Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-25 / 95. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 25. Vélemény És háttér 7 Megfelelő kommunikáció nélkül az európai közvélemény a szerződés ellen fordulhat Transzatlanti partnerség Szép lassan végső fázisai­hoz érkezik az EU és az USA közötti történelmi léptékű szabadkereske­delmi tárgyalás a Transz­atlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség [TOP) megkötéséről. RAVASZ ÁBEL Több okból is történelmi jelentőségű lépésről van szó: egyrészt méretéből adódóan, másrészt azért, mert a TTIP több évtizednyi óvatos közele­dés (pontosabban húzd meg, ereszd meg) után az EU és az jUSA végre intézményes kere­tek között is össze tudja fűzni gazdaságát. Olyan lépésről van szó, amely nemcsak a két sze­replő számára, hanem a globá­lis porondon is megváltoztatja a játékszabályokat. A TTIP jelentősen megnövel­né a transzatlanti kereskedelem volumenét és megkönnyítené a gazdasági kommunikációt az Atlanti-óceán mindkét partján, azonban megítélése vegyes. A fő érv mellette, hogy a növekvő globális versenyben az ún. BRIÓS államok (és különösen Kína) folyamatosan erősödő gazdasági súlya mellett muszáj valamiféle válaszlépést találni a Nyugat államainak. A TTIP ilyen szempontból logikus lé­pés: az USA és az EU értékrend­je, világnézete közel áll egy­máshoz, és ennek okán a gazda­ságról alkotott, valamint a gaz­daság és a társadalom viszonyá­ról alkotott elképzeléseiben is. Ha a két szereplő erejét a jobb koordináció révén egymáshoz adjuk, akkor egy, ha nem is he­gemón, de mindenképpen do­mináns pozícióban lévő új résztvevőt kapunk a globális pi­acon. Érdemes hozzátenni, hogy a rendszerbe integrálódna Kanada is, amellyel az EU már meg is kötötte a szorosabb in­tegrációról szóló gazdasági megállapodást, az USA-val pe­dig eleve gazdaságilag össze­nőtt. Egy ilyen új blokkhoz iga­zodhatnának azok a szereplők is, akiknek az értékrendje és ér­dekei hasonlók: például egy demokratizálódó Eszak-Afrika, az unióba nem integrált európai államok, Ausztrália, Japán, és távolabbi perspektívában foko­zatosan mások is. Másfelől jogosak a TTIP-pel kapcsolatos aggályok is. Az egész tárgyalási folyamat sűrű füstfüggöny mögött zajlik, a képviselőivel szemben eleve egyre inkább szkeptikus euró­pai közvélemény nehezen tud­ja lenyelni, hogy az európai tárgyalók nagyon kevés infor­mációt adnak arról, mi lesz pontosan a TTIP tartalma, és hogyan érinti majd az európai emberek mindennapi életét. Merthogy érinteni fogja: a megállapodás keretében szab­ványok összehangolásáról, ed­dig mesterségesen védett pia­cok kinyitásáról, ellenőrzési mechanizmusok szigorításáról vagy éppen enyhítéséről, ezál­tal a termékek megváltozó árá­ról, elérhetőségéről és minősé­géről is szó van. A TTIP tehát gazdasági érte­lemben egy nagyon fontos ter­vezet, de megfelelő kommuni­kációs és politikai odafigyelés nélkül az európai közvélemény könnyen ellene fordulhat. Ami még rosszabb, a közvélemény kontrollja nélkül a megegye­zésbe bekerülhetnek olyan elemek is, amelyek gazdasági érdekcsoportok, és nem az ál­lampolgárok érdekeit szolgál­ják. Ahogy az Atlanti-óceán túlpartján mondják, a napfény a legjobb fertőtlenítő - ha va­lami szem előtt van, kisebb az e^ély, hogy probléma lesz vele.- Szerencsére kormányunk megvédi a keményen dolgozó oligarchákat! (Peter Gossónyi rajzaj JEGYZET Rimaszombati morfondír JUHÁSZ KATALIN E Javában zajlik a Tompa Mihály országos ver­seny, a legjobb versmondók, prózamondók és verséneklők viadala Rimaszombatban. Ez a huszonnegyedik évfolyam. Ennyi idő alatt sokat változott a világ, és - kényszeredetten bár, de azért mégiscsak- igye­keztek követni ezen változá­sokat a verseny szervezői is. A familiárisán csak Tompikának nevezett rendezvény sok szí­nészt, előadóművészt, irodal­márt, publicistát adott magyar közösségünknek. És tudjuk, hogy csak azt becézzük, akit szeretünk. Ma azonban nehéz megmon­dani - legalábbis én nem vál- lalkoznékrá-, milyen mérték­ben nevezhetők irodalomked­velőknek ezek a srácok, és mennyire „csak” egy tökéletes produkcióra betanított, azt a lehető legjobban előadni igyekvő versenyzőkről beszél­hetünk. Annyi bizonyos, hogy a választott szöveg, főleg a na­gyobbak esetében, lehet önki­fejezés, olyan gondolatközlés, amelyhez a szerzőt segítségül hívja az előadó, illetve lehet a hatáskeltés, pontszerzés esz­köze is. Sok múlik a felkészítőkön. Aki olyan szerencsés, hogy az isko­lában találja mega tehetségét felismerő, az előadó-művészet kunsztjaival megismertető, lelkes és hozzáértő embert, aki nemcsak szöveget választ, ha­nem gyakorol is vele, csiszol- gatj ák a produkciót, az kön­nyebben eljut(hat) az orszá­gos versenyre. A tanároktól azonban ma már nem lehet el­várni, hogy szabad idejükben ilyesmivel foglalkozzanak. Vagyis nem automatikus az ér­tő segítségnyújtás. Sokeset­ben a szülőre hárul e nemes feladat. A gépészmérnökre, egészségügyi nővérre, bolti el­adóra. .. Óriási szerencse kell ahhoz, hogy ezek a saját szak­májukban feltehetően reme­kül teljesítő dolgozók egyben a szövegmondás szakértői is le­gyenek. Olyan ez, már elné­zést, mintha mondjuk én mű- körömépítő versenyre készí­tenék fel egy lelkes fiatalt. Egy ismerősöm gyereke például úgyjutott el az országos döntő­ig, hogy „hivatalból” senki sem foglalkozott vele. Abban a su­liban sajnos nem olyan a ma­gyartanár, mondta az anyuka, hozzátéve, fogalma sincs, ho­gyan segítsen a gyereknek azon felül, hogy elkíséri. Persze másik véglet is van. Olyan iskolák, ahol presztízs- kérdést csinálnak diákjaikjó szerepléséből. Szervezetten, nagy szigor közepette folyik a munka ennek érdekében. Nem kedv kérdése a felkészülés, felkészítés. És nem is az iroda­lomról szól a történet, hanem az intézmény hírnevének öregbítéséről. Ezek a fiatalok, mihelyst leérettségiznek, illet­ve kikerülnek az iskolából, ab­ba is hagyják a „művészke­dést”. Az országos versenyen tizenöt-húsz éve még volt ér­tékelhető felnőtt kategória, ahová az elődöntők győztesei érkeztek. Ma már egyenesen Rimaszombatba mennek azon kevesek, akiket érdekel ez a fajta önkifejezés. KOMMENTAR Zsebmagyarország NAGY IVÁN ZSOLT Ha valaki meghallgatta Orbán Viktor pénteki rádióinterjúját, egészen világosan megértet­te, mennyire megütötte a Fideszt a Jobbik ta- k.| polcai választási győzelme. EBiiHi Méltánytalanul kevés figyelmet kapott a ma­gyar sajtóban Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter (civilben egyébként református lel­kész) egyik tapolcai kijelentése. Még az áprüis 12-i választás előtt voltunk, amikor ez a remek ember arról értekezett, hogy hát a magyarokat két kategóriába lehet sorolni: szív­magyarok és zsebmagyarok. Szóval Balog úr (lelkész úr) úgy gondolja, hogy a szívmagya­rok (igazi keresztyén, rendes, nemzeti érzelmű polgárok) mindenképpen rájuk szavaznak, mert.. .mert ez így van, na. A zsebmagyarok azonban megnyerendők minden választás előtt, mert azokat - miként nevük is mutatja - tényleg csak a zsebük érdekli: kerüljön bele bármi, csak kerüljön. Például a Fidesz - folytatta a pásztor - megnyerte őket még a szocik idején, amikor a szociális népszavazást kezdeményezte, hi­szen ezek a (nyilván hitvány) emberek már akkor is azt néz­ték, hogy ne vegyen ki senki és semmit a bukszájukból. Aztán persze képesek lettek volna elkódorogni máshova, ám a Fi­desz ezt is felismerte, és előállt a rezsicsökkentéssel, és lám, a zsebmagyarok tömege hozta is az újabb kétharmadot. Ennyi tehát. És hát, ha így van, Tapolcán rákellett jönniük, hogy ott és ak­kor legalábbis (de igazábóljó fél éve mindenhol) elvesztették a zsebmagyarokat. A kulcs tehát: ígérni kell. Ha kell, olyat, mint a Jobbik. Vagy olyanabbat! Most például azzal nyitottak, hogy hirtelen bejelentettek egy egyszázalékos adócsökkentést (a szakportálok számítása sze­rint átlagosan 1500 forintot jelent havonta egy embernek), majd nyomban bemondták: a magyar ember disznóhúst eszik, tehát annak áfáját csökkentik 27-ről öt százalékra (nem, egyébként nem igaz, főleg baromfit eszik, de nyilván járjanakmár jól a haverok is, akiknek sertéstelepeikvannak). Ez azonban még mindig kevésnek tűnhetett, mert jött Orbán pénteki interjúja, ahol előbb megmondta, hogy noha csök­ken jövőre a bankok különadója, azért ne feledd (ne aggódj), magyar ember, csak ez marad a legnagyobb teher, amit Eu­rópában erre a szektorra kivetnek, majd jött a ráadás - egy egészséges adag idegenellenesség. A magyarok kormányának fője hosszan beszélt keresztény Európáról meg illegális menekültekről, akiket szerinte nyomban vissza kell küldeni, ha viszont valamiért mégis ma­radhatnak, akkor bizony zárják be őket és dolgozzanak, ne­hogy már csak eltartottak legyenek. A zsehmagyar már lát­hatta is maga előtt, amint a szerencsétlen földönfutókat reg­gelente kihajtják egy táborból munkára, este pedig szigorú­an vissza, aztán rács, zár, lakat - ahogy kell. Totálisan szembemegy ez az EU-szabályokkal, de Orbánt ez aligha érdekli. Őt most az foglalkoztatja, hogy visszaerősöd­jön, ehhez pedig, ha kell, átveri az embereket. Azokat, akiket most nemzeti konzultáción kérdeznek meg arról, így bánja­nak-e a menekültekkel, és - ne legyen illúziónk- a többség igent fog mondani. Aztán ha az EU mégis nemet mond, ak­kor összeborulhat kormány és idegengyűlölő, és jöhet a só­haj: mi csak egymásra számíthatunk. (u.i: Lesz még egy nemzeti konzultáció, ahol azt kérdezik: minek a díját kellene eltörölni vagy csökkenteni? Csak hogy ha lenne olyan zsebmagyar, aki megérti a menekültek nyomorát.) A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Orosz egyetemes országimázs Egyharmaddal növelnék, összesen húszezerre a kül­földi diákok arányát az oroszországi egyetemeken, így erősítve az oroszbarát eliteket más országokban. ,A külföldi hallgatók később hatékonyan tudják képvisel­ni hazájukban az orosz hosszú távú érdekeket” - írta a Kommerszant című napi­lap. Az oktatási tárca szerint a megemelt kvótára Angola, Banglades, Bulgária, Brazí­lia, Burundi, Venezuela, Vi­etnam, Németország, Zam­bia, Jordánia, Irán, Jemen, Palesztina, Szerbia, Szíria, Szomália, Szudán, Mongólia és Dél-Afrika is igényt tart Az erre fordított pénzt foko­zatosan emelik, míg 2019-re összesen 75 millió eurónak megfelelő összeget költ majd a külföldi diákokra évente az orosz államkassza. „Nincs ebben semmi új a volt Szovjetunió egykori gya­korlatához képest” - mondta Szergej Jerofejev, a moszk­vai Közgazdasági Főiskola rektorhelyettese. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents