Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-20 / 114. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 20. Vélemény és háttér 7 Pillanatnyilag csak a később csatlakozott Románia és Horvátország van mögöttünk a listán Mennyi uniós pénzt bukunk el? Szlovákia az utolsók között kullog az uniós pénzek felhasználásában. Az előző (2007 és 2013 közötti) költségvetési időszakból megmaradt összegeket az idei évvégéig kellene lehívni, de erre semmi esély. GÁL ZSOLT Csak az a kérdés, hogy a 2015-ben felhasználandó 4,2 milliárd euróból mennyit bukunk el. Az Európai Bizottság regionális politikával foglalkozó honlapján a számos statisztikai adat között található egy grafikon, ahol az EU-tagállamok aszerint vannak rangsorolva, hogy a 2007-2013 közötti költségvetési időszakban a számukra elkülönített pénzekből mennyit tudtak felhasználni. A rendszeresen frissített adatok azt mutatják, hogy a strukturális alapokból és a kohéziós alapból az egyes tagállamok a lehetséges 100 százalékból mennyi pénzt tudtak lehívni. Szlovákia mellett jelenleg a 62,2%-os adat virít. Mögöttünk csak két tagország, Románia és Horvátország található, de ők nálunk később (2007-ben, ill. 2013-ban) csatlakoztak az unióhoz. A szégyenletes pozíció és az adat annyit jelent, hogy idén feleannyi pénzt kellene Szlovákiának lehívnia, mint a 2007-től 2014-ig eltelt nyolc évben összesen sikerült. Ez nyilvánvalóan irreális, még akkor is, ha a pénzek már szinte kivétel nélkül le vannak szerződve. Azért, mert az uniós alapok a pályázat megvalósulása, vagyis a beruházás, építkezés befejezése, átadása után fizetnek. Számszerűsítve ez annyit tesz, hogy a Szlovákiának a számára rendelkezésre álló mintegy 11,5 milliárd eurós keretből bő 4,2 milliárdot idén kellene elköltenie. Mivel a tavalyi évvégéig csak 63,2 százalékot sikerült. Ez az uniós adatokkal csaknem megegyező szám már a szlovák kormány legutóbbi, egyébként félévente publikált, az uniós alapok felhasználásáról szóló jelentéséből származik. Ez rendszeresen összegzi mind a 11 operatív program esetében a kifizetéseket. A legfrissebb, április végi adat pedig az uniós alapokat Szlovákiában nemzeti szinten irányító központi koordinációs szerv honlapjáról származik - itt már 70 százalékon áll a lehívott pénzek aránya. Persze ez is a következőt jelenti: több mint 8 év alatt sikerült lehívni hetven százalékot, a maradék harmincat meg 8 hónap alatt kellene... Egyszóval lehetetlennek tűnik, hogy Szlovákia ne bukjon el jelentős pénzeket, főleg azért, mert sok támogatandó beruházást nem sikerül határidőre befejezni. De az is szerepet játszik, hogy az Európai Bizottság a számos ellenőrzés során feltárt szabálysértések miatt afféle büntetésként visszafizetteti a már megítélt támogatások egy részét. Az ilyen „korrekciós” büntetések nagyságáról lehetetlenség átlátható és rendszeresen frissített adatokat találni. Nyilván a kormány nem szívesen dicsekszik ilyesmivel. Ahogy azzal a ténnyel sem, hogy tavaly a Európai Bizottság 11 operatív programból kilencben hónapokra felfüggesztette a kifizetéseket, a rendszerszintű szabálytalanságok miatt. Jövőre meglesznek a végső, és alighanem Szlovákiára nézve lesújtó adatok, de van egy sanda gyanúm: a kormány a választásokig nem hozza nyilvánosságra a nemzeti hatáskörben készülő dokumentumokat. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Bezzeg az ilyen bevánszorgókra nincs semmiféle uniós fogyasztási kvóta! (Peter Gossónyi rajza) Az elosztási kvótától az embercsempészek hajóinak elsüllyesztéséig Menekültügy: mennyi az annyi? FELEDY BOTOND Az elmúlt évben több mint 600 ezren kértek menekültstátust az Európai Unióban. A földközi-tengeri hajókatasztrófák áldozatainak óriási száma felébresztette Brüsszelt, és most gyors megoldást keres. Ebbe az embercsempészek elleni koalíciós támadástól a menekültek elosztásának uniós tagállamok közti kvótájáig minden beletartozik. A menekültek tehát nem bevándorlók, hiszen valamilyen konfliktus miatt keresnek menedéket, elvileg időlegesen, a bevándorlók vagy külföldi munkavállalók pedig jogilag egészen más kategóriába tartoznak. Az uniós polgárok bármely országban vállalhatnak munkát, bárhova mehetnek, ez az uniós alapszabadságok egyike. 2012-es adatok szerint 1,7 millió ember mozgott az uniós tagállamok között, míg ugyanennyi érkezett külföldről, nem menekültként. Emellett arra is érdemes figyelni, hogy ugyanabban az évben 2,7 millióan hagyták el az uniót, tehát létezik a fluktuáció: vendégmunkások jönnek-mennek, illetve az agyelszívás elsősorban az USA irányába a leggazdagabb uniós tagokat is érinti. A legutóbbi rendkívüli csúcson eldöntötték, hogy több területen is próbálkoznak megoldani a menekültügyet, miközben a témakör kezelése alapvetően tagállami hatáskörbe esik. A legzajosabb vitába a kötelező elosztási kvótáról és az ember- csempészek hajóinak elsüly- lyesztéséről zajlott. A kvótával azt szeretnék, hogy ha jelképes mértékben is, de a tagállamok közös felelősséget vállalnának. Jelenleg a déli, tengerparti országokat és a Törökország közelében fekvő tagokat érinti legjobban a menekültáradat. Az észak-afrikaiak az olasz Lampedusa, Málta és a spanyol fennhatóság alatt levő szigetek felé hajóznak, míg a közel-keleti válság menekültjeinek egy apró, de számunkra már jelentős része eléri a bolgár, a román vagy a magyar zöldhatárt. Németország és Svédország élen jár a befogadásban, míg mások vagy hajlandók erre, vagy nem. Utóbbiakra szeretnének kis nyomást gyakorolni azzal, hogy évente mindössze húszezer főt elosztanának köztük a százezrekből. Ami a hajók elsüllyesztését illeti, ehhez az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása lenne szükséges, de az oroszok már jelezték, hogy megvétóznák. A hajókat Líbia partjainál szeretnék elsüllyeszteni, de az sem biztos, hogy ehhez maga Líbia hozzájárulna. Ráadásul nehéz eldönteni, hogy melyik hajó számít csempészhajónak, hiszen lehet, hogy amelyik éjjel menekülteket visz, az nappal más rakománnyal, legálisan közlekedik... Rengeteg tehát a nyitott kérdés, és a valódi megoldás csak az lenne, ha megszűnnének a menekülést és elvándorlást kiváltó okok. Vagy legalábbis enyhülne a helyzet. Ebben kell stratégiai szerepet vállalnia az uniónak, erőforrásokkal és helyi fejlesztésekkel, most már a saját jói felfogott érdekében is. GL0SSZA Tiltsák be! VERES ISTVÁN Amikor a politikai hatalom mindent megtehet, akkor igyekszik is azt a látszatot kelteni, hogy mindent megtehet. Ez persze nem jelenti azt, hogy amit végrehajt, tényleg megold valamit. De azt sem, hogy a javaslatok végrehajtásakor a fő cél magának a problémának a megoldása lenne. Sokszor inkább az a cél, hogy a hatalom egy rugalmas, naprakész és bölcs döntéshozó látszatát keltse. Jó példa a bevándorlás kérdése. Hálás téma, amelyről hónapokig lehet szónokolni, ráadásul az egyszerű választó is felfogja, nem, mint aVáhostav-ügyet. Külföldről áramlika veszély, de megvédjük az ország lakóit. Egyszerű üzenet, mindenki érti, és ki ne értene vele egyet? Pedig ez sokkal bonyolultabb történet. A bevándorlást már nem lehet politikai dön- - téssel megszüntetni, mint a karácsonyi nyugdíjat. Sem a kivándorlást. Az emberek elköltöznek, mertjónak látják, és mert joguk van hozzá. És megszokták, hogy lehet. Szabad mozgás van az unión belül. Aki ezt a folyamatot vissza akarja fordítani, teljesíthetetlen feladatot vállal. Szlovákiában és Magyarországon a vezető politikusok elkezdtek dobálózni ezekkel a lehetőségekkel, mintha az egész kivitelezése egy gombnyomás kérdése lenne. Mit kezdjünk a bevándorlóinkkal? Küldjük haza őket? Engedjünk be újakat? Közben Magyarországon és Szlovákiában a bevándorlóprobléma körülbelül olyan szinten van, mint Norvégiában a paradicsomtermesztés. A politikusaink ismét szeretnének valami fontosat mondani, ezért a párizsi lövöldözés után kitalálták, hogy nekünk is kezdenünk kell valamit a bevándorlóinkkal. Nehogy úgy járjunk, mint a franciák, a németek és az angolok. Ó, azok a szegény nyugat-európai népek, ments isten, hogy a sorsukra jussunk. Ész nélkül végiggyarmatosították a világot, hát most megkapták a gyarmati örökséget, úgy kell nekik. Majd mi itt, Közép-Európában megmutatjuk: nem engedünk be senkit! Csak nehogy az angolok meg a németek meg az osztrákok is ezt tegyék, mert jöhet haza „podporára” ások dolgos magyar meg szlovák külföldön dolgozó. Persze, könnyebb valamit betiltani, mint elismerni, hogy tehetetlenek vagyunk. Pedig a modern népvándorlással szemben tehetetlenek vagyunk. Szóval, ha azt vesszük, hogy a Charlie Hebdo-merénylet kellett ahhoz, hogy a bevándorlás nálunk téma legyen, akkor a közeljövőben vélhetően a motorozás betiltásáról is vitát nyitnak Pozsonyban és Budapesten. Hiszen Texasban néhány napja halomra lőtték egymást egy étterem parkolójában a motoros bandák tagjai. Ennyire veszélyes dolog a motorozás. Biztosan lesz, aki emiatt fog rájuk szavazni. FIGYELŐ Kalifa, a hős bevándorló Hősként ünnepelnek Olaszországban egy ülegális bevándorlót, aki kimentett a Tevere folyóból egy fuldokló nőt Rómában. Jutalmul egy évre szóló tartózkodási engedélyt adtak Szobudzs Kalifának, az illegális bangladesi bevándorlónak. A 32 éves férfi egy 55 éves izraeli nőt mentett ki. Amikor meglátta, hogy egy embert sodor magával az áramlat, habozás nélkül belevetette magát a folyóba. Kalifa egy híd alatt lakik, mintegy 50 eurót keres hetente, rózsák és esernyők eladásából, és Bangladesben betegeskedő anyját is támogatja. Hősies tette lenyűgözte a római hatóságokat, és egy évre szóló tartózkodási engedélyt adtak neki. Ignazio Marino, Róma polgármestere is felhívta telefonon. „Sose voltam boldogabb” - mondta a bevándorló a sajtónak. Bár hősként ünnepük, pénzjutalmat nem kapott. Továbbra is a Cloaca Maxima, az ókori római szennyvízhálózat egyik nyílása mellett éjszakázik más hajléktalanokkal. (MTI) Sorkötelesek feketelistája Ismeretlenek szórólapokat helyeztek ki a Beregszászi járás egyes magyar településein azoknak a névsorával és elérhetőségével, akik nem vették át behívójukat - írta a Kárpáti Igaz Szó. Az ukrán nyelvű to- borzószöveg arra szólítja fel a hadköteles férfiakat, hogy ne bujkáljanak és legyenek hű ukrán hazafiak. A kiragasztott listán nincs hivatalos pecsét és aláírás. Az újság megkeresésére Petro Neveszelij megyei parancsnok megerősítette, a listákat a hadkiegészítő megbízott rakatta ki, így akarják tudatni, kik azok, akik kibújnak a mozgósítás alól. A listán szereplők 90%-a külföldön tartózkodik. Az ügy előzménye, hogy két hete a parancsnokság közleményt adott ki, amely szerint jogkorlátozásokat vezetnek a mozgósítás alól kibújókkal szemben, nem kaphatnak útlevelet, nem vehetnek fel banki hitelt, nem változtathatják meg lakhelyüket, megtagadjákjár- műveik nyüvántartásba vételét, sehol se vállalhatnak munkát. (MTI)
