Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-29 / 122. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 29. www.ujszo.com Vida Gergely költő kapta az idei Forbáth Imre-díjat Demóverzió című tematikus verskötetéért A múltba visszaküldött kameraszem „Alkotóként igazán élvezem a felejtést" (Nagy Attila felvétele) mm JazzLasszó a kávéházban Dunaszerdahely. Va­sárnap 19 órától mutatják be az aznapi műhely­munka eredményét azok a zenészek, akik jelentkez­tek a JazzLasszó zenei workshopra. A kezdemé­nyezés lényege a műfaj megismertetése és nép­szerűsítése ismert magyar dzsesszelőadók rész­vételével. Helyszín a Symbol Café (régi Arthe Café), ahol a helyi muzsi­kusok Márkus Tibor zongoraművész, Erkel Fe- renc-díjas zeneszerző, ze­nepedagógus és Bágyi Ba­lázs dobos, zeneszerző, zeneoktató, a Magyar Jazz Szövetség elnökének társaságában lépnek kö­zönség elé. A koncertre a belépés ingyenes, (juk) 2014 legjobb mexikói filmje Mexikóváros. Egy, az 1999-es diáksztrájkok ide­jén játszódó fekete-fehér roadmovie-t ismertek el a legjobb filmnek járó Ariel- díjjal Mexikóban. Alonso Ruizpalacios rendezőnek a tavalyi Berlinálén a leg­jobb első filmnek járó díj­jal elismert, Güeros című filmjét 12 kategóriában je­lölték a Mexikói Filmmű­vészeti és Filmtudományi Akadémia (AMACC) díjá­ra, ezekből végül ötöt nyert el a szerda esti gá­lán, köztük a legjobb ren­dezésért járót. A filmben két testvér, Sombra és Tomás veszi a nyakába Mexikóvárost az 1999-es diáksztrájkok idején, egy apjuk által bálványozott zenészt keresve. A rende­ző szerint filmje azzal a szándékkal készült, hogy a néző ne csak lásson, ha­nem képzeletével ki is töltse a cselekmény hé­zagjait. (MTI) Transilvania Filmfesztivál Kolozsvár. Magyar fil­meket is vetítenek a ma kezdődő kolozsvári 14. Transilvania Nemzetközi Fümfesztiválon, amely­nek egyik kiemelt meghí­vottja Nastassja Kinski színésznő. A június 7-ig tartó fesztiválon a szerdai nap lesz a magyar filmeké. A programban szerepel egy különlegesség, a Ko­lozsvári Magyar Operá­ban levetítik Kertész Mi­hálynak (Michael Curtiz) az 1914-ben forgatott A tolonc című filmjét, amelynek egyetlen máso­latát 2008-ban találtak meg a New York-i Magyar Intézet alagsorában. Az idei fesztivál - amelynek versenyszekciója is van - az argentin és a norvég filmekre fókuszál. (MTI) A Szlovákiai Magyar írók Társaságának választ­mánya minden évben Forbáth Imre-díjjal ju­talmazza az általuk leg­jobbnak tartott, előző évben megjelent verskö­tet szerzőjét. Idén - im­már második alkalommal - Vida Gergely vehette át az elimserést. Demóver­zió című, 2014-es köte­tében gyermekkori emlé­keit idézi fel. JUHÁSZ KATALIN A kötet verseit olvasva elő­ször a hiány és az emlékezet szavak jutottak eszembe. Minden vers egy-egy konkrét, személyes történetből vagy emlékfoszlányból indul ki, ám ez nem a gyermeki tudat rekonstrukciója, hanem a felnőtt tudat sajátos stilizá- ciója. Mit keresett ebben a kötetben? Az emlékezés - természeté­ből adódóan - eleve hiányt termel, hiszen a dolog leglé- nyegéhez hozzátartozik a felej­tés is. Az írásművek még job­ban felerősítik ezt a kettős mozgást, hiszen a tudatmunka szavakba öntése csak jelentős deficittel valósulhat meg. Eb­ben az értelemben alkotóként igazán élvezem a felejtést, hogy valami mindig bent ma­rad, szóval hogy nem tudom kihozni a gyerekszobából. S ta­lán éppen ez az, amit találtam: a „demóverziót”, hogy a múlt elsajátítása eleve kudarc, csak próba, kidolgozatlan felület, zaj. De úgy gondolom, mindez Komárom. Megalakulásá­nak harmincötödik évforduló­ját ünnepli a komáromi Con­cordia Vegyes Kar a hétvégén; az ünnepi hangverseny vasár­nap 17 órakor kezdődik a Duna Menti Múzeumban. Vendéget is hívott a jubiláló énekkar - az Országos Széchényi Könyvtár Kórusát Budapestről. A műsor első részében a vendégek mu­tatkoznak be, majd a Concordia fellépése következik: Claudio Monteverdi Cantate Domino című műve után Tóth Péter Pén­teki imáját, Bartók Béla Négy szlovák népdalát, Ádám Jenő Somogyi nótáit és Karai József Estéli nótázását hallhatja a kö­zönség. A szünet után Georg Friedrich Händel Ode for the Birthday of Queen Anne című kórusműve csendül fel a két énekkar közös előadásában. A Concordia olyan ünnepi műsort állított össze, amely hűen tükrözi a három és fél év­tized alatt kialakított és magá­énak vallott profilját: különbö­ző korszakokból származó egyházi és világi művek mellett elsősorban a kórusirodalom je­les magyar képviselőinek da­az irodalmi megszólalásról ál­talában is elmondható. A kö­tetben ez a tapasztalat egyéb­ként elégikusabbra, szorongó- sabbra lett hangszerelve. A gyermeki én itt valami múltba visszaküldött kameraszem. Ez a hasonlat azért is lehet találó, mert érzésem szerint a látvány, a nézés központi kérdése a kö­tetnek. Nemcsak hogy a felnőtt figyeli egy képzeletbeli féreg­lyukon keresztül az elidegení­tett gyermek-önmagát, hanem mintha e gyermek számára is amolyan látványként jelenne meg saját kora. Ez utóbbi per­sze megint egy újabb elidegení­tő effektus, a szorongás ebből az elválasztottságból, a több­szörös takarásokból és elfojtá­sokból, a megérteden plety­kákból és családi történetekből áramlik rá a szövegekre. A fel­nőtti nézőpont tehát ki van szolgáltatva annak a látvány­nak, amelyet figyel. A kettő közt állandó az oszcilláció. Beszélhetünk identitásver­sekről, illetve a saját nyelvi és egyéb identitás keresésének szándékáról is? Persze - de kinek az identitá­sa? Arra a felvetésre, hogy eset­leg rátaláltam volna a saját köl­tői nyelvemre, nem igazán tud­nék mit mondani. Az is lehet, hogy ez már korábban megtör­tént, de erre még nincs rálátá­som. Az meg, hogy a versekben megszólaló hang mennyire köt­hető az íróhoz, olvasói szem­pontból nem releváns. Úgy is mondhatnám: magánügy, ennél azért több kell. Innentől persze igen a válasz: az identitás meg­konstruálásának nyelvi kérdései nagyon is foglakoztattak. rabjait, magyar népdalfeldol­gozásokat visznek közelebb a közönséghez. „Egyfajta vissza­tekintés ez a műsor, hiszen amit megtanultunk, hosszan, éveken keresztül kísér minket” - jegyezte meg Stubendek Ist­ván karnagy, a vegyes kar ala­pítója, aki a programból a szlo­vák nyelvű Bartók-művek mel­lett Tóth Péter kortárs zene­szerző Pénteki imáját emelte ki. Emlékezetes darab ez az énekkar történetében: a kö­zelmúltban elhunyt - komá­romi születésű - neves néprajz­Hogyan születtek a kötet versei? Folyamatos átírás, ja­vítgatás közepette, vagy több­nyire egy szuszra? És valóban tekinthetjük őket az előző, Horror klasszikusok című kö­tet prequeljének, ahogyan az a kiadói ismertetőben szerepel? Már a horroros kötetben is vannak olyan versek, melyek valamiképp a gyermekkort próbálják ldfaggatni. Persze ott azért más a kontextus. A De­móverzió anyaga tehát már ak­tudós, folklorista Erdélyi Zsu­zsanna által gyűjtött archaikus népi imádságokon alapuló al­kotást először a Concordia énekelhette a kortárs kórusmű­vek rendszeresen megrende­zettbemutatóján. Emellett is van mire emlé­kezni a jubileum alkalmából. Komáromban, ahol nagy ha­gyománya volt a kórusmuzsi­kának, a második világháború után néhány évtizedes szünet következett. A hiányt Stuben­dek István töltötte ki, aki zene szakos tanárként és tapasztalt kortájt alakulgatott, de csak később tudatosult bennem, hogy tematikus értelemben amolyan előtörténet lehet. Pro- fanizálva a kérdést: miféle gyermekkor az, amelyből mondjuk a horrorhoz való, „perverz”, megkésett vonzódás kinő? Ebben az értelemben a Demóverzió mint prequel stimmel, annál is inkább, mert egy általam írt fogalmazvány­ból származik. Igaz, marke­tingszempontból nem tartom kórusvezetőként 1979-ben a Bodrogközből költözött Komá­romba. 1980 májusában 17 taggal indultak az első próbák, őszre 40 főre duzzadt a társa­ság, a következő évben pedig a Concordia már eredményesen szerepelt a galántai Kodály Na­pokon. A kórus az évek során hazai és nemzetközi fesztiválo­kon, versenyeken mérettette meg tudását. A Kodály Napokon többszörös nyert aranykoszo­rús minősítést, és méltón helyt állt számos nemzetközi kórus- versenyen, egyebek mellett Bu­túl szerencsésnek, hogy éppen ezt a kiragadott állítást hasz­nálták fel ajánlónak... Vannak olyan versek a kötetben, ame­lyek a Horror klasszikusok né­hány fragmentumának to­vábbgondolt változatai. Jelen­tősebb alakítások inkább a vég­ső fázisban történtek: amikor már tisztábban láttam a kon­cepciót. Egy esetben írtam át azért a szöveget, mert utólag egyszerűen szentimántálisnak és rossznak találtam. Ez a díj remélhetőleg rá­irányítja az olvasók figyelmét a kötetre. Ön szerint mekko­ra a presztízse manapság a költészetnek kis hazánkban? Egyáltalán, érdekli önt alko­tás közben a majdani olvasó reakciója, vagy privát ügynek tekinti a versírást? A költészetnek alacsony a presztízse, ahogy egyébként a magas irodalomnak is. De pél­dául a vers azért van így is hát­rányban a regénnyel szemben, mert az olvasót nem ajándékoz­za meg egy történetbe való be- lehelyezkedés kényelmével. Egy verseskötet fragmentál- tabb, újra- és újratölt, ott ismé­tel, ahol nem kellene, satöbbi. Sokkal inkább tereli a figyelmet saját anyagszerűségére, mint az epikus próza. Ezért sem írható például pop-vers: az úgyneve­zett minőségi szórakoztató iro­dalom mindig regény vagy no­vella. Ebben az értelemben nincs szórakoztató líra, csak rossz vagy dilettáns. Ezekből vi­szont annál több van. Ilyen érte­lemben alkotás közben nem igazán izgat a potenciális olvasó reakciója, de ha van, annak utó­lag nagyon örülök. dapesten, Prágában, Krakkó­ban vagy Lorettóban. 2000-ben az USA-ban hangversenykör- úton vettek részt. 2010-ben, majd 2013-ban az énekkarnak önálló CD-je jelent meg. „A jubileum alkalmából vé­gigkérdeztem a tagokat, szá­mukra melyek voltak a legem­lékezetesebb pillanatok az el­múlt években - mesélte Stu­bendek István. - Volt, aki Ame­rikát említette: 18 koncertet adtunk az ottani magyaroknak, nagy élmény volt. De ugyan­ilyen élmény például Rozsnyón - vagy bárhol másutt, ahol »vé­konyabb« a magyarság - el­énekelni a Szózatot vagy a Himnuszt a szentmise végén. A Kodály Napok is fontos állo­más, a hazai megmérettetést mindannyian mérvadónak tart­juk. És mindig nagy pillanat az első megszólalása a műnek, akár csak a próbateremben is, amikor először összeáll a har­mónia. Igaz, még nincs teljesen kifaragva a szobor, még nem tökéletes, de már tudjuk, mit akart megszólaltatni a zene­szerző. Igazán transzcendens pillanat, a magasságba visz. Végső soron: ez a kórusmuzsi­ka értelme.” (as) Megalakulásának harmincötödik évfordulóján, vasárnap ünnepi hangversenyt ad az énekkar a Duna Menti Múzeumban Bartóktól Händelig: ünnepel a Concordia Vegyes Kar ELŐZETES A Concordia a tavalyi Kodály Napokon (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents