Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-12 / 107. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 12. Vélemény És háttér 7 A Kerekasztal nem a politikai logika szerint, hanem a közösségi érdekek alapján gondolkodik Az együttműködés ötven árnyalata A múlt hét szlovákiai ma­gyar belpolitikai eseménye nem az, hogy nem lesz vá­lasztási koalíció az MKP és a Híd között. A valódi hír, hogy a pártok nem ülnek asztalhoz, és az egyik fél nem hajlandó konzultálni. TOKÁR GÉZA Az egyszerű szlovákiai ma­gyar választónak eközben fo­galma sincs arról, mire számít­hat a politikusoktól a választá­sok után, az elhangzó ígéretek függvényében - azokkal pedig tele lesz a padlás. A kerekasztalos kezdemé­nyezés változatos reakciókkal találkozott. Nevezték bohózat­nak, jó szándékú, de naiv ötlet­nek, reménytelen próbálkozás­nak. A polgári vízió legszebb ha­gyományai szellemében kijelen­tették, hogy a politikát rá kell hagyni a pártokra és nem kell be­lebeszélni, illetve ráragasztot­ták az MKP-címkét (mint tette azt a Híd), vagy egy fejbiccen­téssel napirendre tértek fölötte egy elvi beleegyezéssel (mint tette azt az MKP). A kívülállók eközben fejtegethették, melyik párt miért szimpatikus és melyik miért nem. Egy dolog azonban egészen biztos: ha a politikai eli­tünk eljut arra a szintre, hogy egymáson kívül mindenki más­sal hajlandó szóba állni, akkor hogyan érhetünk el bármi ér­demlegeset a közös ügyeink­ben? Erről is kellett volna szól­nia egy legmagasabb szintű egyeztetésnek, nem kizárólag a koalíciókötésről. Mindig lehet­séges a megegyezés, ha van rá akarat. Az egyezségnél is fonto­sabb az együttműködés, egymás meghallgatása, ez az első lépés. Mire számíthatunk az elma­radó tárgyalások, a felső egyez­tetés híján? Leginkább káoszra és sárdobálásra. A szlovákiai po­litikát a magyar-magyar konf­liktustól függedenül a teljes fel­fordulás jellemzi. Létezik egy - minden belső és külső problémá- ja ellenére - erős Smer, illetve több célt tévesztett, a választási küszöb körül mozgó kis párt, melyek azt fontolgatják, kivel kellene koalíciót kötniük és ki­hez kéne igazodniuk. Azt még a legelvakultabb választók sem hihetik, hogy például a Híd, a KDH és a Sieť képes lesz hármas­ban kormányozni, az Egyszerű Emberek és a parlamentbe ép­pen becsusszanó két-három formáció támogatása nélkül. Nem tudni, kihez és hogyan iga­zodna Fico, azt sem látni, milyen csillagállás mellett formálódhat meg az a politikai közeg, amely­ben végre ki tudunk bokszolni számunkra fontos dolgokat kul­turális, oktatási vagy gazdasági téren. A probléma pártállástól, ideológiától, MKP-s vagy hidas kötődéstől függetlenül fennáll. Egy ponton túl behatárolódnak az amúgy is korlátozott civil le­hetőségek, szükségünk van par­lamenti képviselőkre. Logikus, hatalmi érvekkel in­dokolható, miért lenne előnyös bármiféle megegyezés az MKP- nak és hátrányos az erőpozíció­ból indító Hídnak (a helyzet iró­niája, hogy a 2010-es választá­sok előtt pont fordítva volt, csak hatalmi érvekkel lehetett indo­kolni az MKP akkori gyűlölet­kampányát). A komáromi ön- kormányzati látszatkoalíció he­lyi kudarca mögé bújni, arra hi­vatkozva elutasítani az együtt­működés bármilyen formáját, szóba nem állni a másikkal fele­lőtlenség, és csak ahhoz járul hozzá, hogy az egyszeri válasz­tónak még jobban elmenjen a kedve a politikától és a politiku­soktól. Lehet, hogy valamelyik pártnak az együttműködés el­utasítása az érdeke - de attól ez még társadalmunknak károkat okoz. Márpedig a Kerekasztal nem politikai párt, nem a politi­kailogika, hanem a közösségi ér­dekek alapján gondolkodik er­ről. Az a szép feladat, hogy kita­láljuk, üyen környezetben mivel lehet begyógyítani a társada­lomban keletkező sebeket. A szerző a Szlovákiai Magya­rok Kerekasztalánakszóvivője Orosz békemenet (Ľubomír Kotrha karikatúrája) LOVESZAROK Sokba kerül a biztonságunk? A kérdés megválaszolhatat­lan, hiszen egy emberi élet érté­ke felbecsülhetetlen. Viszont azt tudnunk kell, mennyit tud költeni az ország állampolgárai biztonságának szavatolására. A szlovák fegyveres erők - mind a hadsereg, mind a rendőrség - rég nem látott modernizációba, megrendelésekbe bocsátkozott. Tény, hogy elavult technikai eszközökkel nehéz garantálni a polgárok biztonságát, ezért he­lyesnek tartom, hogy a kormány figyelembe veszi ezeket az igé­nyeket és megtalálja a kellő pénzügyi fedezetet ahhoz, hogy jól működő hadserege és haté­kony rendőrsége legyen az or­szágnak. A Smer-kormány meg­tette ezt a lépést, nagyobb beru­házásokba, megrendelésekbe kezdett, de túl sok kérdés merül fel ezek kapcsán, és nagy részük bizony megválaszolatlan ma­rad. Igenis, le kell cserélni a rendőrség állományában az ön- és közveszélyes muzeális piszto­lyokat, a hadsereg repüléskép­telen helikoptereit, de ahogy mindez történik, már nem kevés botrányt hozott magával. Az egész modernizáció ködös hát­térrel, kaotikus szervezéssel és kérdéses finanszírozással ter­hes. A hadsereg és rendőrség modernizációja nem egy év alatt megy végbe, ennek megfelelően a pénzügyi keretet is több egy­mást követő kormánynak kell előteremtenie. És sajnos itt sán­tít leginkább az egész, mivel óri­ási összegről van szó, és semmi­féle versenypályázat, nemzet­közi tender nem lett kiírva - állí­tólag két ok miatt. Az egyik, hogy szorít azidő,amásik,hogy úgy is a legjobb ajánlatokat kap­juk. Az időhiány épp annak tud­ható be, hogy a kormánynak nincs átfogó védelmi és belügyi koncepciója. A Híd komolyan foglalkozik a kérdéskörrel, má­ra komoly szakmai háttérrel rendelkező tanácsadói testületé és átfogó, mindenki számára el­érhető anyaga van. A fegyveres erők hadfelszerelésének megvi­tatását természetesen nem a nyilvánosság előtt kell lefojtat- ni, de a Smer ezt a legszüksége­sebb szakmai kabinetben és po­litikai fórumon sem tette meg. Nem is csoda, hisz nincs átfogó koncepciója, átlátható moder­nizációs terve. A Smer-kormány ad hoc, egy-egy ajánlat alapján vásárol, olyan áron, amit vissza sem lehet ellenőrizni. Nem nemzetközi tenderen történik az árgenerálás, hanem kor­mányközi megegyezés alapján, ami szép, csak nem biztos, hogy jó is. így veszünk amerikai heli­koptereket, holott még azt a kérdést sem tette fel a hadsereg, hogy milyenekre volna szüksé­günk. A svéd vadászrepülőkről azért tárgyalunk, mert állítólag más ajánlat nem volt. Igaz, ten­der sem. A cseh géppisztolyok megvétele meg egyenesen a nyilvánosság félrevezetésén alapult, amikor is egy nem léte­ző kormányegyezmény volt az ok a nemzetközi versenypályá­zat megkerülésére. Hát igen, a Smer szeret a zavarosban ha­lászni, de reméljük, nem sokáig teheti. Gál Gábor, a Híd parlamenti képviselője KOMMENTAR A moszkvai kakukktojás NAGY ANDRÁS Moszkvában a szovjet időket idéző gigászi ka­tonai díszszemlével emlékeztek meg a máso­dik világháború végéről, állítólag közel ne- gyedmillióan masíroztak a Vörös téren. Ám nem a tömeg számított igazán, hanem a meghívást elfogadó politikusok, közülük is különösen az európaiak, hiszen ők voltak Pu- tyin kalapján a bokréta. Hiába volt ott a kínai államfő, a média azt figyelte, kijött el az EU-ból. Az az uniós tagállam, amely hajlandó volt legfelsőbb szinten képviselni magát, nagyon fontos üzenet küldött Brüsszelbe és egyben Moszk­vába is. Mégpedig azt, hogy Putyin Oroszországával nincs az égvilágon semmi baj, simán el lehet menni hozzá paro- lázni. Robert Fico volt az egyetlen uniós kormányfő Moszkvában, miután a görög miniszterelnök az utolsó pillanatban le­mondta a látogatást. Rajta kívül Miloš Zeman volt jelen, de a cseh államfőt valószínűleg nem tekintik teljesen komoly politikusnak, Robert Ficót viszont igen. A közelmúltban még a magyar média is gyakran Orbán Viktorral állította szembe Ficót, hogy míg a magyar miniszterelnök folyama­tosan behódol az oroszoknak, a szlovák kormányfő nagyon jól lavírozgat. Eddig sose sikerült egyértelműen rábizonyí­tani, hogy Moszkva felé húzna a szíve. Most viszont Orbán tudta, miért nem megy Moszkvába, miért csak a külügymi­niszterét küldte el. Magyarországnak elég sok magyaráz­kodni valója van, így megértették, hogy a moszkvai kirán­dulás tényleg csak olaj lenne a tűzre. Ficónak ilyen problé­mája nem volt, így aztán a szíve szerint cselekedett. Miro­slav Lajčák külügyminiszternek eddig mindig sikerült meg­győznie az uniós és az atlanti partnereket, hogy Szlovákia pontosan tudja, hol a helye, ám most neki is egy kicsit töb­bet kell majd magyarázkodnia főnöke miatt. Ha csak a világháború befejezésére emlékeznénk, egy na­gyon fontos rendezvényről lenne szó, ahol igenis illene részt venni minden ország vezetőjének, amelyet hetven éve a Vö­rös Hadsereg szabadított fel. Szovjet katonák milliói haltak meg azért, hogy Európában béke lehessen. Ám ez a mostani parádé nem erről szólt. Az, hogy a békét katonai eszközök felvonultatásával ünnepük, már önmagában nonszensz. Ahogy az is, hogy az ünneplő ország alig egy éve foglalt el egy területet a szomszédjától, és azóta is a vele harcoló sza- kadárokat támogatja. Emellett Putyin arról is beszélt, hogy meg kell változtatni az egypólusú világot, Moszkva sokkal több tiszteletet érdemel. S ha politikai és gazdasági eszkö­zökkel ezt nem tudja elérni, erre valószínűleg katonai esz­közökkel is hajlandó lesz. Ennek a propagandának a támo­gatására jelent meg Moszkvában Robert Fico - hiába mond bármi mást. Ezzel nagyon komoly gondot okozott Szlováki­ának, amit nehéz lesz orvosolni. Csak reménykedni lehet, hogy nem kell olyan felesleges felajánlásokat tennie, mint Magyarországnak az Iszlám Állam elleni katonai együttmű­ködés terén, hogy bizonyítsa, kinek az oldalán áll. FIGYELŐ Fotózás mint terrorcselekmény Az iráni nagykövetség épületének fotózása miatt el­járást indítottak egy osztrák építész ellen az Egyesült Arab Emírségekben - közöl­te a Kurier osztrák napilap. Az osztrák állampolgár az ország fővárosában, Abu- Dzabiban készítette a fény­képet. Ezt követően egy gép- pisztolyos, egyenruhás férfi lépett hozzá, elvette a fény­képezőgépét és az útlevelét is. A lap állítása szerint az építész „nem szándékosan” fotózta éppen a nagykövet­ség épületét. Háromnapi vizsgálati fogság után a férfi szabadlábra került, de az or­szágot nem hagyhatja el. A vád szabálysértés, kémkedés vagy akár terrorizmus gya­núja is lehet. Martin Weiss, az osztrák külügyminisztérium szóvi­vője megerősítette a történ­teket, és hozzátette: néhány országban a nagykövetség épületének fotózása már ter­rorcselekmény előkészítésé­nek számít, és hosszú bör­tönbüntetést vonhat maga után. A szóvivő szerint legin­kább turistákkal esik meg, hogy tiltott épületet fotóz­nak, mivel nem értik vagy éppen nem veszik észre a fi­gyelmeztető feliratot. A férfi már kapcsolatba léphetett az osztrák konzulá­tussal, van osztrák jogi kép­viselője, azonban azt még nem tudni, hogy ügye mennyi ideig húzódik. Az osztrák hatóság azt tanácsol­ja a hasonló helyzetbe került turistáknak, hogy a fotót azonnal töröljék ki a gépük­ről. Ugyanezt tette az osztrák építész is, azonban mivel leg- inkább épületekről készült fotók voltak gépének memó­riakártyáján, még gyanúsabb lett a hatóságoknak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents