Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-22 / 116. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 22. Vélemény és háttér 7 A szlovákiai magyarok többsége nem cégvezető és nincs jól menő vállalkozása A Híd „cukikampánya” A Híd e héten mutatta be, milyen gazdaságpolitikai lépésekre számíthatna Szlovákia, ha Bugár Béla pártja a jövő évi választásokat követően beleszólhatna az ország kormányzásába. MOLNÁR IVÁN A szlovákiai magyarok döntő többsége nem cégvezető, nincs jól menő vállalkozása sem, hanem egyszerű alkalmazott vagy nyugdíjas. A Hídnak elsősorban őket kellene megnyernie, a polgári párt gazdasági programjának kidolgozói azonban nem is titkolják, hogy elsősorban a külföldi magánberuházókat próbálják meg levenni a lábukról, kőkemény neoliberális intézkedéseket tervezve. A munkavállalók érdekeit elvileg a szakszervezeteknek kellene képviselniük, amelyek azonban Szlovákiában korántsem állnak ki olyan harciasán az alkalmazottakért, mint például a nyugat-európai társaik. A Híd azonban ezt is sokallja, ezért a „szakszervezetek kiváltságainak” a korlátozását tervezi. Ezen kívül megszüntetné az alkalmazottak felmondási ideje és a végkielégítés párhuzamosságát, és mindent megtenne azért is, hogy a magasabb szintű ágazati kollektív szerződések ne legyenek érvényesek azoknál a cégeknél, amelyek nem értenek velük egyet. Javasolja ezen kívül a határozott időre szóló munkaviszony, az ügynökségi foglalkoztatás és a megbízási szerződések szabályozásának enyhítését, vagyis azt, hogy a munkáltatók még könnyebben tehessék lapátra az alkalmazottaikat. A program nyíltan kimondja, hogy „szabad kezet kell adni a munkáltatóknak”. A párt javasolja a személyi jövedelemadó magasabb, 25%-os kulcsának eltörlését és ajelenleg 22%-os társasági adó csökkentését, amivel szintén a tehetősebbeknek kedvezne. Ha mindez még nem lenne elég, támogatja a nyugdíjkorhatár automatikus emelését, és nem feledkezett meg a családokról sem. „Újragondolnák” például a gyermek születésekor járó egyszeri juttatás és a gyermekgondozási segély feltételeit, és megszüntetnék vagy korlátoznák a jelzáloghitelek állami kamattámogatását és a lakástakarékpénztári takarékoskodástámogatását. Fantasztikus intézkedések kavalkádja - már ami a cégeket és nagyvállalkozókat illeti. Még szerencse - legalábbis a Híd számára hogy az ehhez hasonló gazdaságpolitikai víziókat csak pár fanatikus olvassa, a választók többsége pedig általában nem is hall róla. Őket ugyanis nem választási programmal, hanem kolbásztöltő fesztivállal, gulyásfőző versenyekkel, száztagú cigányzene- karral és a politikusok közösségi oldalakra feltöltött mosolygós, kiskutyás fényképeivel lehet megnyerni. Ehhez pedig a Híd ugyanolyan jól ért, mint az összes többi szlovákiai párt, vagyis nem kell aggódnia amiatt, hogy az általa meghirdetett antiszociális intézkedések sorozata miatt esetleg csökkenne a népszerűsége. JEGYZET A kézfogás titkai LAMPL ZSUZSANNA A mai kor egyik kulcsszava a kommunikáció. Ez a fogalom nagyon sok mindent takar, de alapvetően emberek vagy csoportok közötti értekezésről van szó, arról, hogy közölni akarunk egymással valamit. Ezt sokféleképpen tehetjük. Például az, hogy szeretlek, lehet szóbeli vallomás, de véshetjük fatörzsbe (szegény fa!), vagy tetováló tűvel a saját bőrünkbe, esetleg kölcsönösen egymáséba (láttam már ilyet). A kimondott vagy leírt szó azonban keveset ér, ha nem társul hozzá a megfelelő nem verbális kommunikáció, azaz testbeszéd. Számtalan kísérlet bizonyítja ugyanis, hogyha a szavak és a testbeszéd között nincs összhang, akkor ösztönösen inkább a testbeszédre hallgatunk, hacsak nem akarjuk erőnek erejével elhitetni önmagunkkal, hogy igaz az, amiről az ösztöneink ordítva jelzik, hogy nem igaz. Nem véletlen, hogy a tömegek meggyőzésére szakosodott némely emberek kommunikációs trénert tartanak, aki arra is tanítja őket, hogyan rejtsék el vagy alakítsák át azokat a nem verbális megnyilvánulásaikat, amelyekből kiderülhetne, hogy mikor hazudnak. Már aki hazudik. Az egyik leggyakoribb nem verbális megnyüvánulás a kézfogás. Ifjú újságíró koromból jól emlékszem néhány vezető beosztású férfi furcsa kézfogására, ami kinyújtott, tenyérrel lefelé irányuló karral indult, mintha a földre akarna csapni, mint én szoktam a molyt. Akkor még csak éreztem, hogy ez lekezelő kézfogás. Hogy tényleg így is hívják, csak később tudtam meg. Nem baj, legalább be tudom mutatni. Kedvencem a döglött halnak nevezett kézfogás. Lagymatag, gyenge, főleg nők imádják, épp, hogy csak odadugják mancsocská- jukat. De a kézfogás nem csak a kommunikáció szempontjából érdekes. A kanadai McMaster Egyetem kutatói négy éven keresztül 17 országban 140 ezer ember egészségi állapotát és kézfogását vizsgálták, s kiderítették, hogy összefüggés van a gyenge kézfogás és a különböző betegségekre, főleg a szív- és érrendszeri megbetegedésekre való hajlam valószínűsége között. Szerintük a kézfogás erőssége többet árul el az egészségi állapotról, mint a vérnyomás. Egy speciális műszerrel kilogrammokban mérték a kézfogás erősségét. Ennek minden egyes öt kilogrammal való gyengülése 17 százalékkal növeli a szívás érrendszeri megbetegedésben való elhalálozás esélyét. Ha tehát valakinél csökken a kézfogás ereje, ez azt is jelezheti, hogy az illető egészségével valami nincs rendben, vélekednek a kanadai tudósok. Sok embert ismerek (főleg férfit), aki szereti mások kezét (főleg nőkét) ropogtatni. Eldöntöttem, mától kezdve figyelni fogom, nem csökken-e a kézfogásuk ereje, s ha igen, orvoshoz küldöm őket. Utóvégre az ember ott segítsen, ahol tud, még ha esetleg kinevetik is az érveit. KOMMENTAR Segélyhívás CZAJL1K KATALIN Orbán Viktor újra nagyot alakított a nemzetközi porondon, amikor az Európai Parlamentben megerősítette, Magyarország nem kér a bevándorlókból, mert nem is tudna velük mit kezdeni, hiszen sosem volt multikulturális társadalom. Sok minden eszébe jut az embernek az ilyesmi hallatán, kezdve a történelmi Magyarország területén élő nemzetiségektől Szent István intelmein át egészen addig, mennyire szeret Magyarország egyéb nemzetközi fórumokon ezeréves európai múltjára hivatkozni. De ez az írás nem erről szól. Hogy (rossz) példáért ne menjünk a szomszédba, ne hagyjuk szó nélkül az elkötelezett szociáldemokrata Robert Fico témához kapcsolódó kijelentéseit sem, akit az összetákolt bárkákon halálra éhezett menekülők és vízbe fulladt gyerekeik ezrei arra indítottak, hogy világossá tegye, Szlovákiának esze ágában sincs hozzájárulni e szerencsétlen emberek megsegítéséhez, oldják csak meg azok az államok, amelyeket a dolog közvetlenül érint. Hogy a témában ismét szlovák-magyar egyetértés uralkodik, nem vigasz. Nyomasztó, mit tesz e két kormányfő, aki egyébként oly szívesen példálózik nemzete történelmi nagyságával, de nyilvánosan tesz tanúbizonyságot kicsinységéről, erre buzdítva országa polgárait is. Mert miről is szól az egyre súlyosabb bevándorlóprobléma? Arról, hogy a legkilátástala- nabb helyzetben levő emberek, akik az éhezés, az üldöztetés, a fizikai likvidáció elől menekülnek, a civilizált Nyugathoz fordulnak segítségért, ahol állítólag érvényesülnek az emberi és szociális jogok, amire az öreg kontinens oly büszke. Ezeknek az embereknek a túlnyomó része nem azért hagyja ott mindenét, hogy minket kifosszon, visszaéljen a szociális rendszerünkkel, elvegye a munkahelyünket és ledöntse templomainkat. Ezek az emberek egyszerűen élni akarnak. S Európának, a kulturált Európának kötelessége meghallani a segélykérést, s kinyújtani a karját. Miért is? Mondjuk puszta felebaráti szeretetből, hiszen kultúránk alapja állítólag a zsidó-keresztény tanítás. Vagy mondjuk azért is, mertafejlett Nyugat gazdagságának nagy részét éppen egykori gyarmatai kifosztásával szerezte. De mindenekelőtt azért, mert a világ fejlettebb része felelősséggel tartozik a világ szegényebb részéért, s a globális problémák megoldásáért. Nehéz elhinnünk, de immár mi is ebbe az elit klubba tartozunk. S ezzel felelősség is jár. Nemcsak akkor kell európainak lennünk, amikor brüsszeli pénzekért nyújtjuk a markunkat, hanem akkor is, amikor mások nyújtják a kezüket felénk. Igen, rengeteg a megoldandó probléma itthon is, de ez nem jelentheti azt, hogy nem látunk tovább az orrunknál, és csak saját magunkkal törődünk. Éppen abban áll egy nemzet, egy kultúra nagysága, hogy képes felülemelkedni saját magán, apró-cseprő problémáin, s áldozatot hozni bizonyos magasabb célokért. A történelem megmutatta, hogy hosszú távon ez mindig kifizetődik. Ahogyan az is bebizonyosodott a történelem során, hogy azok az országok a legsikeresebbek, amelyek nyitottak, mind eszmeileg, mind fizikailag. Igen, indokolt ellenérv, hogy a bevándorlók ezrei közt lehetnek terroristák is, ez azonban nem lehet ok arra, hogy Európa en bloc elutasítsa a pusztulás elől menekülőket, miközben az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletéről harsog. S ha már szót ejtettünk a történelemről, Közép-Európa évszázadok óta a Kelet és a Nyugat határán egyensúlyoz. Avasfüggöny leomlásával az a szerencsés helyzet állt elő, hogy immár önszántunkból a fejlett Nyugathoz csatlakozhattunk. Fontos, hogy ezt mindig észben tartsuk, s ne hagyjuk, hogy ostoba politikusok puszta önzésből és hatalomvágyból újra Kelet felé rántsanak. Se eszmeileg, se fizikailag. Mert ne feledjük, nem mindenkinek adatott meg az a luxus, hogy maga döntse el, melyik klubhoz tartozzon. FIGYELŐ Putyin, a nyelvőr Vlagyimir Putyin tisztább, idegen szavaktól mentes orosz köznyelv mellett kardoskodik. Az orosz elnök az orosz nyelv tanácsának ülésén bírálta, hogy az internetes felületeken és a televízióban egyre több idegen eredetű szót használnak. Putyin kormánytisztviselők, írók és oktatók előtt kijelentette: az általános nyelvi környezetet ma elsősorban a média, az internet és a televízió határozza meg, ahol mind gyakrabban elhanyagolják a nyelvi normákat, az alapvető nyelvtani szabályokat, és túlzott mértékben vesznek át idegen szavakat. Az orosz kormány a helyzet javítására egy sor kezdeményezést tett, például az irodalom évének nyilvánította 2015-öt Oroszországban - írta a The Moscow Times napilap. Oroszországban 193 nemzetiség él, de a lakosság 96%-a oroszul beszél. (MTI) N KÚ-elnökválasztás Fico-módra
