Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-08 / 183. szám, szombat
www.ujszo.com | 2015. augusztus 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Közvetlen beleszólás A népszavazás így a demokrácia működésébe vetett hitet gyengíti fj* RAVASZ ÁBEL ják- _Jjl múlt heti bősi népszavazás története újabb bizonyítéka annak, hogy Szlovákiában a helyi referendumok rendszere nem úgy működik, ahogy kellene. Ahelyett, hogy a népszavazás értelmes esélyt adna az embereknek a helyi ügyekbe való közvetlen beleszólásra és ezzel növelné a demokratikus intézmény- rendszer iránti bizalmat, ajelenlegi gyakorlat mellett inkább az állampolgárok ellenérzéseit erősíti az állam működési mechanizmusaival szemben. Ezzel mihamarabb kezdeni kell valamit. Maga a népszavazás érdekes eleme a demokratikus rendszereknek, hiszen ezek alapja egyébként a kép- viseletiség. Egy kis lélekszámú városállammal szemben a modem demokráciákban a lakosság a politikai döntéseket általában nem közvetlenül, hanem választott képviselőkön keresztül hozza. A népszavazás intézménye ezzel szemben közvetlen demokratikus elem, azaz az embereknek közvetlen beleszólást enged a közügyekbe. A képviseleti demokráciákban elsősorban az ellensúly szerepét kellene betöltenie, egyfajta ellenállási lehetőséget nyújtva a lakosságnak a választott képviselői által követett politikai irányvonallal szemben. Az ellensúlyozás megvalósulhat országos és helyi szinten is, utóbbi esetben általában a helyi ön- kormányzat, de esetenként akár az állam működésének kritikáj aként. A népszavazás népszerű az új, fiatalos politikai pártok körében, amelyek paradox módon nemegyszer épp a politika tagadásával és a képvisele- tiség elvének kritikájával szereznek támogatókat. Az már más kérdés, hogy hatalomra kerülve az ellenzékben egykor a közvetlen demokráciát pártoló politikai erők hirtelen rá- éreznek a képviseletiség ízére. Ráadásul az sem nyilvánvaló, hogy előnyös lenne-e a népszavazások mainál jelentősebb szerepe a közéletben, hiszen a modem szakpolitikai kérdések általában komplexek és nehezen eldönthetők „civilek” által. A helyi népszavazások két feltétel teljesülésével működhetnének igazi ellensúlyként. Egyrészt törvényben kellene lefektetni, hogy pontosan mi mindenről lehet helyi népszavazást tartani, és mely esetekben ügydöntő erejű a népszavazás. A kör biztosan szűkebb lenne, mint ma, de a szűkítés egyben megerősítést is jeléntene, hiszen - és ez a második feltétel - a kormánynak mindenképpen respektálnia kellene az eredményt. Ez lenne a legjobb megoldás mindenkinek, elsősorban azoknak a polgároknak, akik az urnákhoz járulnak. Nem fordulhatna elő az, mint Bősön, hogy egy olyan ügyben zaj lik népszavazás, melynél vitatott, hogy helyben lehet- e szavazni róla (hiszen országos szintű kérdésről van szó), de az sem, hogy a kormány nem tartaná tiszteletben az eredményt. Maďarič fejét a büsztért (Ľubomír Kotrha karíkatűrája) Gumilövedékkel a senki földjén SERES LÁSZLÓ E lsőként az út szélére felállított fehér keresztekkel találkozik az Afganisztánból vagy Szíriából idáig vetődött muszlint menekült, ha pechére éppen Ásotthalomnál akaija elhagyni Szerbiát. Ha pedig valamiért a fehér kereszt sem rettenti el attól a szándékától, hogy Magyarországon keresztül menjen tovább Nyugat felé, mert mondjuk nem vámpír, akkor még mindig ott van a Keserű cég Home De- fender nevű, gumilövedékes puskája, amit nem más, mint Ásotthalom polgármestere, az enyhén szólva is neonácibarát Toroczkai László hirdetett a napokban videón. Nem kizárt, hogy ennek hatására is egyre több a fegyvervásárlás déli vidékeinken. „Rohadtul degenerált világ van Európában, ha legálisan tartható önvédelmi fegyverekkel sem védhetjük meg magukat akkor, amikor az Iszlám Állam és dzsungellakó törzsek 100 fős csoportokban vonulnak át rajtunk” - adott árnyalt, elemző képet a déli határhelyzetről Toroczkai, a kerítés voltaképpeni ötletgazdája, de persze nem ez az egyetlen ötlet, amit a kormánypárt a Jobbiktól, khm, átvett. Ott van rögtön a menekültekről szóló újmagyar beszédmód, a tegeződő óriásplakátoktól a III. Birodalom teljes szókincséig, legyen az idegenáradat, veszélyes, fertőző, törzsek, négerek, illegális bevándorlók, akik „sátrakat építenek, tüzet raknak a parkban, szemetelnek, őijöngenek, lopnak, késeinek, rongálnak” (a Vili. kerületi fideszes polgármester szíves közlése, ő civilben a Fidesz kommunikációs igazgatója is egyébként). Ha tehát a terroristák és a dzsungellakó törzsek ellen nem segít a kereszt, a fokhagyma, a szép szó vagy a kerítés, akkor ott van a Home Defender, amit pl. a Shooting Press című online szaklap így ajánl: „a hatályos jogszabályok alapján a HDM talán a legjobb választás, ha otthonvédelmi szerepkörre keresünk fegyvert magunknak.” Persze, hogy otthonvédelmi szerepkörre keresünk fegyvert, mi másra, így van ezzel a sok dél-alföldi polgár és gazda is, akik hirtelen elkezdtek legális önvédelmi fegyvereket, leginkább gázpisztolyokat venni, nyilván azért azt, mert lényegesen olcsóbb a Toroczkai által hirdetett, 85 ezer forintba kerülő fegyvernél. Tegyük rögtön hozzá: teljesen érthető az emberek félelme. Ha az emberek naponta tapasztalnak vagy legalább hallanak olyan sztorikat, hogy a menekültek befészkelik magukat a tanyákba, kertekbe, ahonnan max. rendőri intézkedés mozdítja ki őket (mint történt a határközeli Királyhalomban), vágy csak félnek a köztük lévő bűnözőktől, és azt látják, hogy az erre hivatott szervek nem megakadályozzák és kontroll alatt tartják ezt a problémát, de teljes impotenciát mutatnak az ügy kezelésében, akkor bizony eljön az ügy saját kézbe vételének ideje. Van, aki csak gázpisztolyt vesz, van, aki Home Defendert, és van, aki önkéntes határvadász-kommandóba szerveződik arra az időre, amíg Stallone, Stat- ham és Toroczkai át nem veszi az operatív irányítást, hogy a migránsokkal „megismertessék a magyarok istenét”. Fiatalabb olvasóinknak: a magyaroknak nincs külön istene. így aztán, ahogy hosszú szakaszokon nem is létezik valójában magyarszerb határ, lassan szétfoszlik az egyértelmű határvonal jog és jogtalanság, egyéni önrendelkezés és önkény, morál és erkölcstelenség között is. A menekültek helyzete Európa egészét érintő, súlyos probléma, amelyben egy tranzitországnak naponta kéne európai partnereivel egyeztetni (ha már úgyis ők állják a számla jó részét). Egy nem éppen européer kormánynak persze pont megfelel egy aggodalommal teli, szorongó, államilag szított idegengyűlölettel manipulálható lakosság, amelyik megszokta, hogy kulcshelyzetekben cserbenhagyják. Egyedül, a senki földjén. A szerző a hvg.hu munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője Az eladott Bemini P a bál a kulturális minisztériumban. Fejek hullottak egy mellszobor miatt, és hivatalnokok kerülhetnek börtönbe. Marek Madarič miniszter látványosan tajtékzik, nyilván azért, hogy az ő feje ne kerüljön veszélybe. Alapos nyomozást ígér az ügyben, hogy miképp vihetett ki az országból valaki egy eredeti Bemini-büsztöt. Nagy fejetlenség lehet a tárca műtárgyexportért felelős osztályán. Senkinek nem tűnt fel, hogy az állami becsüs Bemini-alkotás helyett Bemini stílusában készült alkotásra Javította ki” a minősítés szövegét. A kivitelre egy francia gyűjtő kért engedélyt, és fel is tüntette, hogy a szobor valószínűleg az olasz olasz barokk szobrászművész alkotása. Az V. Pál pápát ábrázoló mellszobor évtizedekig Zmeták Ernő érsekújvári származású festőművész és műgyűjtő tulajdonában volt. A művész örökösei tavalyelőtt fordultak egy pozsonyi aukciósházhoz, hogy pénzzé tegyék. Az aukciósház másolatnak tartotta a művet, a kikiáltási ár az ötvenezer eurót sem érte el, de ennyiért sem kellett senkinek. A francia gyűjtő 24 ezer euróért (!) jutott hozzá, az említett kiviteli kérvényben azonban már hétmillió eu- róra becsülte az értékét. Aztán meg sem állt vele Londonig, ahol a So- theby’s aukciósház segítségével eladta a Los Angeles-i Getty múzeumnak, 30 millió euróért. A kulturális tárca most enyhíteni igyekszik a nemzetközi blamázst. Ha a bíróság kimondja, hogy törvény- sértés történt a kiviteli engedély megadásakor, a minisztérium kezdeményezheti a szobor visszaszolgáltatását. Halkan jegyzem meg: a Gettynek első rangú jogászai vannak, és nem arról híres, hogy ingyen lemondana értékes alkotásokról. A szobrot „átminősítő” becsüs hölgy már nem dolgozik a minisztériumban, a kiviteli kérvényt elbíráló bizottság tagjait szintén elbocsátották, ahogy az illetékes részleg igazgatóját is. Remélhetőleg hamarosan kiderül, ki mennyire sáros az ügyben, amely jó eséllyel pályázik az évszázad legrosszabb üzlete címre. Nyári vakáció ide vagy oda, az ellenzék kísérletet tenne a parlament kulturális bizottságának összehívására is, mivel korrupciót sejt. Az eredetiség megállapítása hosszú és drága folyamat, és persze a szlovák aukciósház is tévedhet. De az is szinte bizonyos, hogy ha megállapították volna az eredetiséget, a szlovák állam nem fizetett volna 30 millió eurót az örökösöknek, egyszerűen azért, mert nálunk nincs ennyi pénz ilyesmire. Szóval egyeseknek még kapóra is jöhetett, hogy a mellszobor kikerült az országból. Az ügy tehát valószínűleg bonyolultabb, mint amilyennek első ránézésre tűnik. De ez a Zmeták-örökösöket nyilván nem vigasztalja... FIGYELŐ Szexuális dzsihád Tizenkilenc nőt végeztek ki az Iszlám Állam fanatikusai az iraki Moszulban, mert nem voltak hajlandók a dzsihádisták szexrabszolgáivá válni. Az IraqiNews.com hírportál beszámolója szerint a nők nem voltak hajlandók részt venni a szexuális dzsihádban. Ez a vahhá- bita csoportoknál bevett gyakorlat. Állításuk szerint a nők önként jelentkeznek az iszlám uralomért harcoló férfiak kielégítésére. A meggyilkolt nőkről nem lehet tudni, hogy a jazidi kisebbséghez tartoztak-e, akik közül az iszlamis- ták több száz nőt és lányt raboltak el szexrabszolgának. Az iszlamis- ták szerint a jazidikat el kell pusztítani, a nemzetiség nő tagjaival pedig kedvük szerint lehet bánni. Zainab Bangura, a konfiktusokban elkövetett szexuális erőszakot vizsgáló ENSZ-különmegbízott áprilisban arról számolt be Irakból visszatérve, hogy a sokáig kétkedéssel fogadott szexrabszolga- kereskedésről szóló hírek valósak. Az áruként kezelt nőket úgy adják- veszik, mint a benzines hordókat: a szélsőségeseknek árlistájuk van az eladásra szánt nőkről, a legfiatalabbak a legdrágábbak, s minél korosabbak, annál olcsóbbak. A szélsőségeseknek külön kézikönyvük van, hogyan bánjanak az elrabolt nőkkel és lányokkal, a kényszer- házasságok és a nők eladásának felügyelésére pedig külön hivatalt állítottak fel. Azok, akiknek sikerült elszökniük rabszolgatartóiktól, szörnyű történeteket meséltek, sokan közülük végül öngyilkosságba menekültek - közölte Donatella Rovera, az Amnesty International jogvédő szervezet munkatársa. Az Amnesty szerint az iszlamisták több száz, de lehet, hogy több ezer nőt kényszerítettek házasságra, adtak el, vagy adtak ajándékba egymásnak. Az iraki emberi jogok minisztériuma 2014-ben arról számolt be, hogy az Iszlám Állam legalább 150 nőt végzett ki, köztük várandósokat is, amiért nem voltak hajlandók házasságra lépni dzsi- hádista harcosokkal. (MTI)
