye). Csakis azért veszik meg, mert olcsó. Kik? Például az önkormányzatok, hogy elmondhassák: a törvény szerint jártak el, és a gyerekekkel a kínálatban levő legrosszabb minőségű élelmiszert etetik. A minisztérium lépése nagyjából annyit használ a gyerekek egészségének, mint törött lábú embernek a vasalt nadrág. A legfélelmetesebb az egészben pedig az, hogy ezt ők is tudják. FIGYELŐ Perrel fenyeget az Eurotunnel Több száz millió fontos kártérítési perrel fenyegette meg a Eurotunnel a brit kormányt, ha a menekültek miatt éjszakára lezárja a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő Csatoma- alagutat - írta a The Daily Telegraph. A kártérítés akár az évi 200 millió fontot is elérhetné. John Keefe, a Eurotunnel szóvivője szerint az élelmiszer- és az autószállítók is kártérítést követelhetnének a veszteségeik miatt. A múlt héten egy bevándorló a rendkívüli veszélyekkel dacolva gyalog kelt át az 50 kilométeres alagúton. - (MTI)
