Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-11 / 133. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 11. Vélemény És háttér 7 GLOSSZA Egy bíró becsülete KOCUR LÁSZLÓ Leonardo DiCapriót hírbe hozták Rihannával. Azt hiszem, legtöbb férfitársam hasonló esetben csak amiatt lenne szomorú, hogy a hír nem igaz. A' francia Oops! sztármagazin azt állította, DiCaprio Rihanna gyermekének az apja. Ráadásul mindezt tette úgy a lap, hogy tudta, a hír nem igaz. Ez több, mint hiba, minden szakmaiságot nélkülöző eljárás, mindazoknak, akik ezt a címlapra kiengedték, jár a kormos a régi szerkesztőségekben egykor minden asztalon - nem fegyelmezési, hanem szerkesztési okokból - ott heverő acélvonalzóval. Meg persze a sajtóper, ahogy azt ilyenkor szokás. DiCaprio ügyvédjei 18 ezer euróra perelték be a lapot, ami perköltségekkel együtt 20 ezerre is felmehet. Szlovákiai viszonyok között szocializálódott újságíróként kevésnek tűnt a hírügynökségi jelentésben szereplő összeg, ezért felkerestem az esetről elsőként beszámoló Gossipcop.com pletykaipari szakportált, hátha a hírt közzétevő hazai hírügynökségben, a szabadságszezonban már gyakornokok dolgoznak, és valamelyik elnézte. De nem, az eredeti helyen is ekkora összeg szerepel. Igaz, ott már meg volt toldva azzal a nem elhanyagolható információval, hogy ez a Franciaországban ilyen esetben kérhető maximális összeg. Franciaországban, ahol a Nemzeti Valutaalap 2014-es jelentése szerint a GDP Európában a második legnagyobb volt, az átlagkereset pedig nettó 1600 euró felett mozog. Ahol a rendelkezésemre álló teret könnyedén kitöltené, ha a napi- és hetilapok címeit felsorolnám. És mégis, egy DiCaprióról van szó, akiről a pozsonypüspöki vasútállomáshoz közeli talponállóban a RegioJetre várók éppúgy tudják, hogy kicsoda, mint a Hongkong szívében levő Harlan’s Bar vendégei. Mindegy. Franciaországban akkor is csak 18 ezret ér, hogy nem üze- kedett Rihannával. Ha azt kérdeznénk, ki Juraj Sémán, valószínűleg nemcsak Hongkongban nem járnánk sikerrel, hanem Pozsonypüspö- kin sem. Segítünk. Ő a Bonano- per néven elhíresült ügy egyik érintettje. A vezető hazai bulvárlap beszámolója szerint szlovákiai elit jogászok egy bárban kék fülvédőben, gépkarabéllyal a dévényújfalui mészároshoz, Ľubomír Harman- hoz nagyon hasonló módon viselkedtek. Miután a képek kiszivárogtak, próbálták magyarázni, hogy nem így, hanem amúgy, és különben is..., majd biztos, ami biztos alapon beperelték a lapot. A jelenlevők közül azért éppen Semant említjük, mert neki a napokban utasította el a bíróság a kártérítési igényét. Tudják, mennyit kért ez a jóember? 100 ezer eurót. De egyébként társai is hasonló nagyságrendű összegekkel dobálóztak. Persze, a becsületet nehéz beárazni. De azért némi anomáliát érezhetünk abban, hogy egy hozzánk képest kőgazdag országban egy világsztár becsülete 18 ezret ér, itt meg, a szegény Szlovákiában, ahol az átlagbér a francia fele, az említett valutaalapi listán a 25. helyen kullogunk, a napilapokat meg épp hogy csak nem tudjuk a fél kezünkön megszámolni, egy nem különösebben ismert, tizenkettő egy tucat bíró becsületét 100 ezerre taksálják. Úgy tűnik, vannak területek, ahol még Batsányi után két évszázaddal is érdemes vigyázó szemünket Párisra vetni. G7GERMANY í#fi i Ikll*#** fjkWM ^ NA, AKKOR OSZT VALAKI, VAGY HÍVJUK BE A PUTYINT OROSZ RULETTEZNI? z (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A legkeményebb a kanadai kormányfő volt: soha többé nem akarja Putyint a közös asztalnál látni G7 - megint Putyin nélkül FELEDY BOTOND A Hetek Csoportja Németország legmagasabb hegycsúcsa, a Zugspitze árnyékában találkozott. Már nem lepődünk meg, hogy Vlagyimir Putyint nem hívják erre az informális egyeztetésre, ahol a világ legfejlettebb nyugati államai ülnek egy asztalhoz. A G7-nek nevezett csoport 1975-től azért találkozik állam- és kormányfői szinten évente egyszer, hogy a legkomolyabb nemzetközi témákról szűk körben, hatékonyan, zárt ajtók mögött egyeztessen. 1994-ben már meghívták Borisz Jelcint is, majd 1998-ban hivatalosan is G8-ra bővült a csoport, Oroszországgal kiegészítve az USA, Németország, az Egyesült Királyság, Kanada, Franciaország, Olaszország és Japán alkotta. Bár Moszkva azóta sem nőtt fel hozzájuk gazdasági értelemben, politikailag fontosnak tartották az integrációját. 1998 azonban turbulens év volt Oroszország számára, a pénzügyi válság következtében az 1999-es millenniumi szilveszterre Vlagyimir Putyin átvette az elnöki hatalmat az addigra elbizonytalanodó Jelcintől. A kezdeti években belső hatalmát szilárdította meg és a második csecsenföldi háborúval demonstrálta eltökéltségét, hogy a Független Államok Közössége nem fog további területeket elengedni. A csecsenföldi vérengzések, a grúziai háború, a politikai gyilkosságok, a civil társadalommal szembeni bizalmatlanság ellenére a két elnöki és egy miniszterelnöki ciklus után újra államfővé előlépő Putyint egészen az ukrajnai válság legforróbb pontjáig a csoport tagjának tekintette a G7. A Krím félsziget elcsatolása miatt azonban kiesett az elitklubból. Ezzel kapcsolatban a Schloss Elmauban tartott mostani találkozón a kanadai miniszterelnök, Stephen Harper tette a legélesebb megjegyzést, miszerint ő soha többé nem tudja elképzelni Putyint a G7-ekasztalánál. A terrorfenyegetettség, a szegénység, az ebola és a klíma- változás mellett az Oroszországgal szembeni szankciók is napirenden voltak. Angela Merkel és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke azt hangoztatta, hogy a szankciókat aligha fogják enyhíteni, sőt, az ukrajnai helyzet további eszkalálódása esetén még súlyosíthatják azokat. A gazdasági értelemben pórul járt uniós tagországok számára már korábban felvetődött egy alap létrehozása, amely kárpótolná a kiesett kereskedelmi bevételek miatt, ebben azonban nem történt előrelépés. Úgy tűnik, Putyin végleg kiesett a G7-ből. A Nyugattal való kekeckedés, az egyezségek felrúgása és a nyers erőpolitika a szankciókhoz, és ezáltal a rubel súlyos leértékelődéséhez vezetett. Putyin hatalma ugyanakkor nagyrészt az orosz jóléti rendszerek fenntarthatóságán nyugszik, így a kieső bevételeket ideologizálással és harciassággal igyekszik pótolni. A 22-es csapdája beszippantotta, és aligha tud ebből a helyzetből sértetlenül kikecmeregni. KOMMENTAR Miért kell Ficónak Hudák MÓZES SZABOLCS Másfél hónap után eldőlt: a pénzügyminisztérium államtitkára lesz az új gazdasági miniszter. Smeres erős ember helyett egy párton kívüli szakember. Kilenc hónappal a választások előtt fő az elővigyázatosság. Vazil Hudák. Az meg ki a fene? - kérdezheti az átlagos választó, ha azt mondják neki, ő lesz az új gazdasági miniszter. Jó, persze, tízből négy-öten valószínűleg azt sem tudták, ki volt eddig a miniszter, ám az új tárcavezető csak az elhivatott politikafigyelők számára nem új. Talán pont ezért esett rá a választás. Miután Pavol Pavlis április végén - a Váhostav-botrány kellős közepén - egy sógornak lepasszolt megbízatás után „eltakarította” magát a minisztérium éléről, Robert Fico azt mondta: a Smer egyik erős emberére kell bízni a tárca vezetését. Akkor még úgy gondolhatta, így adja a legkisebb támadási felületet az ellenzéknek, egy masszív pártkáder pedig nem követ el olyan amatőr hibákat - pitiáner lenyúlásokat -, mint az azóta parlamenti képviselővé visszaléptetett Pavlis. Aztán eltelt másfél hónap és az eredeti elhatározásból semmi sem lett. Vagy azért, mert Ficónak rá kellett jönnie: minden jelentősebb smeres politikus már miniszter vagy más fontos állami tisztséget lát el, vagy belátta, hogy jobb egy pártfüggetlen imázssal bíró szakértőt a minisztérium élére ültetni. Ficónak általában jók a politikai ösztönei, így a második verzió a valószínűbb, s ezúttal igaza is van. Vazil Hudák 2012-ben jól fizető nyugati bankok vezető menedzseri pozícióit hagyta ott, hogy a Smer-kormány egyik pénzügyminisztériumi államtitkára legyen - hogy ezt miért tette, azt e sorok szerzője nem pontosan érti, de ennek a kommentárnak most nem ez a tárgya. Ami biztos, hogy a gazdasági és pénzpiaci elemzők az egyik legfelkészültebb, leg- normálisabb kormányzati politikusként tartották őt számon. A miniszterelnök tudja jól, hogy 9-10 hónap alatt - ennyi marad hátra a második Fico-kormány megbízatásából - egy új miniszter nem váltja meg a világot, pláne egy olyan unalmas tárca élén, mint a gazdasági. Ellenben van mit elrontani, mint az az éppen kilenc hónapig basáskodó Pavlis példája is mutatja. Amire pedig a Smemek a legkevésbé van szüksége a választások előtt, azok a botrányok. Hudák alatt pedig kisebb az esélye, hogy lenyúlások és inkompetens lépések történjenek, mintha egy Jahnátek típusú kádert ültettek volna oda. Az új gazdasági miniszternek nagyon sok dolga nem lesz, ám egy kiemelkedő feladat vár rá: le kell vezényelnie a Szlovák Villamos Művek többségi tulajdonrészének eladását. Mármint a Smer számára megfelelő irányba terelni az olasz tulajdonos „vágyait”. Erre pedig mindenképpen alkalmasabb egy hozzáértő miniszter, mint egy magas beosztású pártkáder. Ha pedig Vazil Hudákjól teljesít, lehet, hogy a következő, koalíciós Smer-kormányban is posztot kap. FIGYELŐ „Kormányfik” a BL-döntőn Problémái vannak Manuel Valis francia miniszterelnöknek, mert elvitte fiait szombaton a Bajnokok Ligája döntőjére. Valis Barcelonában született és a csapat lelkes drukkere, de azt az ürügyet találta ki, hogy a szintén francia Michel Piatinivel, az UEFA-el- nökével fog tárgyalni Berlinben. Azt állítja, így a látogatása hivatalos útnak minősül. Mivel a 12 férőhelyes repülőgépen volt még hely, így a testőrökön, orvoson kívül két fia is elkísérte. ,A gyerekek jelenléte nem jelentett többlet- kiadásť’-hangsúlyozta. Christian Jacob, az ellenzéki Köztársaságiak frakció- vezetője szerint a problémát azt jelenti, hogy a kormányfő, „aki folyton kioktat mindenkit, kitalált magának egy hivatalos utat, ahelyett, hogy egyszerűen vállalná, hogy meg akarta nézni a mérkőzést”. Francois Bayrou, a centrista Modem elnöke azt kérte a kormányfőtől, hogy „térítse meg az út árát”. Ezt egyébként több képviselő is szóvá tette. A sajtó becslései szerint 15-20 ezer euróba kerülhetett a berlini út. „A sportnak nagyon fontos szerep jut a nemzetközi események miatt, amelyeket Franciaországban rendezünk, és a miniszterelnök feladata, hogy ezeket a fontos találkozókat támogassa és képviselje Franciaország nevében” - reagált a támadásokra Valis. A miniszterelnököt a teljes francia sajtó bírálta. A Libé- ration szerint Valis öngólt rúgott és nehéz helyzetbe hozta Francois Hollandé államfőt, aki „a példamutató köztársaságot” tűzte zászlajára. A Le Párisién szerint az állami pénzen történt kiruccanással Valis nagyot rontott az eddigi imázsán. A Le Figaro szerint Valis ráadásul kommunikációs hibák sorozatát követte el, ami nem szokása, hiszen eredeti foglalkozása kommunikációstanácsadó. (MTI)
