Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-20 / 166. szám, hétfő
4 | VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2015.július 20. lwww.ujszo.com Vannak itt balliberálisok? KOCUR LÁSZLÓ H amarosan kiderülhet, vannak-e balliberálisok Szlovákiában. Eduard Chmelár egyetemi oktató, ismert polgári aktivista pártot álmodott magának, és meg is kezdte a regisztrációjához szükséges aláírások gyűjtését. Chmelár álma, a SEN a szolidaritás, az ökológia és az erőszakmentesség (Solidarita, ekológia, nenásilie) szavak kezdőbetűiből összeálló betűszó. így első ránézésre baloldali-liberális értékek mentén létrejövő politikai tömörülés van alakulóban. Egy Facebookon közzétett alapítói szándéknyilatkozat kapcsán felelősségteljesen nem sok mindent lehet elmondani egy alakulóban levő pártról. Ha azonban azt nézzük, hogyan sáfárkodtak a zászlóra tűzött értékekkel a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban, az sok mindent elárulhat a párt esélyeiről. „Van egy saját álmom a modem országról, amelybe visszatérne a boldogság mint érték, amely kivétel nélkül esélyt adna minden állampolgárának, és amely a hazaszeretet fogalma alatt a természeti kincsek következetes védelmét is értené” - írja Chmelár. Chmelár jól ismerte fel a „piaci réseket”. A szlovák környezetvédőknek a rendszerváltás óta csak bajosan van kire szavazniuk. A Zöldek Pártja az első szabad választásokon, 1990-ben önállóan indult, és 3,1 százalékos eredménnyel hat képviselője lett a törvényhozásban, ami részben a rendszerváltás eufóriájának, és a környezetvédelmi téma felértékelődésének is tulajdonítható. A mindennapi politikai küzdelmekben aztán mindkettő erodálódott. 1992-ben már csak 1,08 százalékos volt a támogatottsága, a Meéiar-kormány idején egy széles baloldali koalíció listáján indult, amelynek 18 képviselője lett, de zöld csak mutatóban volt rajta. 1998-ban a Mečiar-váltó Szlovák Demokratikus Koalíció keretében négy képviselőt sikerült bejuttatnia az SDK zöld frakciójaként. Ez volt az utolsó, ha sikeresnek nem is, de legalább értékelhetőnek nevezhető parlamenti szereplés. A jelentéktelen törpepárt ráadásul 2006-ban kettészakadt, tovább rontva a környezetvédő politika esélyeit. Környezetvédelmi téma a fősodorbeli politikai pártokban sem tudott jelentősen, meghatározó erővel platformosodni, a pártoknak inkább csak azért biggyesztettek általánosságtól hemzsegő környezetvédelmi részt választási programjukba, mert ez valamelyest elvárt volt. Választást nyerni Szlovákiában viszont elsősorban szociális és nemzeti témákkal lehet. A környezetvédelem valószinűleg ezért (is) szorult a teljes perifériára. A szolidaritást „főcímbe” emelve a Szabadság és Szolidaritás pártja vállalta fel. Most már kimondhatjuk, mérsékelt sikerrel. Liberalizmusuk legfeljebb a szabad piacra és a gazdasági témákra terjed ki, a társadalmi szolidaritást - ezt rövid kormányzati szerepvállalásuk is megmutatta - hírből sem ismerik. De a liberális térfélen tallózva korábban sem volt jobb a helyzet. Pavol Rusko Új Polgári Szövetsége (ANO) ugyanolyan egyszer használatos párt volt, mint a Polgári Egyetértés Pártja, amely ráadásul inkább volt baloldali, mint liberális, ahogy ezt a Smerben való beteljesülése is mutatja. Olyan, klasszikus, erős, nagy társadalmi támogatottságot magáénak mondható politikai erő, mint amilyen mondjuk a rendszerváltás kori Szabad Demokraták Szövetsége volt Magyarországon, vagy a szomszédos Ausztria gyakran kormánytényező liberális vagy zöld erői, eddig nem tudott létrejönni Szlovákiában. És valószínűleg a 2016-os választás sem erről fog szólni, bár a politikai pártokból való kiábrándulás elnökválasztásban kicsúcsosodó tendenciája a felmérések szerint még tartja magát. A baloldalon jelenleg egyeduralkodó Smer választói jórészt nemzeti érzelműek is, sőt, többen inkább elsősorban azok, mint baloldaliak, az ő színük a fehér-kék-piros, nem a zöld. Onnan egy bármilyen, magát baloldalinak pozicionáló párt nehezen tudna választókat elszipkázni. Politikailag rejtőzködő zöldből biztosan nincs ötszázaléknyi. Akkor vajon kikre számíthat Chmelár? Euróövezeti kormányt akar a francia elnök Euróövezeti kormány létrehozását sürgette Francois Hollandé francia elnök. Az államfő egy meghatározott költségvetéssel működő euróövezeti kormány, valamint a demokratikus ellenőrzés biztosítására egy parlament létrehozására tett javaslatot a Le Journal du Dimanche című vasárnapi lapban megjelent cikkében. Hollandé hangsúlyozta, hogy az eurózóna tizenkilenc tagállama nem kényszerből, hanem azért döntött a monetáris unióhoz való csatlakozás mellett, mert érdekében állt, és „egyetlen kormány sem vállalta az abból való kimaradás felelősségét.” „Ez a választás pedig egy megerősített szervezetet igényel azon országok között, amelyek a részvételről döntenek”-mutatott rá Hollandé, hozzátéve, hogy „Franciaország kész csatlakozni, ugyanis amint azt Jacques Delors (volt európai bizottsági elnök) megmutatta, az ország nagyszerűbbé válik, amikor magához ragadja a kezdeményezést Európában.” Az elnök emellett azon véleményének is hangot adott, hogy a görög válság kezelésekor diadalmaskodott az európai szellem, azonban arra figyelmeztetett, hogy ennek ellenére nem szabad hátradőlni. „Ami fenyeget minket, az nem a túlzásba vitt európaiság, hanem annak a hiánya” - fogalmazott. (MTI) Iráni irány: olcsó kőolaj 2016 elején feloldják az embargót, Irán újra kiléphet a világpiacra SIDOH. j '•*§. 1 ZOLTÁN ^ ^ gazi világpolitikai nagyhét áll mögöttünk. Görögország behódolt; a kormány részleges megroppanása és az athéni utca tiltakozása ellenére a parlament elfogadta a megszorító intézkedések első csomagját, az eu- rózónából történő kilépés egyelőre lekerült a napirendről. Irán szintén meghajolt a realitás, azaz az évtizedes gazdasági embargó súlya alatt, s beleegyezett atomprogramjának kordában tartásába - mindezt a teheráni utca ujjongó örömmel vette tudomásul. E történelmi egyezmény, ami mögött 12 éves elképesztő tárgyalássorozat áll, fantasztikus változásokat, erőeltolódásokat hozhat Közel- és Közép- Keleten. Ennek minden részletének kibontása olyan szövevényes vállalkozás, hogy az ilyesmit hagyjuk meg a Kissinger és Brzezinski kategóriájú politikai nagyágyúknak. Inkább csak azt vizsgáljuk meg, amit az átlagember közvetlenül megérez: az iráni olaj stop feloldásából eredő, az üzemanyag várható ármozgásaiban lecsapódó következményeket. Tavaly kora ősszel látványos zuhanórepülésbe kezdett a nyersolaj világpiaci ára, a hordónkénti (egy hordó 159 liternek felel meg) ár 115 dolláros szintről december elejére 50 dollár alá bukott. Ez döntően a túlkínálattal, a kínai gazdasági növekedési ütem fékeződésével, a szaúdi olajkitermelés szinten tartásával (Rijád korábban mindig visszafogta termelését, ha túltermelés mutatkozott), végezetül az Egyesült Államokban bekövetkezett, ún. palaolajforradalommal magyarázható - az új technológiának köszönhetően eddig kiaknázatlan mezőket vontak művelés alá. Az árzuhanás komoly érvágást jelentett Oroszországnak és Iránnak. Az utóbbinál maradva, a brutális olajáresés rendkívül nehéz helyzetbe hozta a középhatalmi ambíciókat dédelgető perzsa államot, így egyre sürgetőbbé vált számára a kiegyezés a nagyhatalmakkal. Az eltitkolt atomprogramja miatt bevezetett gazdasági szankciók előtt Irán napi 2,5 millió hordó nyersolajat hozott a felszínre, ami fokozatosan 1,1 millióra sorvadt, ráadásul az energia- hordozó eladásából származó bevétele is összezsugorodott. Bár az országot érdemben irányító öreg aja- tolláhok még mindig „nagy sátánnak” minősítik az USA-1, mégis az várható, hogy a múlt heti hétoldalú egyezmény nyomán 2016 elejétől feloldják az embargót, Irán újra kiléphet a világpiacra. Az időközben amortizálódott, részben elavulttá vált perzsa olajipari berendezések korszerűsítése ugyan 2-3 évet is igénybe vehet, ettől függetlenül a világ negyedik legnagyobb olajtartalékával bíró hatalmas állam gyorsan felfuttatja termelését a korábbi szintre, ami még inkább fokozza az olajbőséget. Mi következik mindebből? Tömören: az olajárak tartósan alacsony szinten ragadnak be. Bár Irán érdemben csak jövőre fokozhatja olajexportját, a számunkra irányadó nyugat-európai Brent olajféleség már az egyezmény aláírása előtti napokban több mint 5 dollárral esett. Ilyenkor felszisszenhet a hazai autós: ha mindez így van, akkor a benzinkutak totemoszlopain ugyan miért nem csökken érdemben az üzemanyag ára? Egyrészt azért, mert hozzánk 3-4 hetes késéssel gyűrűznek be a változások. A másik ok pedig a gyengélkedő euró (részben éppen Görögország miatt), márpedig a nemzetközi olajpiacot amerikai dollárban jegyzik. Végezetül a nem túl kiélezett verseny sem kényszeríti a fő üzemanyagforgalmazókat az autósok szívét megdobogtató árak feltüntetésére. Mégis, ha Irán nem rúgja fel az egyezményt, annyit előre jelezhetünk, hogy az elkövetkező bő másfél évben békés szinteken marad az olajár, amiből literenkénti 3^4 centes fokozatos csökkenés formájában a hazai autósok is profitálhatnak.- Ha olcsóbb lesz a kerozin is, mostantól én is csak repülővel repülök... (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Irán a „sátánnal” egyezkedett A nagyhatalmakkal kötött nukleáris megállapodás nem változtat az USA „arroganciáját" elítélő iráni politikán. Ezt mondja Irán legfőbb vallási és politikai vezetője, Ali Hamenei aja- tolláh. A ramadán böjti hónap lezárása alkalmából egy teheráni mecsetben mondott beszédében leszögezte, hogy hazája ezentúl sem tárgyal Washingtonnal a világ ügyeiről, mint mondta, az atomprogram kérdése kivételt képezett. Az iráni vezető hangsúlyozta: szükség van a megállapodás felülvizsgálatára azért, hogy a nemzeti érdekek megóvása biztosítva legyen, hiszen Irán nem engedi meg forradalmi elveinek vagy védelmi képességeinek szétzúzását. Hamenei beszélt arról is, hogy hazája az egyezségtől függetlenül folytatja regionális szövetségesei támogatását, hozzátéve, hogy Teherán továbbra is határozottan elutasítja Washington közel-keleti politikáját. „Az. amerikaiak azt mondják, megakadályozták Iránt abban, hogy atomfegyverhez jusson” - mondta Hamenei. „Ok tudják, hogy ez nem igaz. Van egy olyan fatvánk (vallási rendelet), amely a nukleáris fegyvert tiltottnak nyilvánítja az iszlám jog értelmében. Ennek pedig semmi köze a nukleáris tárgyalásokhoz” - mutatott rá Irán legfőbb vallási és politikai vezetője. Irán és a hatok (az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország) között múlt héten jött létre egy történelmi jelentőségű átfogó megállapodás, amellyel a nemzetközi közösség azt igyekszik szavatolni, hogy az iráni atomprogram kizárólag békés célokat szolgáljon, amiért cserébe fokozatosan feloldják a perzsa állam elleni szankciókat. Az egyezséget még az amerikai kongresszusnak és az iráni parlamentnek is véleményeznie kell. Iránban Ha- meneié az utolsó szó minden központi döntést illetően. (MTI)
