Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-21 / 167. szám, kedd
fíö SZINFOLK ■ 2015. JULIUS 21. www.ujszo.com terwü Bartók Béla halálának 70. évfordulójára (1881-1945) Öt New York-i életkép m Bartók és a Nyugat „fausti • kultúrája”, avagy egy ellentmondásos szimbiózis Amikor Bartók harmadszor érkezik Amerikába, 59 éves világjárta ember, ismert előadóművész, zeneszerző és népzenetudós, aki már csaknem 19 országban 570 alkalommal szerepelt, s aki az anyanyelve mellett kilenc nyelven - angolul is — beszél, ír, olvas. A spártai körülmények csakúgy, mint a párizsi szalonok művészpártolóinak pazar fogadásai, az utazások, a népzenei gyűjtőutak, a költözködések, a koncertkörutak Európa- szerte szerves elemei az életének. A népek testvériségében hívő Bartók emberi magatartása pedig fiatal korától példaadó. Mindebből az következne, hogy a New York-i élet számára nem igazán értelmezheteden. S mégis, három amerikai tartózkodásának ezt az utolsó fejezetét Bartók egy elkeseredett pillanatában Dante Isteni következtében már negyedszázada New Yorkban élek. 50 évvel később, 1990. november elején érkeztem, szintén látogatóvízummal. Állandó készenlétben a hazaindulásra (Bartókékhoz hasonlóan). Felkészüleden voltam egy új életkezdésre, angolul sem tudtam, és senkit sem ismertem (eltérően Bartókéktól). Ez volt a teljes bizonytalanság, de a nagyon bátor, s számomra nagy horderejű elhatározások ideje. Milyen igaz!., minél kevesebbet tud és ért meg a világról az ember, annál bátrabb az önértékeléseiben, nézeteiben és döntéseiben. A csaknem 1.5 milliónyi lelket számláló amerikai magyar etnikai közösség is a „sokból egy” sajátos létforma és tartalom szimbiózisában valósítja meg önmagát. Bár sosem voltak identitászavaraim, a megerősítésre szükségem volt, s nekem is, mint minden embernek, ezt egy közösséghez való tartozás érzése adja meg. Jeleket kezdtem keresni, amelyek utalnak a magyar történelmi valóságra s főleg az azt formáló emberekre. Folyamatosan kutattam, felkerestem a New York-i Bartók emlékhelyeket is. A Carnegie Hall és a közeli 309 W 57 Street bérház, ahol Bartókék laktak, a Columbia Egyetem Buder könyvtára, ahol Bartók csaknem 3 éven át dolgozott, a 3242 Cambridge Avenue cím alatti családi ház vagy a Central Park...ezeknek az emlékhelyeknek identitásformáló funkciójuk van itt is, helyettesítik, igazolják és megjelenítik a múltképet miközben az emlékezés tárgyának - Bartók Béla amerikai életének - eseményeit legiti- mizálják az újraértelmezések során. Ezáltal lehetségessé válik egy új narratíva gondolata is - a New York-i Bartók Béla, ahogy én ismerem története. Sokból egy történet. Az én Bartók-történetem. I Fordulj kedves lovam napszentület felé... • Bartók Béla 1940. október 30-án megérkezik feleségével, Pásztory Dittával Lisszabonból az Excalibur utasszállító hajón New Yorkba. Ugyanezen a szerdai napon Amerikában életbe lép a katonai besorozás, s néhány nap múlva az amerikaiak harmadszor választják meg F. D. Rooseveltet elnöküknek, miközben a hátrahagyott Európában tovább fokozódik a II. világháború. Az amerikai zenevilágban is zajlik az élet - Bartók két kortársa, Arnold Schönberg és Igor Sztravinszkij saját műveit adja elő Philadelphiától a Carnegie Halion keresztül Chicagóig, a rádióban pedig Glenn Miller big band zenekara ejtí ámulatba naponta a szving rajongóit. Közben Bartókék aggódva várják a Portugáliában hátramadt 310 kilós poggyászukat - Béla fiuknak még október 27-én, vasárnap a Bermuda szigetekről Budapestre küldött levélben írják, hogy „New Yorkba jóformán váltani való ruha nélkül érkezünk meg, se frakk, se estélyi ruha”. E váradan és felettébb bosszantó esemény ellenére a zongoraművész-páros már november 3-án, vasárnap közönség elé lép a New York-i Town Hallban a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre (1937) amerikai premier előadásával. Ugyanitt még további két előadást tartanak e hónapban. November 25-én, hétfőn a Columbia Egyetem díszdoktorrá avatja Bartókot három társával, amiről másnap, kedden, a Columbia Spectator egyetemi újság a címlapján tudósít. Közben a rádió arról ad hírt, hogy Magyarország, Románia, Szlovákia csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Még mindig poggyász nélkül, de végre december 7-én, szombaton Bartókék beköltöznek egy berendezett lakásba New York Queens városrészének Forest Hills negyedében. New Yorkban ádag havi 30 (ma 1500 - 2000) dollárért lehet lakást bérelni az évi 1725 (ma 51 000) dolláros ádagkereset- ből. Hír az is, hogy a könyvesboltokban megjelenik Hemingway Akiért a harang szól című regénye 75 000 példányban és 2,75 (ma 23,79) dollárért kapható a könyv. Karácsonyi hangulatban van a város, a Times Square-en nemsokára a szokásos tömeg köszönd az 1941. új esztendőt. Amerika nem háborúzik. Még. n E pluribus unum - sokból egy 0 Hasonlóan az előző két amerikai útjához (1927/28 fordulóján/december-február és 1940. április-május), Bartók látogatóvízummal tér vissza Amerikába egy újabb hangversenykörútra, de a hivatalos küldetés most más szándékkal is párosul. Gondos előkészületek után megfontolt szándéka, hogy feleségével ideiglenesen letelepedjen New Yorkban. A hangsúlyt az átmeneti állapotra helyezi - ők nem emigránsok, mondja Bartók, akik végleg az „E pluribus unum Amerikában” akarnak élni! Ez a döntés egy megkülönböztetett létezési állapot tudatos vállalása. Idegenben a túlélés sokkal nehezebben elviselhető, mint az emigráció, az állandó letelepedés. Az emigráns haláláig maradni akar, s hiszi, hogy az önként választott új haza biztonságot ad a mindennapi élet megteremtéséhez és a jövőtervezéshez. Az emigránstudat csupán a halál időpontjának kiszámíthatadanságát hajlandó jegyezni. Bartók bizonytalanságának a természete teljesen más. Az itt-tartózkodás számára térben és időben is bizonytalan, csakúgy, mint a haláláé. Egzisztenciálisan teljesen a háború kimenetelétől válik függővé, ami pedig megjósolha- tadan. „Ez egy erkölcsi döntés volt, és inkább vállalta az ismeretlent, a nyomorgást, mint a közösséget azokkal, akik akkor uralták Magyarországot és Európát. Nem volt már fiatal, ebben a korban már nem lehet új életet kezdeni, és ő ezt tudta. Mégis inkább ezt választotta”— mondja Sándor György, szintén New Yorkban élő zongora- művész, Bartók egykori tanítványa egy visszaemlékezésben (2005/39, Kultúra). Az ideiglenes letelepedés a pacifista Bartók személyes állás- foglalása a háború ellen. Ilyenkor a remény az egyeden megtartó erő. Kérdés, hogy mennyi van belőle. Meddig tart? Ezek az élethelyzetek, életérzések, kérdésfelvetések nem idegenek az élettapasztalataimtól. Az élet gyakran teremt váradan fordulatokat, s egy ilyen fordulat színjátéka Pokol bejáratának feliratával jellemzi 1944. február 20-án írt levelében: „Mindenki tudhatná, amit én már 1941 őszétől..., hogy én ebben az országban élni nem tudok. Ebben az országban... lasciate ogni speranza.” [Lasciate ogni speranza, voi ch'entrate”, azaz „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”.] Mi lehet a magyarázata ennek az ellentmondásnak? A nyugati világ Oswald Spengler (1918-1994) által értelmezett „fausti” kultúrája, a „kőből épített és megkövesedő világváros”, és Bartók konokul következetes nietzschei törekvései a legmagasabb szintű önmegvalósításra nem összeegyeztethetetlenek, nem idegenek egymástól. Kodály szerint is Bartók alapvetően egy „novarum rerum cupidus”, azaz az „új dolgok szerelmese”. A Nyugat folyóirat 1922/12. számában Tóth Aladár Bartók külföldi körútja címmel közölt beszámolójából is kiderül, hogy az 1922 tavaszán tett első Párizs-London-Frankfurt kon- certkörútjára reflektálva, Bartók számos utalást tesz az „invencióhiányra”, kiemeli, hogy az angol modernek „feltűnő invencióhiányja] lepte meg, mely végül is teljes ellaposodáshoz vezet”. Részletesen felidézi első találkozását Sztravinszkijjal Párizsban - az orosz zeneszerző bemutatta neki a csembaló legmodernebb leszármazottját, a pianolát, de az erre a gépzongorára írt kompozícója őt az amerikai piano-rag zenestílusra emlékezteti. Számtalanszor ír és beszél részletekbe menően a kor technikai újításairól (Edison-stan- dard fonográf, patéfon, kinema- tográf, fényképező), s ez a következetesen újat kereső életattitűd a bartóki hárompilléres - zeneszerzői, előadó-művészi, népzenetudósi - életműben folyamatosan tetten érhető. n A lényeges az, hogy a parasztzene benső karakterét vigyük át a müze- nénkbe, hogy átömlesszük belé a paraszti muzsikálás levegőjét. A 20. század fordulójától kezdve a népi kultúra, s ezen belül a népzene, „paraszti... primitív... salaktól mentes, ősi, ideális egyszerűségére”, valamint korának életreformeszméire egyfajta visszhangot hall a nagy elődök (Bach, Mozart, Beethoven, Muszorgszkij) alkotásaiban csakúgy, mint kortársai (Debussy, Richard Strauss, Sztravinszkij) zeneműveiben. A népzenetudós Bartók szerint „a lényeges az, hogy a parasztzenének szavakkal le nem írható benső karakterét vigyük át a műzenénkbe, hogy átömlesszük belé a paraszti muzsikálás levegőjét”. Nyughatatlan kísérletezőként új harmóniákban, ösztönszerű zenei gondolatokban fejezi ki ezt a hitvallását egy sajátos bartóki zenei anyanyelven Amerikában is - itt születik meg a Concerto zenekarra (1943) Serge Koussevitzky, a Bostoni Szimfonikusok karmesterének megrendelésére; a Szonáta szólóhegedűre (1944) Yehudi Menuhin hegedű- művész felkérésére, s aminek az ősbemutatóján 1944. november 26- án a Carnegie Hallban Bartók is ott van; a feleségének dedikált III.
