Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-18 / 89. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 18. www.ujszo.com A pozsonyi születésű bencés polihisztor a város tudományos életének egyik mozgatóembere volt, emlékezete mégis hiányosan maradt fenn Egy egész ember - 200 éve született Rómer Flóris Az utókor folyamatosan szembesül Pozsony gazdag 19. századi művelődéstörténeti hagyományával. Ez a konfrontáció és ráeszmélés kétféle válaszra késztethet. Egyrészt: nosztalgikus aláfestéssel, de a polgári mintaadást közvetítő, a szélesebb publikumot megszólítani hivatott „népszerűsítő” jellegű tevékenységekben ölthet testet. Másrészt: a hiányzó kultúrtörténeti alapkutatások jelentőségének felismeréséhez és ez által új értelmezések megszületéséhez vezethet. A pozsonyi német családból származó, majd magyar identitást választó és vállaló, enciklopédikus tudású Rómer Flóris, aki a város tudományos életének egyik mozgatóembere volt, ennek a 19. századi, részleteiben még kevéssé feltárt mátrixnak a része. GAUCSÍK ISTVÁN Rómer Flóris kétszáz éve, 1815. április 15-én született Pozsonyban. A születési anyakönyv tanúsága szerint a Ferenc Szerafin (Franciscus Seraphi- cus) keresztneveket kapta. A Flórist fiatal bencés szerzetesként vette fel. Rómer jómódú polgári szülőktől, német családból származott. Cipészmester fiaként a Lakatos utca szegletházában látta meg a napvilágot. Az apa, Rómer Ferenc (a forrásokban Franz Römer/ Rommer) -akinek a boltja Zum schöner Wiener cégér alatt az egykori Nyerges, majd Deák utcában állt - és az anya, Vetsera Anna gondosan nevelte három fiát. Rómer Flóris öccse, Károly iparosként az aranyozó szakmában helyezkedett el. 1848- ban beállt honvédnek, és harcban esett el. Másik öccse, Rómer József Alajos papi pályára került. Magyarkimlei plébánosként hunyt el 1857-ben. A tanító és tudós Mindhárom Rómer fiút „idegen szóra” adták a szülei. Rómer Flóris a pozsonyi katolikus gimnázium diákja volt, de az első osztályt a szlovák nyelv elsajátítása végett Trencsénben látogatta, a magyar nyelv elsajátítása végett pedig Tatára került. A gimnáziumi tanulmányok után, 1830-ban vették fel a bencésekhez, Győrben és Bakony- bélen végezte filozófiai tanulmányait. Négy éven keresztül papnövendékként Pannonhalmán teológiát hallgatott, itt részt vett a könyvtár régi írásos emlékeinek a rendezésében és másolásában. Ekkor kezdett publikálni pozsonyi és bécsi magyar és német nyelvű folyóiratokban. írásait németországi lapok is átvették. A pesti egyetemen tanári képesítést, később bölcsészettudományi doktorátust szerzett. Szerzetesi fogadalmat 1836- ban tett. 1838-ban szentelték pappá, majd a győri főreáliskola tanára lett. Latint, fizikát és természetrajzot tanított. Szabadidejében, miután feltámadt festői szenvedélye is, a Balaton és a Bakony vadregényes tájait járta, építészettörténeti emlékeit látogatta végig. Győrben a legmodernebb pedagógiai elvek alapján alakította ki a természetrajzi szemléltető szertárat, a jelenlegi győri városi múzeum törzsgyűjteményét. A fiatal Rómer ekkor már ismert volt a hazai tudományos életben, főképpen a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók szakmai ülésein vett részt, és külföldön is számon tartották. Rómer 1846-ban visszakerült Pozsonyba. Az akadémia természetrajzi tanszékén eltöltött két éve a városi katolikus és evangélikus diákság, az érdeklődők, valamint a fiatal arisztokraták részéről is „nagy mél- tányolásban részesült”. Személyes varázsa, nyitottsága és műveltsége mellett az alkalmazott módszerek újító jellege gyorsan népszerűvé tette. Magánórákat is vállalt. Tanítványai között találjuk báró Med- nyánszky Dénest, a Pozsonyhoz szorosan kötődő gróf Walterskirchen család tagjait, a Pálffy, a Pejacsevics, a Szapáry és az Ürményi grófokat, és számos további pozsonyi, illetve megyebeli család gyermekeit. Sikeres oktatói tevékenységét bizonyította, hogy 1847-ben megbízást kapott József nádor fiának, József főhercegnek a nevelésére. A14 éves József Károly Lajost - a magyarok körében később igen közkedvelt „magyar Habsburgot” - Rómer természettudományokra oktatta. Egy életre szóló barátságuk innen datálódott. Az identitás élménye Rómer Flóris életében 1848 fordulópontnak tekinthető. Önkéntesként részt vett a schwe- chati ütközetben, majd tanítványaival együtt Pozsonyban beállt a honvédseregbe. Katonai karriert futott be, századosi rangig jutott az utászoknál. Ott volt a váci ütközetben, a tavaszi hadjáratban, Buda ostrománál is kitüntette magát. Debrecennél az alakulatát szétverték, menekülni kényszerült. Árván keresztül igyekezett haza, végül elfogták. Pozsonyban a 35 éves Romért a császári-királyi hadbíróság 8 év várfogságra ítélte. (Egyes források szerint az első ítélete kötél általi halál volt.) Büntetését 01- mützben, majd Jozefstadtban ülte le. Császári kegyelem folytán 1854-ben szabadult, de Pozsonyban megfigyelés alatt tartották. Életének ezt az időszakát megpróbáltatások jellemzik: az újrakezdés és az egzisztenciateremtés nehézségei. A bencés rend az „eltévedt bárány” vezek- lését, az egyház iránti feltétlen lojalitást, visszavonulást követelt. Rómer minden követ megmozgatott és mozgósította kapcsolatait, hogy szorongatott helyzetéből kiutat találjon. ElsőRómer Flóris arcképe (Képarchívum) Rómer Flóris pozsonyi emlékműve az eredeti helyén (Kép: Múzeum mesta Bratislavy) Rómer-emlékkiállítás és -konferencia Pozsonyban ♦ Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában (Brämer-kúria, Žižka utca 18.) április 21-én 17.00-kor nyílik meg a „Szóval, tettel” című emlékkiállítás, mely a pozsonyi születésű Rómer Flóris bencés polihisztor életművét és munkásságát mutatja be, születésének 200. évfordulója alkalmából. ♦ „Szóval és tettel” címmel rendez nemzetközi tudományos konferenciát a Pozsonyi Városi Múzeum, a Balassi Intézet és a Szlovák Műemlékvé- ' delmi Hivatal. Április 22-én a pozsonyi Apponyi-palotában, a múzeum termeiben különböző társadalomtudományi diszciplínák képviselői számolnak be Rómer Flóris magyarországi és külföldi tudományos beágyazottságáról. A témákból: Adalékok Rómer Flóris életéhez és munkásságához (előadó: Peter Buday); „Ócskász, ódonász, avatagár, cserépszaglász, harangász, nyuzár”, avagy Rómer Flóris, a győri múzeum alapítója (Per- ger Gyula); Rómer Flóris szerepe Pozsony tudományos életében (Katarína Pekafová); Rómer Flóris tudományos munkássága a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában (Szende László); Rómer Flóris nyugdíjas évei Nagyváradon (Lakatos-Balla Attila); Rómer Flóris szakmai szövegeinek képi dokumentációja (Zuzana Ludiková); Többes identitások Magyarországon a 19. században - Rómer Flóris német, magyarországi és magyar identitása (Demmel József); Rómer Flóris közgyűjteményi hagyatéka Budapesten (Kerny Terézia); Rómer Flóris tárgyai a Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteményeiben (Zuzana Franco- vá); A századok sötétségében - Rómer Flóris „elfelejtett” levéltári hagyatéka Pozsonyban (Gaucsík István), (ú) sorban József főherceghez fordult, akinek az emigráció gondolatát is felvetette. Életútjának és munkásságának egyik kései (névtelen) értékelője a bakonybéli apátságba való visszavonulását a következőképpen jellemezte: „Csupán tudományszomjában és munkakedvében keresett vigasztalást a szomorú viszonyok között.” Ekkor kutatta földtani szempontból a Bakonyt, megvetette a zirci és pápai állatgyűjtemény alapjait. Végül szülővárosában, József főherceg „titoknokánál és meghatalmazottjánál”, a főhercegi család ügyeinek intézőjénél, Szubovits Antalnál kapott nevelői állást 1854 és 1856 között. Ezt követően a győri bencés gimnáziumban tanított, majd rövid kőszegi, soproni tanítói kitérők után az Erdődyek gyerekei mellett nevelősködött. A pedagógusi és nevelői tevékenységet azonban mindjobban korlátozónak érezte. Figyelmét a tudomány változatos, éppen akadémiailag intézményesülő diszciplínái - főleg a régészet, a műemlékvédelem, a művészet- történet és a muzeológia - kötötték le. Természettudományos érdeklődése sem lankadt, és egyéb, számára érdekes, mások által figyelemre alig méltatott területek (népművészet, műipar) iránt is érdeklődött. A vándorapostol útja Tudományszervező és -népszerűsítő tevékenységének egyik első, fontos állomása a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pozsonyban megszervezett kongresszusa volt 1865-ben. Fontos megjegyezni, hogy támogatta és az Archaeo- logiai Értesítő hasábjain népszerűsítette a Könyöki József nevével fémjelzett városi múzeumalapító mozgalmat, de nem tekinthető a Pozsonyi Városi Múzeum alapítójának, ahogyan azt gyakran pontatlanul lejegyzik. Rómer ekkor már Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre mellett a harmadik legkiválóbb hazai régésznek számított. 1861- ben, a magyarországi tudományosság fellegvárává váló Pest- Budára kerülve építette tovább karrierjét (az Akadémia kézirattárának felelőseként, a pesti katolikus főgimnázium tanáraként, a pesti egyetem magántanáraként majd rendes egyetemi tanáraként, a nemzeti múzeum régiségtárának őreként), és a nemzetközi tudományos életbe is bekapcsolódott, például részt vett a nemzetközi ősrégészeti kongresszusokon (1867- ban Párizsban, 1875-ben Stockholmban) . Az ő kezdeményezésére ülésezett 1876-ban Budapesten ez a rangos nemzetközi társaság, ezzel is elismerve a magyar régészettudomány tekintélyét és eredményeit. A szerzetesi kötelék hosszú ideig akadályozta tudósi kibontakozását. Végül 1874-ben Ipolyi Arnold segítségével világi pap lett. Ipolyi az egyházmegyéjébe vette Romért, aki közben jánosi apát címet is kapott, négy év múlva pedig - irodalmi és tudományos érdemeiért - megkapta a stallumot, és nagyváradi kanonokságot nyert. Nagyváradon múzeumot és könyvtárat hozott létre, főpapi székhelyet igazi szellemi udvarrá tette. 1889. március 18-án hunyt el. Nekrológjának ismeretlen írója a Vasárnapi Újság hasábjain így búcsúztatta: , Áldás legyen hamvai felett, emlékét soká fogják megőrizni nem csupán érdemes művei, s kegyelettel fogják emlegetni még soká, akiket oly szeretetreméltó modorban tudott arra kötelezni, hogy őt szeressék, becsüljék.” Rómer Flóris emlékezete Szlovákiában hiányosan maradt fenn. A Pozsonyi Városi Múzeum őrzi személyes tárgyait, ereklyéit, melyeket Rómer és rokona, Rómer Magdolna adományozott a múzeumnak, illetve melyek Könyöki József fiának, Alajosnak a közvetítésével kerültek a gyűjteménybe. Máig kellőképpen nem kutatott és értékelt hagyatékát a fővárosi levéltár őrzi. Az egykori pozsonyi Lakatos utcát 1890 szeptemberében nevezték át Rómer Flóris utcává, a nevet 1945-ig viselte. Szobrának felállítását az Országos Régészeti és Embertani Társulat kezdeményezte 1895-ben. Emlékművét és mellszobrát - az utóbbi Stróbl Alajos alkotása - hosszú vajúdás után, 1907-ben avatták fel a Ferencesek terén. Emlékműve ma a múzeum udvarán áll.
