Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-29 / 122. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 29. Vélemény És háttér 7 A kormány egy vérfertőzéssel „elintézte" a roma gyerekek szegregációjára vonatkozó bírálatot Vigyázat! Radioaktív! Az Európai Bizottság a napokban újra megrótta Szlovákiát a roma gyerekek diszkriminálásáért az oktatásban. A szlovák kormány reakciója zseniális. CZAIL1K KATALIN Először is, nincs itt semmiféle diszkrimináció, tehát nincs mit orvosolni, másodszor a roma gyerekek körében tapasztalható gyakori visszamaradottság az incesztusok eredménye. Miután magunkhoz térünk az ájulásból az érvelés hallatán, álljunk meg egy szóra. A végrehajtó hatalom tehát azzal magyarázza tétlenségét e súlyos probléma kapcsán, hogy a romák közt gyakori a vérfertőzés, s ez okozza a roma gyerekek gyengébb képességeit. Tessék? Jól értettük? Ezek szerint a szlovák kormánynak tudomása van ilyen esetekről, netalán esetek százairól, s ölbe tett kézzel ül? Vagy akkor lássuk, mit tett az ügyben, ugyanis az incesztus a jogrendünk szerint bűntett. Nyilvánvalóan semmit, ahogyan az is világos, hogy az egész csak blöff. Botrányos, hogy a kormány nem átall egy ilyen - sokkal inkább egy szélsőjobbos kocsmai demonstrációhoz illő - állítással előhozakodni, csak hogy kimagyarázza semmittevését. Pedig a probléma nem hogy reális, hanem egyre súlyosabb. És természetesen nemcsak Brüsszel látja így, hanem számos hazai civil szervezet és Jana Dubovcová emberi jogi biztos is. S nekünk, magyaroknak sem kellene közömbösnek lennünk, már csak azért sem, mert az érintettek között minden bizonnyal vannak magyarul beszélő roma gyerekek is, akiknek így kétszeresen „hátrányos” a helyzetük. Persze, a pozsonyi íróasztal mögül könnyű lenne leírni, hogy a szegregáló iskolák igazgatói mind rasszisták, akiket be kell zárni, és kész. A dolog ennél sajnos sokkal bonyolultabb. A cigány gyerekek kirekesztése az oktatásból ugyanis nem ok, hanem okozat, a romaprobléma évtizedekig tartó ignorálá- sának az egyik megnyilvánulása. Olyan, mint mondjuk a radioaktív hulladékanyag „likvidálása”. Nem tudunk mit kezdeni vele? Ássuk el jó messze, s tegyünk úgy, mintha megoldottuk volna a problémát. Űzzük gettókba a romákat, dugjuk a gyerekeiket speciális iskolákba, s egy ideig azt játszhatjuk, minden rendben. Ha évtizedekig ez az állam stratégiája romakérdésben, nem vethetjük a helyi döntéshozók szemére, ha ugyanezt az utat választják. S most jön az igazán nehéz kérdés: mi tehát a megoldás? A kérdésre természetesen nem tudom a választ, s feltehetően nincs is egyszerű válasz. Részleges válaszok viszont vannak, azokat kulturológusoknak, szociológusoknak, szociális munkásoknak, és sok más szakértőnek kellene megadnia. Alapfeltétel azonban, hogy mondjuk ki a problémát, s merjünk szembenézni vele. Ugyanis ez a témakör is olyan, mintha radioaktív anyaggal lenne dolgunk. Nemcsak nekünk, hanem gyerekeink, sőt unokáink nemzedékének is problémát jelent majd! ([ubomír Kotrha karikatúrája) AZ ÖSSZES BOTRÁNYT SZÉPEN BECSOMAGOLJUK A VÁLASZTÓKNAK! JEGYZET A patkány és a majom IAMPL ZSUZSANNA Nekem sajnos már nem lehet több gyerekem, de szívből drukkolok mindenkinek, akinekmég lehet, hogy legyen. A drukkolás jogos, ugyanis egy kimutatás szerint az európai őshonos nemzetekapadásánakegyik oka, hogy a termékeny korúak körében folyamatosan növek- szikazokszáma, akikneke- gészségügyi problémákmiatt nem lehet gyerekük. Ezek a párok sokszor elkeseredett küzdelmet folytatnak, hogy visz- szafordítsákavisszafordíthatatlant, ami gyakran sikerül is, de sajnos, nem mindig. S ezek a párok értetlenül állnak azokkal a párokkal szemben, akik- neklehetne gyerekük, de nem akarnak. Nem azért, mert nem szeretikegymást. Nem azért, mert nem szeretik a gyerekeket. Nem azért, mert félneka jövőtől. Nem azért, mert nem lenne miből eltartani. Inkább azért, mert élvezik az életet, s nem akarnak lemondani semmiről. Nem akarnak kimaradni semmiből. Tudják, érzik, hogy egy gyerekkel megváltozik az élet, de arra nem gondolnak- vagy nem hiszik el -, hogy épp vele lehet még szebb. Ki tudja miért, sokukmeggyőződése, hogy a gyerek egyértelműen nyűg. Jó dolgukban nem tud - nak mit csinálni, mondják ró- luksokan,s elítélik őket. Én nem. Csak sajnálom, hogy fogy az idejük. Az időnk. Állítólag patkányt fogni nagyon nehéz. Lehetnek ínycsiklandó dolgok a csapdában, a patkány rá se ránt. Emberi szemmel nézve okosan viselkedik: az életével fizetne, ha engedne a csábításnak. Bezzeg a majmok! Brehm Alfréd híres művében, Az állatok világában elmeséli, a Guineai-öböl bennszülöttei hogyan ejtik csapdába szőrös rokonaikat (mert a majom ugye, az ember rokona) . Egy kivájt kókuszdiót kétfelé szelnek, a belsejébe valami finomat dugnak, aztán visszateszik a kókuszdió másik felét, amelyen kis nyílást vágtak. A két kókuszdiódarabot összekötik, és várják a rokont. Az, érezve a kaja illatát, kisvártatva megérkezik, és bedugja a mancsát a dióba. Csakhogy az eldugott falat nagyobb, mint a nyílás, hiába erőlködik a majom - a bozótban a bennszülöttekjókat szórakoznak, te buta majom, vigyorognak fogvillogtatva -, nem tudja kivenni. Ha a patkány fejével gondolkodna, akkor legalább a kezét kihúzná, és menekülne, de ő inkább erőlködik, amíg zsákot nem kap a fejére és irány a ketrec. A majom próbálkozását persze értelmezhetjük kitartásként is, de az eredményt tekintve mégiscsak a bennszülötteknek van igazuk. Oktondi majom. A pillanatnyi élvezet lehetőségétől nem látja a veszélyt, ami tartósan rossz helyzetbe taszíthatja őt. Tényleg hasonlít ránk. A fiatalság elmúlik, a gyerek megmarad. S ha szeretettel neveltük és van egy kis szerencsénk, egyszer majd ő fogja a kezünket. Meg a többiekét. Mert gyerek nélkül lehet kókuszdió, de tényleg nincs jövő, és nincs folytatás. KOMMENTAR Neoliberalizmus MOLNÁR IVÁN Ajobboldali pártok kedvenc mítosza, hogy az európai mértékben is magas szlovákiai munkanélküliség oka a magas társasági adó és az alkalmazottaknak túl nagy védelmet biztosító munkapiaci szabályok. Minden választás előtt megindul a licit, hogy melyik párt csökkentené nagyobb mértékben a cégek adóterheit, és szolgáltatná ki jobban az alkalmazottakat a munkáltatónak. Aki nem osztja a „megcáfolhatatlan igazságaikat”, az gyorsan a neoliberális gyűlöletbeszédet előszeretettel használók, az alkalmazottakat és érdekvédelmi szervezeteiket megalázók és megfélemlítők céltáblájává válhat, így kevesen szánják rá magukat, hogy szembeszálljanak velük. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy igazuk lenne. A társasági adó néhány százalékpontos csökkentése a cégeket nem ösztönözné munkahelyteremtésre, a gazdasági elemzők szerint ehhez nagyobb vágásra lenne szükség. Ez viszont a költségvetési bevételek drasztikus visszaeséséhez vezetne, amit az állam nem engedhet meg. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a cégek normális esetben csak akkor szánják rá magukat új alkalmazottak felvételére, ha a kereslet kielégítését már nem tudják megoldani a rendelkezésükre állókkal. Minden racionálisan gondolkodó cégvezető igyekszik a lehető legkisebb anyagi ráfordítással a lehető legnagyobb mértékben kizsigerelni meglévő alkalmazottait. Magyarul: éhbérért halálra dolgoztatni őket. Új dolgozókat csak akkor vesz fel, ha már minden más lehetőséget kihasznált, vagyis az alkalmazottakra már nem rakhat további terhet, mert tömeges felmondással reagálnának. Ezt figyelembe véve az új alkalmazottak felvételének legfontosabb feltétele az adott cég termékei iránti kereslet növekedése, de a társasági adó csökkentése nem ad a cégeknek új piacokat és vevőket. Az adócsökkentés a legjobb esetben így csak a cégtulajdonosok profitját növelné, miközben az államot további forrásoktól fosztaná meg, növelve a már így is nagy vagyoni különbségeket. Ugyanez a helyzet a rugalmasabb munkajogi szabályokkal is. A neoliberális közgazdászok pozitív intézkedésként próbálják eladni az olyan munkajogi szabályok bevezetését, amelyek az alkalmazottak kiszolgáltatottságát növelik. Ennek köszönhetően nőhet a foglalkoztatottság, hiszen a munkáltatók nem félnekúj alkalmazottakat felvenni, ha tudják, hogy bármikor utcára tehetik őket, a munkaviszony során pedig szinte rabszolgaként bánhatnak velük. Mindezt persze úgy csomagolj ák be,hogymégaz alkalmazottak nagy része is elhiszi, neki ez a jó. A végeredmény azonban csak az, hogy a munkavállalókat valóban rabszolgaként kezelik, a munkanélküliek száma pedig alig csökken. Számos olyan ország van, ahol az alkalma- zottakjogvédelme magas szintű és a munkanélküliség elenyésző, másrészt sok országban, ahol az alkalmazottaknak szinte semmilyenjogaiknincsenek, a fél nemzet állástalan. Mindezt látják a neoliberális eszmékhez ragaszkodó politikusok és gazdasági guruk is, ami azonban nem gátolja őket abban, hogy folytassák a népámítást. Az sem sokat nyomna a latban, ha az emberek nagy része elutasítaná őket. A szociális biztonságot csökkentő, a leggazdagabb rétegeket előnyben részesítő neoliberalizmus ugyanis sokak szerint nem azért sikeres ideológia, mert erős társadalmi támogatottsággal rendelkezik, hanem mert foglyul ejtette ajobboldali politikai elitek gondolkodásmódját. A mögöttük álló gazdasági érdek- csoportoknak ugyanis ez a legjövedelmezőbb ideológia. Márpedig számukra csak egy isten létezik: a profit, amiért bármire hajlandók. Aki ellenáll, nem sokjóra számíthat, hiszen ma is érvényes a régi mondás: apénz beszél... Mi csak ugathatunk. Már amíg hagynak. o M FIGYELŐ Ponta Koszovó elismeréséről Szlovákia elvesztheti egyik szövetségesét Koszovó kérdésében. Ugyanis Koszovó elismerése eddigi elutasításának felülvizsgálatára utaló kijelentést tett albániai látogatása során Victor Ponta román miniszterelnök. Az Eveni- mentul Zilei román lap idézte Pontát, aki a Koszovó és Szerbia közötti párbeszéd előrelépéseire hivatkozva utalt arra, hogy a román álláspont is változhat. „Románia 2008-ban úgy döntött, hogy nem ismeri el Koszovói. Azóta sok minden változott” - mondta Ponta. Románia és Szlovákia is a között az öt uniós ország között van, amelyek az Európai Parlament 2013-ban megszavazott felszólítása ellenére sem ismerték el a korábbi szerbiai tartomány függetlenségét. Bukarest eddig nemzetbiztonsági kockázatként tekintett Koszovó nemzetközi elismerésére, attól tartva, hogy a lépés radikalizálhatja az erdélyi magyarságot. (MTI)
