Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-20 / 166. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2015. július 20. GOMBASZÖGI NYÁRI TÁBOR 3 Gondolatok helyett tudattalan Molnár Krisztával a tábor önismereti szigetéről, a Labirintus udvarról beszélgettünk BŐD TITANILLA A labirintus nem útvesztő. Ez az egyik fontos tanulsága a labirintusjárásnak. Az út adott, de hogy ki hogyan járja be, az csak rajta múlik. A labirintus időt kínál az elmélyülésre, és történnek benne dolgok. Ez furcsának tűnik, mert öt méterre a labirintustól semmi nem utal arra, hogy mégis mi különös történhet azon a kövekkel kirakott néhány négyzetméternyi füvön, amely egyébként pont olyan fii, mint bárhol máshol a krasznahorkaváraljai Királyréten. A lényeg nyilván nem a fü milyensége. Talán „csak” arról van szó, hogy a labirintus arra késztet, hogy az ember egy kicsit befelé forduljon, s ha nyitott a jelekre (belső hangra, megérzésekre, nevezzük, aminek akarjuk), egészen megdöbbentő és felvillanyozó felismerésekre juthat. Mi sem hittük, de kipróbáltuk, és tényleg működik. Még mindig az élmény hatása alatt Molnár Krisztát, a TANDEM nonprofit szervezet egyik vezetőjét kérdeztük a labirintusokról és a Labirintus udvarról. Hogyan kerültél kapcsolatba a labirintusokkal? A saját önismereti utamon találkoztam ezzel a módszerrel. Akkor már elég sok önismereti módszert kipróbáltam, és az volt a tapasztalatom, hogy mindegyik elég tudatos, és elég nagy szerepük van bennük a gondolatoknak. A labirintus viszont a tudattalannal dolgozik. Van benne valami különleges, varázslatos dolog, másrészt lecsöndesíti az elmét, és nem tudjuk becsapni saját magunkat, mert nem tudják a gondolataink felülírni az érzéseinket. Az is nagyon fontos nekem, hogy a testi, lelki, szellemi kapcsolatokat összehangolja. A labirintus univerzális szimbólum, a kereszténységben ugyanúgy használják, mint az ókori világban, de nagyon jól illeszthető a modem környezetbe, a posztmodem világba is. A TANDEM munkájában először tavaly használtuk a labirintust, éppen itt a Gombaszögi Nyári Táborban, mert a tábori környezet, a természet közelsége ideális a labirintusjárásra. Az itteni természet elemeiből épül a labirintus, tehát nagyon kapcsolódik ahhoz, ami itt és most van. Egyébként használják iskolákban is, vannak országok, ahol az iskolai játszótéren építenek labirintust. Ott abban segít a gyerekeknek, hogy az energiáikat levezessék. Mekkora volt az érdeklődés az idei táborban a labirintusjárás iránt? Minden nap tíznél többen voltak. A mi programjainkhoz ez a kiscsoportos forma ideális, mindenki meg tud szólalni, mindenkire jut elég figyelem, és intimebb is a hangulat. Azt tapasztalom, hogy a táborlakók között már terjed a hírünk, egymásra hivatkoznak emberek, hogy hallottak rólunk, és hogy érdemes ide eljönni. S van igény a diákok részéről az effajta elmélyedésre? Nagyon sokféle a spektrum. Van olyan, aki nem tudja pontosan, miért jött, de valamiért felkeltette az érdeklődését a hely, de olyan is, hogy valaki nagyon erős dilemmát, krízis- helyzetet hoz. Az a jó a labirintusjárásban, de a más programjainkban is, hogy attól függően, ki mennyire „bevállalós”, mindenkinek ad valamit. Aki csak szimpla kíváncsisággal jön, annak egy jó érzésű séta lesz, egy összehangoló mozgássor, mintha jógázna egy kicsit reggel. Aki pedig egy életkrízis mélypontján van, annak talán egy jelentős fordulatot jelent. Volt olyan, hogy valaki azzal jött ki, úgy érzi, mintha újjászületett volna. A résztvevők hogyan értékelik a labirintusjárást? Mindenki jó érzéssel távozik, vagy valakiben olyasmit is felkavar, amit inkább nem akart volna bolygatni? Mind a kettő előfordul. Különböző mélységű nyomot hagyunk ezzel az emberekben. Van, aki annyit mond, hm, nem volt rossz, és ennyi. Más arról számolt be, hogy úgy érezte, valami olyasmivel kellene szembenéznie, amit nem akart. De ha az ember jobb életet szeretne, mint ami előtte volt, az mindig fájdalmas, bele kell rakni sok energiát, s ez nem mindig komfortos. Sok minden van, ami egészében véve jó, de nem minden kellemes. Jövőre is lesz labirintusjárás a Gombaszögi Nyári Táborban? Lehet-e már tudni valamit a Labirintus udvar 2016-os programjáról? Labirintusjárás biztosan lesz, mert az már a védjegyünkké vált. A karriertémával is fogunk foglalkozni, mert ebben nagyon kevesen nyújtanak kézzelfogható fogódzókat a fiataloknak. Sokan érdeklődnek a párkapcsolati témák iránt, ezt is szeretnénk jövőre folytatni. Nagyon jó érzés, hogy az előadóink közül szinte mindannyian jelezték, hogy jövőre is szívesen jönnének, annyira jól érezték itt magukat. Kurucvér a Szalmaszínházban Jedličková nem jött el Szombaton Mária Jedličková megbízott kisebbségi kormány- biztos lett volna a Gombaszögi Nyári Tábor vendége, ám az utolsó pillanatban betegségre hivatkozva lemondta a részvételt. A kisebbségekről így Tokár Géza politológus, a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivője és Hodossy Katalin, a Kerekasztal Jogsegélyszolgálatának jogásza beszélgetett. Hodossy Katalin rámutatott, hogy Szlovákiának nagy szüksége lenne egy átfogó kisebbségi törvényre, mivel jelenleg- a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény kivételével- semmilyen jogszabály nem nevezi meg a kisebbségeket, a kisebbségpolitikában bevett gyakorlatnak nincs jogi háttere, támasztéka. Tokár Géza hozzátette, komoly problémákat okozhat, ha minden szlovákiai kisebbséget egy kalap alá veszünk, differenciáltan kell kezelni őket. (bt) Az Új Szó a rendezvény médiapartnere JUHÁSZ KATALIN Szombat délután az idei Jókai Napok fődíjas előadását láthatták az érdeklődők. A komáromi Marianum Egyházi Gimnázium színjátszó csoportjának neve tulajdonképpen évről évre változik, az aktuális előadásból is beleépítenek valamit az intézmény rövidítésével kezdődő megnevezésbe. A MEG+ az állandóságot jelzi, a folytatás pedig ezúttal „érteni múltat s jööövehendőőt”. A darab címe A Naccságos fejedelem, avagy számozatlan fejezetek a Rákóczi-szabad- ságharc történetéből, a műfaji megjelölés pedig kuruc esztrád. Ebből már sejthető, hogy Tóth Gábor rendező meglehetősen egyedi szemszögből állította színpadra a történelmi témát. A szövegkönyv tulajdonképpen egy nagy posztmodem patchwork: Rákóczi, Des Alleurs márki és Károlyi Sándor naplóinak részletei keverednek Spiró György és Esterházy Péter szövegeivel, a Krétakör FEKETEország című előadásának részleteivel, és sok más vendégszöveggel. Tiborc panasza például szépen megfér a Bukás című film híres Hitler-monológjá- val, Esterházy „kardozós változata” Shakespeare Hamletjével, és természetesen így együtt minden új értelmezést kap a színpadon. A szereplők egy része zenész is, de természetesen nem esztrádzenét nyomnak, hanem Európa Kiadót, Propellerheadz-t és Nina Simone-t. Néhányan közülük a tavalyi előadásban (A császár új ruhája) is részt vettek, és talán nem túlzás, ha azt mondom, látni rajtuk a színpadi tapasztalatot. Mindannyian ügyesek és lelkesek, külön kiemelendő, hogy németül, franciául és angolul is tanultak szöveget, úgy, hogy a Napkirályt játszó Kantár Máté például nem beszél franciául. A színlapon a vívásoktatótól a zenei korrepetitorokon át a koreográfusig rengeteg segítőt felsorolnak. A táncbetétek és csatajelenetek a Szalmaszínház szűkös terében is jól érvényesültek, a gyertyás jeleneteket viszont érthető okokból ki kellett iktatni. Halkan jegyzem meg, hogy ennek rendkívüli módon örültem, mert nem szeretem, ha amatőr színjátszók gyertyákkal szaladgálnak a színpadon. Ez a mozgalmas előadás egy történelmi téma aktualizációjának szép példája. A kuruc-labanc harcokon keresztül mai problémákat is fesze(Fotó: Gombaszógi Nyári Tábor) get, olyan ügyesen, hogy asszociatív láncolat indul el a nézőben, és minden jelenetben áthallásokat keres (és talál is). És ha a színház elsődleges feladata még mindig a tükörtartás, akkor ezt jelesre teljesítette a csoport. A Tóth Gábor által létrehozott szöveget pedig nyomtatott verzióban is szívesen elolvasnám. (A császár új ruhájának szövegkönyve ugyanezzel a szabászollóval született, tavaly le is csapott rá az Irodalmi Szemle.) MÓZES SZABOLCS k. í Gombaszög lelke , ff onnan vagy?” „Ógyalláról.” „Azt nem ismerem, mondj mást”. Egy vörös hajú helyi srác fűzi - sikertelenül - az egyik szervező csajt. 2005-öt írunk, Krasznahorkaváralján járunk, pár év kihagyás után itt indult újra a Gombaszögi Nyári Tábor. A vörös hajú fickó azon kevesek közé tartozik, akiket nem ismerünk, a közel kétszáz résztvevő nagy részét a Diákhálózat (DH) és az egyetemista diákklubok aktívabb tagjai adják. Egy nagy család. Tíz évvel később tízszer eny- nyi résztvevő - már régen nem az aktivisták adják a többséget húszszor-harmincszor-sokszor több program. Az ógyallai lány is itt van, már kétgyermekes anyaként, egykori DH-s társaival a Tandem sátrában szerveznek értékes beszélgetéseket. Egy másik, tíz évvel ezelőtti résztvevő az építészetileg egyedülálló szalmaszínházat álmodta meg és építi többedmagával. A színes színházi programot biztosító gurigongós társaság egyik fele egy évtizede Pozsonyban, a másik Nyitrán játszott amatőr diákszínkörben. Az egykori nagyszombati egyetemista, most sikeres bestsellerszerző hozza a pesti férjét is, az pedig külpolitikai egyesületét, több tucat programmal. A tíz évvel ezelőtti diáklap-főszerkesztő most újszós rovatvezetőként tudósít, a volt DH-s külügyes Kerékasztal-szóvivőként ad elő. A tíz évvel ezelőtti reménybeli prágai diákaktivista pedig most főszervező. A felsorolást bőven folytathatnánk. Ez is Gombaszög. Ez Gombaszög. Társadalmi munkát végezni, a közösségért dolgozni - jól fizetett politikusok szájából ez lózungként hat, ám itt valóban ez zajlik. Közösségileg aktív emberek jönnek el, hozzák a mondanivalójukat, adják át a (még nem sokkal) fiatalabbaknak, s közben találkoznak - a régi arcok közül sokan már csak itt futnak össze. Nem visznek a közösből, hanem beletesznek - ez az elcsépelt frázis itt valós tartalommal telik meg. Ez Gombaszög egyik pillére. A másik az a profi szervező társaság, amely több mint fél évtizede alatt Gombaszög léikéként erős know how-t épített ki. A harmadik pillér pedig az érdeklődő egyetemi diákság, amely nélkül nincs tábor. Pontosabban értük jön létre, hogy a felvidéki magyar értelmiségnek legyen a világra nyitott, tettrekész utánpótlása, s azért, hogy a virtuális megmondóterek mellett legyen egy valós helyszín is, ahol lehet találkozni, együtt gondolkodni, kapcsolatokat építeni. A tíz évvel ezelőtti generációt a közös élmények elindították egy úton. Remélhetőleg a mostani diákok egy részének is lökést adnak. Gombaszög egyedi. Nem csak azok számára, akiknek a régi közös élményeket jelenti. Aki először látogat ide, a hangulatot megtapasztalva az is visz- szavágyik. Csak remélni lehet, hogy akár a krasznahorkai vár alatt, akár máshol, de még sokáig így lesz. A labirintust kövek jelzik, a falakat akár át is lehet lépni. A labirintusjárás során mindenki a belső hangjára támaszkodik. (Fotó: tandem)
