Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-23 / 169. szám, csütörtök
2$ | Állatfarm 2015. július • www.ujszo.com ÚJ SZÓ KERT ÉS UDVAR; Ismerjük meg a házi pulykát! A házi pulyka őse az Észak-Ame- ríkában még ma is megtalálható vadpulyka vagy mexikói pulyka, amit a Mexikó területén élt indián népek háziasítottak. Az indiánok már i. sz. 1000 táján tenyésztették. Hozzánk a törökök hozták be a 16. században, és indiai tyúknak, indiai pávának nevezték. A pulyka erőteljes felépítésű, nagy testtömegű, tyúkalkatú madár. A színes tollú egyedeken feltűnő a fényes tollazat. A vékony szálú fonalas tollal borított fejen és nyakon a bőr piros-kék színű, jellegzetes bibircses bőrhajtásokkal. Izgalmi állapotban ezek tágulni képesek, és haragos, mély színárnyalatúvá válnak. A csőr fölött, a homlok közelében található húsos kinövés a csombók (homlokszarv). A faj sajátossága a durva, szőrszerű ecsettoll a melltájék tollazata között, amely folyamatosan nő. A vadpulyka vadászatakor trófeának számít. DÜRCÉS, SÁTOROZÁS A kakas csüdjén 4-4,5 eines sarkantyú van. Dürgés- kor a farok 18 lekerekített tollát élő legyezővé, kerekké formázza. A bőr tollmozgató izmainak hatására a tollak felemelkednek, ezáltal a bakok (pulykakakas) a valóságnál nagyobb termetűnek látszanak. A leszegett szárnyak földet súroló, sátorozó tartása mellett jellegzetes pöfögő hangot hallatnak. A pulykafajra jellemző a sátorozás. Szemet gyönyörködtető látvány, amikor az alig néhány napos hímivarú pipék a szárnyukat a földig eresztik, pöffeszkednek, fejüket büszkén hátravonva tartják. Ez a magatartás rövid időn belül elcsendesedik, de később, az ivarérettség időszakában ismét jelentkezik. TOJÓK ÉS BAKOK A másodlagos ivarjelleg 10-12 hetes korban alakul ki, de ekkor még a pulyka nem ivarérett. A szülőpárok nőivarú utódai 16 hetes korban, a hímivarnak 24 hetes korban válnak ivaréretté. Ezért ajánlatos a szülőpárokat mindig elkülönítetten nevelni. Hizlaláskor sem célszerű a két ivart 16 hetes kor után együtt tartani, ugyanis a tojók jelenléte ingerli a bakokat, s ez állandó verekedést és a tojók kikezdését idézi elő. Tenyészérettségüket 29-30 hetes korukban érik el. Az egyedi eltéréseket a tenyészidőszakra szinkronizálással lehet egy szintre hozni. A pulykafajra jellemző az ivari dimorfizmus (kétalakúság) is, ami a testtömegben és a színben jelentkezik leginkább. Természetes pároztatáskor - a nagy testtömegkülönbség miatt - magas a bak általi tiprási veszteség. Ennek kivédésére a mesterséges megtermékenyítést (insze- mináció) lehet alkalmazni. KOTLÁSÉSVEDLÉS A pulykatojó kotlását az idegrendszer (hipofízis) és a prolactin hormon működése váltja ki. Kotláskor szünetel a tojásrakás, megváltozik a tojó viselkedése, kialakul az anyai ösztön. A kotlás az amúgy is rövid tojástermelési idő miatt kedvezőtlen tulajdonság: a pulykakotlós feleslegesen eszi a takarmányt, foglalja a helyet a tojófészekben, zavarja a tojótársait, nyugtalanul viselkedik, gyakran összetöri a tojásokat. A vedlést a pajzsmirigy hormontermelése indítja meg, és több szakaszban zajlik. Háromhetes kor végére a pehelytollak váltódnak le - ez a szűz- vedlés -, majd A napos pipe a kikelés után nagyon gyámoltalan. A tájékozódó képesség hiánya miatt ajánlatos a mozgáskörét egyméteres átmérőjű körben biztosítani. • Istálló, alom: a napos állatokat kitakarított és fertőtlenített istállóban fogadjuk. Alomnak jó nedvszívó képességű, száA kispulykák nevelése ráz, portól és penészgombáktól mentes anyagot válasszunk (szalma, puhafaforgács), amelyet 5-10 cm vastagságban terítsünk szét. A nevelés első 3 napján az almot ajánlatos hullámpapírral letakarni, ezzel megakadályozzuk az alomevést. A felcsipegetett alom ugyanis jóllakottság érzetét kelti, az állatok kevesebbet esznek, és a pipe visszamarad a fejlődésben. • Itatás: a telepítés napján 10 órával a megérkezésük előtt készítsünk az itatókba ivóvizet. Jó megoldás a kamillatea vagy a 3 %- os szőlőcukoroldat, kúpos önitatóban adagolva. Naponta kétszer ajánlom cserélni az ivóvizet, és az itatókat is gyakran kell tisztítani. • Hőmérséklet: a fűtést egy nappal az érkezésük előtt javaslom elindítani. A pipék hőszabályozó képessége fokozatosan alakul ki, s 30-35 napos korban válik teljessé. A nevelés első öt napján javasolt a 36 °C-os hőmérséklet, de a harmadik hét végére 22 °C-ra csökkentjük. A napos pipék magatartása a melegítő forrás alatt mutatja, hogy elegendő-e a hőmérséklet. Kerülni kell a pipék kiszáradását okozó túlfűtést, de a megfázást kiváltó alacsony hőmérsékletet vagy huzatot is. • Páratartalom: a nevelőterem nedvességtartalma 60-66 %-os legyen (locsolással, szellőztetéssel, párásítókkal tudjuk biztosítani). A légkör levegőjének összetételét ventilátorral vagy gyakori szellőztetéssel módosíthatjuk. Kerüljük el a páncélos alom kialakulását (ha a gyors száradás miatt megkér- gesedik a nedves alom), mert a pihenő állatok mellén, csüdízületén felfekvéseket, sérüléseket, fekélyes elváltozásokat idéz elő. • Világítás: a világítási programot mindiga pulyka életkorának és ivarának megfelelően alakítsuk. Az első napon javasolt a 24 órás, 45-50 lux fényerősség, amit fokozatosan csökkentünk. Az ötödik naptól naponta 12 órán át, 30- 50 lux fényerőséggel világítunk, majd a későbbiekben a célnak megfelelően igazítjuk. • A csőr kurtítása: ez háromnapos korban javasolható - a beavatkozás a csőr felső káváját érinti, az ormyílás előtti orrháti dudortól lefelé lmm- rel kell levágni. Az alsó káva végének levágása is javasolt. A nyelv kurtítás közben nem sérülhet meg! A kurtítás helyességét ajánlatos a 6-14. élethét között ellenőrizni, és szükség szerint korrekciót végezni. • Takarmányozás: a 4. hétig étvágy szerint (ad libitum) történjen, speciális pulykatakarmányokkal, összhangban az állat biológiai igényével. Kezdetben az előindító (prestarter) tápot alkalmazzuk, ugyanis az intenzív fehérjebevitel a csontos váz és az izomzat gyorsabb növekedését idézi elő. Segíti a kelés és a kitelepítés okozta stressz leküzdését is. Későbbiekben a starter (indító) tápokat adjuk nekik, majd fokozatosan áttérhetünk a nevelő, előkészítő és te- nyésztápokra, mindig 3-4 napos átmenettel a célnak megfelelően, (gj)
