Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-30 / 99. szám, csütörtök

vww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 30. Vélemény És háttér 7 Jjabb bizonyíték, hogy a kormány megfojtja a déli, magyarlakta régiókat Úttalan utak 2040-re a jelenlegi nyugdíjkorhatár kör­nyékén leszek. De leg­alább megérhetem az R2-es gyorsforgalmi út építési munkálatainak kezdetét. KOCUR LÁSZLÓ Amikor elolvastam a Nemzeti Autópálya-társaság sajtóközle­ményét arról, hogy 2040-ben kezdenék meg az R2 déli szaka­szainak megépítését/összekö- tését, sajtóhibára gyanakodtam. Aztán az is eszembe jutott, hogy esetleg a közleményt egy gya­kornok fogalmazta, aki az előző testi partiban a kelleténél jobban Jszétcsapta magát. Ezer és egy oka lehet annak, hogy egy állami szerv miért közöl marhaságo­kat. Ennél csak az kellemetle­nebb, amikor kiderül, hogy ezek komolyan gondolják. Családom egy része Kelet- Szlovákiában él, így évente né­hány alkalommal útra kelünk, hogy a 400 kilométeres távol­ságot leküzdve meglátogassuk őket is. Legutóbb épp a bejelen­tés előtt két héttel autóztam ar­ra, így az útviszonyokról friss tapasztalatokkal rendelkezem. Nekünk ez kirándulás, a gye­reknek tetszik, hogy a Szoros­kőn kanyarog az út és messzire ellátni, de nem irigylem azt a rozsnyói munkavállalót, aki ezt Kassára menet naponta kétszer kénytelen megtenni, télen is. De a közmondásossá lett hágó csak egy a problematikus út­szakaszok közül a déli régió­ban. Palást és Csáb között, a kanyargós úton majdnem több kátyú esik egy négyzetméterre, mint folytonos szakasz; az Ér­újfalu és Nagylibercse közötti kanyargós emelkedő sem fog felkerülni egyhamar a közle­kedésbiztonsági térképekre, a keleti, alacsonyabb osztályú utak minőségéről nem is be­szélve, még ha a felsorolt pél­dák közül nem is mindegyiket oldaná meg az R2. De itt is adó­fizetők élnek, akik szeretnének normális utakon közlekedni... Az út azonban több mint inf­rastruktúra. Az út metafora. A rómaiak is úgy tudták uralmuk alá hajtani Európát és a Közel- Keletet, hogy utakat építettek. Ma pedig a tőke az autópályák mellé települ. Ha egy külföldi beruházó meglátja a 75-öst, amelynek egyes szakaszain szin­te összeérnek a visszapillantó tükrök, valószínűleg nagyon hamar letesz róla, hogy bármit telepítsen ebbe a régióba, ami nagyobb teherforgalmat feltéte­lez. Unalomig ismételt tétel, de azért elevenítsük fel, hogy az ál­lamhatár menti, nógrádi, gömö- ri, bodrogközi régió gazdasági­lag hátrányos helyzetének tör­ténelmi okai vannak. A trianoni határ gazdaságilag egyébként is hátrányos területeket vágott ketté, ahol a kereskedelem első­sorban vertikális, nem pedig ho­rizontális irányú volt. Az azóta eltelt 95 évben persze ezen lehe­tett volna változtatni, de sem az úgymond demokratikus, sem a szocialista csehszlovák állam- hatalom nem törte össze magát, hogy felpumpálja ezeket a régi­ókat. A rendszerváltás után pe­dig mindössze két, a déli nad- rágszíjtelek hosszához képest nyúlfarknyi gyorsforgalmiút­szakasz - két elkerülő - épült, nyolc évi magyar kormányzati részvétel gyümölcseként. Ezzel a húzásával a kormány levette a kezét a déli, a munka- nélküliség által leginkább súj­tott, és történetesen - nyilván véletlenül - magyarok lakta ré­gióról. A választásokig keve­sebb mint egy év van hátra. Ez­zel a lépésével a kormány egyértelműen azt üzente a tér­ségben élő (magyar, szlovák, roma) embereknek, hogy nem érdekelnek a problémáitok. A 2016 márciusáig hátralevő idő­ben valószínűleg már nem visszakoznak. Az egyik lehetsé­ges megoldás az lenne, ha már­cius után nem ők lennének ott. /^Biztosítok mindenkit hogy az R2-es fontos, jtasítottam Pociateket, hogy JJ inkább már 2039-re készítse^ el a terveket. (Cartoonizer) Az oroszok és a Nyugat geopolitikai szembenállása nem szűnt meg A hidegháború folytatódik, csak másként FELEDY BOTOND Nemrég Pozsonyban koszo­rúzott a szlovák politikai elit a szovjet emlékmű előtt az ukraj­nai háborút vezető Kreml kül­ügyminiszterével, Szergej Lav- rowal. Eközben egy magyar EP- képviselő a betegsége miatt nem tudott részt venni a mentelmi bi­zottság meghallgatásán, amely­től az ügyészség a képviselő mentelmi jogának felfüggeszté­sét kérte az ismert kémkedési gyanú miatt. Orbán Viktor fal- vának polgármestere, Mészáros Lőrinc pedig közös orosz céget tartott fenn azzal a Kiss Szilárd­dal, aki Moszkvából utaztatta ki a prostikat tengerparti uniós or­szágokba, a magyar schengeni vízumok segítségével. Amikor ezekről a témákról je­lennek meg cikkek, az internetes kiadásokban mindig megjelenik alattuk a klasszikus olvasói komment is. Bármelyik szerző bármelyik politikai identitású lapnak is ír erről, ott a megjegy­zés: „vége a hidegháborúnak, vedd már észre!”. Azt próbálja sugallni, hogy Oroszország nem a Szovjetunió, Putyin nem cár, a keleti veszedelem nem létezik a 21. században. Valóban vége a hidegháború­nak? Vége. Persze. Kronológiai és histográfiai szempontból a hi­degháború szépen véget ért a szovjet birodalom megbicsaklá­sával, a vasfüggönyünk leomlás sával. Abban viszont óriásit le­het tévedni, hogy az oroszok és a Nyugat geopolitikai szembenál­lása véget ért volna. Az ugyanis nem a hidegháborúhoz kötődik, csak egy megnyilvánulási for­mája volt annak. Korábban ezt hívták már cárizmusnak, vörös forradalomnak, folyt már csata a 19. században is a Krím félszige­tért az oroszok és nyugati sere­gek közt. így sajnos mindegy, hogy véget ért-e a hidegháború. Lényegében alakot váltott. A történelem Európa e keleti szegletében arról szól, hogy ép­pen hogyan viszonyulunk az oroszokhoz. Nem lehet nem ész­revenni, hogy a három magyar nemzeti ünnep éppen arra em­lékeztet, hogyan határoltuk el magunkat különböző korokban a keletről ránk leselkedő medvé­től. Március 15-e az európai for­radalmakról szól, amelynek vé­gét a magyarok számára a cári orosz intervenció hozta el. Hm. Augusztus 20-án azt ünnepel­jük, hogy Szent István király nem a bizánci kereszténység és pátriárkák mellett tette le a vok- sot, hanem Róma mellett. Hmm. Október 23-án pedig konkrétan az orosz csapatok által vérbe foj­tott magyar szabadságharcra emlékezünk. Ezek tükrében a hidegháború csupán egy tova­tűnő árny, előtte és utána is sok keletről ránk vetülő hosszú ár­nyékot megéltünk már. Annyira van vége a hideghá­borúnak, amennyire a demok­ráciák győzedelmeskedtek a vi­lágrendben. Vagyis semennyire. Véget ért, hogy másképp folyta­tódjon. KOMMENTAR Atomhajkurászás MÓZES SZABOLCS Addig nem engedik el az olasz Éneit innen, amíg be nem fejezi a Mohi Atomerőművet. A kormányfő régi álmát szeretné valóra váltani. De milyen áron? Mindenkinek van gyermekkori álma. Az egyik osztálytársam űrhajós szeretett volna lenni, Orbán Viktor focista. Robert Fico valószínűleg egy atomerőmű igazgatói posztjáról ábrándozott kiskorá­ban, annyira fixa ideája az atomerőművek fejlesztése. Kevés olyan téma van, amely ennyire végigkísérte volna a Smer ve­zetőjét egész politikai karrierje során. Már ellenzéki képviselőként is a két meglevő atomerőmű bő­vítése mellett kardoskodott, első kormánya alatt pedig ki­erőszakolta a Szlovák Villamos Művek olasz többségi tulaj­donosától, az Éneitől a mohi erőmű két új blokkjának befeje­zését. Ami miatt most sokkal nehezebb lesz eladni a villamos művek 66 százalékát, mint azt eredetileg az Énei gondolta - ezt pedig valószínűleg a kormány nem is annyira bánja. Fico ugyanis tegnap ismét kijelentette: addig, amíg nem lesz biz­tosítva a mohi erőmű befejezése, az olaszok innen nem tehe­tik ki a lábukat. Igaz, hogy az állam csak 34 százalékos tulaj­donos, ám megvan a lehetősége, hogy ha nagyon akaija, pár évig blokkolja a többségi tulajdonrész eladását. Amit az Énei nem nagyon akarna, szorítja az idő. Az olaszok nem azért akarnak túladni a szlovákiai vállalaton, mert nem lenne jö­vedelmező, hanem azért, mert gyorsan „készpénzre” van szükségük, a lehető leggyorsabban - a hazai tulajdonrész mellett más vállalkozásaiktól is megválnak idén. Fico pedig élvezi a helyzetet, hiszen ő jelenleg sehová sem siet, sőt, ezúttal két legyet üthet egy csapásra. A mohi erőmű befejezése mellett olyan helyzetet teremthet, hogy az állam tulajdonrésze is megnőhet. Ez a kormányfő másik terve: a ki­sebbségi 34 százalék helyett többségre szert tenni és irány- tani a vállalatot. Ez utóbbi lehet, hogy nem lenne drága mu­latság - hiszen a mohi erőmű miatt eladósodott villamos művek értéke a hitelek miatt esett -, ám hosszú távon még visszaütne. Szlovákiának is megvan a keserű tapasztalata az állami menedzseri posztokat szerző politikai jelöltekkel. Akik azért kerültek pozíciba, hogy pártjuk és a háttérben álló oligarchák számára jó bizniszeket biztosítsanak, akár a cég eladósítása árán is. Az állami többségi tulajdon egyben azt jelentené, hogy a túl­árazott új mohi blokkokat nagyrészt az adófizetők fizetnék ki - vagy direkt módon, vagy a magasabb villanyszámlákkal. Az Énei jövő héten várja a többségi tulajdonrészre érkező ajánlatokat. Kérdés, hogy Ficóék nyomásgyakorlása után hány komoly vevő jelentkezik, és milyen ajánlattal. FIGYELŐ Székely furfang? Házkutatást tartott a ro­mán korrupcióellenes ü- gyészség tegnap reggel Rá- duly Róbertnál, Csíkszereda polgármesterénél, Antal Atti­la és Szőke Domokos alpol­gármestereknél, valamint a Csíkszeredái városházán. Rá- duly Róbertét és Szőke Do­mokost később Bukarestbe szállították az ügyészek. A csuklyát viselő rendőrök hajnalban szállták meg a vá­rosházát, az elöljárók lakását, valamint egyes olyan cégek székhelyét és a tulajdonosaik lakását, amelyek szerződéses viszonyban állnak a polgár- mesteri hivatallal. Ráduly Ró­bertét azzal gyanúsítják, hogy egy közvetítőn keresztül havi tízezer euró csúszópénzt ka­pott a parkolódíjak begyűjté­sével megbízott cég tulajdo­nosától. Azzal is gyanúsítják a polgármestert, hogy 200 ezer lej (46 ezer euró) csúszópénzt kapott egy építőanyag-keres­kedéssel foglalkozó nagyáru­ház építési engedélyének ki­adásáért és a forgalmi rende­zés megvalósításáért az áru­ház környékén. Szőke Domo­kos alpolgármester a gyanú szerint a reális összeg százszo­rosáért ítélt oda egy zöldöve­zeti munkálatra szóló megbí­zást egy bukaresti cégnek. An­tal Attila alpolgármester ellen amiatt vizsgálódnak, hogy a Márton Áron és a Segítő Mária gimnáziumok felújítására szerződtetett cég felújította a szülei házát is, a reális ár ötö­déért. A Székelyhon.ro közlése szerint a vizsgálatokat nem a területileg illetékes marosvá­sárhelyi ügyészség, hanem Bukarestből érkezett ügyé­szek irányítják. Ráduly Róbert polgármester mindent tagad, kijelentette: soha nem vettem el senkitől semmit! Délután az ügyészek Rá­duly Róberttel és Szőke Do­mokossal távoztak a polgár- mesteri hivatalból, a polgár- mester SMS-t írt, hogy Buka­restbe tartanak. A polgármes­ter, valamint az alpolgármes­terek 2004 óta irányítják Csík­szeredát, az RMDSZ színei­ben. A 38 ezer lakosú város la­kosságának 81 százaléka ma­gyar. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents