Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-09 / 131. szám, kedd

Spanyol és olasz évértékelő 2015. június 9kedd, XI. évfolyam, 23. szám 2008 nyarán a Barcelona csapa­tának háza tája egy merő káosz volt. A Ronaldinho-csapat a végét járta, a kulcs­emberek — elsősor­ban maga Ronal- dinho és Deco - kiégtek, Iniesta és Xavi szerepe egyáltalán nem volt tisztázott. A csapat zsenijei egy rendszer nél­küli, esedeges futballal próbáltak lendíteni valamit a csapat szekerén, nem sok sikerrel. Bernd Schuster Real Madridja 4-1 -re verte őket a Bernabéuban, a csapat utolsó hazai bajnokiján pedig mindössze fél ház volt, és aki kilátogatott a meccsre, az is csak azért tette, hogy a fehér zsebkendőket lengesse — így fejez­vén ki a nemtetszését. Ekkor lépett színre az az ember, akit sokan az első pillanattól kezd­ve ócsároltak, kétkedve fogadtak, köpködtek: Pép Guardiola. O is­mét elővezette azt a koncepciót, hogy a Barcelonát a saját nevelé­sekre kell alapozni, a csapat játékát pedig Messi köré kell felépíteni. Észrevette a kincseket, nem akart sztárokat venni; aki sztár volt, de nem tudott viselkedni, azt inkább eladta. így járt Deco, Ronaldinho, később Eto’o majd Ibrahimovic. Rendkívül szívós, sziszifuszi, a leg­apróbb részletek kidolgozására is rámenő munka indult el akkor. A csapat játékhelyzeteket gyakorolt éjjel-nappal, a csapatrészek ösz- szecsiszolása hiheteden precizitás­sal zajlott, Guardiola a legkisebb hibákat is észrevette, és lecsapott rájuk. Kevesen látták, hogy milyen munka folyik a háttérben, az edzé­seken. Johan Cruyff volt az egyik, aki igen. Az új edzővel aztán az első bajnokira az egyik újonc otthoná­ban került sor. A vereség hatalmas szégyent jelentett, de a második fordulóban sem tudott javítani a csapat, csak egy döntedenre futotta hazai pályán a kiesőjelölt ellen. Bar­celona forrongott, miközben Johan Cruyff magától értetődő természe­tességgel nyilatkozta, hogy ő még ennyire jó Barcelonát sose látott... Az a tudás, amit a Barcelona já­tékosai 2008 környékén maguk­ra szedtek, máig él. Technikailag korábban is a tudás birtokában voltak, de 2008 után nőttek fel a világ élvonalához, sőt ők maguk jelentették azt. A La Masiában, és a kényszeres hibajavító Guardiola keze alatt olyan alapokat kaptak a játékosok, olyan tapasztalatot sze­reztek, olyan rutinjuk nemesedett a vészhelyzetek' megoldására is, hogy néha már tényleg azt érezte az ember, a rendszer magától is működne. Aztán mikor Guardiola után gö­dörbe került a csapat, ismét Johan Cruyff volt az, aki egy mondatá­val helyre tette a dolgokat. „Túl sok az automatizmus” - jelentette ki arra utalva, hogy a csapat sem Tito Vilanova, sem Tata Martino keze alatt nem tudott elszakadni Guardiola gyökereitől, de már csak gépiesen futballoztak, az isteni szik­ra hiányzott. Mindezt tökéletesen szimbolizálja az is, hogy a most BL-t nyerő me­zőnyjátékosok közül hatan már a Luis Enrique jövője a sikerek ellenére egyelőre kérdéses - nem véletlenül 2009-es BL-döntőben is ott voltak, 2011 -ben pedig nyolcán léptek kö­zülük pályára, szinte a teljes csapat - kivéve azt a három játékost, aki a Juventus ellen a gólokat szerez­te: Ivan Rakitic, Neymar és Luis Suárez. W A sztárok csak gépiesen futballoztak, az isteni szikra hiányzott. Elsősorban ezt, az elkopott auto­matizmusokat, a frissesség, az újsze­rű gondolkodás hiányát ismerte fel Luis Enrique, és jól érzett rá arra is, hogy ilyen technikai képzettséggel, játékintelligenciával és robbané- konysággal őrültség nem kihasznál­ni a kontrajáték adta lehetőségeket is. Talán sebezhetőbb ez a Barcelo­na, mint a 2011-es volt, Guardiola őrült precizitása is a múlté, de mivel a csapat nem idegenkedik a kont­rajátéktól sem, talán még bonyolul­tabb feladatot ad fel a világnak. Az idei szezonban a Barcelona - furcsa mód, ő maga nem bajnok­ként - végigverte sorrendben az an­gol, a francia, a német, és az olasz bajnokot is a BL-ben, Luis Enrique pedig megismételte Pép Guardiola páratlan bravúrját, és már első évé­ben triplázni tudott a csapattal. Minden csodás, minden szép, gon­dolhatnánk, de ha a kulisszák mögé tekintünk, ez messze nincs így. Ugyan a labdarúgócsapat elnöke hétfőn kijelentette, hogy marad a posztján Luis Enrique vezetőedző, maga az érintett egyelőre hallgat. ,A munkája tízből tízes volt a sze­zonban, így nincs okunk arra, hogy felbontsuk a szerződését” - nyilat­kozta egy hétfői rádióinterjúban Josep Maria Bartomeu elnök, aki azt is hozzátette, hogy ha a júliusi tisztújításon ismét bizalmat kap a klub vezetésére, akkor szerző­déshosszabbítást fog ajánlani a szakembernek. A tréner jövőjével kapcsolatban azért merültek fel kérdések, mert a győztes BL-döntőt követően ő maga úgy nyilatkozott, hogy nem tudja, folytatja-e a mun­kát a katalán együttesnél. Luis Enrique tavaly nyáron vette át a csapat irányítását, és a szezon első felében nem mindig volt tö­kéletes az összhang közötte és a csapat legnagyobb sztárja, Lionel Messi között. Januárban komoly Luis Enrique nem folytatta, hanem átírta Guardiola legendáját A triplázás ellenére messze nem biztos az edző jövője, akár önként is dönthet a távozás mellett ellentétekről cikkezett a helyi sajtó, később azonban normalizálódott a két fél viszonya, az együttes pedig magára talált, és nagyszerű tavaszi szezont futott, melynek végén a BL mellett a spanyol bajnokságot és a Király-kupát is megnyerte. A sikerben elévülhetetlen szerepe volt a csapatkapitány Xavinak, aki (Fotók: TASR/AP) villámhárítóként működött az edző és Messi között, rengeteg energiát áldozott arra, hogy megbékítse a fe­leket. Gondoljunk csak arra, hogy bár anno David Villa középcsatár­nak került a klubhoz, Messi miatt végül a szélen játszott. Mellette ez történt Thierry Henryval és Zlatan Ibrahimoviccsal is, Messit még Guardiola sem tudta rávenni, hogy adja fel imádott pozícióját a pálya közepén. Luis Enrique ajánlólevele úgy tűnt, szintén kevés a feladathoz, de Xavi végül meggyőzte Messit, hogy ha nem akarnak még egy olyan csú­fos szezont, mint a tavalyi, akkor muszáj beállnia a sorba, és megadni az esélyt az új edzőnek is. A trip­lázásától függetlenül nagy kérdés, hogy a távozó Xavi hiányában is együtt tud-e dolgozni Messi és Luis Enrique, meggyőzték-e az argen­tint a csapat eredményei. Ugyanakkor az is kérdés, hogy maga az edző szereme-e maradni. Az szinte biztosra vehető, hogy bármennyire is jó legyen a Barca, a mostani triplázást nem fogja tudni megismételni, innentől vi­szont csak bukhat az edző. Az az edző, aki egyébként 2008-ban már megállapodott a klubvezetéssel, hogy Rijkaardot követően ő lesz a Barcelona új vezetőedzője - amikor belépett a képbe Pép Guardiola, a klubvezetés pedig ígérete ellenére gondolkodás nélkül félreállította Enriquét. Most, hogy beállította a nagy előd első évados rekordját, itt a remek alkalom, hogy a létező legelegánsabb módon üzenjen a klubvezetésnek, és álljon tovább Barcelonából. Különösen, ha azt is hozzávesszük, hogy a csapatnak augusztusban már Európai Szuperkupa-döntőt kell játszani a Sevilla ellen, de előt­te még a csapat jelentős része részt vesz a Copa Américán is. Mivel az is borítékolható, hogy a Barcelo­nának el kell utaznia egy amerikai vagy ázsiai marketingtúrára is a szezon kezdete előtt, ráadásul az átigazolási piacról el vannak tiltva 2016 januárjáig, így csak a meglé­vő készletekből lehet gazdálkodni, már most biztosra vehető, hogy nagyon nehéz szezonkezdet vár a címvédőre. Olyan nehéz, amivel Luis Enrique egyáltalán nem biz­tos, hogy kockára akarja tenni fris­sen megszerzett státuszát - különö­sen egy olyan vezetőség kedvéért, amely anno csúnyán elbánt vele. Ebben a kérdésben is döntő lehet Messihez fűződő viszonya, aki tel­jesítményének köszönhetően egy­előre úgy is nyerésre áll, hogy átme­netileg (?) behódolt edzőjének. Hegedűs Henrik

Next

/
Thumbnails
Contents