Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-28 / 173. szám, kedd
KULTÚRA RÖVIDEN Kapolcson lóp fel az Ifjú Szivek Pozsony/Kapolcs. Az Ifjú Szivek Táncszínház ma Kapolcson mutatja be először megújult Felföldi levelek című műsorát. A Márai, Petőfi, Bartók és Kodály írásainak felhasználásával készült darabot új tételekkel, új tájegységek táncaival, megújult kosztüm- és látványvilággal állítják színpadra. A Művészetek Völgyébe tíz év után térnek vissza. Hégli Dusán eredeti koreográfiáját közel százszor mutatta be a társulat, több mint 30 000 néző látta az évek során. A műsorban magyar, szlovák, cigány, zsidó zenék és táncok szerepelnek, hűen tükrözve a terület etnikai sokszínűségét. A megújult Felföldi levelek mellett a Kakukktojás című koreográfiát is láthatja ma a fesztivál közönsége a kapolcsi Muha- ray udvarban. 00 8 J ________________ P illanatkép a megújult Felföldi levelekből (Képarchívum) Kialakult a velencei versenyzsűri Velence. Elizabeth Banks amerikai színésznő, Diane Kruger német filmcsillag és Pawel Pawlikowski, az Oscar-díjas Ida rendezője is részt vesz a szeptember 2-án megnyíló 72. velencei filmfesztivál versenyfilmes zsűrijének munkájában -jelentették be a szervezők. Az Arany Oroszlán díjról döntő testületbe Nuri Bilge Arany Pálma díjas török rendező, Emmanuel Carrere francia forgatókönyvírórendező, Hou Hsziao-hszien tajvani rendező, Francesco Munzi olasz rendező és Lynne Ramsay brit forgatókönyvíró-rendező kapott még meghívást. A versenyfilmes zsűrit Alfonso Cuarón mexikói rendező vezeti. Két évvel ezelőtt az 53 éves rendező filmjével, a Gravitációval nyílt meg az olaszországi seregszemle, amely a legrégebbi filmfesztivál a világon. A produkció később hét Oscar- díjat nyert, köztük a legjobb rendezőnek járót. A mexikói művész erős szálakkal kötődik a mustrához, az Anyádat is című 2001 -es, valamint Az ember gyermeke című 2006-os filmje is Velencében ünnepelte világpremierjét. (MTI) Már most nagy siker a Csontváry-tárlat Budapest. Húsz nap alatt csaknem 10 ezren látták a budai várban, a Honvéd Főparancsnokság épületében A magányos cédrus - Csontváry géniusza című kiállítást. A szervezők szerint az eddigi érdeklődés alapján a tárlat a következő fél évben elérheti a 150 ezres látogatószámot is. A tavaly felújított Honvéd Főparancsnokság két szintjén, 17 teremben Csontváry csaknem 100 festménye és grafikája tekinthető meg, amelyek mintegy 40 százaléka Pécsről érkezett, de kölcsönöztek képeket a Magyar Nemzeti Galériából és magángyűjtőktől is. Néhány Csontváry-kép a moszkvai Puskin Múzeumban van, és bár első megkeresésre az intézmény elutasította, hogy ezeket a festményeket a kiállítás idejére Budapestre szállítsák, a magyar fél nem adta fel a reményt, hogy legalább az utolsó negyedévre megkapják a műveket. A hiányzó darabok ellenére a festő minden fontos műve már most is megtekinthető a kiállításon, szinte az egész életmű egyben van. A tárlathoz számos kisfilm készült, a festő életművét interaktív felületek, Csontváry-szótár ismerteti, egy külön teremben pedig kortárs művészek Csontváry-reflexiói kaptak helyet. A kiállítás december 31 -ig látogatható. (MTI) taÚÄÄ'°^CSak0'80€!* 2015. július 28.1 www.ujszo.com Martina Serafin (Tosca) és Davide Damiani (Scarpia) (Armin Bardel felvétele) Tosca nem ugrik Újabb Dornhelm-rendezés Sankt Margarethen kőbányájában VOJTEK KATALIN 19 alkalommal adják elő Puccini Toscáját július 8-a és augusztus 15-e között a burgenlandi Sankt Margarethen római kori kőbányájának szabadtári színpadán. A csaknem 5000 férőhelyes nézőtér felé özönlő végeláthatatlan tömeg láttán egy pozsonyi zenekritikus felsóhajtott: mikor jön el az az idő, amikor Szlovákiában is ennyi ember gyűlik össze egy opera kedvéért? Tény, hogy ami a látogatottságot illeti, a szervezőknek eddig nem volt okuk panaszra. Hogy ebben mennyire játszanak közre a beharangozott nagy változások, egyelőre nem tudható. Az operafesztiválnak ugyanis új vezetőgárdája van, amely gyökeresen szakítani kíván az elmúlt 18 év gyakorlatával. Azt, hogy a fesztivál a felhalmozott hatalmas adósságok miatt a múlt évben csődbe ment, sokan a lenyűgöző méretű és kivitelezésű díszleteknek tulajdonították. A megalátvány helyett inkább a produkció zenei színvonalára kellene helyezni a hangsúlyt, mondogatták a bírálók, utalva arra, hogy St. Margarethen- ben - néhány kivételtől eltekintve - kezdettől fogva főleg a fiatal, pályakezdő énekesek „kis név, nagy hang” kategóriája kapott lehetőséget, és a zenekaroknál is elsősorban a megfi- zethetőség volt a mérvadó. Akik ide váltottak jegyet, ennek tudatában tették, ezért is kérdés, hogy a sztárok szerepeltetése meghozná-e a kívánt nézőszám-emelkedést. S hogy tapasztalhatók-e az újrakezdés j egyében j elentős változások? Mindent összevetve: nem igazán. Már csak azért sem, mert a rendező ugyanaz a Robert Domhelm, aki a tavalyi Aidát és a tavalyelőtti Bohéméletet színpadra állította. A temesvári születésű, Amerikában dolgozó osztrák filmrendező nem híve az aktualizáló operarendezésnek, így a néző biztos lehet abban, hogy nem érik különösebb meglepetések. Domhelm nagyon találóan jellemzi a szereplőket - a műsorfüzetben. Az, hogy a szép és szenvedélyes énekesnő nem okos, vagy hogy a velejéig romlott, cinikus rendőrfőnök a lelke mélyén szeretetre vágyik, és Tosca szerelme képes lenne megváltoztatni, érdekes meglátás, de holt betű marad csupán, mert „nem jön át” az óriási méretű színpadon. Es ezen nem segítenek a kinagyított filmkockák sem, sőt inkább zavaró, hogy jobbról is, balról is megjelennek. Van még Domhelm- nek néhány ingerlő megoldása. Miközben Scarpia Toscából igyekszik kihúzni, hol bújtatja szerelme a szökött politikai foglyot, kivetítve látjuk Cavaradossit, amint a fejére illesztett kínzószerszámot szorosabbra csa- vaiják a hóhérai. Ez a kőszínházban nem látható, hisz a szerzői utasítás értelmében vallatása egy másik helyiségben folyik, de nem is hiányzik a nézőnek. Azt viszont látni szeremé, hogyan veti le magát Tosca az Angyalvár fokáról a mélybe. Ezt azonban nem kapjuk meg, csak azt, hogy közelgő üldözői kiáltozására kifut a színről, s miután eltűnt, egy hosszú, Tosca vörös ruhájával azonos színű drapériát dob le valaki a közeli szikla tetejétől. Ez a valaki a bemutatón állítólag látható is volt. Én nem vettem észre, de a drapériát is csak a földre érkezése előtti pillanatban regisztráltam, mivel tekintetemmel máshol kerestem Toscát, és azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül. Bár a díszlet- és látványtervező személye változott, markáns különbségről itt sem beszélhetünk. Manfred Wabát, Wolfgang Werner állandó díszlet- és látványtervezőjét sok kritika érte grandiózus, de olykor a giccset súroló díszletei miatt, amelyeket a színházi rossz nyelvek opera- Disneylandnek csúfoltak. Bármilyen volt is Waba, tény, hogy különleges érzéke volt mindahhoz, ami látványos. Az előző produkciókban az egész sziklakatlan egyetlen hatalmas színpaddá változott, a statiszták a sziklatömbök között kanyargó utakon, fáklyafény mellett vonultak felle, rendkívül hatásosan. Wemerék legalább egy egyházi körmenetet beiktattak volna, vagy a szélrózsa minden irányából lovon nyargaltatták volna Scarpia embereit Cavaradossi villájához, hogy bevonják a játékba a kőfejtő természet adta fantasztikus szcenériáját. Amra Bergman viszont teljesen kiiktatta a környezetet, egy kupolába zárta a cselekményt, amelyet egy 25 méter magas angyalszobor számytollai alkotnak, kissé erőltetettem A két szárny a hófehér alak feneke táján található, és egyfajta kri- nolinná szélesedik. Ez nyílik ketté, hogy feltárja a római Sant'Andrea delia Valle-templom belső terét, a Famese-palota termét vagy az Angyalvár börtönét. Az I. felvonás végén megfordul az angyal, és a templomi hátteret alkotó freskóról lezuhannak az elkárhozottak. Ezjó, ahogy az is, hogy a szökésben lévő Ange- lotti a kupola tetejéről ereszkedik le egy kötélen. Kevésbé jó, hogy az angyal a III. felvonásban épp a legdrámaibb pillanatban fordul meg, amikor Tosca rádöbben, hogy szerelmese halott. A nemzetközi énekesgárda tagjai között vegyesen akadnak ismert nevek, mint Martina Serafin, Okszana Kramarova (Tosca), Andrea Cáré (Cavaradossi), Davide Damiani, Marco Vratogna (Scarpia) és kevésbé ismertek. A látott előadáson két mellékszereplő nyújtotta azt az élményt, amit a problémátlan természetességgel áradó, szép hang adhat: a Sekrestyést színészileg is kitűnően alakító Leonardo Galeazzi és a kis Pásztort éneklő Vanessa Zips. Katrin Adel Toscája korrekt volt, de túlságosan német, a szép hangszínű argentin Marcelo Puenta (Cavaradossi) magasságai kissé bizonytalanak voltak, ami egész teljesítményére rányomta a bélyegét. Marco Vratogna jó volt, de nem annyira, mint a híre. Jó volt viszont a prágai Nemzeti Színház zenekara a fiatal német sztárdirigens; Michael Gürtler vezényletével. És jó volt a közönség - többnyire osztrákok amely szemmel láthatóan remekül érezte magát, élvezte az obiigát tűzijátékot és a szünetben a büfében a finom helyi borokat. Úgy tűnt, otthon hagyták a gondjaikat, pedig bizonyára nekik is vannak. Ezt érdemes lenne eltanulni tőlük.
