Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-26 / 119. szám, kedd
iVww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 26. Vélemény És háttér 7 Ilyen ellenzék mellett bármilyen botrányt „lekommunikál" és elaltat a kormánypárt Mindörökké Fico \ szlovákiai politika az utóbbi években ugyanazokat a köröket futja. Jön egy Smerhez kötődő botrány vagy látványos kudarc, kezdődik az ábrándozás arról, hogy a kormánypárt hogyan bukja el a következő választást, aztán az ellenzék tehetetlensége és az alternatívák kilátásta- lansága miatt összeomlik minden elmélet. TOKÁRGÉZA Most is az ellenzék sokadik összeomlásának újabb fázisát átjuk: Fico a kezdeti kisiklások jtán inkább jól, mint rosszul communikál a Váhostav-bot- rány árnyékában, ellenfelei meg sehol. A Focus friss közvéleménykutatása azt mutatta, hogy a Smernek ártottak az oligarchaügyek, de a kissé gyengülő kormánypártnak nagyon sokszínű és megosztott az ellenzéke. Parlamentbe kerülne az SNS, ami alaposan szűkíti az ellenzéki pártok mozgásterét, és a kis- és közepes pártok közti kapcsolat rendezetlensége is csak arra jó, hogy megállapítsuk, most épp ki kicsodát nem szeret. A felmérés május második hetében készült, azóta Robert Fico két pofont is adott ellenfeleinek. Az első az Állami Számvevőszék ügyének felmelegítése, a másik pedig a második szociális intézkedéscsomagbejelentése. A Számvevőszék új elnökének megválasztása régóta talonban tartott ütőkártyája volt a Smemek. A tisztségről dióhéjban tudni kell, hogy az ellenzék formál jogos igényt arra, hogy jelöltet állítson, de az új elnököt csakis a kormánypárt segítségével lehet megválasztani. Az ellenzék több korábbi fordulóban is képtelen volt megegyezni egy közös jelöltben, ez most sem jött össze, a Smer pedig köszönte szépen a helyzetet, és keresztbe tett minden riválisának. Kellett hozzá egy egyénieskedő képviselő a KDH-ból, meg még egy az Egyszerű Emberektől, illetve Pavol Frešo, a teljesen leépülő SDKÚ elnöke, és a fő célt sikerült elérniük a kormánypárti kommunikációs szakértőknek. A választóknak küldött üzenet, hogy hiába van bajban a kormánypárt, ismét világosan látszik, hogy nincs épkézláb alternatívája, az ellenzék alapvető dolgokban képtelen közös nevezőre jutni. A helyzeten nem segít, hogy nem látszik, melyik párt vezethetné az ellenzéket, de nem csak és kizárólag a kiegyenlített erőviszonyok idézik elő a mély, belső válságot. A második szociális csomag bejelentése szintén erősíti a Smer pozícióit, de nem ez a populista intézkedéscsomag legfőbb hozadéka. A lényeg a fogadtatás: az ellenzék válasza ugyanis mindössze az, hogy a kilátásba helyezett intézkedések rosszak. Nincs olyan konstruktív válasz és alternatíva, ami mögé egységesen fel tudna sorakozni mindenki, így nincs alap sem a közös kormányzásra. A Váhostav-ügy legnagyobb károsultja, a hoppon maradt beszállítók, kisiparosok, a kisember így továbbra sem talál magának értelmes, érdemi mondanivalót közvetítő pártot, amelyben még hinni lehet. Ilyen körülmények között leginkább csak arról lehet elmélkedni, hogy milyen koalíciós partnert választ magának a Smer, nem pedig azt boncolgatni, van-e esély a fordulatra a 2016-os választásokon. (Peter Gossónyi rajza) Milyen szociális csomag az, amiben nincs benne, hogy korona húsz a sör! LÖVÉSZÁROK Se nem cuki, se nem kampány Hanem egy szakmai anyag a Híd Polgári Víziójának gazdasági része, és örülünk, ha olvassák, ha vitatkozunk róla, mint tette Molnár Iván is (A Híd „cukikampánya”, Új Szó, 2015. május 22.). Mert ezért (is) íródott az anyag. De az eszmecserét jó lenne szakmai mederbe terelni. Háromféleképpen futhat neki a választásoknak egy párt. Az egyik, hogy nincs érdemi programja, ezért jogosan kritizálható. Meg azért is, ha a „program” csupa népszerű dologból, felelőtlen ígérgetésből áll. Ez lenne az igazi „cukikampány”. A Híd a legrögösebb, harmadik utat választotta: megpróbált egy komplex vízióval előállni, amelynek gazdasági része koherens elveken, vüágnézeten alapul, konkrét intézkedéseket sorol példaként, és a megalkotásába külső szakértőket vont be. És nem kerüli meg a kényes, népszerűtlen, vagy annak tűnő kérdéseket sem. Ez szerintem erény, nem hátrány, ettől vállalható a dolog szakértői részről. A folyamatosan bővülő és frissülő Polgári Vízió azért nyilvános, hogy minél többen elolvassák, így örülünk, ha vitatkozhatunk róla, szívesen várjuk a szerzőt is a szakmai vitafórumainkra. De jöjjenek röviden a bírálatával szembeni ellenérvek. A kritika nagy része arra irányult, hogy a vízió csak a külföldi beruházóknak, a nagyvállalkozóknak és a tehetősebbeknek kedvez, az átlagembernek nem. Szerintünk ez épp fordítva van, de a két dolgot sem jó így szembeállítani. Az adók, járulékok és adminisztratív terhek általunk preferált csökkentése a több százezernyi kis- és középvállalkozásnak és egyéni vállalkozónak kedvez inkább. A nagy cégek könnyebben kigazdálkodják, illetve kikerülik a növekvő közterheket, több ezer alkalmazott mellett megengedhetnek maguknak 20-30 jogászt meg könyvelőt, tanácsadót. Egy kisvállalkozót már egy pluszalkalmazott (aki csak a könyvelést, adminisztrációt végzi) felvétele is tönkre teheti. Mi úgy gondoljuk, a több beruházás és munkahelyteremtés a jó - a nagyvállalatnak, az alkalmazottnak, meg az országnak is (több adóbevétel) . Szóval jó lenne, ha több cég jönne, különösen a leszakadó régiókba, ezt akarjuk ösztönözni. Ami a rugalmasabb munkaerőpiacot illeti, minden nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy ott magasabb a foglalkoztatottság, ahol kisebb az alkalmazottak védelme. Sok országban a nagy törvényi védelem attól védi meg a munkanélkülieket, hogy állást kapjanak. Emellett a bírálat túl szelektív: kiválasztja a népszerűden vagy annak tűnő ajánlásokat a Vízióból, viszont konzisztensen elhallgatja az olvasónak első látásra is kedvezőnek tűnőket. A Vízió írásakor az a cél vezetett, minket, hogy jobbá tegyük az átlagemberek életét, nem pedig az, hogy ártsunk nekik - a cikk sajnos ez utóbbit sugallja. Vitatkozhatunk az eszközökön, hogy miképpen javítsunk a többség helyzetén, de azt szuggerálni, hogy a kritizált fél eleve rosszat akar a többségnek, övön aluli. Gál Zsolt, a Polgári Vízió gazdaságpolitikai fejezetének társszerzője KOMMENTÁR Olcsó populizmus? NAGY ANDRÁS Hatalmon lévő politikai erők a választások közeledtével gyakran nyúlnak olyan populista eszközökhöz, melyektől azt váljak, hogy a lassan elszivárgó szavazóik a választásokig visszatérnek. Ezen döntéseknek többnyire nincs racionális alapjuk, pusztán azt szolgálják, hogy az emberek meggyőzzék, megéri további négy évre a kormánypártra bízni az országot. Az ellenzéki pártoknak nincs lehetőségük populista lépésekre, legfeljebb még nagyobbat ígérhetnek a kormányzó erőknél, vagy arról próbálhatják meggyőzni a szavazókat, hogy a kormány populista, lépései hamisak, nem a lakosság érdekét szolgálják. A következményeit pedig mi, a választók szenvedjük meg. Az, hogy a populista, illetve a populista ígéretek értelmetíenségét bizonyítani próbáló politikai párt éppen melyik oldalon van, szinte mindegy. Nagyon leegyszerűsítve: populista ígéreteket és rezsicsökkentést ugyanúgy végrehajthat egy magát jobboldalinak valló kormány, mint egy magát baloldalinak valló. A populizmus ilyen szempontból pártsemleges. Ugyanígy igaz lehet ez az ellenzékiek ellenígéreteire is. Az ellenzéki felelősség és felelőtlenség egyaránt megjelenhet baloldali és jobboldali pártoknál. Akkor vajon mi határozza meg, hogy egy párt, ha kormányon van, elkezd értelmedenül költekezni, vagy fordítva, ellenzékben teljesíthetetlen dolgokat ígérni? Úgy tűnik, hogy azok a pártok, melyek egyedül képesek kormányozni, vagy domináns erőt képviselnek a kormányban, sokkal könnyebben osztják értelmedenül a pénzt, mivel nem kell a koalíciós partnerrel egyezkedni, s az esetleges oszto- zásból remélt többlettámogatást is egyedül fölözikle. Tehát a Fidesz a 2014-es választások előtt nyugodt szívvel vezette be a rezsicsökkentést, mert úgy érezte, az abból származó többletszavazatok csak hozzá érkezhetnek. Valószínűleg hasonlóan gondolkodik a Fico-kabinet is: a szociális csomag kapcsán az elvándorolt vagy billegő szavazók csak hozzájöhetnek vissza. Egy populista kormánypártot azért nehéz legyőzni, mert ehhez az kellene, hogy a szavazók sokkal racionálisabban gondolkozzanak, mint az őket olcsó populizmussal megnyerni próbáló kormányzó párt. Ám a populistákat általában már csak akkor szokták elkergetni, amikor végül kiderül, hogy lépéseiknemhogyjólétet, hanem egyenesen katasztrófát eredményeitek. Ez általában csak néhány évvel később derül ki. Szlovákiában büszkék voltunk arra, hogya jobboldali pártok sosem olcsó populizmussal, hanem racionális érvekkel tudták meggyőzni a szavazókat. Mégis megtörténhet, hogy a választások közeledtével a politika ezen „piszjcos” fegyverét is be kell vetniük, ha le akarják győzni a Smert. Vajon létezik kegyes populista ígéret? Az, amivel választást lehet nyerni, de a szavazó nem haragszik meg érte, ha mégsem teljesítik? Nyilván igen, csak nem minden párt meri ezt vállalni. Vajon nálunk melyik meri? FIGYELŐ Vendégmunkás nem szavazhat A brit sajtó értesülései szerint a Nagy-Britanniában élő európai uniós állampolgárok nem vehetnek részt a brit EU-tagság sorsáról tervezett népszavazáson. A kormány csak a brit, valamint a letelepedett ír és nemzetközösségi állampolgárok számára teszi lehetővé a részvételt. David Cameron miniszterelnök ezzel engedményt tett a kormányzó Konzervatív Párt EU-szkep- tikus jobbszárnyának, amely követelte, hogy az 1,5 milliónyi külföldi EU-polgár ne vehessen részt a referendumon. A miniszterelnöki hivatal indoklása szerint a népszavazáson Nagy-Britannia jövőjéről kell szavazni, és ebben a rendkívüli horderejű kérdésben a briteké a döntés joga. A kormány tervei szerint Nagy-Britanniában legkésőbb 2017 végéig népszavazást tartanak, de addig London újra akarja tárgyalni az EU-hoz fűződő viszonyrend- szerét Brüsszellel. A tárgyalások középpontjában London szándékai szerint az EU- ból érkező munkavállalók bevándorlási szabályainak radikális szigorítása állna. Ragaszkodni kíván ahhoz is, hogy az EU-n belüli szabad munkaerőmozgás alapelve mindaddig ne vonatkozzék az újonnan felvett tagországokra, amíg azok gazdaságai nem zárkóznak fel a jelenlegi EU-tagállamok fejlettségi szintjének közelébe. A brit választók e tárgyalások eredményei alapján dönthetnének arról, hogy az EU- ban vagy az unión kívül akar- ják-e tudni hazájukat. A tárgyalássorozat félhivatalosan tegnap este kezdődött, David Cameron a vidéki miniszter- elnöki rezidencián, Chequ- ersben látta vendégül Jean- Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét. (MTI)
