Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-09 / 105. szám, szombat

2015. május 9., szombat SZALON 9. évfolyam, 19. szám Közép-Európa közel fél évszázadra a szovjet érdekszférába került, ami együtt járt a totalitárius kommunista rendszerrel A háború, amely átrajzolta a világot 70 évvel ezelőtt ért véget a történelem legpusztí­tóbb háborúja, amelybe az akkori világ országai­nak többsége aktívan bekapcsolódott (a Föld népességének 80 száza­léka a hadviselő álla­mokban élt). A konflik­tus közel hat évig tartott, és több mint 60 millió ál­dozatot követelt. Hosszú távú hatása is jelentős volt: teljesen megváltoz­tatta Európa és a világ geopolitikai térképét. MÓZES SZABOLCS Diktátorok csatája, totális háború, gázkamrák, értelmet­len pusztítás - a II. világháború távolról sem csak a frontvona­lakról és a katonákról szólt, sokkal több volt fegyveres konf­liktusnál. Nemcsak háború, ha­nem kataklizma és törésvonal is az emberiség történelmében. Meglevő folyamatokat erősített fel és újakat indított be. Bukott nagyhatalmak Szovjet zászló a Reichstag kupoláján - a háború utolsó napjaiban több hasonló fotó készült Berlinben (Képarchívum) A világégés egyik közvetlen eredménye Európa súlyveszté­se s ezzel együtt - fél évszázad erejéig - a világ kétpólusúvá vá­lása. Az I. világháborút megelő­zően öt nagyhatalom volt az öreg kontinensen - a német, a brit, a francia, az orosz és az osztrák-magyar birodalom -, az ő vetélkedésük robbantotta ki 1914-ben a kortársak által nagy háborúnak nevezett konf­liktust. A két háború közötti időszakra már csak négy nagy­hatalom maradt - közülük a németnek és a szovjet-orosznak súlyos vereség után kellett újból építkeznie -, 1945 után pedig egy: a Szovjetunió. A háborús veszteségek ma­gukkal hozták az európai gyar­matbirodalmak gyors összeom­lását. A háború előtt Afrika terü­letének harmada francia gyar­mat volt, Párizsnak Indokíná­ban és a Közel-Keleten is ko­moly érdekeltségei voltak. Afri­ka közel fele az angolok uralma alatt állt, a brit gyarmatbiroda­lom ékköve India volt. Való­színűsíthető, hogy egy idő után a kimerítő világháború nélkül is „lemorzsolódtak” volna a gyar­matok, ám a világégés ezeket a folyamatokat egyértelműen felgyorsította. így szűk húsz év­vel a II. világháború után szinte az összes korábbi kolónia füg­getlenné vált. Két szuperhatalom A hagyományos európai nagyhatalmak a következő év­tizedekben sem lakosságszám­ban, sem nyersanyagforrások­ban, sem katonai erőben nem tudták felvenni a versenyt a szuperhatalommá váló Ameri­kai Egyesült Államokkal, vala­mint a Szovjetunióval. Ráadá­sul a haditechnika látványos fej­lődése, az új harcászati-taktikai lehetőségek (tankok, repülőgé­pek) miatt a világ „összement”, az európai léptékkel mérve nagy, ám világléptékkel csak közepes nagyságú nyugat-eu­rópai államok hadászati szem­pontból nehezen védhetővé váltak. Ezek a folyamatok két, para­digmaváltozásként leírható vál­tozást hoztak magukkal. Az egyik az európai egység megte­remtése volt, a másik pedig az USA politikai és katonai szerep- vállalása - nem csak Európá­ban. Európai egység Kezdjük az elsővel, amely alapvető változás a korábbi vi­szonyokhoz képest. A korábbi évszázadok az európai nagyha­talmak közötti vetélkedésről szóltak - gondoljunk akár az angol-francia százéves háború­ra, a 30 éves háborúra vagy a napóleoni háborúkra, minden­nek kicsúcsosodása pedig az I. világháború volt. Ehhez képest az európai integráció 180 fokos fordulatot jelent, melynek több kiváltó oka volt, ezek pedig jó­részt mind a II. világháborúban keresendők. A legfőbb kiváltó ok a fenye­getettség érzete: a korábbi nyu­gati hatalmak felismerték, hogy külön-külön nem lesznek képe­sek ellenállni a szovjet veszély­nek. Emellett pedig megszűnt egy korábbi fenyegetés: Né­metország elvesztette szuvere­nitását, a győztesek megszállási övezetekre osztották, s nagyon hamar világossá vált, hogy nem lesz veszélyes szomszédjaira. Emellett a világháborús pusztí­tás, a gyarmatok elvesztése gazdaságilag is megroppantot- ta a nyugat-európai államokat. Az európai népek egyesítése azt a lehetőséget is magában rejtette, hogy az USA és a Szov­jetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerheti nemzetközi súlyát. Az egység­hez vezető első komoly lépését már hat évvel a háború után megtették, amikor 1951-ben Franciaország, Nyugat-Német- ország, Olaszország és a Bene­lux államok létrehozták az Eu­rópai Szén- és Acélközösség. Az 1957-ben aláírt római szerző­déstől, mellyel az Európai Gaz­dasági Közösséget teremtették meg, már egyenes út vezetett az Európai Unióhoz. Amerikai szerepvállalás A hagyományos nagyhatal­mak bukása új feladat elé állí­totta az Egyesült Államokat. Az USA megalakulása óta a be nem avatkozás politikáját kö­vette, aminek megvoltak a tör­téneti okai: volt gyarmatként elvárta, hogy az akkori nagyha­talmak ne szóljanak bele saját dolgaiba. Az izolacionizmus végigkísérte az Egyesült Álla­mok 19. századi történetét, s az első, majd a második viláhábo- rú elején is komoly belpolitikai csatákat okozott annak a kér­désnek az eldöntése, hogy Wa­shington beavatkozhat-e az „európai ügyekbe”. Az első világégést követően az USA visszavonult; ennek egyik oka a csalódottság érzete volt, mivel a nyugat-európai reálpolitika elsöpörte az ideális vélt megoldásokat kereső, naiv amerikai próbálkozásokat. 1945 után viszont Washing­tonnak is fel kellett ismernie, hogy nem hátrálhat ki, mivel ezzel már saját érdekeit is ve­szélyeztetné. Az amerikaiak eredetileg csak pár évig marad­tak volna Nyugat-Németor- szágban, ám be kellett látniuk, hogy ha kivonulnak Európából, gyakorlatilag Sztálinnak enge­dik át az öreg kontinenst. Az Egyesült Államok szerepe nem csak Európában vált hangsúlyossá: a dekolonizáció éveiben a harmadik világban is igyekezett átvenni a volt gyar­mattartók pozícióit, megaka­dályozandó ezzel Moszkva tér­nyerését. Ezzel magyarázható egyebek mellett a vietnami há­ború is. Egyesült világ A II. világháború eredmé­nyeként jött létre az a nemzet­közi szervezet is, amelyet szá­mos kritika ér gyengesége mi­att, ám összevetve elődjével, a Népszövetséggel, stabil fórum­nak bizonyult a vitás ügyek megtárgyalására. Az 1945-ben megalakult Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Franklin D. Roosevelt álma volt, ám a hábo­rús amerikai elnök a megalapí­tását már nem élhette meg. Míg az első világháború után létre­hozott Népszövetség rövid időn belül elvesztette értelmét, az ENSZ sokkal tartósabb nemzet­közi fórumnak bizonyult. Vasfüggöny és megosztott magyarság A közép-európai nemzetek számára a II. világháború legkeserűbb következménye a vasfüggöny leereszkedése volt. A térség közel fél évszázadra a szovjet-orosz érdekszférába ke­rült, ami együtt járt a totalitári­us kommunista rendszer beve­zetésével. Ezzel még nagyobb lett a közép-kelet-európai tár­sadalmak lemaradása a Nyu­gattal szemben. A kommunista rendszerben pedig számos probléma kibeszéletlen és meg­oldatlan maradt, ilyen például a kisebbségi kérdés is, melyet az elmúlt 25 évben sem sikerült megnyugtatóan rendezni. Magyarország másodszor bukott el egy világháborút, en­nek pedig jelentős, minket is érintő következményei lettek. Míg 1920 után minden remény megvolt arra, hogy módosulja­nak az igazságtalanul meghú­zott trianoni határok, 1945 után ennek esélye gyakorlati­lag szertefoszlott. Az ország ki­vérzett, ráadásul a keleti blokk része lett, így bő 40 évre záró­jelbe kellett tenni a nemzeti sorskérdéseket. Ez idő alatt je­lentősen gyengült a határon tú­li magyarság ereje is. AII. világháború szörnyűsé­gei generációk számára jelen­tettek mementót, következmé­nyei pedig alapvetően formál­ták át a világot. 1945 + január 12-15. - meg­indul a szovjet 1. és 4. uk­rán, az 1., 2. és 3. belorusz front csapatainak általá­nos támadása a keleti front lengyelországi sza­kaszán. ♦ január 17. - Varsót el­foglalják a szovjetek. Bu­dapesten a németek, a szovjet előrenyomulás las­sítása céljából valamennyi hidat felrobbantják. Más­nap a magyar főváros pesti oldalán megszűnnek a harcok. ♦ január 20. - fegyver- szünet a szövetséges ha­talmak és Magyarország között. ♦ január 21. - Kari Dö- nitz német admirális kiad­ja azt a parancsot, mely szerint minden rendelke­zésre álló német hajónak mentenie kell a szovjetek elől azt, amit lehet. A „Hannibal hadművelet” május 9-éig tart: közben a szövetségesek számos, menekülteket szállító ha­dihajót elsüllyesztenek. ♦ január 27. - a Vörös Hadsereg felszabadítja a birkenaui és auschwitzi koncentrációs táborokat. ♦ február 1. - Kassán megkezdi működését a Szlovák Nemzeti Tanács. ♦ február 4-15. - A jal­tai konferencia, ahol a szövetséges hatalmak ve­zetői döntenek Németor­szág lefegyverzéséről. ♦ február 6. - a szovjet csapatok átkelnek az Ode­rán. ♦ február 11. - a budai várba szorult német és magyar csapatok megkí­sérlik a szovjet gyűrűből való kitörést. (Kari Pfeffer- Wildenbruch tábornok vá­rosparancsnok 43 900 ka­tonájának kevesebb mint két százaléka jutott át, a többiek fogságba estek vagy meghaltak; a legtöb­ben az első hat órában es­tekel.) ♦ február 13. - elkesere­dett harcok árán a szovjet hadsereg a budai oldalon is kiszorítja a német erő­ket, a Vörös Hadsereg Bu­dapest egészét ellenőrzése alatt tartja. Az angol és az amerikai légierő bombáz­za Drezdát hatalmas káro­kat és több mint 150 000 ember halálát okozva.

Next

/
Thumbnails
Contents