Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-24 / 94. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 24. Vélemény És háttér 7 JEGYZET Teréz hagyatéka LAMPL ZSUZSANNA Sok nagy alakja van a történelemnek, akikhez egész birodalmak fűződnek. Vannak közöttük nők is. De hol vannak már azok a birodalmak? Vannak azonban olyan személyiségek, akik munkásságán nem fogott az idő. Közéjük tartozik BrunszvikTeréz, aki 240 éve született Pozsonyban (a szülőházát egykor jelölő emléktábla állítólag a Prímás-palota raktárában kallódik). Ő volt Közép-Európa első óvodaalapítója, ő állított először Magyarországon karácsonyfát, és sokáig úgy tartották, hogy ő volt az, akit Beethoven egyik levelében „halhatatlan kedvesének szólított, ám az utóbbiról kiderült, hogy nem neki írta. „Amire ők tanítanak, az leszek én”. Ez volt Teréz életének egyik kulcsmondata. Hogy ő azzá vált, aki volt, elsősorban az apjának köszönhető. Ajo- gászdoktor imádta a művészet valamennyi ágát, de főleg a zenét, s olyan példaképeket állított négy gyermeke elé, mint George Washington és Benjamin Franklin, az amerikai függetlenségi háború hősei. Franklin mellesleg feltalálta a villámhárítót, a rugalmas katétert és még egy csomó, ma- napságtermészetes dolgot, ő javasolta először a nyári időszámítás bevezetését, és azért is küzdött, hogy a nők tanulhassanak (merthogy ez nem mindig volt természetes, mint ahogyan - a rugalmas katéterrel szemben - ma sem mindenhol az). Az apa másik szívügye a nevelés volt. Akkoriban még az arisztokrata lányok nevelése sem volt igazán megoldva, nemhogy a szegényebbeké. Ilyen légkörben nőtt fel Teréz, aki mindig a komoly társaságot kereste, s fogékony volt minden újra, ami jó. Ötven éven átvezetett naplót, s ebből kiderülnek életének további meghatározó élményei. Ilyen volt találkozása Pestalozzival, a kor híres pedagógusával, valamint az a megvilágosodás, amit a következőképpen fogalmazott meg: „Az Örökkévaló kegyelme olyan szituációba helyezett, amelybenmélybepil- lantást vethettem bensőmbe és lelki életem belsejébe.. .Az újjászületésnek és emberré válásnak bizonyos módjánmentem keresztül”. Ekkor fogadta el a neki rendelt küldetést, hogy életét mások nevelésének szentelje. 1828-ban hozta létre az első „kisdedóvó intézetet”, amelynek Angyalkert volt a neve, s utána még számos óvodát alapított, például 1830-ban Pozsonyban kettőt is: az 1920-as években még működött az egyik, az ún. Jiringer utcai, ismertem is egy idős urat, aki odajárt. Sokatmondó az Ángyaikért elnevezés. Arra utal, hogy a kisdedek még tiszták. Még minden lehet belőlük. Inkább jó vagy inkább rossz ember. Boldog vagy boldogtalan. Magabiztos vagy keveredett. ,/i korai nevelés a legfontosabb. Amitazembergyermekkéntlát, azsegítiegészéletében, hogyajó felé orientálódjék”, Brunszvik Teréz írta. Amit és aki (ke) t az ember gyermekként lát. Ne felejtsük ezt el. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Szorul a hurok CZAJL1K KATALIN Pavol Pavlis gazdasági miniszter története annyira triviális, hogy igazából írni sem lenne érdemes róla. Két okból válik mégis érdekessé: az egyik az a nyíltság, amivel a sógorátjuttatta bizniszhez, a másik pedig az, hogy Pavlis pech- jére éppen a Váhostav-botránnyal egyidőben robbant az övé is. A lemondott gazdasági miniszter nem gondolhatta komolyan, hogy nem fog kiderülni a sógor-komaság, hogy sógora takarítócégét juttatta hatalmas állami megbízáshoz. A Smer egyik alapító tagja (akinek a hírek szerint a postaládacégekkel is van tapasztalata) azonban valamilyen oknál fogva nem vette a fáradtságot, hogy a turpisságot csakegy kicsivel is jobban leplezze. Két magyarázat kínálkozik: az egyik, hogy Pavol Pavlis az átlagosnál is ostobább politikus, a másik az, hogy úgy ítélte meg, olyan erős a pozíciója a Smerben, hogy nem éri meg a leplezéssel fáradozni. S ez utóbbi, minden bizonnyal igaz is volt. Csakhogy jött a Váhostav. Hogy a cég bajban van, amit a kis beszállító cégeinek rovására akar orvosolni, jó ideje ismert volt mindenki számára, aki egy kicsit is jártas a bizniszben. Természetesen tudta Fico is. Nem tett semmit. Noná, hogy nem, hiszen Široký cégéről volt szó. Ki hitte volna, hogy ebből ekkora botrány lesz? Ezt még a tökéletes politikai érzékkel megáldott Fico se látta előre, mégkét héttel ezelőtt sem. S a váratlan helyzetek váratlan megoldásokat produkálnak. A nép haragjától tartva Fico kénytelen egyre szorosabban a falhoz szorítani a Smer mecénásának tartott Širokýt. Igaz, ez a szorítás még nem fáj, csak kellemetlen - még egy Široký formátumú kaméleonnak sem lehet kellemes, ha az ország első számú szemétládájának kiáltják ki, pláne hogy eddig a hokitribünök fényéhez volt szokva. S még messze nincs vége a történetnek. Nem tudni, meddig hajlandó elmenni Fico, hogy mentse az arcát, pontosabban, meddig mehet el. Mert nyilvánvaló, hogy ezek ketten eddig szép szimbiózisban éltek, ahogyan az is világos, hogy mindkettejüknek van elég eszközük ahhoz, hogy tönkretegyék a másikat. Ez azonban nagy valószínűséggel saját maguk számára is a véget jelentené. Ha Fico komolyan nekimenne a Váhostavnak, akkor minden bizonnyal Široký kitálalna a Smer finanszírozásáról, ami végzetes lenne Fico számára, de elzárná az állami csapokat a Široký-féle impérium előtt is. így hát az elemi ösztön azt diktálja nekik, kerüljék a nyílt konfrontációt. Ám itt is érvényes: a politikában soha ne mondd, hogy soha (lásd Orbánt és Simicskát). Annál is inkább, mert a Smer háza táján egyre több a kétes ügy. Itt vannak például a földalaphoz kötődő kétes ügyletek a restituált tátrai telkekkel. Az első Fico-kormány idején ugyanezért mennie kellett a felelős miniszternek. De most leváltani az agrártárca vezetőjét rendkívüli csapás volna a Fico-kabinet számára, holott más megoldás nem igazán jöhet számításba. Az ügy külön pikantériája, hogy Ľubomír Jahnáteket Široký egyik legközelebbi emberének tartják. Szorul hát a hurok Fico nyaka körül, s szinte lehetetlen megjósolni, milyen fordulatot vesznek az események. Talán mégis beigazolódik a prognózis, hogy az elvesztett elnökválasztás a vég kezdete volt. De az is biztos, hogy akárcsak a nagy előd, Mečiar esetében, hosszú folyamatról lesz szó, amelybe belefér akár néhány visszatérés is. Mert ne feledjük, a miniszterelnök messze a legrátermettebb politikus az újkori Szlovákia történetében, ráadásul rendkívül élvezi a hatalmat. Fico nem adja fel egykönnyen, erre mérget vehetünk. Ám megfelelő ellenfél hiányában végül saját magát lesz kénytelen elsüllyeszteni. Ami a muszlim világban az iszlamizmus és a világiság közötti egyszerű vita volt, bonyolult harccá fejlődött - ki uralkodjon a társadalomban? A muszlim világ az európai vallásháborúk korára hasonlít MTl-HÁTTÉR A 450 évvel ezelőtti Nyugat- Európához, a vallásháborúk korához hasonlítja a mai iszlám világ egy részét az iszlamizmus térnyerésének okait boncolgatva a Foreign Policy amerikai külpolitikai magazin. A Kálvintól a kalifátusig című írás rámutat: a közel egy évszázada Egyiptomban megjelent iszlamizmus nem csupán vallási, de ideológiaijelenség, akárcsak az 1560-as évek franciaországi, németalföldi, skóciai protenstáns lázadásai, amelyek szintén politikai ideológián és vallási doktrínákon alapultak. A lázadások akkor törtek ki, amikor kialakult az új társadalmi és gazdasági rend, részben a római katolikus egyház vezetésével. Az eltérő véleményt vallókat kegyetlenül elnyomták, időnként vallási okokból tömegmészárlások történtek, és kívülálló hatalmak avatkoztak be a szemben álló felek oldalán. A politikai iszlám is új erőt nyert a regionális konfliktusból, amelynek a szításához hozzájárult. A közel-keleti ideológiai viták rendszerint addig tombolnak, amíg az egymással versengő doktrínák egyike vagy eluralkodik, vagy összeolvadnak. Ami a muszlim világban az iszlamizmus és a világiság közötti egyszerű vita volt, harccá fejlődött. Ki uralkodjon a társadalomban, s mi legyen a jog forrása: az iszlám törvénykezés, a sa- ría, vagy - ahogyan a mérsékelt világiak vallják - a jognak nemcsak az iszlámon, hanem az emberijózan észen kell alapulnia. A világiasság az európai • gyarmatosítással jelent meg a Közel-Keleten, a függetlenség elnyerése után több állam muszlim elitje vette át, de ellenhatásként megjelent az iszlamizmus. Az iszlamisták az 1950-es években radikalizálódni kezdtek és saría visszatérését követelték. A világiak tartották magukat a 60-as években, de az 1967-ben a világi Egyiptom által Izraeltől elszenvedett vereség, majd az 1979-es iráni iszlám forradalom és az 1990-1991-es öbölháború kedvezett az iszlamistáknak. Bizonyos szempontból a politikai iszlám már győzött: a Közel-Keleten és Észak-Afrikában élő átlagmuszlimok többsége szívesen látná a saríát. Az iszla- mista táborban azonban mély a megosztottság a vallásnak a közéletben, a papságnak a kormányban játszott szerepéről. Az európai vallásháborúk tanulsága, hogy veszélyes dolog alábecsülni a látszólag idejétmúlt ideológiákat - Európában az ideológiai erőszak, a vallási dogmák mindaddig lázítottak, amíg szét nem választották a politikai és vallási kérdéseket. Az iszlamizmus tartósságát a kívülállók sokáig alábecsülték, várhatóan a második hulláma is bekövetkezhet. A politikai iszlám ennek ellenére egyáltalán nem monolitikus, ezért is merült fel Nyugaton, hogy elfogadható- e a mérsékelt, praktikus iszlamizmus ott, ahol a szélsőségesebb mozgalmakkal rivalizál. A válságok az egyik fél döntő győzelmével, a szemben álló feleknek a konfliktuson való túllépésével vagy az egymással versengő doktrínákat ötvöző rendszerekkel oldhatók meg. Az első a muszlimok megosztottsága (síita-szunnita, mérsékelt-szélsőséges, monarchista-köztársa- ságpárti) miatt nem valószínű, a második nehezen megvalósítható, amíg a tömegek élet-halál kérdésnek tekintik az iszlám befolyását ajogra és a közrendre. A hibrid megoldásra volt példa: Egyiptom (Mohamed Murszi iszlamista elnök bukásáig), valamint az en-Nahda iszlamista párt kormányozta Tunézia. A mai Közel-Keletet azonban nem képes pacifTkálni egyetlen külső szereplő sem, a muszli- moknak maguknak kell megoldaniuk ideológiai háborújukat.
