Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-03 / 152. szám, péntek
www.ujszo.com I 2015. július 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Menjünk lassan! Különbség, hogy gyorsan hajtok, vagy egyet gyorsan lehajtok Végzetes kimenetelű gyermekbalesettel kezdődött a nyári szünet, a vakáció első napján egy teherautó halálra gázolt egy hétéves kisfiút. A rendőrség a tanév utolsó napján célzott ellenőrzést tartott az iskolák környékén, ahol eleve ildomosabb óvatosan közlekedni. A rendőrök nem bújtak a bokrok mögé, az ellenőrzés hírét a sajtóban is közzétették, ennek ellenére is több mint ötszáz szabálysértést jegyzőkönyveztek, ezek egy része gyorshajtás volt. A belügy a héten jelentette be, emelkedik a helyszíni és a szabálysértési eljárás során kiszabható pénzbírságok összege. Nem egy népszerű intézkedés. A bejelentést követően a közösségi médiában azonnal mindenki rendőri korrupciót kezdett emlegetni (érdekesmód, mindenkinek van legalább egy története, de vajon hányán fordultak a rendőrség belső ellenőrzéséhez?), vagy kongó államkasszát, melyet így próbálnak feltölteni. Holott a közlekedési bírságok központi gyűjtőhelyre történő utalása az egyetlen módja annak, hogy a helyi rendőrség ne legyen közvetlenül érdekelt a bírságolásban. Az is nagyban segítene, ha a rendőrök a feletteseiktől nem kapnának iránymutatást arra nézve, mennyi begyűjtött bírsággal kellene befejezniük egy-egy szolgálatot. Persze, hivatalosan azt állítják, nincs ilyen, de az évről évre kiszivárgó belső rendőrségi utasítások másról tanúskodnak. Ennek azonban semmi köze a mostani szigorításhoz. Az utakon az életünkről - családunkéról és másokéról - van szó. A gépjárművezetők pedig nehezen nevelhetők. Annak ellenére, hogy a rendőrség rendszeresen jó előre bejelenti az átfogó közúti ellenőrzéseket, a szabálysértő sofőrök száma nem csökken. Sőt, amióta tavaly júliusban bizonyos bírságok összege csökkent, romlottak a baleseti mutatók. Ez is jól mutatja, közvetlen összefüggés van a szabálykövető magatartás és a bírságok összege között. A sofőrök többsége nem azért vezet óvatosan, vagy legalább a törvényes keretek között, mert tapasztalati úton belátta, hogy ez így helyes, hanem azért, mert fél a büntetéstől. Egyszerű ez, mint a faék. Azon minden jóérzésű ember, vagy legalábbis az, akinek vidéken él a nagypapája, felháborodik, amikor a rendőrök a könnyű préda reményében a helyi kocsmából egy sör vagy fröccs után hazatekerő nyugdíjasokat vegzálják, de azt, aki lakott területen száznál többel megy, igenis vágják meg jó alaposan. Ha szeretnénk elkerülni a horribilis közlekedési bírságokat, annak van egy nagyon egyszerű módja. Menjünk lassan! a bajnok Ha elsuhan LAMPL ZSUZSANNA Van egy visszatérő álmom. A régi házunkat látom. Az egyik ablak félig nyitva, a függöny mögött felsejlik anyám alakja. Látom a kivilágított csillárt, a falon a képeket, és olyan mélységes béke és biztonságérzet tölt el, mint ébren szinte soha. Célba értem, azt érzem. Almon kívül ez nem mindig sikerül. Másodszor vettem részt a dunamo- csi Kék Duna Futóversenyen. Tetszik a hangulat, a szervezés, ahogy a futók közösséget alkotnak. Tetszik, hogy van gyaloglókategória is. Kérem szépen az egyre szaporodó futóversenyek szervezőit, iktassanak be ilyet, hiszen ezzel sok embernek adnak esélyt egy kis mozgásra! Tetszik, ahogy családok gyalogolnak gyerekkocsikkal, mint például Ráczék a pici Rozikával, vagy az idősebbek, mint például a 87 éves Mellék Istvánná, aki tavaly azt mondta, nem is fáradt el, csak egy kicsit kipirult az arca. Tetszik, ahogy a falu és a magyarországi testvértelepülés polgár- mestere, egy ifjú és egy kicsit idősebb úr, nagy egyetértésben, bottal a kezében, komótosan végigsétálja az öt kilométeres távot. És vannak kedvenc futóim, például az 55 éves ukrán Anatolij Leszkiv, aki korcsoportjában idén is első lett, s miközben mindenkinek márkás fütócipője van, ő a legegyszerűbb vászoncipőben fut. Úgy tűnik, nem árt a lábának. A sportcipőgyártók marketingesei feltehetően nem csípnék őt. Kiváltam a gyalogos bolyból - azt hiszem, így mondják - és repesztet- tem, persze, nem úgy kell elképzelni, hogy porzott utánam az út. „Vágtám” során azért észrevettem ezt-azt. Például egy magas gyomot az út két oldalán, kísértetiesen hasonlított a kaukázusi medvetalpra, amiről nemrég olvastam, hogy milyen gonosz növény. Csaknem az?! Visszafelé, már a faluban, nem sokkal a cél előtt egyszer csak megjelent két motoros, a 15 kilométeres futás győztesének előhírnökei, majd elsuhant mellettem a bajnok, Svajda Gábor. Úgy röpködtek a lábai, oly frissen, mintha azokat is motor hajtaná, ami végső soron igaz, hiszen van-e tökéletesebb motor a szívnél? Fölbuzdulva a látványon bedobtam egy sprintgyaloglást, s néhány perccel később beértem a célba. Vagyis nem. Az történt, hogy láttam az egyik motorost, amint behajt az utcába, és automatikusan arra vettem az irányt. Csakhogy a motorok nem hajtottak át a célkapun a győztessel, leálltak az első mellékutcában. Én meg szépen betolattam ide, és be is értem, csakhogy hátulról. Ezen utólag többen jókat kacagtak, a gyerekem pedig széles mosollyal kérdezte, anyuci, akkor téged végső soron diszkvalifikáltak? Hát mit mondjak. Fontos az akarat, a munka és a kitartás. De azt sem árt tudni, hol van, s főleg mi a cél. Húszszázalékos ellenőrzés LAJOS P. JÁNOS M iből vásárolt pazar lakást Kassa legjobb részén Pavol Paška? Honnan szerzi „saját fejével” a milliókat a Smer működésére Robert Fico? Miből üdül egy jachton Monacóban Peter Kažimír miniszter? Miért vesz dupla áron CT-berendezést egy nehéz helyzetben levő, veszteséges kórház? Lehet, hogy ezekre is választ kapnánk, ha a parlament kicsit szigorúbban szabályozná az állam és az offshore cégek közti üzleteket. A képviselők tegnap tárgyalták a közbeszerzési törvény módosítását, amely azonban csak a közbeszerzési pályázatokon részt vevő cégek számára írja elő, hogy hozzák nyilvánosságra, hogy a cég haszna végső soron kiknek a számláit hizlalj a. A kormányjavaslat szerint ugyanis csak azoknak a cégeknek kell felfedniük valós tulajdonosi hátterüket, amelyek közbeszerzési eljáráson indulnak. Az tehát lehet, hogy kiderül, hogy ki áll egy CT-botrány hátterében, ha a CT-t közbeszerzési eljáráson veszi meg a kórház, de az nem fog kiderülni, hogy az uniós támogatások jelentős részét kik tehetik zsebre. Az uniós pályázatokra ugyanis már nem vonatkozik ez az előírás, ahogyan több más üzletre sem. Statisztikák szerint ugyanis csak a közpénzek 20 százaléka megy át közbeszerzési eljárásokon, 80 százalék más úton folyik el a kasszából. Az új törvény egy fokkal jobb, mint ajanuárban elfogadott, amely csupán az adóparadicsomokban bejegyzett cégeket zárta ki a közbeszerzési eljárásból. De csak egy fokkal jobb, mert így sem derül ki, kik állnak például olyan, milliárdos nagyságrendű közpénzt kezelő cégek mögött, mint az egészségbiztosítók. A Dôvera Egészségbiztosítóban lévő 50 százalékos részesedésétől ugyan már májusban, jó áron megszabadult a Prefto Holding Limited ciprusi cég, amely mögött sokan Juraj Širokýt, a Váhostav tulajdonosát sejtették. Az ár 150-200 millió euró közé tehető, és ekkora összegnél már nem kockáztatták, hogy az akkor még csak készülőben lévő törvény esetleg kikényszeríti a valódi tulajdonosok felfedését. Az új közbeszerzési törvény nem állja meg a helyét a parlament decemberi határozatával összevetve sem, amely arra kötelezte a kormányt, hogy olyan módosítást készítsen elő, amely „létrehozza a végső haszon- élvezők listáját a közpénzek felhasználásának hatékonyabb és transzpa- rensebb ellenőrzése céljából a közbeszerzések, az állami eszközök, az állami vagyon kezelése, a területi önkormányzatok vagyonának kezelése során”. Ezt a határozatot az ellenzék mellett a Smer képviselői is támogatták. Persze akkor még más volt a politikai helyzet, Pavol Paška házelnök és Zuzana Zvolenská egészségügyi miniszter csak néhány hete vált meg posztjától a CT-botrány miatt. Azóta már lecsengett a Váhostav-ügy is, és ez sem rengette megjelentősebben a Smer támogatottságát, az ijedtség valószínűleg elmúlt. A jogszabályról ma szavaznak a képviselők, de kicsi az esélye annak, hogy a hatékonyabb ellenőrzést biztosító ellenzéki javaslatokat a Smer elfogadja. A kormány hátterében működő gazdasági lobbi még mindig hatékonyan működik. Az írás rabjai Bámulatos írói teljesítménnyel rukkolnak elő a Romániában bebörtönzött üzletemberek és politikusok: akad olyan elítélt, aki öt könyvet írt, miközben korábban egyáltalán nem jeleskedett a toll- forgatásban, sőt, tán egy könyvet se olvasott életében! Az ok prózai: egy fura szabály miatt egy kötet megjelenése egy hónappal rövidíti meg a büntetést. A virágzó börtönirodalomról az Adevarul román lap közölt leleplező sorozatot. Az utóbbi másfél évben kétszáz mű született a rácsok mögött, 73 szerzőtől. A korrupcióért elítélt ismert politikusok és üzletemberek mellett egzotikusabb esetek is akadnak: kábítószer-kereskedők, népdalénekesek, nemi erőszakért elítéltek és korrupt forgalmi rendőrök is valósággal ontják a változatos tematikájú könyveket az idegenforgalomtól a fogápolásig, a légkondicionálástól a napenergiás autóig. A petrozsényi mészárosként ismert sorozatgyilkos a Teremtés vagy evolúció című filozofikus elmélkedésével próbálta szabadulását siettetni. Adrian Nastase korrupcióért bebörtönzött volt miniszterelnök 2013-as szabadlábra helyezésénél kiderült, hogy tudományos tevékenységéért 45 napot vontak le büntetéséből. Öt könyvet publikált George Bečali, a juhpásztorból milliomossá vált futballmecénás, a Steaua tulajdonosa, aki egyesek szerint analfabéta. Ám mint kiderült, sportújságokból vett át hosszú passzusokat, viszont a plágiummal sem kockáztatnak semmit az elítéltek, hiszen csak az a feltétel, hogy a könyvet egy egyetemi oktató irányítása mellett egy akkreditált könyvkiadó jelentesse meg. Bečali ráadásul ragaszkodik ahhoz, hogy tudományos munkákat írt: az első például Áz Athos-hegy, az ortodoxia bölcsője címet viseli, és tíz euróért árulják. Másik két könyvének címe alapján nem szenved önbizalomhiányban: „Bečali és a Steaua”, valamint „Bečali, az Európai Parlament és a Román Parlament”. A legtermékenyebb író George Copos üzletember, ő öt könyvvel lepte meg magát. Azért nem a nagyközönséget, mert a kiadványok a kereskedelemben nem kaphatók: az összes kinyomtatott példányt azonnal felvásárolták, vélhetően az ő megbízásából. Negyedik kötetét (A turizmus mint az interkulturalitás vektora) két hét alatt írta meg. Másik, nagy lélegzetű munkája a Házassági szövetségek a politikában Havasalföldön és Moldovában a 14—16. században. Hamar kiderült azonban, hogy a könyv plágium: egy történész doktori munkája. (MTI)
