Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-20 / 141. szám, szombat
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 20. www.ujszo.com Bensőséges hangulatú ünnepségen köszöntötte tegnap jubiláns tagjait a Szlovákiai Magyar írók Társasága Életutak, pályaképek, szellemi apák Ünnepeltek és méltatok (A szerző felvétele) Kiállítás Pozsonyban Krón Jenő, az apostol Pozsony. A két világháború közötti szlovákiai avantgárd képzőművészet egy meghatározó jelentőségű szeletét mutatja be a Krón Jenő, az apostol és Kassa című kiállítás, amelyet tegnap nyitottak meg a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi központi épületében. A tárlaton, amely több mint 100 alkotást vonultat fel, nemcsak a Kassai modernek néven ismert csoport egyik atyamesterének, Krón Jenőnek (1882-1974) a művei - mindenekelőtt a grafikái - láthatók, hanem helyet kaptak a tanítványok képei is. Impozáns azoknak az alkotóknak a sora, akik Krón nyolcéves kassai tevékenysége alatt az általa vezetett szabadiskolában alapozták meg mesterségbeli tudásukat. Ha pedig a tanítványok növendékeit is figyelembe vesszük, a hatás szinte felKrón Jenő grafikája egy 1923- as kassai képzőművészeti kiállítás plakátján (Képarchívum) becsülhetetlen, és térben jócskán átlépi Szlovákia határait. Hogy csak hármat említsünk a kiállításon is szereplő „utódok” közül: Krónnál kezdte pályáját Jakoby Gyula, akinek egész életműve Kassához kötődik; ott volt a diákok között Kontuly Béla, aki a budapesti Képző- művészeti Főiskola tanáraként a freskótechnika egyik 20. századi megújítójává vált; és Krónnál tanult Koloman Sokol is, aki Kassáról Prágába került, majd Mexikóba emigrált, ahol a mai napig a mexikói grafika megteremtőjeként tartják számon. A tárlat október 4-ig látogatható a Szlovák Nemzeti Múzeumban, (as) Tizenegy hazai magyar író, költő, irodalmár ünnepli idén kerek életjubileumát. Hárman közülük nyolcvanötödik életévüket töltik be hamarosan vagy töltötték be a közelmúltban. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának egyik legszebb és legünnepélyesebb rendezvénye a jubilánsok közös köszöntése. JUHÁSZ KATALIN Az ünnepeiteket egy-egy pályatárs méltatta tegnap a Pozsonyi Magyar Intézetben. A legszellemesebb és leginkább formabontó beszédet Győry Attila intézte a 85 éves Duba Gyulához, akit mindenki nagy meglepetésére Tolkien mesternek A gyűrűk urában prezentált örkök nyelvén üdvözölt, majd lefordította magyarra az elhangzottakat: ,A magyar sors, a magyar szülőföld hűséges, makacs krónikása.” Ezt a jellemzést egyébként Fonod Zoltántól kölcsönözte a méltató, mivel roppant találónak tartotta. Ezután elmesélte, hogyan érettségizett annak idején Duba Gyulából és társaiból, illetve milyen érzés volt később személyesen találkoznia, sőt együtt dolgoznia az érettségi tétellel. ,A buddhista szerzetesek állítják, hogy nagyon sokat jelent már az is az életben, ha az utcán sétálgatva valakivel éppenséggel véletlenül összekoccanunk, akár csak a könyökünkkel is... Már ez is azt jelenti, nagyon sok kereszt- hivatkozásunk lehet egymásra előző életeinkben. Akkor most velem és Duba Gyulával hogy van? Vajon mi közünk lehetett egymáshoz? Mondjuk, ő volt egy előző életben Tolsztoj vagy Dosztojevszkij, én meg bizonyára hordtam neki a fát a kandallóba, hogy írni tudjon.” Ezután Győry Attila komolyabbra fordította a szót: „Öntudat. Identitás. Szükségszerűség. É- lethelyzetek. Lehetőségek. Sodródás. Gondolkodás. Önismeret. Élni akarás. Egyéniség. Érzékenység. Fogékonyság. Véleményalkotás. Erő. Jelenlét. Magyar anyanyelv. Duba Gyulának ezek az írói alaptörényei, amelyek működtetik őt.” A másik 85 éves ünnepelt Fonod Zoltán irodalomtörténész, lapunk egykori szerkesztője, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének nyugalmazott oktatója és Fábry Zoltán munkásságának legjelentősebb kutatója, akit egykori tanítványa, Vajda Barnabás köszöntött. „Része a mi mentális térképünknek. Egy generáció nevelője. Talán nem mindig jártunk azon az úton, amelyet elképzelt nekünk, de hitt bennünk, bízott bennünk” - hangsúlyzta Vajda, felidézve azokat a szemináriumokat, amelyeken olyasmiről is szó esett, amiről akkoriban nem volt szokás beszélni, például Ady Endre vallásosságáról. A harmadik doyen szintén egy elismert tanárember és Győry Attila elmesélte, hogyan érettségizett annak idején Duba Gyulából, és milyen volt később találkozni vele. irodalomtudós, az évtizedekig Nyitrán tevékenykedő, 85 éves Szeberényi Zoltán, akit Kovács László méltatott, kiemelve az írói tehetséggel megáldott hallgatók istápolását, valamint úttörő jellegű munkásságát a hazai magyar irodalom kutatásában. A legmeghatóbb köszöntőt Hizsnyai Zoltántól hallottuk. A 80 éves Tőzsér Árpád pályáját méltatta, és egyik szellemi apjának nevezte az ünnepeltet, hangsúlyozva, hogy minden ember egyfajta szellemi patch- work, azaz sokféle hatásból áll össze egyéniségünk. Elmesélte, milyen érzés volt, amikor harminc évvel ezelőtt az akkor már elismert alkotó felajánlotta neki, fiatal pályatársnak a tegező- dést, amivel Hizsnyai akkor még nem volt képes élni. Másnap megmondta Tőzsérnek, hogy inkább mégis magázná, ha lehet, és csak jóval később mert ráállni a pertura. Szerinte pályája során Tőzsér számos arcát megmutatta, ám a folytonosság is jellemző rá. „Ami mindebből összeadódik, az egy hatalmas, impozáns ív. Nem domború, a felső holtpontján túljutott, szomorú, beteg szájként lekonyuló, végső nyugvópontja felé tendáló életpályaív ez, hanem homorú, egyre gyorsulva magasba szökő. Minden kötete előrelépést jelentett, és/vagy új lapot. Egy jelentős szemléleti változást, egy gyökeresen új rálátást a korábban már tüzetesen megvizsgált jelenségcsoportokra, vagy akár teljesen új témák megjelenését. Esszéivel, tanulmányaival együtt olvasva a költészete egy sarkig tárt ajtajú műhely képét idézi képzeletemben. Egy nyitott, minden tartalmasra radikálisan nyitott műhelyét, ahol éjjel-nappal lázas munka folyik, sivít az ékszíj, susog a gyalu, repül a forgács. ” Az idei jubilánsok között egyetlen hölgy, L. Erdélyi Margit foglalt helyet. Simon Szabolcs nyelvész az ünnepelt iskolaalapítói tevékenységével kezdte a méltatást, L. Erdélyi A legmeghatóbb köszöntőt Hizsnyai Zoltántól hallottuk, aki szellemi apjának nevezte a 80 éves Tőzsér Árpádot. Margit ugyanis több oktatási intézmény indulásánál is bábáskodott. Neki köszönhetjük például a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen a finnugor nyelvek tanszékének megalapítását, amely ma hungarisztika tanszékként működik, vagy legutóbb a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának elindítását. „Tudományos munkássága a nagyközönség előtt is ismert, és legalább olyan jelentőségű, mint pedagógiai tevékenysége. 1975-től jelennek meg módszertani, irodalomtudományi, drámaelméleti cikkei, tanulmányai, könyvei. A drámaelméletből leginkább a groteszk és a posztmodern dráma műfajelméleti és színre- viteli kérdései foglalkoztatják. Talán épp a drámaelmélettel, a drámapedagógiával és az olvá- sáskutatással foglalkozó munkái voltak a legnagyobb hatással a szlovákiai magyar tudományosságra. Jelentős irodalom- és művelődéstörténeti, sőt nyelvészeti munkákat írt. Tanárként a magyar irodalom és nyelv egyaránt figyelme középpontjában állt. Mindenkor a maradandó, az egyetemes értékekre figyelve a közép-európaiság eszméjét érvényesítette, a haladó nemzetközi folyamatokat is követve.” A továbbiakban a Csallóköz költőjét, Zirig Árpádot (75) köszöntötte székesfehérvári kollégája, Bobory Zoltán, kiemelve az ünnepeknek az otthonhoz, hazához való ragaszkodását, valamint a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó alkotásait. Tóth Elemér (75) sajnos távol maradt az ünnepségtől, ezért nem hallhatta Szászi Zoltán elismerő szavait. „Két Tóth Elemér poéta van, az egyik a komoly s olykor komor hangulatú versek költője, a másik pedig egy játékos, örök gyerek, aki fickándozik a nyelvben, aki kedves és pajkos hangulatokat éleszt, aki megsimogatja a kócos gyerekfejet, ha durcás vagy sírásra görbül a szája, s lefújja a horzsolt térdről a fájdalmat egy mókás verssorral. És mindkét énjét érdemes megismerni.” Dunajszky Géza közírót és kultúraszervezőt (70), „a felvidéki magyar holokauszt” kutatóját Huszár László köszöntötte. A főleg karcolataival, tárcáival és elbeszéléseivel hírnevet szerzett, eredetileg péknek kitanult Vajkai Miklóst (65) La- cza Tihamér, a hajóskapitányi minősítését a Balti-tengeren megszerző Poór József írót, zenészt és dalszövegírót (65) pedig Száraz Pál méltatta. A 80 éves Révész Bertalan irodalom- történész és egyetemi docens nem tudott jelen lenni az ünnepségen, ahogy az őt méltató Bodnár Gyula író, szerkesztő is írásban küldte el szövegét a bensőséges hangulatú rendezvényre. „Történelmi esemény" színhelye volt csütörtök este a pozsonyi Lő- rinc-kapu utcai Közért könyvcserélde, ahol a júniusi Irodalmi Szemlében szereplő négy fiatal szerző, Gužák Klaudia, Szabó Emese, Csillag Lajos és a képünkön látható Nagy Hajnal Csilla olvasta fel műveit az utcán ülőknek. A szervezők szerint először zajlott magyar irodalmi rendezvény a pozsonyi korzón. (Fotó juhász Katalinl) régi magyarßim Mit kell tennie' Gyűjtse össze az Új Szóban közölt szelvényeket és nyerje meg a Kabos Gyula filmjeit tartalmazó 12 DVD-csomag egyikét! A szelvények megjelenésének időpontja: 1. szelvény: június 19. 2. szelvény június 20. A szelvényeket borítékban küldje el az alábbi címre: Redakcia Új Szó, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1. A borítékra írja rá: +7nap Beküldési határidő: 2015. június 23. A szerencsés nyertesek nevét az Új Szó június 27-i számában közöljük. Ez a lap jár Önnek!
