Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-11 / 133. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 11. Vélemény És háttér 7 GLOSSZA Egy bíró becsülete KOCUR LÁSZLÓ Leonardo DiCapriót hírbe hozták Rihannával. Azt hiszem, legtöbb férfitársam hasonló esetben csak amiatt lenne szo­morú, hogy a hír nem igaz. A' francia Oops! sztármagazin azt állította, DiCaprio Rihanna gyermekének az apja. Ráadásul mindezt tette úgy a lap, hogy tudta, a hír nem igaz. Ez több, mint hiba, minden szakmaisá­got nélkülöző eljárás, mind­azoknak, akik ezt a címlapra ki­engedték, jár a kormos a régi szerkesztőségekben egykor minden asztalon - nem fegyel­mezési, hanem szerkesztési okokból - ott heverő acélvonal­zóval. Meg persze a sajtóper, ahogy azt ilyenkor szokás. Di­Caprio ügyvédjei 18 ezer euróra perelték be a lapot, ami perkölt­ségekkel együtt 20 ezerre is felmehet. Szlovákiai viszonyok között szocializálódott újság­íróként kevésnek tűnt a hírügy­nökségi jelentésben szereplő összeg, ezért felkerestem az esetről elsőként beszámoló Gossipcop.com pletykaipari szakportált, hátha a hírt közzé­tevő hazai hírügynökségben, a szabadságszezonban már gya­kornokok dolgoznak, és vala­melyik elnézte. De nem, az ere­deti helyen is ekkora összeg szerepel. Igaz, ott már meg volt toldva azzal a nem elhanyagol­ható információval, hogy ez a Franciaországban ilyen eset­ben kérhető maximális összeg. Franciaországban, ahol a Nem­zeti Valutaalap 2014-es jelen­tése szerint a GDP Európában a második legnagyobb volt, az át­lagkereset pedig nettó 1600 eu­ró felett mozog. Ahol a rendel­kezésemre álló teret könnye­dén kitöltené, ha a napi- és heti­lapok címeit felsorolnám. És mégis, egy DiCaprióról van szó, akiről a pozsonypüspöki vasút­állomáshoz közeli talponálló­ban a RegioJetre várók éppúgy tudják, hogy kicsoda, mint a Hongkong szívében levő Harlan’s Bar vendégei. Mind­egy. Franciaországban akkor is csak 18 ezret ér, hogy nem üze- kedett Rihannával. Ha azt kérdeznénk, ki Juraj Sémán, valószínűleg nemcsak Hongkongban nem járnánk si­kerrel, hanem Pozsonypüspö- kin sem. Segítünk. Ő a Bonano- per néven elhíresült ügy egyik érintettje. A vezető hazai bul­várlap beszámolója szerint szlovákiai elit jogászok egy bárban kék fülvédőben, gépka­rabéllyal a dévényújfalui mé­szároshoz, Ľubomír Harman- hoz nagyon hasonló módon vi­selkedtek. Miután a képek ki­szivárogtak, próbálták magya­rázni, hogy nem így, hanem amúgy, és különben is..., majd biztos, ami biztos alapon bepe­relték a lapot. A jelenlevők kö­zül azért éppen Semant említ­jük, mert neki a napokban uta­sította el a bíróság a kártérítési igényét. Tudják, mennyit kért ez a jóember? 100 ezer eurót. De egyébként társai is hasonló nagyságrendű összegekkel do­bálóztak. Persze, a becsületet nehéz beárazni. De azért némi ano­máliát érezhetünk abban, hogy egy hozzánk képest kőgazdag országban egy világsztár be­csülete 18 ezret ér, itt meg, a szegény Szlovákiában, ahol az átlagbér a francia fele, az emlí­tett valutaalapi listán a 25. he­lyen kullogunk, a napilapokat meg épp hogy csak nem tudjuk a fél kezünkön megszámolni, egy nem különösebben ismert, tizenkettő egy tucat bíró becsü­letét 100 ezerre taksálják. Úgy tűnik, vannak területek, ahol még Batsányi után két évszá­zaddal is érdemes vigyázó szemünket Párisra vetni. G7GERMANY í#fi i Ikll*#** fjkWM ^ NA, AKKOR OSZT VALAKI, VAGY HÍVJUK BE A PUTYINT OROSZ RULETTEZNI? z (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A legkeményebb a kanadai kormányfő volt: soha többé nem akarja Putyint a közös asztalnál látni G7 - megint Putyin nélkül FELEDY BOTOND A Hetek Csoportja Németor­szág legmagasabb hegycsúcsa, a Zugspitze árnyékában talál­kozott. Már nem lepődünk meg, hogy Vlagyimir Putyint nem hívják erre az informális egyez­tetésre, ahol a világ legfejlet­tebb nyugati államai ülnek egy asztalhoz. A G7-nek nevezett csoport 1975-től azért találkozik állam- és kormányfői szinten évente egyszer, hogy a legkomolyabb nemzetközi témákról szűk kör­ben, hatékonyan, zárt ajtók mögött egyeztessen. 1994-ben már meghívták Borisz Jelcint is, majd 1998-ban hivatalosan is G8-ra bővült a csoport, Orosz­országgal kiegészítve az USA, Németország, az Egyesült Ki­rályság, Kanada, Franciaor­szág, Olaszország és Japán al­kotta. Bár Moszkva azóta sem nőtt fel hozzájuk gazdasági ér­telemben, politikailag fontos­nak tartották az integrációját. 1998 azonban turbulens év volt Oroszország számára, a pénzügyi válság következtében az 1999-es millenniumi szil­veszterre Vlagyimir Putyin át­vette az elnöki hatalmat az ad­digra elbizonytalanodó Jelcin­től. A kezdeti években belső ha­talmát szilárdította meg és a második csecsenföldi háború­val demonstrálta eltökéltségét, hogy a Független Államok Kö­zössége nem fog további terüle­teket elengedni. A csecsenföldi vérengzések, a grúziai háború, a politikai gyil­kosságok, a civil társadalommal szembeni bizalmatlanság elle­nére a két elnöki és egy minisz­terelnöki ciklus után újra állam­fővé előlépő Putyint egészen az ukrajnai válság legforróbb pontjáig a csoport tagjának te­kintette a G7. A Krím félsziget elcsatolása miatt azonban ki­esett az elitklubból. Ezzel kapcsolatban a Schloss Elmauban tartott mostani talál­kozón a kanadai miniszterelnök, Stephen Harper tette a legéle­sebb megjegyzést, miszerint ő soha többé nem tudja elképzelni Putyint a G7-ekasztalánál. A terrorfenyegetettség, a szegénység, az ebola és a klíma- változás mellett az Oroszor­szággal szembeni szankciók is napirenden voltak. Angela Merkel és Donald Tusk, az Eu­rópai Tanács elnöke azt han­goztatta, hogy a szankciókat aligha fogják enyhíteni, sőt, az ukrajnai helyzet további eszka­lálódása esetén még súlyosít­hatják azokat. A gazdasági érte­lemben pórul járt uniós tagor­szágok számára már korábban felvetődött egy alap létrehozá­sa, amely kárpótolná a kiesett kereskedelmi bevételek miatt, ebben azonban nem történt elő­relépés. Úgy tűnik, Putyin végleg ki­esett a G7-ből. A Nyugattal való kekeckedés, az egyezségek fel­rúgása és a nyers erőpolitika a szankciókhoz, és ezáltal a rubel súlyos leértékelődéséhez veze­tett. Putyin hatalma ugyanak­kor nagyrészt az orosz jóléti rendszerek fenntarthatóságán nyugszik, így a kieső bevétele­ket ideologizálással és harcias­sággal igyekszik pótolni. A 22-es csapdája beszippantotta, és aligha tud ebből a helyzetből sértetlenül kikecmeregni. KOMMENTAR Miért kell Ficónak Hudák MÓZES SZABOLCS Másfél hónap után eldőlt: a pénzügyminiszté­rium államtitkára lesz az új gazdasági minisz­ter. Smeres erős ember helyett egy párton kívü­li szakember. Kilenc hónappal a választások előtt fő az elővigyázatosság. Vazil Hudák. Az meg ki a fene? - kérdezheti az átlagos választó, ha azt mondják neki, ő lesz az új gazdasági miniszter. Jó, persze, tízből négy-öten valószínűleg azt sem tudták, ki volt eddig a miniszter, ám az új tárcavezető csak az elhivatott politikafigyelők számára nem új. Talán pont ezért esett rá a választás. Miután Pavol Pavlis április végén - a Váhostav-botrány kellős közepén - egy sógornak lepasszolt megbízatás után „elta­karította” magát a minisztérium éléről, Robert Fico azt mond­ta: a Smer egyik erős emberére kell bízni a tárca vezetését. Akkor még úgy gondolhatta, így adja a legkisebb támadási fe­lületet az ellenzéknek, egy masszív pártkáder pedig nem kö­vet el olyan amatőr hibákat - pitiáner lenyúlásokat -, mint az azóta parlamenti képviselővé visszaléptetett Pavlis. Aztán eltelt másfél hónap és az eredeti elhatározásból semmi sem lett. Vagy azért, mert Ficónak rá kellett jönnie: minden je­lentősebb smeres politikus már miniszter vagy más fontos ál­lami tisztséget lát el, vagy belátta, hogy jobb egy pártfügget­len imázssal bíró szakértőt a minisztérium élére ültetni. Ficó­nak általában jók a politikai ösztönei, így a második verzió a valószínűbb, s ezúttal igaza is van. Vazil Hudák 2012-ben jól fizető nyugati bankok vezető me­nedzseri pozícióit hagyta ott, hogy a Smer-kormány egyik pénzügyminisztériumi államtitkára legyen - hogy ezt miért tette, azt e sorok szerzője nem pontosan érti, de ennek a kommentárnak most nem ez a tárgya. Ami biztos, hogy a gaz­dasági és pénzpiaci elemzők az egyik legfelkészültebb, leg- normálisabb kormányzati politikusként tartották őt számon. A miniszterelnök tudja jól, hogy 9-10 hónap alatt - ennyi ma­rad hátra a második Fico-kormány megbízatásából - egy új miniszter nem váltja meg a világot, pláne egy olyan unalmas tárca élén, mint a gazdasági. Ellenben van mit elrontani, mint az az éppen kilenc hónapig basáskodó Pavlis példája is mutat­ja. Amire pedig a Smemek a legkevésbé van szüksége a válasz­tások előtt, azok a botrányok. Hudák alatt pedig kisebb az esé­lye, hogy lenyúlások és inkompetens lépések történjenek, mintha egy Jahnátek típusú kádert ültettek volna oda. Az új gazdasági miniszternek nagyon sok dolga nem lesz, ám egy kiemelkedő feladat vár rá: le kell vezényelnie a Szlovák Villamos Művek többségi tulajdonrészének eladását. Már­mint a Smer számára megfelelő irányba terelni az olasz tulaj­donos „vágyait”. Erre pedig mindenképpen alkalmasabb egy hozzáértő miniszter, mint egy magas beosztású pártkáder. Ha pedig Vazil Hudákjól teljesít, lehet, hogy a következő, koalí­ciós Smer-kormányban is posztot kap. FIGYELŐ „Kormányfik” a BL-döntőn Problémái vannak Manuel Valis francia miniszterelnök­nek, mert elvitte fiait szomba­ton a Bajnokok Ligája döntő­jére. Valis Barcelonában szü­letett és a csapat lelkes druk­kere, de azt az ürügyet találta ki, hogy a szintén francia Mi­chel Piatinivel, az UEFA-el- nökével fog tárgyalni Berlin­ben. Azt állítja, így a látogatá­sa hivatalos útnak minősül. Mivel a 12 férőhelyes repülő­gépen volt még hely, így a testőrökön, orvoson kívül két fia is elkísérte. ,A gyerekek je­lenléte nem jelentett többlet- kiadásť’-hangsúlyozta. Christian Jacob, az ellen­zéki Köztársaságiak frakció- vezetője szerint a problémát azt jelenti, hogy a kormányfő, „aki folyton kioktat minden­kit, kitalált magának egy hiva­talos utat, ahelyett, hogy egy­szerűen vállalná, hogy meg akarta nézni a mérkőzést”. Francois Bayrou, a centrista Modem elnöke azt kérte a kormányfőtől, hogy „térítse meg az út árát”. Ezt egyébként több képviselő is szóvá tette. A sajtó becslései szerint 15-20 ezer euróba kerülhetett a ber­lini út. „A sportnak nagyon fontos szerep jut a nemzetközi ese­mények miatt, amelyeket Franciaországban rendezünk, és a miniszterelnök feladata, hogy ezeket a fontos találko­zókat támogassa és képviselje Franciaország nevében” - re­agált a támadásokra Valis. A miniszterelnököt a teljes francia sajtó bírálta. A Libé- ration szerint Valis öngólt rú­gott és nehéz helyzetbe hozta Francois Hollandé államfőt, aki „a példamutató köztársa­ságot” tűzte zászlajára. A Le Párisién szerint az állami pén­zen történt kiruccanással Valis nagyot rontott az eddigi imázsán. A Le Figaro szerint Valis ráadásul kommunikáci­ós hibák sorozatát követte el, ami nem szokása, hiszen ere­deti foglalkozása kommuni­kációstanácsadó. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents