Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-20 / 114. szám, szerda

6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 20. www.ujszo.com RÖVIDEN A kisebbségi létről a Könyvkuckóban Rozsnyó. Végei László Négyszemközt Máraival - Napló­jegyzetek, 1992-2014 című könyvét mutatják be ma 16.30-tól a rozsnyói Könyvkuckóban. A Kossuth-díjas vajdasági íróval, esszéistával Ambrus Ferenc beszélget a 100P bárban (Kósa- Schopper utca). A kötet nem is annyira Márai Sándorról, mint inkább a kisebbségi létről szól, ám a szerző az emigrációt vá­lasztó Márai szellemi alakja köré csoportosította az elmúlt ti­zenkét év történései kapcsán született gondolatait, (juk) Mikronovellák gyűjteménye Dunaszerdahely. Száraz Pál novelláskötetét, a Szárda szőnyegét mutatják be ma 18 órától az Arthe Caféban. A Vám- béry Polgári Társulás és az AB-Art Könyvkiadó rendezvényén Ákody Zsuzsa méltatja a kötetet, amely „mikronovellákat” tartalmaz. Ezek a rövid szövegek hol a kelet meséibe viszik az olvasót, hol pedig egy nyugati szalonba, (juk) Plovdiv és Matera győzelme Brüsszel. A bulgáriai Plovdivot és az olaszországi Materát választották a Európa 2019-es Kulturális Fővárosává az Eu­rópai Unió kulturális miniszterei tegnap Brüsszelben. 2005-től évente két európai város kapja meg ezt a címet, egy az Európai Unió régi és egy az új tagországai közül. A szlová­kiai városok közül Kassa volt uniós kulturális főváros 2013-ban, Magyarországról pedig Pécs töltötte be ezt a cí­met egy éven át, 2010-ben. (MTI, juk) Marton László irányításával újítja fel a Vígszínház egyik legendás előadását, az Össztáncot Szülők, nagyszülők emlékére összefoglaló Budapest. Holnap indul a Nagy-Szín-Pad!, a Petőfi Rádió és a VOLT Produkció közös „tehetségmutató” versenye. Há­rom estén át három-három ma­gyar zenekar lép fel az Akvárium Klubban, és a közönség szavaza­tai döntik el, melyik három csa­patjut a szombati döntőbe. A tét óriási, a győztes ugyanis Robbie Williams előzenekara lehet a Sziget fesztiválon, Ákos előtt játszhat a VOLT Fesztivá­lon, nagyszínpados lesz a STRAND fesztiválon és Magyar- országot képviselheti jövőre a hollandiai Eurosonic Fesztivá­lon. Szavazni a Facebookon, a www.nagyszinpad.com oldalon és sms-ben lehet. A koncerteket annyi platformon követhetik az Kétszázharminchét alka­lommal játszotta a Víg­színház társulata Marton László nagy hatású ren­dezését, a szüléink és nagyszüleink emlékeit megidéző Össztáncot. SZABÓ G. LÁSZLÓ A koncerteket több platformon lehet követni Indul a „tehetségmutató” érdeklődők, mint még egyetlen magyarországi produkciót sem korábban. A fordulókat közvetíti az M2-n működő Petőfi TV, a petofilive.hu, élő stream lesz látható az Akvárium, a Sziget, a VOLT, és a Strand oldalain, illet­ve számos csatornán. Holnap a Honeybeast, az Ocho Macho és a Babel lép szín­padra, vendég a tavalyi győztes Mary Popkids, valamint a Halott Pénz. Holnapután a Headbengs, a Kelemen Kabátban és a mi nagy kedvencünk, a Middlemist Red száll versenybe, a vendég­fellépő Deniz. Május 23-án a Margaret Island, a Biebers, va­lamint Soerii & Poolek méreti meg magát, Odett pedig ven­dégként lesz jelen a színpadon. A szombati döntő sztárfellépője aWellhello. (juk) Az előadás a 2008/2009-es évadban került le a műsorról, most viszont - zömében új sze­replőkkel - ismét bemutatják. Franciaországból, a Théatre du Campagnolból indult hódító út­jára a darab, amelyet Jean- Claude Pechenat rendezett. Ez alapján született Ettore Scola filmje, A bál, majd Békés Pál írói és Imre Zoltán koreográfusi közreműködésével 1994-ben Marton László rendezése, az Össztánc. „Jean-Claude Pechenat, aki­hez baráti viszony fűzött, meg­hívott egyszer Párizsba, hogy dolgozzak nála - meséli a Víg­színház egykori igazgatója, ma főrendezője. - Akkoriban kerül­tünk egyre közelebb a gyönyö­rűen felújított Vígszínház meg­nyitásához. Egy színházi ember számára ez nemcsak ünnepé­lyes pillanat, hanem hihetetle­nül nehéz feladat is. Rendkívül jó ötlet kell hozzá, és volt is több beszélgetésünk ez ügyben a művészeti tanáccsal, a drama­turgokkal és a színészeimmel. Már Párizsban vártam Jean- Claude-ra, amikor villámcsa­pásként hasított belém a gondo­lat, hogy mi lenne, ha elkérném tőle A bál alapötletét. Elvégre a francia és a magyar történelem teljesen más, nemhogy Ugyan­olyan, hanem még csak hasonló sem lehet a két előadás. Beül­tünk a Café Demagógba, Jean- Claude kedvenc kávézójába, s mondom neki: mi lenne, ha öt­letadóként téged feltüntetve, ezzel a kivételes színházi tech­nikával, tehát egyetlen szó nél­kül, mindent a tánc, a gesztu­sok, a mozdulatok nyelvén kife­jezve létrehoznánk egy előadást a Vígszínházban Magyarország elmúlt hetven évéről. Jean- Claude felpattant az asztaltól, átölelt és csak annyit mondott: Nagyszerű! S akkor tudtam: ez az előadás emlékoszlopa lesz kettőnk barátságának. Jean- Claude el is jött hozzánk a szí­nészeivel tartani egy worksho- pot a csapatunknak. Bemutat­tam őt Imre Zoltánnak, az én barátomnak és csodálatos munkatársamnak, így indul­tunk neki a próbáknak.” Ez volt tehát a kiinduló hely­zet. Létrehozni valami újat, ki­vételest, progresszívet, ami a színház jövőjére mutat, még ha a múltba tekint is vissza. Egy táncterem zárt világába tör be a történelem, miközben a néző végig a vendégekre és azok vi­selkedésére, személyes történe­teire, érzelmekkel teli momen­tumaira figyel. „Őszintén megmondom, arra számítottam, ebből legfeljebb tizenöt-húsz előadás lesz, aztán lekerül a műsorról - folytatja Marton László. - De hogy ilyen elképesztő siker lett! Másfél év­tizeden át telt ház előtt játszot­Marton László, a nagy sikerű előadás rendezője Medveczky Adám, Eszenyi Enikő és Józan László a felújított Össztáncban (Szkórossy Zsuzsa felvételei) „régi új” ismerősök is a darab­ban: Hegyi Barbara, Balázsovits Edit, Telekes Péter, Csőre Gá­bor, Kerekes József, Fesztbaum Béla, Tahi Tóth László. „Reméljük, ez a mostani is ugyanolyan érvényes előadás lesz, mint a régi. Bevallom, ne­héz volt újra kiosztani a szere­peket, hiszen a régi próbák so­rán szoros érzelmi kapcsolatba kerültem a színészeimmel. Na­gyon megszerettem őket, és most majdnem mindegyiküket helyettesítenem kellett valaki­vel. Ilyen szempontból sem volt könnyű létrehozni az új szerep- osztást. A ’94-es bemutató óta több mint húsz év telt el, s a művészek között már vannak, akik fizikailag nem bírják ugyanazt a terhelést, hiszen itt két és fél órán át elképesztő energiával dolgozik mindenki. Két kilót biztosan ledobnak az előadás végére, olyan megeről­tető munkát végeznek.” Az Össztánc kirobbanó sike­réhez külön fényt adtak a kül­földi vendégszereplések. Po­zsonyba, Prágába, Brünnbe, majd Dublinba is eljutott a víg­színházi előadás, a nézők pedig mindenütt hatalmas elismerés­sel fogadták. „Dublinban az a megtisztel­tetés ért bennünket, hogy az ír Nemzeti Színház megalakulá­sának 100. évfordulójára ren­dezett fesztiválon a berlini Schaubühne, az Angol és a Svéd Nemzeti Színház, valamint a párizsi Odeon társulata mellett vendégeskedtünk. Ott lenni egy ilyen rangos rendezvényen ko­moly megtiszteltetés volt szá­munkra. Hogy mekkora sike­rünk volt, azt az is jelzi, hogy az eredetileg tervezett egy előadás helyett hármat tartottunk. Még a csilláron is lógtak, annyian voltak kíváncsiak ránk” - emlé­kezik vissza Marton László. Húsz évvel ezelőtt ismeretlen úton indult el a társulat az Össz­tánccal. Felelősségük azonban most is óriási, állítja a darab rendezője. „Azt a minőséget, azt a színvonalat szeretnénk el­érni most is, ami méltó a régi előadáshoz. Nyugodt szívvel mondhatom: az egész társulat erre törekszik.” tuk, s amikor levettük, még ak­kor is zsúfolásig tele volt a néző­tér. Egyeztetési gondjaink vol­tak a színészekkel, mert közben annyi változás történt a társu­latban. Ez a természetes igény hozta létre, hogy most, amikor megújult, fiatal társulata van a színháznak, ismét felépítsük a darabot. Ezáltal Imre Zoltán ba­rátomra is emlékezni fogunk, akinek a zsenije - a felújítást ve­zető Bodor Johanna munkáján keresztül, hiszen ő 1994-ben a koreográfus alkotótársa volt - ismét megmutatkozik.” Hét évtized történelmét fel­ölelni, abból szelektálni nem lehetett könnyű feladat. Akár­csak az események láttatása. Az Össztáncban minden történés úgy jelenik meg, mintha ked­venc fényképalbumunkat la­poznánk. „Szubjektivitás is van az elő­adásban - mondja Marton Lász­ló. -A történetek jelentős része az én családomról szól. Békés Pállal közösen írtuk a darabot. A nagyapám és az édesapám mellett kisfiúként még én is megjelenek az egyik képben, mégpedig az ’56-os események közepette. Én vagyok az, aki el­veszíti a luftballonját, és miat­tam nem tud disszidálni a csa­lád. Azért kap ekkora teret ’56 az előadásban, mert kisfiúként nagyon intenzíven éltem meg az akkori eseményeket. Felka­varó élmény volt számomra az is, hogy elvesztettük a futball­világbajnokságot. Máig emlék­szem annak a kis falunak a főte­rére, ahol hallgattuk a meccs közvetítését, s amikor vége lett a mérkőzésnek, az egész falu zokogott. Elképzelhető persze, hogy a történészek egy másik epizódot fontosabbnak találná­nak, de mi vállaltan a szülőknek és a nagyszülőknek állítunk em­léket, s egy ilyen történetfüzér­ben nem lehet egyforma fontos­ságú minden esemény.” Az eredeti színlapot tekintve, az 1994-es bemutató szereplői közül Eszenyi Enikő, Hullán Zsuzsa, Igó Éva, Pápai Erika és Borbiczky Ferenc maradt a fel­újított változatban. A pályáju­kon most induló, huszonéves színészek közül máris kitűnik Medveczky Balázs, de vannak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents